Rész, Fezejet
1 1, I | éves ön?~– Harminckilenc.~– Én meg harmincnyolc.~– Akkor
2 1, I | meghívó tíz órára szól: én még visszamegyek a színházba;
3 1, I | elfogadóterembe.~– No, akkor én elhordom magam innen! –
4 1, II | a színházba.~– De hátha én sokáig itt tartom?~– Inkább
5 1, II | Ön istentagadó.~– Nem. Én csak embertagadó vagyok.
6 1, II | Nem akarom felerőltetni. Én nem vagyok buddhista misszionárius,
7 1, II | buddhista misszionárius, én csak jóakaró kritikus vagyok.
8 1, II | az ön világnézete ellen. Én már vénasszony vagyok, de
9 1, II | már vénasszony vagyok, de én még rossz jellemű emberrel
10 1, II | felebarátodat”, meg az, hogy „az én országom nem e világból
11 1, II | gorombaságból?~– Nem! Még én akarok önnek gorombaságokat
12 1, II | ismeri az igazi világot: én ismerem azt! Én látom a
13 1, II | világot: én ismerem azt! Én látom a valót.~– Ön látja
14 1, II | Amanda őnagysága teljesen az én világnézeteimet osztja.
15 1, II | tetszészsivajon nagysád az én stentoromat.~– No, csak
16 1, III| tekintettel a mama.~– Nem én. Tanulmányoztam. Mindig
17 1, III| énnekem akkor jönnöm az én kis mamámhoz, amikor akarok?~–
18 1, III| Micsoda rózsabogárnak?~– Én úgy hívom, mert a rózsabogárnak
19 1, III| rózsakelyheket kirágja és elbűzíti. Én a te helyedben majd mondtam
20 1, III| de mégis ismerem. Tudom én azt jól, hogy a te estélyeidet
21 1, III| hogy az egy kisisten. Az az én Orfeuszom!~– No, ez éppen
22 1, III| tréfáltam. Nem a hegedűs az én ábrándom, hanem Beethoven
23 1, III| muzsikál. A mi óránk az én legkedvesebb művészem; csak
24 1, III| mindennap megcsókol az apa: de én nem találok abban semmi
25 1, IV | Nem! Nem! semmi interjú! Én újságíróval nem állok szóba.
26 1, IV | mernek-e nevetni? Nem mernek.~– Én magam is olyan ideges vagyok
27 1, IV | keresztet ne vessen magára. Én is mindig titokban a legyezőm
28 1, IV | sipegi:~– Csak mondja ön úgy! Én a predikátumomra is hallgatok.~
29 1, IV | meggyógyul a fogam?~– Legalább én még nem hallottam, hogy
30 1, IV | siet beavatkozni.~– Óh, az én uramra nem kell várni. Az
31 1, IV | olyan együgyű.~– Azt hiszem én is, hogy ez a pártkonferencia
32 1, IV | jótékonyságot gyakorol az én fiam – az én rovásomra.~
33 1, IV | gyakorol az én fiam – az én rovásomra.~A királyi tanácsosné,
34 1, IV | erre Emilia nagysám. – Az én férjem hírhedett kártyajátékos
35 1, IV | Ilyen zseniális asszony az én feleségem. Akármit mond,
36 1, IV | Nekem különös adományom van. Én valamikor színésznőnek készültem.
