Rész, Fezejet
1 1, I | pompás skandalumon végződik: azt élvezni akarom. Még most
2 1, I | asszonyhoz. Perukker úr azt kérdezte, hogy itthon van-e
3 1, I | Megértve, hogy nincs itthon, azt mondá, hogy várni fog rá
4 1, I | inas eltávozott a teremből, azt mondá Dobokay úr Perukker
5 1, I | láttam volna már valahol, azt hiszem, Vigárdyéknál.~–
6 1, I | nem nevetett rajta, sőt azt a kritikát mondta rá, hogy:~–
7 1, I | jegyszedő az alagútnál, mikor azt mondja a kocsisnak, hogy „
8 1, II | akkor hát előre bocsátom azt, ami édes. Nagysád teljesen
9 1, II | hisz.~– A szó megvan, s azt nehéz helyettesíteni: éppen
10 1, II | nonszensz. Hát akarta az ember azt, hogy szülessen? Akarta
11 1, II | hogy szülessen? Akarta azt, hogy fiú legyen vagy leány?
12 1, II | férfiak számára tartogatják azt. A buddhistánál van lélekvándorlás
13 1, II | utána. De énekelné el csak azt, mint erre a keresetre szorult
14 1, II | igazi világot: én ismerem azt! Én látom a valót.~– Ön
15 1, II | legyezőjére írt a kisleány. Azt tetszik tudni, hogy Amanda
16 1, II | Professzor lehetne. És azt érezteti. És gyöngeségei
17 1, II | hogy mi ennek az értelme. Azt mondá: „No nézd! A galambfióknak
18 1, II | elrejteni.~Alasztor megsejtette azt, s sietett búcsút venni.~–
19 1, II | stentoromat.~– No, csak azt ne tegye, kérem.~Camilla
20 1, III| alunni. Tudod, hogy az orvos azt rendelte, hogy korán le
21 1, III| Kell a Contes Bleus?~– Azt szeretném már, ha el tudnám
22 1, III| jó Isten a világot, hanem azt mondtam volna neki, hogy: „
23 1, III| nem kívánkoznak oda.~– Azt te nem érted. A társaságban
24 1, III| mégis ismerem. Tudom én azt jól, hogy a te estélyeidet
25 1, III| tanítanak a mintaképeikről, azt a te kedves barátnédat úgy
26 1, III| gyermekmódra:~– Óh, csak azt engedd meg, hogy akkor bejöjjek,
27 1, III| mindig utolér a szívdobogás. Azt hiszem, hogy az egy kisisten.
28 1, III| látni és hallani fogom, azt mondom: „Maga majom.” Nem!
29 1, III| ami zenét magam csinálok, azt utálom, gyűlölöm, s valahányszor
30 1, III| valahányszor végigjátszom azt a szimfóniát, térden állva
31 1, IV | orr nincs több Budapesten. Azt adomázzák róla, hogy egyszer
32 1, IV | toalett miatti védekezés. Azt már nem mondhatja, hogy
33 1, IV | háziasszony védtelen helyzetét, azt meginterjúvolja.)~– Őnagysága,
34 1, IV | megfogja a művész frakkján azt a keresztülfűzött aranygombot,
35 1, IV | orra van, amiért mindenki azt hiszi róla, hogy Noé apó
36 1, IV | az egész fácányt, pedig azt Vigárdy lőtte a hercegi
37 1, IV | Nincs még itt Alasztor?~Azt a baziliszk-szemet kell
38 1, IV | nagyon fiatal, egész gyermek, azt még nem lehet a társaságba
39 1, IV | kisasszony erre naiv arccal azt mondja, hogy ő azt nem érti,
40 1, IV | arccal azt mondja, hogy ő azt nem érti, hogy lehet?~Szerencse,
41 1, IV | ő nem olyan együgyű.~– Azt hiszem én is, hogy ez a
42 1, IV | baj. – Hanem amikor már azt vallja be az „éjféleken
43 1, IV | jön haza a kaszinóból, s azt mindig nekem adja: „Nézd,
44 1, IV | tizenkét óra között becsenget s azt mondja, hogy levelet hozott,
45 1, IV | hogy levelet hozott, az azt jelenti, hogy Meritorisz
