Rész, Fezejet
1 1, I | név: „Meritorisz Zeno”, s ott becsenget. Sokáig jönnek
2 1, I | Akkor ön csókol nekem kezet, s nevezhet urambátyámnak.~
3 1, I | vagyok. Nem maradok soká.~S azzal mind a ketten magukkal
4 1, I | restaurateur szolgáltatja, s egyúttal pincért is küld
5 1, I | a mágnások is megteszik. S Meritoriszék és Vigárdyék
6 1, I | soit, qui mal y pense.~– S fényes programja lesz a
7 1, I | amit a háziasszony írt, s maga fog felolvasni.~– Ah!
8 1, I | fejezi be a toalettjét, s néhány perc múlva átjön
9 1, I | fülkanyarító félholdakat, s a jól kifent bajuszt, mely
10 1, I | szerelmes minden asszony, s amelytől fél minden ember.
11 1, I | lejjebb húzódik, mint a másik, s ezzel még neveli annak a
12 1, I | Jaj annak, akinek udvarol. S aztán mentül jobban fáj,
13 1, II | szempillák magasra felnyílnak, s kivillan alóluk az a két
14 1, II | szemnek kell megfelelni, s ezt a beszédet olyan kevés
15 1, II | kevés ember tanulta meg. S a sárga szemekhez kőszénfekete
16 1, II | híják vérszegénységnek, s gyógyítják vas- és mirenylabdacsokkal,
17 1, II | sem hisz.~– A szó megvan, s azt nehéz helyettesíteni:
18 1, II | külső benyomásokat felfogni, s azok ellen reagálni?~– Jól
19 1, II | kreténnek vagy gonosztevőnek, s ez teszi tönkre az ön egész
20 1, II | lelkekben nem hisz senki. S ami nem kriminalitás, az
21 1, II | ha ugyan volt valaha), s amióta a kisasszonyok nem
22 1, II | tárcájuk számára e remekművét, s tiszteletdíj fejében egy
23 1, II | ember elől, hanem szembeáll, s olyan vágásokat ád, hogy
24 1, II | hogy ki az a tengerszem, s ki az a harmatcsepp.~E percben
25 1, II | Alasztor megsejtette azt, s sietett búcsút venni.~–
26 1, II | nagysád előadását zavarni, s mikor a vendégnyáj éljenez:
27 1, II | emelte a svédkesztyűs kacsót, s aztán a sarkával előre kihátrált
28 1, III| emberek beszédéből tanuljak, s ez már csak okos ember,
29 1, III| mert még most gyermek vagy, s gyermekleányt nem visznek
30 1, III| hínak, hogy madame Potifár; s aki ennek a három illusztris
31 1, III| csinálok, azt utálom, gyűlölöm, s valahányszor végigjátszom
32 1, III| trillázni a zenélő géppel, s magában valcerezett jobbra-balra
33 1, III| valcerezett jobbra-balra keringve, s a szoknyáját széthúzva a
34 1, III| egy esedező a zsarnokához.~S erre a könyörgő szavára
35 1, IV | a haja egészen Sarasate, s a gomblyukából apró érdemrend-füzér
36 1, IV | keresztülfűzött aranygombot, s magával vonszolja a zongora
37 1, IV | poénjét.~– Akár kettőbe.~S aztán viszi papa Thurzót
38 1, IV | érdemrendek azok a gyomrán, s minő a provenientiájuk?
39 1, IV | minden európai potentátnak, s azok viszonzásul egy (firkászok
40 1, IV | összetörték a nagy salátástálat; s a Dobos-tortát fenekével
41 1, IV | csupa rossz híreket közöl, s mindenkinek tud valamit
42 1, IV | barátnék hibáit keresik, s mikor ezek a mosolygó cseresznyeajkak
43 1, IV | tollszedő leányának csúfolták, s felbontotta a viszonyt.
