Rész,  Fezejet

 1     1,  VI|         olyan leánynak, mint te?~– Anyám! Ne gondolj ilyen rettenetesre!
 2     1,  VI| kényszeríts meghalni, szerelmes jó anyám! Most rögtön meghalni! Hiszen
 3     1,  VI|        lehet az! Imádkozni fogunk! Anyám.~– Hahaha! (Most már kacagott
 4     1,  VI|            hideg földbe lefekünni! Anyám! Én rettegek az örök éjszakától!~
 5     1,  VI|       Nyugodt vagy-é?~– Az vagyok, anyám.~Most azután mind a kettőnek
 6     1,  VI|         amiből megélhet.~– Hallod, anyám? – súgá Helvila. – Nem mondtam?~–
 7     2,  I |          Az igaz. Sokszor mondja: „Anyám, nincs öldöklőbb méreg,
 8     2,  I |            amiknek a szennye az én anyám arcát szeplőzi be! S még
 9     2,  I |        istenigazában.~– Elmúlt ez, anyám! Nem leszek többé beteg!
10     2,  I |       nagyon éhes. Adj nekem enni, anyám: akármit, kenyeret, szalonnát;
11     3,  I |          igazságtalan vagy.~– Nem, anyám. Aki érez, az nem fecseg.
12     3,  I |        átkozott ragyogó világot! – Anyám! Anyám!~Camilla a szívéhez
13     3,  I |          ragyogó világot! – Anyám! Anyám!~Camilla a szívéhez kapott.
14     4,  I |           mit vétett az én szegény anyám? „Azt jobb lesz meg nem