37 1, IV | felüti a vásáros bódéját, ott én összepakolom a ládáimat.~–
38 1, IV | aztán ingujjban.~– No, de én csak nem mehetek ki hozzá,
39 1, V | hogy váltókat hamisított az én férjem nevére. Harmincötezer
40 1, V | húszmillió mérföldre van?)~– Eh! Én nem ismerek most sem eget,
41 1, V | csak tetteti magát. Ismerem én az ilyen tempókat. Ez a
42 1, V | nem parancsol senki, csak én! Gyorsan szedd össze a saját
43 1, V | volna módom benne. S az én apám nem lopta, nem csalta
44 1, VI | szobaleány. – Sohasem látom én azt, tudom. Legalább leeszem
45 1, VI | nem bírom a lábam.~– Majd én beviszlek.~S azzal felkapja
46 1, VI | csészédet – mondá Camilla.~– Én szemközt szeretek veled
47 1, VI | szeretek veled ülni.~– De én azt akarom, hogy mellém
48 1, VI | élni? Olyan nőnek, mint én, olyan leánynak, mint te?~–
49 1, VI | gondolj ilyen rettenetesre! Én nem tudok meghalni. Én szeretek
50 1, VI | Én nem tudok meghalni. Én szeretek élni. Hiszen még
51 1, VI | is. Víg életed lesz! De én azt már nem fogom megérni!~
52 1, VI | Nem! Te nem hagysz itt: én nem megyek el tőled! Nem
53 1, VI | Óh az a hideg föld! Én félek abba a hideg földbe
54 1, VI | földbe lefekünni! Anyám! Én rettegek az örök éjszakától!~
55 1, VI | Ilyen rossz leány vagyok én? Aki az anyját egyedül hagyja
56 1, VI | játszani. Azt akarod, hogy én elmenjek innen, s te azalatt,
57 1, VI | innen, s te azalatt, amíg én alszom, megszököl tőlem.
58 1, VI | jól fognak illeni hozzá. Én mindig szerettem a jácintokat…~
59 1, VI | vas következetessége ez… Én életemben elkövettem egy
60 1, VI | teában – mondá Camilla.~– Az én csészémben már mind elolvadt.~–
61 1, VI | Ebben a dologban első helyen én vagyok érdekelve. S én csak
62 1, VI | helyen én vagyok érdekelve. S én csak nem hagyom önöket meggyalázni.~
63 1, VI | anticipálta a maga részét. De én teljesen fedezve vagyok
64 1, VI | Hát ki nézhet bele az én tárcámba? Hasonló alkuk
65 1, VI | koldusokká vagyunk téve. Mind én, mind a leányom.~Vigárdy
66 1, VI | sietett a felelettel.~– Én nem fogom engedni, hogy
67 1, VI | habarást azzal a teáskanállal! Én úgy olvasok önnek az arcában,
68 1, VI | tartalmát. Hát hiszen igaz, hogy én is csak állat vagyok, mint
69 1, VI | mint a Thámár fátyolát. Ezt én jól tudom. Nem jövök önt
70 1, VI | Nem jövök önt kísérteni. Én nem fogok önnek semmit adni:
71 1, VI | mondtam?~– Mi munkához értenék én? – rebegé Camilla.~– Hát
72 1, VI | a kormányzati köröknél. Én könnyűszerrel ki tudom eszközölni,
73 1, VI | a jövedelem nagyságával. Én ismertem egy nőt, akit milliomos
74 1, VI | képes a szükségeit fedezni. Én pedig mondhatom, hogy akkor
75 1, VI | szólt közbe Helvila. – Én tanulni fogok. Igen szorgalmas
76 1, VI | zongorát, angol nyelvet. Én szeretek tanítani. Köszönöm,
77 1, VI | nyíló ajtóval, adja ki. Én ismerek egy derék horvát
78 1, VI | kezeit keblére téve.~– Én Istenem! Mi még nevetünk
79 1, VI | kinyújtott karjával:~– Ő az én igazi atyám!~Camilla rosszul
80 1, VI | ijedten a leányától.~– Azt én eltettem emlékül erre a
81 1, VI | Hová tetted?~– Az az én titkom.~A zenemű utolsó
82 1, VII| Alasztor! Hol jársz?~– Én a feleségedet kísértem haza,
83 1, VII| Camillát az ájultából?~– Én már élve találtam. Éppen