44 1, IV | barátnék maradtak – négyesben, s úgyszólván egy családot
45 1, IV | kapsz tőle egy pofont.~– S attól meggyógyul a fogam?~–
46 1, IV | a nagy hangőrlő géppel, s nyilvánossá tette azon óhajtását,
47 1, IV | Amanda meghallja ezt a szót, s siet beavatkozni.~– Óh,
48 1, IV | klubban van, konferencián. S azok a pártkonferenciák
49 1, IV | kérdezik egyszerre hárman is, s mindannyinak az arcából
50 1, IV | a tizenkét pikétpartit, s a társaság közé nyomult.~–
51 1, IV | nyereséggel jön haza a kaszinóból, s azt mindig nekem adja: „
52 1, IV | félajtót nyitva, bekúszik s odasúg a háziasszonyságnak:~–
53 1, IV | tizenkét óra között becsenget s azt mondja, hogy levelet
54 1, IV | úgy bejöhet.~– Tegye azt.~S ez utasítás nyomán nemsokára
55 1, IV | bokáig érő gombos kabátban, s ezüsttálcán nyújtá át a
56 1, IV | elvette a tálcáról a levelet, s az öve mellé dugta. Nem
57 1, V | tiktakja közbeketyeg. – S egyszer csak a legáhítatosabban
58 1, V | dobta a hegedűjét a tokjába, s búcsúzatlan eltávozott;
59 1, V | hímzett vánkosra igazította, s aztán széjjelnézett segélykereső
60 1, V | Hiszen kebelbarátnék voltak.~S amint elolvasta, az arca
61 1, V | Perukker követeli a fizetést. S ő most szökik Amerikába!
62 1, V | az inasok téblábtak alá s fel, akik a távozó vendégek
63 1, V | még egypárszor: – Georges! S hogy annak nem akart sikere
64 1, V | lefoglalják a hitelezők, s aztán majd járhatsz a törvényszékre
65 1, V | lett volna módom benne. S az én apám nem lopta, nem
66 1, VI | le mindent a kocsisnéhoz, s csapjunk ott magunknak egy
67 1, VI | leeszem Dobos-tortában.~S aztán elkezdte danolni éles,
68 1, VI | szobájába, megcsókolni az alvót, s a vánkosa alá dugni egy
69 1, VI | agyvelőnek van akarata.~S lassanként az akarat erőt
70 1, VI | félelmet az éjféli rémek s az engedelmességet az anyai
71 1, VI | meggyújtja a gyertyáját, s reszketve kinyitja az ajtaját.~
72 1, VI | a gyertyáit meggyújtja, s a nagyobb világosságnál
73 1, VI | mama? Odalép lábhegyen, s amint odaér, nagyot sikolt.~
74 1, VI | azt hiszi, hogy meghalt, s sírni akar.~Az a gyáva szív!
75 1, VI | tenyereibe pipereecetet tölt, s azt szagoltatja az elájulttal. –
76 1, VI | hogy a keble nyitva van, s azt siet a két tenyerével
77 1, VI | hogy csak a leánya van ott, s nagyot bámul rá: mintha
78 1, VI | lábam.~– Majd én beviszlek.~S azzal felkapja az ölébe
79 1, VI | felkapja az ölébe az anyját, s viszi, mint egy dajka a
80 1, VI | kandallóra. Fázom. Visszajövök.~S azzal bement az öltözőjébe.~
81 1, VI | letérdelt a kandalló elé, s megrakta hasábokkal a parázshalmazt.
