Rész,  Fezejet

 1     1,  IV|        és éjfélek után” hazajáró férj, hogy tarokkozott: „Lehetetlen
 2     1,  VI|           nem kell őt elvenni. A férj megvan valahol az ellenlábasoknál.
 3     2,  I |    lármát csapok: én, a hazatért férj, aki a feleségem hálószobájában
 4     2,  I |         példát minden becsületes férj, hogy mikor szökni akar,
 5     2,  I |      tudom, hogy a csődbe jutott férj adósságáért a hitvestárs
 6     2,  II|     taktika. Hogy valahányszor a férj a pénztárát kinyitja, mindig
 7     2,  II|  látogatás, amit minden normális férj meg szokott tenni, mikor
 8     3,  I |          ember voltam valaha! Jó férj, jó apa. Ugye, kedveseim?
 9     3,  I |          fogok lenni. Jó apa, jó férj! Becsületes polgár!~S itt
10     3,  I |         családapa leszek ezután. Férj és apa. Büszkén fogjátok
11     3,  I | kibékülési jelenet következett – férj és feleség között: oly hosszú
12     4,  I |   idejönni? Hát természetes! Aki férj, akinek felesége van: az
13     4,  I |        beszerezze. Ez a bizonyos férj váltóhamisításról, csalárd
14     4,  II|       Végezzünk! Ön a bosszúálló férj!~Zeno hosszúra húzta a száját.~–