84 1, VII| antitoxikonnal?~– Az az én arkánumom. De hát te mit
85 1, VII| mit keressz itten?~– Hát én, amint menekülhettem Amandától,
86 1, VII| ahogy ő parancsolta neki; én azt a véleményemet szuggeráltam
87 1, VII| őket.~– No, hát szervusz. Én megyek dolgomra.~– Tudod
88 1, VII| Ne menj le addig, amíg én magammal nem viszem a Szent
89 1, VII| el neki?~– Hát persze.~– Én azonban reggelig nem is
90 1, VII| pajtás: te képviselő vagy, én meg ügyvéd vagyok. Nehéz
91 2, I | azt mondá a nő:~– Akkor én is elmegyek a leányommal
92 2, I | barátok, mint eddig voltunk. Én viselem az én szenvedéseimet,
93 2, I | eddig voltunk. Én viselem az én szenvedéseimet, s nem akarom
94 2, I | még ha magam volnék! Hát én beletalálnám magamat a sorsomba,
95 2, I | attól az eszmétől, hogy én önt, a mai nap hősét, ott
96 2, I | elzüllve, elpusztulva! Most én kéjelgek abban a fényben,
97 2, I | Hadd tartson tovább ez az én boldogságom.~– De ez elvégre
98 2, I | khaldei mitológia állítja. Én ember vagyok. Az is akarok
99 2, I | kínoz a hipokrita szerepe. Én önt az egész világ szeme
100 2, I | enyém.~– Ha ön így beszél, én az ajtómra tolózárt csináltatok,
101 2, I | kilépni a hálószobájából. Én az ilyesmire készen voltam.~–
102 2, I | s megtaláltam benne az én tisztelt barátom szivartárcáját,
103 2, I | sincsen rá. Hiszen nem vagyok én Otello. Nézze, nincs nálam
104 2, I | bowieknife. Hát hiszen, hogy az én hosszas távollétem alatt
105 2, I | méltánylani, hogy ön e célra az én Vigárdy barátomat választotta,
106 2, I | akit senki sem ismer.~– Én ismerem.~– De én minden
107 2, I | ismer.~– Én ismerem.~– De én minden szorgos kutatás után
108 2, I | Kurrentált engem valaki? Csaltam én? Loptam én? Nincsen-e kiegyenlítve
109 2, I | valaki? Csaltam én? Loptam én? Nincsen-e kiegyenlítve
110 2, I | véleménykülönbség volt közöttünk, hogy én azokon az aláírásokat hamisaknak
111 2, I | voltál haszonélvezője az én birtokomnak. Mi az ördög?
112 2, I | az értesítés.~– No lám! Én vagyok a hibás. Azért, hogy
113 2, I | Naplót?~– Hát tudhattam én, hogy te hol kóborolsz széles
114 2, I | hogy nem tudhattad. Voltam én azalatt az amerikai prériken
115 2, I | Míg egyszer a jó Buddha (én buddhista vagyok) ismét
116 2, I | ovo” ki van egyenlítve az én fatális tévedésem egy nemes
117 2, I | az az elhatározás, hogy én ennek a jó barátomnak alkalmat
118 2, I | viszonosság elvéből kiindulva én rendezem az ő ügyeit.~–
119 2, I | Ön megbolondult.~– Nem én. Teljesen megokosodtam.~–
120 2, I | hogy „házi ész”. Ezzel meg én vagyok ellátva. Te, újvilági
121 2, I | orosz közmondás tartja. Én azonban majd mindjárt kiábrándítalak
122 2, I | kiábrándítalak egy alternatívával. Én vagy egy önzetlen, minden
123 2, I | családfő hazaérkezett, többé az én gondozásomra senkinek semmi
124 2, I | van erre veled szemben, én is csak majd találok valami
125 2, I | országos hírű celebritás, én pedig egy bukott fickó vagyok,
126 2, I | csendesen” szót hiúsíthatom én meg. De ha én most lármát
127 2, I | hiúsíthatom én meg. De ha én most lármát csapok: én,
128 2, I | ha én most lármát csapok: én, a hazatért férj, aki a
129 2, I | vitézkedés. Tudod jól, hogy én párbajra nem híhatlak, akármilyen
130 2, I | dicső hazafi, a nagy ember. Én pedig vagyok a nyomorult