82 1, VI | aki azt szépen összehajtá, s eldugta a keblébe.~A leányka
83 1, VI | menthetetlenül meg van fogva, s érzi a ránéző szemek égetését
84 1, VI | neveli nagyra a lelkében, s azt takargatja az arca lárvájával.~
85 1, VI | hogy a falióra megállt, s félórával kevesebbet mutat
86 1, VI | elindította a percingát, s helyére igazította a mutatót.~
87 1, VI | félj, nem fog felizgatni.~S még merőbben mosolygott.~
88 1, VI | belőle a csészéket színültig, s letette az asztalkára, egymással
89 1, VI | előttünk az ajtajaikat. S eltagadják, hogy otthon
90 1, VI | bennünket nézni minden ember, s bezárja a szekrényét, mikor
91 1, VI | válunk el egymástól soha!~S a nyakába borult: ölelte,
92 1, VI | fejét az anyja térdéről, s felnézett az arcába. Azon
93 1, VI | hogy én elmenjek innen, s te azalatt, amíg én alszom,
94 1, VI | húzta azt a másik csészét, s ő is elkezdte abban az ezüst
95 1, VI | odavonta az ölébe a leányát, s elkezdte azt döncölgetni,
96 1, VI | kristályozódik, a fenékre száll, s többé el nem olvad.~– Ah!
97 1, VI | keblébe dugott levelet, s odanyújtja a késői látogatónak.~
98 1, VI | helyen én vagyok érdekelve. S én csak nem hagyom önöket
99 1, VI | ujjait a hegyes szakállán, s készen volt a válasszal.~–
100 1, VI | összetartja. Szűnjünk meg hazudni, s egymást fogja felfalni az
101 1, VI | fogait összeszorította, s eközben annál sebesebben
102 1, VI | mint a többi embereknek, s ha önnek kedve volna elbukni,
103 1, VI | pazarlásáért gyámság alá helyeztek, s aki öngyilkossá akart lenni,
104 1, VI | és megvarrja a ruháját, s meg lesz vele elégedve.
105 1, VI | az iskolamesternőséget, s annak idején kap becsületes
106 1, VI | csókjaival halmozta el, s egyre zokogta: „Köszönöm,
107 1, VI | igen nyugodalmas lakó lesz. S amit az fog fizetni albérletben,
108 1, VI | egész lakásbért fedezheti, s a saját lakása ingyenben
109 1, VI | alkoholometerrel mérik az indulatot, s boncolókéssel vizsgálják
110 1, VI | írói nevet választ magának, s ez a név magasztalva, becsülve
111 1, VI | Helvila átölelte az anyját, s gyöngéden súgá a fülébe: „
112 1, VI | nevetünk is ezen a napon!~S aztán kereste a szemeivel
113 1, VI | pedig félrefordítá az arcát, s a szemeit törülte.~– Ön
114 1, VI | azt kihúzom az ágyából, s rendezem vele az ügyemet,
115 1, VI | Camilla! Jó éjt, kis Helvila.~S azzal minden érzékeny búcsúvétel
116 1, VI | azokat a teáscsészéket, s azoknak a tartalmát beletöltögeté
117 1, VI | felnyitotta a zenegép tokját, s oda rejté el a palackot
118 1, VI | naponta elővettem az arcképét, s elbámultam rá, hosszan,
119 1, VII| mert bezárta az ajtókat, s nincs cseléd, aki kinyissa.~–
120 1, VII| mulatságát a díszes társaságnak, s felkísértetem őket a kapitányságra,
121 1, VII| reggelig nem is megyek haza.~– S mit fogsz bevallani?~– Azt,
122 2, I | soha. Sokszor el is utazik, s olyankor az ajtaját lakattal
123 2, I | Rúg, karmol és rángatózik, s amellett az arcát fintorgatja.