46 1, IV | Igenis.~– No hát adja át.~– Azt mondja, hogy utasítása van
47 1, IV | átvegyem az előszobában.~– Azt gondoltam ki, hogy feladom
48 1, IV | libériámat, úgy bejöhet.~– Tegye azt.~S ez utasítás nyomán nemsokára
49 1, V | elájulthoz, de nem azért, hogy azt életre hozni segítsen, hanem
50 1, V | hozni segítsen, hanem hogy azt a levelet kivegye a kezéből,
51 1, V | Jogot vett hozzá, hogy azt elolvassa. Hiszen kebelbarátnék
52 1, V | előtt, de csak akkor tudta azt a kezéből kikapni, mikor
53 1, V | hogy el vagyok veszve…”~De azt már nem gátolhatta meg,
54 1, V | levélből megértett Amanda, azt rikácsoló hangon ki ne trombitálja.~–
55 1, V | hangon ki ne trombitálja.~– Azt írja a gazember, hogy váltókat
56 1, V | támlányához támaszkodva nézi azt a dühöngő szép asszonyt.~
57 1, V | percek alatt kiürült. Mintha azt kiáltották volna a közönség
58 1, V | sírva is zsémbelt; hanem azt már nem lehetett lesztenografálni.~
59 1, V | haragos hölgyet, hogy kár volt azt a bérkocsit visszarendelni:
60 1, V | Nyújtsa ön a karját!~(Pedig azt is megvárhatta volna, amíg
61 1, VI | szobaleány. – Sohasem látom én azt, tudom. Legalább leeszem
62 1, VI | eltakarja a rajta fekvő alakot. Azt nem veszi észre.~A zongorán
63 1, VI | heverni élettelen.~Először azt hiszi, hogy meghalt, s sírni
64 1, VI | kívüle a teremben… Mi ez?~Azt hiszi, hogy ez egy lidérc
65 1, VI | egy felnyitott levelet. – Azt felveszi, és elolvassa.~
66 1, VI | tenyereibe pipereecetet tölt, s azt szagoltatja az elájulttal. –
67 1, VI | hogy a keble nyitva van, s azt siet a két tenyerével betakarni.~
68 1, VI | a tartalmát: az okos ész azt diktálta neki, hogy ez nem
69 1, VI | levelet az anyjának, aki azt szépen összehajtá, s eldugta
70 1, VI | neveli nagyra a lelkében, s azt takargatja az arca lárvájával.~
71 1, VI | szeretek veled ülni.~– De én azt akarom, hogy mellém ülj! –
72 1, VI | leánya, akkor nem lesz képes azt megölni…~A leányka egyszerre
73 1, VI | mit tehetek egyebet?~– Te azt akarod, hogy meghaljunk
74 1, VI | van hátra egyéb? Olvastad azt a levelet?~– Elolvastam.~–
75 1, VI | rögtön meghalni! Hiszen még azt sem tudom, mi a világ. Még
76 1, VI | Víg életed lesz! De én azt már nem fogom megérni!~A
77 1, VI | most ki akarsz játszani. Azt akarod, hogy én elmenjek
78 1, VI | anyja mellé, maga elé húzta azt a másik csészét, s ő is
79 1, VI | ezüst kanálkával kavargatni azt a nehezen olvadó halálcukrot.~
80 1, VI | ölébe a leányát, s elkezdte azt döncölgetni, ringatni, mint
81 1, VI | koszorút – eleven virágból, azt teszed a fejemre? Lásd,
82 1, VI | egy szikrát az égből, most azt visszafizeted. A sors kérlelhetetlen
83 1, VI | láttak már semmit, csak azt a fényes fehér angyalt,
84 1, VI | rezgő húr.~– Hogy tehetné ön azt?~– A legegyszerűbben. Elismerem
85 1, VI | hisz akkor önön veszik meg azt az összeget.~– Azt tudom.
86 1, VI | veszik meg azt az összeget.~– Azt tudom. Kifizetem.~– És a
87 1, VI | válasszal.~– Az asszonynak azt fogom mondani, hogy volt
88 1, VI | mindennap hazudom-e neki azt, hogy boldog vagyok, szóval,
89 1, VI | Ú-úgy? – monda a delnő, azt a veszedelmes mosolygást
90 1, VI | édes Camilla, hagyja abba azt a habarást azzal a teáskanállal!