131 2, I | nem ráztál le magadról. Én beléd haraptam, mint egy
132 2, I | kiugrani, édes barátom.~– Én kezemben tartottam a nyakadat,
133 2, I | Nagy hiba volt tőled. Most én tartom a kezemben a te nyakadat,
134 2, I | jogtudósok értjük ezt már. Én viselem a „procurát”, mi
135 2, I | maradsz a „stiller-Co”. Én viselem az obligót, te pedig
136 2, I | temporis, húszezer forintot, én pedig azért odaadom neked –
137 2, I | asszony –, majd eladlak én téged!~Azzal odarohant az
138 2, I | hamisítottál Vigárdy nevére. Én megtartottam ezt a leveledet,
139 2, I | hálátlan kígyó fejére! Most én adlak el téged – félpénzért –
140 2, I | szeme közé.~– Nyomorult! Én nem tudlak eltaposni!~Azzal
141 2, I | előtt lett felolvasva, amíg én ájultan hevertem itten.~–
142 2, I | Áh! Ez nevezetes. Az én szalonomban, ahol az én
143 2, I | én szalonomban, ahol az én saját bútoraim vannak!~–
144 2, I | kötelesség.~– Ön nem fog az én szobám ajtaján belépni.~
145 2, I | jogait.~– Majd visszafoglalom én azokat!~Durván megragadta
146 2, I | rágalmakkal, amiknek a szennye az én anyám arcát szeplőzi be!
147 2, I | órában jött ehhez a házhoz. Én egy rettenetes betegséggel
148 2, I | Vida-tánc démona megszáll, akkor én megszűntem ember lenni:
149 2, I | velem van az ördög! Akkor én azt, aki a kezem közé kerül,
150 2, I | Azokra a kínszenvedésekre én nem reflektálok, mert én
151 2, I | én nem reflektálok, mert én a Nirvánát követem.~– Menjen
152 2, I | szobor.~– Hát ki vagyok én? – mormogá. – Ki-va-gyok-én? –
153 2, I | parancsolsz énnekem; hanem én teneked. Nem mozdulsz! Én
154 2, I | én teneked. Nem mozdulsz! Én foglak!~S mintha valami
155 2, I | keblére a leány:~– Ez az én palladiumom! Ez az én panaceám!
156 2, I | az én palladiumom! Ez az én panaceám! Ez az én talizmánom!
157 2, I | Ez az én panaceám! Ez az én talizmánom! Nem vagyok beteg!
158 2, I | hogy is lehetett az, hogy én őrjöngtem, tomboltam? Mikor
159 2, I | este van már.~– Késő este. Én hajnalkacagást látok magam
160 2, I | fényes! Hát este szoktam én fölkelni az ágyból? Ha este
161 2, I | ideje van. Igen, bizony. Én éhes vagyok, nagyon éhes.
162 2, I | Liptai túró!~– Ah, az én ideálom. Bor van-e?~– Egész
163 2, II | haza a szállására, amikor én éppen ott voltam a családját
164 2, II | nyomorban, gyermekével együtt. Én segítettem neki fölemelkedni,
165 2, II | segítettem neki fölemelkedni, én szereztem neki életmódot,
166 2, II | szereztem neki életmódot, én eszközöltem ki a leánya
167 2, II | lakosztálya van. S talán én sem haraptam volna le az
168 2, II | vagyok megmondani az igazat. Én ezt a nőt becsülöm. Lelki
169 2, II | gyilkoljon ezzel a szavával. Én nem bánom. Tegye azt a nőt
170 2, II | szeretetreméltóbb, mint én, elismerem. Hiszen divat
171 2, II | szobájában feküdt betegen. Amíg én az anyjával nála voltam:
172 2, II | Megragadta az alkalmat, hogy az én látogatásomból kelepcét
173 2, II | azt a húszezer forintot?~– Én azt mondtam neki, amit neked
174 2, II | vásárra vihető rabszolga. Én többet ehhez a házhoz vissza
175 2, II | jövök, hanem majd elmondom én a feleségemnek azt, ami
176 2, II | könyvecskét.~– Íme, nézd. Én ezt egy vállalaton nyertem.
177 2, II | rosszat fogok vele tenni!~– Én ideteszem ezt a pénztárba.