124 2, I | előjön a hálószobájából, s felnyitja az ajtót.~Vigárdy
125 2, I | Dugja el ezt az írást.~– S hová lett kinevezve?~– Pancsovára.~–
126 2, I | Reális felfogásban az.~– S ez a fődolog. Ugyan hány
127 2, I | lát-e egy harmadik alakot? S azért az ilyen lelki házasságtörés
128 2, I | lehet-e őt ezért kárhoztatni? S mármost tekintsen ön a válaszútnak
129 2, I | nőtől elszakítaná magát, s aztán összekötné a sorsát
130 2, I | viselem az én szenvedéseimet, s nem akarom azokat még lelkifurdalásokkal
131 2, I | ott krumplit kapálhassak, s jóllakhassam lencsével és
132 2, I | lelkemet nem tudom incrustálni. S még ha magam volnék! Hát
133 2, I | akarnám a karomon elővezetni, s büszke arccal hirdetni:
134 2, I | felnyitá a hálószoba ajtaját, s valami szót hallatott nagy
135 2, I | Dragomirovics úr szállásától – s Dragomirovics úrnak lehetnek
136 2, I | nagy csendesen felnyílik, s elébb a fejét bedugja, széttekint,
137 2, I | aránytalanul nagy a termetéhez, s abból is sok jut a kiülő
138 2, I | lábát a jobb térdére vetve, s fúja a füstöt a plafon felé.~
139 2, I | Végre mégis nyílik az ajtó, s kilépnek rajta: az úr és
140 2, I | amint ez alakot meglátja, s siet az ajtót betenni maga
141 2, I | mosolyogva áll föl a székből, s nyefegő éles hangon üdvözli
142 2, I | havelock zsebébe belenyúltam, s megtaláltam benne az én
143 2, I | egészen normális helyzet. S sokkal jobban tudom méltánylani,
144 2, I | pénztárnoknői alkalmazása van, s üres óráiban a hírlapokba
145 2, I | azáltal, hogy hazajövök, s mármost a viszonosság elvéből
146 2, I | esetben veszem a kalapomat, s azt mondom, hogy „alászolgája”,
147 2, I | senkinek semmi szüksége, s többet nem kérdezősködöm
148 2, I | jogcímet; elválunk csendesen, s aztán rajtunk függ, hogy
149 2, I | vedd meg az egész kazalt”. S erre a nagy férfiú azt kiáltja: „
150 2, I | haraptam, mint egy buldog, s nem engedlek a sövényen
151 2, I | kezemben tartottam a nyakadat, s szabadon bocsátottalak.~–
152 2, I | kezemben a te nyakadat, s nem foglak elbocsátani.~–
153 2, I | szobája kulcsának a másolatát, s mikor ezt a kulcsot a zárban
154 2, I | előugratta a rejtett fiókocskát, s abból kivett: egy négyszeresen
155 2, I | mellett foglalva helyet, s Meritoriszhoz beszélve.~–
156 2, I | megtartottam ezt a leveledet, s most odaadom ezt Vigárdy
157 2, I | fejed ismét az ő sarka alá, s hadd taposson rá, mint egy
158 2, I | babkáért! Kiálts egyet! S téged fognak a rendőrök
159 2, I | négyfelé szakítá azt a levelet, s odadobta a rimánkodó szeme
160 2, I | összetépett levél rongyait, s a zsebébe gyűrte.~– Figyelmeztetem
161 2, I | lefoglaltak az ön megszökése után, s rövid időn elárvereztek
162 2, I | felvásárolta az egészet, s aztán átengedte nekem használatra
163 2, I | hűtlenül elhagyja a feleségét, s egy évig nem tudatja hollétét,
164 2, I | felnyílt a hálószoba ajtaja, s kilépett rajta a leány.~
165 2, I | anyám arcát szeplőzi be! S még azután helyet követel
166 2, I | saskarmokká görbítette, s a fél térdét felemelte.~–
167 2, I | hebegé megrémülve Zeno, s egy karszék mögé hátrált.~–
168 2, I | számára nincs beszámítás. S engemet csak egy vékony
169 2, I | a leányt a hálószobába, s rázárta az ajtót.~Ekkor
170 2, I | nő, a szekrényéhez futva, s kivette a fiókból a megtakarított
171 2, I | pénzt.~– Kezdetnek ez is jó.~S aztán felcsapta a kalapját,
172 2, I | aztán felcsapta a kalapját, s ment a Folies Caprices-be.
173 2, I | mázolni vérrel, meg a hajamat.~S majd a karja, majd a lába
174 2, I | öltött.~Nagyot sikoltott, s aztán elkezdett kacagni.
