Rész,  Fezejet

 1     1,  I |        kottáz és nótáz.~Dobokay úr nagyot nevetett a saját szójátékának.~
 2     1,  II|            sárga topáz szemek most nagyot villantak. Bátorkodott szembeszállni
 3     1,  VI|          lábhegyen, s amint odaér, nagyot sikolt.~Az anyját látja
 4     1,  VI| megmozdulnak, a száj megnyílik, és nagyot ásít. A félholt föléled.~
 5     1,  VI|           csak a leánya van ott, s nagyot bámul rá: mintha nem jutna
 6     1,  VI|      Keresztapa lesz a neve! Aztán nagyot fohászkodott Camilla, kezeit
 7     2,  I |      családi élet.~– Hm… – Camilla nagyot fohászkodott. Azután azt
 8     2,  I |            csak más alakot öltött.~Nagyot sikoltott, s aztán elkezdett
 9     2,  I |             A csuklás is elmaradt. Nagyot lélegzett utána.~Elkezdett
10     2,  I |           elébb a palackból húzott nagyot. Csettentett a szájával.~
11     2,  V |              Vigárdy urat…~Helvila nagyot bámult azokkal a szokatlan
12     3,  I |           mulatságom lesz.~Helvila nagyot nézett az anyja szemébe.~–
13     3,  I |            velem jönni Pancsovára?~Nagyot sóhajtott utána.~– Hát hogy
14     3,  I |            gonosztevőt is.~Helvila nagyot fohászkodott.~– Most már
15     3,  I |             vagy meghalsz!~Camilla nagyot sikoltva tántorodott vissza,
16     3,  I |          kifeszítette a mellét, és nagyot fújt.~– De hát nem álom
17     3,  I |            levelét követelni?~Zeno nagyot nyelt. Aztán készen volt