Rész,  Fezejet

 1     1,  II |        lesz vénasszony. Ön most is kisleány. Hanem vén írónő. – Ezelőtt
 2     1,  II |        Vigárdyné legyezőjére írt a kisleány. Azt tetszik tudni, hogy
 3     1,  III|        tárgya ott állt előtte. Egy kisleány. Azaz, hogy egy nagy kisleány.
 4     1,  III|      kisleány. Azaz, hogy egy nagy kisleány. Volt olyan magas, mint
 5     1,  III|           akarsz megvesztegetni?~A kisleány a tenyereit csapdosta össze,
 6     1,  III|            nagy leányból egyszerre kisleány lett; elkezdett együtt trillázni
 7     1,  III|        szavára az anyjának a dacos kisleány egyszerre odaomlott a lábaihoz,
 8     1,  VI | hegedűprodukció kedvéért.~      ~A kisleány felébredt előálmából. Hálószobájának
 9     1,  VI |         ütött. Kísértetek órája!~A kisleány fejére rántotta a takaróját.
10     1,  VI |            helyzetet.~Most már nem kisleány, aki fél.~Eszébe jut, amit
11     1,  VI |       természet adta szerepeket. A kisleány erős. Mégis jó az a svéd
12     1,  VI |            hát minek jön vissza?~A kisleány letérdelt a kandalló elé,
13     1,  VI |          merőbben mosolygott.~Az a kisleány pedig nagy lélekbúvár volt!~
14     1,  VI |    rémekkel!~Az anya lesimogatta a kisleány szétkuszált haját, térdein
15     1,  VI |           hogy mit tud, azt csak a kisleány értette meg, senki más.