Rész,  Fezejet

 1     1,  II |     ijedjen, nagysád. Egészen az anyja lelkületét tükrözi vissza.
 2     1,  III|        Volt olyan magas, mint az anyja. Kurta gyermekruhát viselt
 3     1,  III|             egyszerre megállt az anyja előtt.~– De hát mi az a
 4     1,  VI |          az, amit most lát.~Az ő anyja, a ház úrnője itt hever,
 5     1,  VI |         Észre sem vette, hogy az anyja visszajött a hálószobájából.
 6     1,  VI |         kifejezést nem látott az anyja arcán még soha.~Felnyitotta
 7     1,  VI |   leányka egyszerre elértette az anyja gondolatját.~Megragadta
 8     1,  VI |       leány felemelte a fejét az anyja térdéről, s felnézett az
 9     1,  VI |         gúnyoló mosoly. Leült az anyja mellé, maga elé húzta azt
10     1,  VI |         egyedül maradt.~Amint az anyja kiment a szobábul, a lányka
11     1,  VI |       bekapcsolta, visszajött az anyja.~Eléje sietett; az is tárt
12     2,  I  |  erőltette meg az agyát; most az anyja ápolja, senkit sem bocsátanak
13     2,  I  | felugrott, és szaladni akart.~Az anyja átölelte. Csillapítá.~–
14     2,  I  |   egyszer aztán odaveté magát az anyja kebelére, s kisírta magát
15     2,  II |          tanítónőnek. A leány az anyja szobájában feküdt betegen.
16     3,  I  |        ma, péntek van – mondá az anyja.~Neki, mint idealista írónőnek,
17     3,  I  |         Helvila nagyot nézett az anyja szemébe.~– Hát te csakugyan
18     3,  I  | utánabámult. Helvila megfogta az anyja kezét.~– Most már nem utazom
19     4,  I  |      ébren: rögtön felneszelt az anyja beléptére.~Camilla felolvasá
20     4,  I  |        Vigárdyval szökik-e el az anyja vagy a férjével.~Camilla
21     4,  I  |        magát arccal a földön.~Az anyja odatérdelt melléje, és ölébe