178 2, II | öklét felemelve kiálta:~– Én önt gyűlölöm, mint a bűnömet!~
179 2, II | nyugodt mosollyal mondá:~– Én pedig téged szeretlek és
180 2, II | közül az egyik azt mondja: „én nem gyűlölök, én szeretek”,
181 2, II | mondja: „én nem gyűlölök, én szeretek”, akkor ezen a
182 2, III| metódusa az „önvédelemnek”.~– Én végül a szemébe mondtam,
183 2, III| S erre ő azt felelte: „Én pedig téged szeretlek és
184 2, III| természetes.~– Mi mindent fogok én még itt tanulni! De hát
185 2, III| másolatban? Ki másolta le őket?~– Én magam.~– Nagyszerű! Kegyed
186 2, III| Dehogy hamisítottam! Nem én utánoztam a drága hölgy
187 2, III| utánozva. Ezek a szarkalábak az én eredetijeim. Ő utánozza
188 2, III| ez amannak? Ő utánozza az én írásomat! Ebben a családban
189 2, III| férjemnek, ne utánozza az én írásomat?~– Csak egy mód
190 2, III| ön is csak tréfát űz az én érzelmeimből. Pedig azt
191 2, III| az egyetlen ember, aki az én lelkemet megérti.~Ekkor
192 2, III| még jobban fizeti, mint én, azért, hogy ellenem kémkedjenek.~–
193 2, III| mormoghassa el a véleményét.~– Én annak az úrnak a szeméből
194 2, IV | méltóságodnál tiszteletemet tenni.~– Én nem vagyok méltóságos.~–
195 2, IV | nem foszthatja meg tőle. Én tehát, hogy látogatásom
196 2, IV | sűrűen szokott értesülni az én családomban lefolyó eseményekről.~–
197 2, IV | írva az igazi értesítés.~– Én sohasem láttam egy betűt
198 2, IV | mértékben kihasználják. Én nem panaszképpen mondom,
199 2, IV | higgyék, hogy felhevült. – Én Vigárdynak minden lépéséről
200 2, IV | kevés ember tudja (amit én), hogy a klubnak a helyiségeit
201 2, IV | tárgyát az értekezésüknek, azt én nem vellikálom. Bizonyosan
202 2, IV | melyet a sors egykor az én számomra rendelt; aki lábbal
203 2, IV | azt az oltárt, amelyhez én csak imádkozni járok! (Ez
204 2, IV | félbe.~– Hagyja el, Zeno úr. Én premierközönség vagyok,
205 2, IV | tudja mit, Meritorisz úr? Én nem sokallom a húszezer
206 2, IV | egy válópernek, melyben én vagyok a felperes.~Zeno
207 2, IV | Nézze. Húszezer forint az én nevemre betéve. Amikor akarom,
208 2, IV | Hallja ön, Meritorisz úr! Ha én még egyszer itt találom
209 2, IV | feleségem szobájában, hát akkor én önt az ablakon fogom kidobni.
