Rész,  Fezejet

 1     1,  II|              előre bocsátom azt, ami édes. Nagysád teljesen bírja
 2     1,  II|           minden csodajelenségeit?~– Édes nagysád! Hiszen méltóztatott
 3     1,  IV|        szakított nyájassággal:~– Ah, édes Kapiczány úr, megbocsásson,
 4     1,  VI|              Nem! Nem! Te kedves! Te édes! Mi nem válunk el egymástól
 5     1,  VI|            leány előtt.~– Higgye el, édes Camilla, hogy a hazugság
 6     1,  VI|              arckifejezést.~– Ugyan, édes Camilla, hagyja abba azt
 7     1,  VI|              Képzelem, hogy tele van édes idealizmus chylusával. Hát
 8     2,  I | lelkifurdalásokkal is sokszorozni.~– Édes Camilla! Ha ön tudná, hogy
 9     2,  I |        engedlek a sövényen kiugrani, édes barátom.~– Én kezemben tartottam
10     2,  I |           maradni. Élvezni akarom az édes itthon örömeit. Ah, drága „
11     2,  I |             henteregnem!~– Nem! Nem! Édes!~– Engedd, hogy a fejemet
12     3,  I |       kettőjük közé.~– Ugyan, ugyan! Édes kis apuskám! Nem szégyenled
13     4,  I |           hogy mi az a csók. – Az az édes halál.~Azzal megindult csendesen