175 2, I | feszesen a derekához szorítva, s állt mereven, mintegy szobor.~–
176 2, I | Nem mozdulsz! Én foglak!~S mintha valami ficánkoló
177 2, I | magát az anyja kebelére, s kisírta magát istenigazában.~–
178 2, I | két könyökét az asztalra, s átölelve a karjaival a tányérokat,
179 2, II | alkalmazta a maga helyén, s minden műveltsége dacára
180 2, II | elfogadószobának is tartotta, s ott állt az egyik oldalon
181 2, II | fogadta 12 és 2 óra között. S a tökéletesség végett a
182 2, II | Susanne! Menjen át az úrhoz, s mondja meg neki, hogy készen
183 2, II | meg lehet tudni a múltból, s fenntartani az összeköttetést
184 2, II | úrhölgy kezébe veszi azt, s egyszerre, mintha pókot
185 2, II | hunyorít a fél szemével, s kabátja ujjait felgyűrve
186 2, II | causeuse egyik oldalán, s kegyesen szól:~– Kérem,
187 2, II | saját külön lakosztálya van. S talán én sem haraptam volna
188 2, II | Hozzátartozik a bon-tonhoz. S inkább legyen az Meritoriszné,
189 2, II | szeretőjévé azt a nőt – s csendes, békességes házastársak
190 2, II | összejönni nem fogok.~– Ah! S mi indította önt erre a
191 2, II | hogy ide fog jönni hozzád, s el fogja árulni, hogy a
192 2, II | ami közöttünk történt. S hogy nem a húszezer forint
193 2, II | Wertheim-pénztár kulcsát, s a belső trezorba elzárta
194 2, II | Bertalan meghajtá a fejét, s nyugodt mosollyal mondá:~–
195 2, II | Azzal fogta a kalapját, s eltávozott: – Az országházba
196 2, III| névjegyet. Rá is lépett egyszer s rajtahagyta a csizmasarkának
197 2, III| után az ablakhoz lépett, s figyelmesen nézett ki az
198 2, III| arcán a hajporos pamacsot, s a körme lapjával lesimítá
199 2, III| mondtam, hogy gyűlölöm.~– S erre ő azt felelte: „Én
200 2, III| ezt ki?~– Jogász volnék, s ne tudnám? Ez stereotyp.~–
201 2, III| meg a trezor kis ajtaját, s kivette belőle a másik levélcsomagot,
202 2, III| békéltetési kísérleteket kiállani. S mikor mindezen átesett,
203 2, III| félnek megbánni a dolgát, s azzal meghiúsult minden
204 2, III| itt a toll, papír. Tessék.~S hogy annál jobban lekötelezze,
205 2, III| szöveg. Mindjárt hazasietek, s kiírom a hiteles szövegből.
206 2, IV | hősök hét vezéreinek.~S ez az ember akkor felbontotta
207 2, IV | Megkárosította Amanda férjét, s bekoronázásul itthagyta
208 2, IV | szalmaözvegyét, egykori ideálját. S most ez az ember, piszkosan,
209 2, IV | hogy elménckedés volt, s a Jeannak ez is elég siker.~
210 2, IV | ír levelet a férjemhez.~– S azok legelébb is méltóságod
211 2, IV | múlva láthatókká lesznek, s előtűnik a levél érdemleges
212 2, IV | vonásokban előtámadnak, s aztán, ha kihűltek, ismét
213 2, IV | intézhetők az összejövetelek, s a mi híveink ezt teljes
214 2, IV | ő felkap a kerékpárra, s utána vasparipázik. Szabadalma
215 2, IV | megy a klub előszobájába, s megkérdi a szolgáktól, hogy
216 2, IV | bérkocsiba vágja magát, s elhajtat a körútra. Ott
217 2, IV | a lépcsőre nyíló ajtón, s akkor aztán – otthon találja
218 2, IV | magát. Kettecskén vannak, s négy szoba áll a rendelkezésükre.
219 2, IV | az otthagyott kabátját, s kijön a klub csapóajtaján.