210 2, IV | az ajtón belül, melyre az én nevem van feljegyezve, én
211 2, IV | én nevem van feljegyezve, én vagyok önnek az ura és bírája!~
212 2, IV | rebegé Amanda. – Jól van. Én elfogadom.~
213 2, V | visszavonulásra kényszerítik. Én azonban a közönség szolgája
214 2, V | Nagyságos asszonyom! Én az atyámat négy év óta nem
215 2, V | Nem természetes-e, hogy én azt az egész gyermeki szeretetet,
216 2, V | Nagyságos asszonyom! Én nem jöttem ide halászni,
217 2, V | még Meritorisz kisasszony. Én szándékozom önnek még útravalót
218 2, V | büszkeségét megsértené. Én meg akarom önt ajándékozni
219 2, V | ami önnek legkedvesebb. Én megengedem önnek, hogy tartsa
220 2, V | egész gyermeki szeretetét. Én átengedem önnek továbbra
221 2, VI | mondá:~– Most mit csináljak én ezzel az emberrel?~– Én
222 2, VI | én ezzel az emberrel?~– Én tudnék neked tanácsot adni,
223 2, VI | átnyújtá Alasztornak. – Az én metódusom más úton jár.~
224 2, VI | annyit mondhatok neked, hogy én végigjártam Európa minden
225 2, VI | fekszel már a Duna fenekén. S én nem húzlak ki. Hát mi a
226 2, VI | tenni? Mint közjegyzőhöz.~– Én? Testamentumot tenni?~–
227 2, VI | nevetett.~– A feleségemet se?~– Én csak azt mondtam, hogy semmit
228 3, I | péntekesnek kellett lenni.~– Én nem hiszek a napok signaturáiban –
229 3, I | Csak azt köti ki, hogy majd én is ingyen engedjem azt át,
230 3, I | itt járna a földön: „Az én országom ezeknek a világából
231 3, I | jutányos áron kész átengedni. Én ugyan a tyúkokhoz nem értek.~–
232 3, I | tyúkokhoz nem értek.~– No, én értek. Az az én mulatságom
233 3, I | értek.~– No, én értek. Az az én mulatságom lesz.~Helvila
234 3, I | Miért azután?~– Azért, mert én most mindjárt használatba
235 3, I | használatba akarom venni az én gépemet, s legelőször is
236 3, I | legutoljára találkoztunk, én egy nagy horderejű lépésre
237 3, I | váltótartozásait kifizessem. Én könyörögtem neki akkor,
238 3, I | visszatért Magyarhonba, én közbenjártam a magas minisztériumnál,
239 3, I | állásba behelyezzék. Ez az én válaszom az ő invectiváira.
240 3, I | engemet meg akar semmisíteni, én az ellen azzal védem magamat,
241 3, I | engem meg akar gyalázni: én visszaadom neki a becsületét.
242 3, I | neki a becsületét. Ez az én vívási modorom. Meg vagyok
243 3, I | biztosított jövendője. Az én lelkem pedig meg lesz nyugtatva,
244 3, I | elszörnyedve az anya.~– Nem „én” ítélem el az „én atyámat”,
245 3, I | Nem „én” ítélem el az „én atyámat”, hanem a kérlelhetlen
246 3, I | fohászkodott.~– Most már én mondom, hogy ma péntek van…~–
247 3, I | helyére.~– Még ma?~– Az én útimálhám együtt van.~–
248 3, I | útimálhám együtt van.~– Hát én?~– Te nem jössz már énvelem
249 3, I | Azt nem mondtam.~– De én tudom. Te mentegeted magadban
250 3, I | milyen jó ember volt az én uram, amíg falun laktunk,
251 3, I | teljes életedben. Látod, én hogy megvénültem már?~Camilla
252 3, I | távolból fogod nézni. Ha én valaha szeretnék, én csak
253 3, I | Ha én valaha szeretnék, én csak egész szívvel tudnék
254 3, I | Kölcsönös szánalom egymás iránt. Én pedig szánlak mind a kettőtöket.~–
255 3, I | jól, mi a mi helyzetünk. Én Vigárdyt nem ránthatom magammal
256 3, I | pedig üldözi ez az ember. Ha én őt ettől az üldöző rémétől
257 3, I | Nálam jobb helyen lesz; majd én megőrzöm.~Helvila elvette
258 3, I | gratuláljunk egymásnak. Én utazom, te itt maradsz.
259 3, I | egy hordár levelet hozott. Én követelem, hogy azt a levelet
260 3, I | hát komédiázz te! Majd én hallgatom.~– Hallgass is,
261 3, I | rivallt Zeno a leányára. – Én atyai hatalmamnál fogva
262 3, I | leánynak nem illik meghallani. Én, az atyád, parancsolom!~
263 3, I | kiálta:~– No, majd megkeresem én azt a levelet magam!~S azzal
264 3, I | fotográfgép mellől.~– Helvila! Én nem engedem, hogy az atyádból
265 3, I | támasztál fel újra! Mert hisz én jó ember voltam valaha!
266 3, I | levél? Ti olvastátok ezt? Én állami hivatalt kapok? Hatodik
267 3, I | felé volt fordulva.~– És én tégedet mint félreismertelek!
