Rész,  Fezejet

 1     1,  II |            Vénasszony? Ugyan már, micsoda banális fogás az, engem
 2     1,  III|       lenni.~– Hát látod, most is micsoda boutade-okat mondtál ennek
 3     1,  III|          ennek a rózsabogárnak!~– Micsoda rózsabogárnak?~– Én úgy
 4     1,  III|         japáni szalagöv!~– No, de micsoda hízelkedés ez megint? Mért
 5     1,  IV |         hanem paletot-ban… (ugyan micsoda ürügyet találjon ki harmadízben?)
 6     1,  V  |           Ah! Förtelem! Gyalázat! Micsoda gazság!~Alasztor meg akarta
 7     1,  V  | agnoszkálják az aláírásokat. Juj! micsoda gyalázat! A bíró, a közvádló
 8     1,  V  |          Minő ízlés! Mennyi sikk! Micsoda dekoratív érzés!” – Tessék!
 9     1,  VI |          dehogy vannak eltemetve! Micsoda beszéd!~– Gondolja ön, hogy
10     2,  I  |      megragadta annak a vállát.~– Micsoda? Te engem el akarsz adni,
11     2,  I  |        véleményre tért át Zeno.~– Micsoda? Harminc forintot adnak
12     2,  II |           terített tigrisbőrre.~– Micsoda szemtelenség! Még ide meri
13     3,  I  |         egyszerre felfortyanna.~– Micsoda? Az én leányom el akarja
14     3,  I  |       Hadd mondjam el neked, hogy micsoda ötletem van. Mi egész éclat-val
15     3,  I  |       bolondos egy leány vagy te! Micsoda nevelést adtak neked azok
16     3,  I  |           a nagy felindulásnak.~– Micsoda rémlátásaid vannak, Helvila?~–