220 2, IV | elkezdte a szemeit forgatni, s pózokat csinált.~– Hogy
221 2, IV | önnel igen sok jót tett, s most nem akar még többet
222 2, IV | takarékpénztár-könyvecskéjét a Wertheim-kasszába, s becsapta a szekrény ajtaját.
223 2, IV | rándítással félrevonult, s belépett a budoárba – Vigárdy
224 2, IV | egyenesen feléje tartott, s ott állt meg az orra előtt.~–
225 2, IV | Ki tudhassa, mire jó az?) S egy világfi jártasságával
226 2, IV | Azzal megfordult a sarkán, s eltávozott.~Bertalan becsapta
227 2, IV | ajtót.~Aztán visszajött, s megállt a felesége előtt.~
228 2, IV | Magasan hordta a fejét, s a melle kifeszült.~– Ha
229 2, V | Helvila észrevette azt, s erre a karján csüggő retiküljéből
230 2, V | elővette az összehajtott írást, s átnyújtá Amandának megtekintés
231 2, V | elővette a lornyettjét, s a szeméhez tartá. Úgy tett,
232 2, V | sem fog engemet megítélni. S nagysád nemesen érző nagy
233 2, V | atyja helyett atyja lett, s akire ön átruházta egész
234 2, V | elfogadhatom: Dobokay Alasztor úr.~S nagyobb igazság kedvéért
235 2, V | szétnyitotta az okiratot, s odamutatott Dobokay Alasztornak
236 2, V | is! Indulatosan járt fel s alá.~Megpillantá az asztalkán
237 2, V | Alasztor által megkezdett s ő általa folytatott bűzös
238 2, V | Aztán a kandalló elé állt, s belebámult a hamvadó tűzbe.~
239 2, V | keresett fel az országházban, s azt mondta, hogy egy igen
240 2, V | levelére.~Bertalan vállat vont, s ment vissza az országházba.
241 2, VI | a felesége budoárjában, s másnap az ember ugyanazt
242 2, VI | levelet húzott elő a zsebéből, s átnyújtá Alasztornak. –
243 2, VI | Alasztor elolvasta a levelet, s visszaadá Bertalannak.~–
244 2, VI | fekszel már a Duna fenekén. S én nem húzlak ki. Hát mi
245 2, VI | kezet szorítottak egymással. S aztán elváltak, folyvást
246 3, I | kérdezősködtetett a szobaleánya által, s megtudta, hogy még mindig
247 3, I | felvásárolta egy hitelező, s neki csak haszonbérben engedte
248 3, I | kivett egyet a tárcájából, s odanyújtá a hordárnak. Az
249 3, I | akarom venni az én gépemet, s legelőször is tégedet fényképezlek
250 3, I | ez a bohó kis mama képe.~S nem engedett a capriciosa!
251 3, I | hímzésollóval felvágják, s aztán együtt olvassák el.
