Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |            No, akkor én elhordom magam innen! – monda Perukker
 2     1,  III|       játszani a zongorán.~– Üm! Magam is! Hisz ami zenét magam
 3     1,  III|         Magam is! Hisz ami zenét magam csinálok, azt utálom, gyűlölöm,
 4     1,  IV |        nevetni? Nem mernek.~– Én magam is olyan ideges vagyok ma –
 5     1,  V  |     ellen csak megvédelmezem önt magam is, de a meghűlés ellen
 6     1,  VI |      maradj itt: majd elmegyek a magam útjára magam egyedül.~Erre
 7     1,  VI |          elmegyek a magam útjára magam egyedül.~Erre aztán Helvila
 8     1,  VII|       lelkeden megy keresztül.~– Magam fogom neki elmondani.~–
 9     2,  I  |      tudom incrustálni. S még ha magam volnék! Hát én beletalálnám
10     2,  I  |        mai nap hősét, ott lássam magam mellett, szurtosan, elzüllve,
11     2,  I  |     lelkem csendjében kiveszem a magam részét belőlük. Hadd tartson
12     2,  I  |          Én hajnalkacagást látok magam körül. Minden olyan fényes!
13     2,  III|        Hogy jutott hozzájuk?~– A magam kulcsával.~– Hát van hozzá
14     2,  III|         Ki másolta le őket?~– Én magam.~– Nagyszerű! Kegyed még
15     3,  I  |      megkeresem én azt a levelet magam!~S azzal odarohant a szekrényhez,
16     3,  I  |             Köszönöm, papa. Én a magam részét itt hagyom: nem fér
17     3,  I  |        másik. Kettőjük között én magam az idvezült!” Mondhatom
18     3,  I  |          a sugárútra, s odavetem magam a legelső úr kocsija elé:
19     4,  I  |         Alasztort?~– Tőle jövök. Magam sem tudom, mi történt velem.
20     4,  I  |  végezzen vele, meg tudnám tenni magam is. De ezzel csak egy bűnváddal
21     4,  I  | elfuthatok; de hová fussak saját magam elől? – mondá Bertalan. –