91 1, VI | hát csak tolja ön félre azt a teásfindzsát maga elől.
92 1, VI | Vigárdy keze elé nyújtsa: – Ne azt a balt! Ezt a jobbot!~–
93 1, VI | Valami eszembe jutott. Azt tanácsolom, hogy ne adja
94 1, VI | ötletem van. A nagy szállásnak azt a részét, mely különszakítható,
95 1, VI | talált valamit.~Meglátta azt a japáni asztalkán heverő
96 1, VI | szerkesztővel.~– Ah, hagyja ön azt! – szólt Camilla. – Az egy
97 1, VI | haszontalan ostobaság.~– Ki mondta azt?~– Aki nagyon érti.~– Talán
98 1, VI | érzést.~– De igaza volt! Azt mondta, hogy boldog nő nem
99 1, VI | majd amit ezután fog írni, azt felvegyítheti keserű tapasztalatok
100 1, VI | aztán kereste a szemeivel azt az embert, aki visszaadta
101 1, VI | is Perukkerhez vágtatok: azt kihúzom az ágyából, s rendezem
102 1, VI | szétnézett, hová rejthetné azt el?~Az óra egyet ütött –
103 1, VI | kérdezé ijedten a leányától.~– Azt én eltettem emlékül erre
104 1, VI | tudott. De hogy mit tud, azt csak a kisleány értette
105 1, VII| ahogy ő parancsolta neki; én azt a véleményemet szuggeráltam
106 1, VII| S mit fogsz bevallani?~– Azt, hogy valamelyik orfeumban
107 1, VII| egymásnak; a kézszorítás közben azt súgá Alasztor Bertalannak:~–
108 1, VII| Bertalannal a kaszinóban, azt mondá neki:~– No, most már
109 2, I | fővárosban; voltak, akik azt állították, hogy látták
110 2, I | kisasszony megbetegedett, azt haza kellett hozni az intézetből.
111 2, I | arcát fintorgatja. Az orvos azt mondja, hogy ez a baj majd
112 2, I | Valószínűleg a sok tanulástól kapta azt a bajt; most tette le a
113 2, I | véletlen öröm is visszaidézheti azt a ragályos betegséget.~–
114 2, I | nagyot fohászkodott. Azután azt kérdezte Vigárdytól: – Mit
115 2, I | visszariasztanak.”~Kevés idővártatva azt mondá a nő:~– Akkor én is
116 2, I | ketten feltaláltuk egymásban azt a lelket, mely lelkünk felét
117 2, I | házasság maradna érvényben, ha azt kérdeznék, vajon a nő, midőn
118 2, I | buzgalmának. Lehetetlen önnek azt elfelejteni, hogyan segített
119 2, I | férfi angyalok volnának, azt csak a khaldei mitológia
120 2, I | dolgot elfelejtettek. Bezárni azt az ajtót, mely Camilla lakosztályát
121 2, I | lajstromában felfedezni.~– Az csak azt bizonyítja, hogy nem képviselő.~–
122 2, I | elmulasztottál, „drága” barátom. Azt ugyanis, hogy egy New York-i
123 2, I | esetben veszem a kalapomat, s azt mondom, hogy „alászolgája”,
124 2, I | kazlából húzza a szénát. Azt mondja neki: „Barátom, nagyságos
125 2, I | kazalt”. S erre a nagy férfiú azt kiáltja: „gazember!” De
126 2, I | viselem az obligót, te pedig azt írsz, amit akarsz a „giro
127 2, I | arcfintorgatással mondá:~– Hát azt adja el az ember, amije
128 2, I | Meritoriszhoz beszélve.~– Hát te azt mondtad, ugye, hogy neked
129 2, I | Rabod vagyok: elismerem. Azt tehetsz velem, amit akarsz.
