Rész,  Fezejet

 1     1,  VI |        No hát! Eddig megvolnánk. Mármost nézzünk körül – szólt Vigárdy. –
 2     1,  VI |          kell eljutni.~– No, hát mármost keresztülesett ön ezen az
 3     1,  VI |     pillanatnyi öröme!)~– No, de mármost sietek innen. Önök pihenjenek
 4     1,  VII|        szerencsétlen asszonnyal. Mármost látom, hogy nincs rám szüksége,
 5     1,  VII| konstábler meg egy biztos.~– Hát mármost mit csinálsz?~– Hát egy
 6     2,  I  |          őt ezért kárhoztatni? S mármost tekintsen ön a válaszútnak
 7     2,  I  |       azáltal, hogy hazajövök, s mármost a viszonosság elvéből kiindulva
 8     2,  III|     csengetett a komornyiknak.~– Mármost felvezetheti azt az urat.~–
 9     2,  VI |          temetésed legyen. Hanem mármost csak egyre kérlek. Ha végrendeletet
10     3,  I  |   kísérte akaratnyilvánítását.~– Mármost hát mégis kell felnőttek
11     3,  I  |      hatalomnak. És ezek szerint mármost, kedves szép apuskám, cukros
12     3,  I  |         ölelés alól.~– No, papa, mármost add vissza azt a levelet!~
13     3,  I  |          Igen. Törököt fogtál. – Mármost add vissza azt a levelet!
14     3,  I  | sorsunknak ez volt az alapja. És mármost még kamatot is fizetek érte.~