268 3, I | szeretetemet.~– Köszönöm, papa. Én a magam részét itt hagyom:
269 3, I | szeretsz? Te visszautasítod az én szeretetemet?~– Helvila! –
270 3, I | ne fosszatok meg ettől az én drága kincsemtől! Ez az
271 3, I | drága kincsemtől! Ez az én talizmánom, az én bűnbocsátó
272 3, I | Ez az én talizmánom, az én bűnbocsátó levelem. Ezt
273 3, I | bűnbocsátó levelem. Ezt én éjjel-nappal a keblemen
274 3, I | Ennek az elolvasása lesz az én mindennapi reggeli, esteli
275 3, I | gyémánt szív! Hogy tudtalak én tégedet oly keserűen megbántani!
276 3, I | jóltevője szegény családomnak! Én tégedet aljas gyanúsítással
277 3, I | gyanúsítással sértettelek! Én tégedet meg akartalak rontani,
278 3, I | újjáteremtettél. Te vagy az én megváltóm, az én Messiásom.~
279 3, I | vagy az én megváltóm, az én Messiásom.~S azzal összevissza
280 3, I | Zeno. – Ugye jó lesz, ha én most egyenesen odamegyek
281 3, I | akkor ő kezét nyújtja felém, én hirtelen megcsókolom a kezét…~–
282 3, I | azt: „Most jöjj velem, az én kedves családom fészkébe.
283 3, I | egész romlott világ, hogy az én nőm egy szent. S az én barátom
284 3, I | az én nőm egy szent. S az én barátom a másik. Kettőjük
285 3, I | a másik. Kettőjük között én magam az idvezült!” Mondhatom
286 3, I | ruhásszekrény.~– Ah! Az én hajdani garderobe-sifonom.~–
287 3, I | szobádba, és öltözzél át.~– Az én szobámba? Hát Dragomirovics
288 3, I | meglepetés után megkezdje: én ebből a néma belső küzdelemből
289 3, I | agyonrémíttetni.~– Komédiát játszik az én apám mindig – mondá a leány.
290 3, I | megmarad a komédiánál. De én attól tartok, hogy ebből
291 3, I | nem hiszed az atyádat?~– Én nem hiszek, hanem kombinálok.
292 3, I | Amandához, e szavakkal fogadott „Én azt hallottam, hogy kegyed
293 3, I | következtében támadhatnának. Én magamra vállaltam a felelősséget
294 3, I | viszonyért, melyet Vigárdy az én családom irányában fenntartott.
295 3, I | No, bruder, majd szerzek én neked egy olyan meglepetést,
296 3, I | felfortyanna.~– Micsoda? Az én leányom el akarja hagyni
297 3, I | forint fizetéssel.~– Mit? Az én egyetlen leányom.~– Igenis.
298 3, I | Meritorisz-címer. Ez ellen én atyai tiltakozásommal lépek
299 3, I | fővárosból eltávoznánk az én hivatalos állomásomra; újból
300 3, I | sem akarta elhinni.~– No, én garantírozom teneked, hogy
301 3, I | volt az utolsó pénzem, amit én önnek legközelebbi találkozásunk
302 3, I | megfelelt.~– Hát azt a pénzt én teneked visszahoztam – szólt
303 3, I | több is jön. A pezsgőről én gondoskodom.~S engedett
304 3, I | a bársonygallérja alatt. Én azt a pénzt, mikor útra
305 3, I | szereted, mint a férjedet, én jobban, mint az apámat.~–
306 3, I | követett el ezzel Vigárdy?~– Én nem tudom megmondani. Fogalmam
307 3, I | minden betegséget. Bánom is én, miben halok meg. Teher
308 3, I | vinni. Miért? Mert ő az én atyám! Hazugság! Nem igaz!
309 3, I | azzal engem elkárhoztatsz. Én azt a másik embert szeretem,
310 3, I | Eddig te voltál az okos, én voltam az őrült. Most én
311 3, I | én voltam az őrült. Most én leszek a hidegvérű tanácsadó.
