Rész,  Fezejet

 1     1,  I |   kabátjaikat.~– Hagyja, Jean – monda Dobokay úr –, tele a kabátom
 2     1,  I |         elhordom magam innen! – monda Perukker úr – nem várom
 3     1,  IV|   alapos felvilágosítás volt! – monda rá Alasztor.~– No, hát nem
 4     1,  IV|          No, hát nem úgy van? – monda Toffi nagysám. – Ezt ön
 5     1,  IV|     nyomult.~– No, doktor úr! – monda a rendjelek kirakatának –
 6     1,  VI|        szamovár alá, teázzunk – monda Helvilának. A leány tette,
 7     1,  VI| tartalmát?~– Rettenetes volt! – monda a leány fuldokló hangon.~–
 8     1,  VI|         fogai vacogtak.~– Jó. – Monda az anya száraz hangon. –
 9     1,  VI|      feküdt a feje.~– Jól van – monda neki nyugodt hangon. – Tehát
10     1,  VI|       keverte magát.~– Ú-úgy? – monda a delnő, azt a veszedelmes
11     3,  I |     Nálad van!~– No hát „tűz” – monda Helvila. – Itt a strinksz!~
12     3,  I | Camillától.~– Szép vagy, szép – monda Camilla, türtőztetve a haragját. –
13     4,  I |    dolog.~– Nekem futnom kell – monda Helvila. Egész teste reszketett,