Rész,  Fezejet

 1     1,  IV|    tanácsosné, éppen nem melódiás hangon, közberikácsol:~– De uram!
 2     1,  V |   megértett Amanda, azt rikácsoló hangon ki ne trombitálja.~– Azt
 3     1,  V |      életre hozni – szólt kérlelő hangon Alasztor.~– Önnek lehet
 4     1,  VI|      elkezdte danolni éles, hamis hangon: „Három forint a bérem.
 5     1,  VI|            monda a leány fuldokló hangon.~– Hát akkor tudod, hogy
 6     1,  VI|              Monda az anya száraz hangon. – Hát te maradj itt: majd
 7     1,  VI|          van – monda neki nyugodt hangon. – Tehát várunk ezzel a
 8     1,  VI|    megutált testet. Rideg, kemény hangon szólt:~– Hát minek ez az
 9     1,  VI|     meggyaláztatás! – szól kemény hangon Vigárdy. – Ebben a dologban
10     2,  I |           székből, s nyefegő éles hangon üdvözli őket:~– Good bye,
11     2,  I |      gyújtott, és folytatá mekegő hangon:~– Hanem a nagy jótékonysági
12     2,  V |           teljes joga volt azon a hangon szólni őhozzá.~Ekkor aztán
13     2,  V |  édesatyját? – kérdezé szirupédes hangon.~– Vallásunk törvényei azt
14     3,  I |        már csak zokogástól elfúlt hangon tudta elolvasni.~És azután
15     3,  I |       tett az anyjának. Lenyomott hangon beszélt, hogy a szomszéd
16     4,  I |        voltam kábulva. Soha ilyen hangon nem beszéltek énhozzám.
17     4,  I | levelemmel? – hörgé tompa, rekedt hangon. – Megöltetek vele!~Camilla
18     4,  II|       asszonyom – suttogá fojtott hangon Zeno. – Ön kívánta ezt a
19     4,  II|      Amanda felé, zokogást mímelő hangon fuldokolva.~– Asszonyom!