252 3, I | teljesíteni vonakodott, s aközben utolérte őt a sajnálatos
253 3, I | határozatot előkeressék, s önnek a férjét az általa
254 3, I | megmutatott Dobokay Alasztornak, s amire a közjegyző azt mondta,
255 3, I | szorongatá kebléhez a levelet, s szép idő telt bele, amíg
256 3, I | a szemeit felszárítgatá s körülnézett.~Helvila a fényképezőmasinán
257 3, I | amiken teheneket fejettél, s örültél a vasárnapnak, amikor
258 3, I | De ő ragyogni fog.~– S te azt csak a távolból fogod
259 3, I | anyjától Vigárdy levelét, s azt négyrét összehajtva
260 3, I | affektált haragot hazudott. S hogy annál jobban imponáljon
261 3, I | előjött a fekete posztó alól, s egy fotográfus vakmerőségével
262 3, I | elővette a hidegvérét, s a két kezét a kabátkája
263 3, I | Meritorisz Zeno úr nevére. S aki idegen levelet letartóztat,
264 3, I | az atyád, parancsolom!~S megfelelő taglejtésekkel
265 3, I | apa elhagyja a gyermekét, s holléte ki nem tudható,
266 3, I | csókolgatni az ajtón!”), s egyszerre nyers erőszakkal
267 3, I | kalapja is leesett a fejéről, s eltaszítva magától Helvilát,
268 3, I | én azt a levelet magam!~S azzal odarohant a szekrényhez,
269 3, I | a kulcs, azt felszakítá, s elkezdett a felesége levelei
270 3, I | akkor „tűz, tűz, tűz!”, s ha megtalálta a strinkszet,
271 3, I | Fuss a hálószobádba, s zárd magadra az ajtót.~Camilla
272 3, I | ő levelei közt kutasson, s egy titkait védő asszony
273 3, I | egy revolvert a zsebéből, s azt Camilla arcának szegezve
274 3, I | ördögeire! Vért fogok ma ontani!~S aközben a leányán keresztül
275 3, I | tovább. Odarohant Helvilához, s elrántotta a fotográfgép
276 3, I | ténykedésre emelt kezét, s elkezdett vele küzdeni,
277 3, I | Helvila. – Itt a strinksz!~S odanyújtá a zsebéből előhúzott
278 3, I | levelet a szívéhez szorítá s arcát az ég felé emelte,
279 3, I | férj! Becsületes polgár!~S itt kifeszítette a mellét,
280 3, I | öleléssel agyonszorítani.~S karját utánuk terjeszté.~
281 3, I | hogy a lábaidat csókoljam.~S meg kellett neki engedni.~
282 3, I | többé! Esküszöm az égre s annak minden boldogságos
283 3, I | tégedet meg akartalak rontani, s te engem újjáteremtettél.
284 3, I | megváltóm, az én Messiásom.~S azzal összevissza csókolta
285 3, I | Helvila ingerülten fordult el, s aztán hátrament az amatőrgépet
286 3, I | az amatőrgépet szétszedni s összecsomagolni, mint akinek
287 3, I | meg!”~– Nagyon jó lesz.~– S ha akkor ő kezét nyújtja
288 3, I | hogy az én nőm egy szent. S az én barátom a másik. Kettőjük
289 3, I | előtt itt hagytál.~– Ah! S te nem adtad el azokat az
290 3, I | utazunk! – mondá Camilla, s egy kis mosolyt is engedett
291 3, I | rántott egyet a vállán, s aztán felvette az asztalról
292 3, I | mindig – mondá a leány. S jó, ha még megmarad a komédiánál.
293 3, I | No, hát keresd meg nálam!~S azzal szétgombolta a kabátját.~
294 3, I | Helvila kisasszony hol van? S arra mi pironkodással, szemlesütéssel
295 3, I | kamatot is fizetek érte.~S a pénztárca szélső szakaszából
296 3, I | pezsgőről én gondoskodom.~S engedett a tárca belsejébe
297 3, I | százforintos az estély költségeire, s azontúl indemnity a túlkiadásokra.~–
298 3, I | megcirógatta a pofaszakállát, s azzal a cinikus hidegséggel,
299 3, I | közé, bízva a közmondásban, s a közmondás be is vált.
300 3, I | asztalrul a százas bankót, s odarohant vele Zenóhoz.~–
301 3, I | soha kártyán rabolt pénz!~S azon törekedett, hogy a
302 3, I | réstámasztó pillanatot, s hirtelen kiugrott az ajtón,
303 3, I | fog bennünket veszteni! S ha még csak minket rontana
304 3, I | Szeretnék utánafutni, s az utcán végig kiabálni: „
305 3, I | amit ő készít a számodra, s még engemet is magaddal
306 3, I | magzat imádja szülőjét. S ha ez nem igaz, úgy engem
307 3, I | ruhát, kifutok a sugárútra, s odavetem magam a legelső
308 3, I | rögtön írsz Vigárdynak, s idehívod. És akkor azt mondod
309 3, I | hogy krumplit kapálhassak, s boldog lehessek, mint egy
310 3, I | Eltemetkezünk, és élünk. S ha te azt mondod: én ember
311 3, I | mondod: én ember vagyok s az akarok lenni, hát én
312 3, I | gyűlöl, azt gyűlöli igazán. S nem tud semmit a világról
313 3, I | egy napot! Csak egy napot.~S azzal odarogyott Helvila
314 4, I | melyet Helvila otthagyott, s elkezdett levelet írni.~
315 4, I | felugrott az íróasztalától, s rám kiáltott: „Hát te még
316 4, I | Rég ott kellene lenned, s elfoglalni az állásodat!”