130 2, I | Vigárdy négyfelé szakítá azt a levelet, s odadobta a
131 2, I | jogaimat gyakoroljam!?~– Ön azt mondja, hogy törvénytudó:
132 2, I | törvénytudó: akkor ismernie kell azt a törvényt is, mely kimondja,
133 2, I | velem van az ördög! Akkor én azt, aki a kezem közé kerül,
134 2, I | Odafutott, hogy kinyissa azt.~A leány feldúltan rohant
135 2, I | kell.~Elővonta a kebléből azt a kinevezési okmányt, kitárta,
136 2, I | szeme elé:~– Nézd! Ő hozta azt. A keresztapa. Kinevezési
137 2, I | volt meredve a rémülettől.~Azt hitte, a leánya megőrült.~
138 2, I | a másiknak a kezébe adta azt a drága írást; összevissza
139 2, I | akartad ölni.~– Hahaha! Azt a kis japáni porcelánfigurát,
140 2, I | voltak.~Az orvos mindig azt beszélte, hogy ennek a csodálatos
141 2, II | minden európai nyelven, de azt mind nem alkalmazta a maga
142 2, II | Az úrhölgy kezébe veszi azt, s egyszerre, mintha pókot
143 2, II | Kérem, Jean. Vezesse azt az urat a télikertbe. Kérje
144 2, II | öltve a mencsikoff, ami azt jelzi, hogy nem soká akar
145 2, II | A leánya nagy beteg, azt látogattam meg.~– Hazugság!
146 2, II | némberért!~– Ne bántsa maga azt a nyomorult teremtést, aki
147 2, II | bírtam a lelkemen elviselni azt a gondolatot, hogy el hagyjam
148 2, II | vagyonából. De nem lehetett-e azt levélben küldeni? Személyesen
149 2, II | szavával. Én nem bánom. Tegye azt a nőt nyilvános szeretőjévé.
150 2, II | ön bevallott szeretőjévé azt a nőt – s csendes, békességes
151 2, II | Azért jöttem éppen ide, hogy azt elmondjam. Tegnap este odamentem
152 2, II | jogait.~– És ön sokallta azt a húszezer forintot?~– Én
153 2, II | húszezer forintot?~– Én azt mondtam neki, amit neked
154 2, II | elmondom én a feleségemnek azt, ami közöttünk történt.
155 2, II | nem a húszezer forint fáj, azt bebizonyítom azzal, hogy
156 2, II | az kedvesebb lett volna! Azt hiszi ön, hogy a feleség
157 2, II | házastársak közül az egyik azt mondja: „én nem gyűlölök,
158 2, III| nem méltatta figyelmére azt a földre dobott névjegyet.
159 2, III| Mármost felvezetheti azt az urat.~– Még nem vezethetem
160 2, III| Igyekezik angyaltisztára mosni azt az asszonyt.~– Ez a legjobb
161 2, III| hogy gyűlölöm.~– S erre ő azt felelte: „Én pedig téged
162 2, III| bíró szemüvege nem fogja azt felfedezni. Csupa hálálkodás.
163 2, III| ő. sz.~– Bizonyosan nem azt, hogy „ősz”, hanem rövidítve
164 2, III| hogy „ősz”, hanem rövidítve azt, hogy „őszinte”.~– Maga
165 2, III| az én érzelmeimből. Pedig azt hittem, hogy ön az egyetlen
166 2, III| indítani. Tőlem kér tanácsot. Azt tudja kegyed, hogy a házasság
167 2, III| annál jobban lekötelezze, azt mondá neki.~– Gyújtson rá,
168 2, III| kézszorítással viszonozta azt. Ez az ember az egyedül,
169 2, III| belépett.~– Az a bizonyos úr azt kérdezi, hogy várjon-e még?~
170 2, III| annak az úrnak a szeméből azt nézem ki, hogy nagyon megnyugtatva
171 2, III| értekezés alatt megpillantá azt a tigrisbőrön heverő névjegyet.
