Rész,  Fezejet

 1     1,  IV|    témáról beszélni!~– Nagyságos asszonyom: ha a kisasszony a mai szép
 2     1,  V |      főbe lövi magát!~– Az égre, asszonyom! – súgja oda Alasztor.~(„
 3     2,  IV|         mosolygott.~– Méltóságos asszonyom. Sok új dolog van még a
 4     2,  IV|          Zeno úr!~– Hja, méltsás asszonyom. Az ember csak ember. Nem
 5     2,  IV|      keblére tette.~– Méltóságos asszonyom! Hát elhihetne énfelőlem
 6     2,  V |  búcsúlátogatásokat?~– Nagyságos asszonyom jól fogja ismerni az okokat,
 7     2,  V |       törvényei nem?~– Nagyságos asszonyom! Én az atyámat négy év óta
 8     2,  V |         ülőhelyéről.~– Nagyságos asszonyom! Én nem jöttem ide halászni,
 9     2,  V |       kék szemeivel.~– Nagyságos asszonyom! Ön nagy tévedésben van.~–
10     2,  V |           Isten önnel, nagyságos asszonyom!~Helvila köszönt, és eltávozott.~
11     2,  V |      Csak mikor az megszólítá: – Asszonyom!~– Nos, uram? Felejtett
12     3,  I |     előadva idejöttének okait.~– Asszonyom! Önnek ez órában egy hordár
13     3,  I |         emelve.~– Azt a levelet, asszonyom! – dühöngött Zeno.~Camilla
14     4,  II|          tessék belépni, méltsás asszonyom – suttogá fojtott hangon
15     4,  II| bűntanújelek itt vannak, méltsás asszonyom. Ez itt az ő kalapja, ez
16     4,  II|   visszatartá.~– Ne bántsa őket, asszonyom! Hagyja őket békével elköltözni.
17     4,  II|         De ugyan ne lamentáljon, asszonyom! Hisz ez tiszta száz percent
18     4,  II|      mímelő hangon fuldokolva.~– Asszonyom! Ez a borzasztó csapás,