317 4, I | vasúti kalauzban levelezett, s ismét hozzám fordult: „A
318 4, I | légy az első csengetésre, s aztán ki se nézz az ablakon,
319 4, I | vonat kirobog a városbul!” S amíg hozzám beszélt, azalatt
320 4, I | nagy lépésekkel járt fel s alá a szobában. – Én el
321 4, I | modorban beszélt velem, s azért évődött velem, hogy
322 4, I | pénzért. – És most szid! S én el nem tudom képzelni,
323 4, I | kezdődik az iskolába járás. – S aztán hogy szidja előttem
324 4, I | Itt az útiköltséged.” S hogy én azt nem akartam
325 4, I | erőszakosan a zsebembe dugta, s aztán megfogta a karomat
326 4, I | aztán megfogta a karomat s csaknem erővel tolt ki az
327 4, I | szédelegve mentem le a kocsiig, s most el vagyok kábulva attul,
328 4, I | Semmi válasz sem jött rá.~– S nekem szabva az időm. Mindjárt
329 4, I | Kezében volt a kalapja, s abban az országgyűlési napirend,
330 4, I | látszott, ami az őrültek s a halálos betegek ismertető
331 4, I | botrányhajhászó képviselőhöz, s az a mai ülésben interpellációt
332 4, I | intézett emiatt a miniszterhez, s felolvasta az egész levelemet
333 4, I | elkövetett yankeetrickjeiről. S most ennek a kezére készül
334 4, I | képviselő hathatós ajánlatára.” S ezzel elővette a „szeretőmhöz”
335 4, I | szeretőmhöz” írt levelemet, s felolvasta azt a ház előtt.~–
336 4, I | csendesen ültem a helyemen, s néztem a beszélő szeme közé,
337 4, I | dugta azt vissza a zsebébe, s azt mondá: „A nevet majd
338 4, I | rögtön megvizsgálja az ügyet, s holnap válaszolni fog. Az
339 4, I | a fejéről a hajfonatát, s elkezdte azt kibontani.
340 4, I | képviselőt. Én beszélek vele. S ha emberi szív van benne,
341 4, I | a nő.~Vigárdy kacagott, s amellett öklével üté a homlokát.~–
342 4, I | állammal fizetteti meg!~S tovább kacagott. Nem lehet
343 4, I | aki démoniacus őrjöngő, s egyszer már egy dührohamában
344 4, I | homlokkal, tétova tekintettel, s száraz ajkaival azt rebegé: „
345 4, I | felnyitotta a zenegép tábláját, s kivette annak a tokjából
346 4, I | csókolta, egész eksztázissal, s közben rebegé: – Mindig
347 4, II | közlőajtaja halkan felnyílt, s belépett rajta Zeno.~Elébb
348 4, II | hálószoba ajtajáig settenkedett, s hallgatózott.~Azzal visszasomfordált
349 4, II | fordította félre a fejét, s fátyolát arcára húzta.~–
350 4, II | odament a hálószoba ajtajához, s bekopogtatott rajta.~– De
351 4, II | csak kinyitotta az ajtót s belépett a szobába, az ajtót
352 4, II | hátat fordított Amandának, s minden üdvözlés nélkül ment
353 4, II | piros selyemzsebkendőt, s az arcára tapasztá. Majd
354 4, II | pedig térdre bocsátkozék, s ajkaihoz emelt kezeit imára
|