312 3, I | élünk. S ha te azt mondod: én ember vagyok s az akarok
313 3, I | vagyok s az akarok lenni, hát én meg asszony vagyok, a te
314 3, I | kívántad, hogy meghaljak: én is engedek neked egy napot –
315 4, I | Helvila letette a tollat.~– Én most megyek aludni. Délután
316 4, I | mondott, hogy ő tiltakozott az én életpályám megkezdése ellen?~
317 4, I | mentél még el a helyedre?” Én úgy meg voltam lepetve e
318 4, I | szaladgálsz előrehátra?” – Erre én azt rebegtem, hogy az anyámra
319 4, I | tőle, hogy mit vétett az én szegény anyám? „Azt jobb
320 4, I | Egyenesen a vasútra.”~– Én azt kérdeztem tőle: „Hát
321 4, I | elfoglalni az állásodat!” Én azt akartam megtudni, hogy
322 4, I | Megfoghatatlan! – rebegé Camilla.~– Én összetett kézzel kértem,
323 4, I | fel s alá a szobában. – Én el voltam kábulva. Soha
324 4, I | pénzért. – És most szid! S én el nem tudom képzelni, hogy
325 4, I | az útiköltséged.” S hogy én azt nem akartam elfogadni,
326 4, I | mérgesen csapott be utánam. Én szédelegve mentem le a kocsiig,
327 4, I | volt az országházban, mikor én a leveledet odavittem. Egy
328 4, I | a megsemmisülésnek.~– De én nem mehetek veled most rögtön.
329 4, I | szerencsétlenek azzal az én levelemmel? – hörgé tompa,
330 4, I | Ki fut ki a teremből? – Én csendesen ültem a helyemen,
331 4, I | sem tudott szólni.~– És én nem őrültem meg e percek
332 4, I | ország-világ előtt azt a nőt, akit én mint egy szentet, úgy imádtam!
333 4, I | szentet, úgy imádtam! És én csendesen tudtam ott ülni
334 4, I | volna a bajon, nem várnám én, hogy asszonykéz végezzen
335 4, I | ennek az embernek igaza van! Én mindazt a bűnt elkövettem,
336 4, I | név még nincs kimondva. Én fogom felkeresni azt a képviselőt.
337 4, I | felkeresni azt a képviselőt. Én beszélek vele. S ha emberi
338 4, I | a név el van ítélve! És én most nemcsak magamat, nemcsak
339 4, I | alakot eltemetni hőstett. Én ki vagyok szolgáltatva a
340 4, I | ajkaival azt rebegé: „Nem én írtam a levelet!” Pedig
341 4, I | Pedig ő írta. És most én fogok ott állni a helyén
342 4, I | a számon ez a szó: „Nem én írtam ama levelet.” Ah!
343 4, I | visszanyertük (rossz nyereség volt), én eltettem valamit e szent
344 4, I | felé.~– Jöjjetek utánam. Én majd mutatom az utat.~Az
345 4, II | konstatálása. No, hát bemegyek én.~Alasztor odament a hálószoba
346 4, II | tudom, nem vagyok orvos. De én azt hiszem, hogy meghaltak,
347 4, II | kétségbeesett rémületbe.~– De én nem akarom, hogy ők meghaljanak!
348 4, II | akarom, hogy ők meghaljanak! Én nem akarom őt megölni. Siessen
349 4, II | Mentsék meg őket. Hisz én nem akarok gyilkos lenni!~
350 4, II | ügyvédre sincs önnek szüksége. Én sietek a rendőrséget értesíteni.~
351 4, II | kétségbeesve.~– Hát már most az én húszezer forintombul mi
352 4, II | hogy „meghótt”.~– Akkor én lövöm magamat főbe!~– Mondok
353 4, II | lövöm magamat főbe!~– Mondok én önnek annál valami rosszabbat.
354 4, II | jártak. Vegye el az özvegyet. Én lemondok az ön javára minden
355 4, II | az ígért betéti könyvet.) Én megveszem öntül a halottjait.
|