Rész,  Fezejet

 1     1,  II | csak embertagadó vagyok. Az Isten lételét elismerem, bár megérteni
 2     1,  III|   milyennek teremtette a jó Isten a világot, hanem azt mondtam
 3     1,  VI |     után még lehet járni az Isten napja alatt?~– De még nincs
 4     1,  VI |    sajtó alá adnák a lapot. Isten önnel, Camilla! Jó éjt,
 5     1,  VI |   az arcod az övéhez. Pedig Isten a tanúm, hogy nem tettem
 6     1,  VI |   szívével. Megvert érte az Isten!~Camilla figyelmét most
 7     2,  I  | voltunk a halálra. Ekkor az Isten egy szabadítót küldött hozzánk,
 8     2,  I  |    e percben!~– Az atyádat! Isten elleni vétek!~– Ejh, az
 9     2,  V  | bálvánnyá volt merevedve.~– Isten önnel, nagyságos asszonyom!~
10     3,  I  |     nem igaz, úgy engem két Isten teremtett, az egyik a testemet
11     4,  I  |  hogy az kimenjen: „No, hát Isten hírével: adieu!” Azzal felvett
12     4,  I  |  országházban.~– Szentséges Isten! – sikoltott fel a leány.~–
13     4,  I  |  gyalázatba.~– De hát olyan Isten és ember elleni bűn a nyomorultakkal