172 2, III| Jó lesz erről értesíteni azt a „szegény fiút!”…~Meghajtotta
173 2, III| az ajtón, Amanda felvette azt a szivarkát, amit Alasztor
174 2, III| még égett. A szájába vette azt és tovább szítta, tenyerével
175 2, IV | birtokos nemes kisasszony volt: azt hódította el a jó pajtása
176 2, IV | el a jó pajtása kezéről. Azt meg összeszerezte az elhagyott
177 2, IV | érintkezésbe jöjjön vele, mely azt a másik négyet legyőzte.~
178 2, IV | érzik rajta a dohányfüst; de azt felelte, hogy ez az ünneplő-,
179 2, IV | ajkpittyesztésével ki ne fejezze azt a benyomást, melyet hajdani
180 2, IV | fel tudja találni magát. Azt nem teszi, hogy felvegye
181 2, IV | a névjegyét, mert hátha azt mondják, hogy „csak hagyja
182 2, IV | jár a méltóságos cím.~– Ő azt nem vette igénybe.~– De
183 2, IV | lefolyó eseményekről.~– Azt is jól tudom. Önnek a neje
184 2, IV | pedig nagyon jól ismeri azt a metódust, mely szerint
185 2, IV | ledobva a legyezőjét, nehogy azt higgyék, hogy felhevült. –
186 2, IV | tehát itt kell neki lenni. Azt azonban kevés ember tudja (
187 2, IV | tárgyát az értekezésüknek, azt én nem vellikálom. Bizonyosan
188 2, IV | azzal a személlyel, akivel azt a házasságfelbontó tényt
189 2, IV | gyűlölnöm, aki bitorolja azt a kincset, melyet a sors
190 2, IV | rendelt; aki lábbal tapossa azt az oltárt, amelyhez én csak
191 2, IV | ha ön énnekem megszerzi azt a csalhatatlan bizonyítékot,
192 2, IV | Meritorisz arcán. Jobb lábával azt a taposó mozdulatot tette,
193 2, IV | pedig ön meg találná tenni azt, amit ez az ember most mondott –
194 2, V | szólni őhozzá.~Ekkor aztán azt tette, amit ilyen esetben
195 2, V | le a kerevetre.~– Nekem azt mondták, hogy ön nagy beteg –
196 2, V | kétkedést. Helvila észrevette azt, s erre a karján csüggő
197 2, V | ravasz cselszövény lesz. Azt mondják, hogy elmennek Pancsovára.
198 2, V | városban található élet. Azt gondolom, hogy ő a fővárosban
199 2, V | hangon.~– Vallásunk törvényei azt parancsolják, hogy tiszteljem.~–
200 2, V | Nem természetes-e, hogy én azt az egész gyermeki szeretetet,
201 2, V | tartsa meg ezentúlra is azt a híven ápoló gyámatyját,
202 2, V | Megpillantá az asztalkán azt a hamuscsészét, melyben
203 2, V | cigarettacsutak hevert, azt földhöz vágta, hogy széttörött
204 2, V | keresett fel az országházban, s azt mondta, hogy egy igen sürgős
205 2, VI | úr” névjegyével, Bertalan azt mondá:~– Most mit csináljak
206 2, VI | tudományodnak. Minden ember azt fogja mondani, hogy derék
207 2, VI | Bertalantól.~– Dehogy van.~– Azt gondoltam, arra szólítasz
208 2, VI | felesége öltözőjében, hát azt csak fejbe kell lőni.~Bertalan
209 2, VI | feleségemet se?~– Én csak azt mondtam, hogy semmit se,
210 3, I | viselt váltójával executióra, azt mondhassák neki: – Köszönjük
211 3, I | sokszorosan megkapta. Csak azt köti ki, hogy majd én is
212 3, I | majd én is ingyen engedjem azt át, ha előbbre megyek, az
213 3, I | tanítók népe az, amelyre azt mondaná a „Mester”, ha most
214 3, I | szemébe.~– Hát te csakugyan azt hiszed, hogy el fogsz velem
215 3, I | van a levélben. Kollegáném azt veti fel, hogy hát minket
216 3, I | fényképezni, mert ő tanulta azt. A fényképezésnek ott igen
217 3, I | kisleányt behoznak az iskolába, azt a szülői mind lefényképeztetik
218 3, I | az anyjának van címezve.~Azt is ugyanaz a nagyságos úr
219 3, I | fényképezlek le.~– Hát hisz azt megteheted azután is, ha
220 3, I | Helvila előadja a levelet.~Azt szépen a kis hímzésollóval
221 3, I | jött a folyamodására, hogy azt az állást elnyerheti, miután
222 3, I | egészségével: féltve fogja azt őrizni. Ezzel önnek is örömet
223 3, I | Alasztornak, s amire a közjegyző azt mondta, hogy még ennél nagyobb
224 3, I | így cselekszik?~A leány azt mondta rá: – Nem…~Camilla
225 3, I | Camilla elbámult.~– Te azt mondod, hogy „nem”?~– És
226 3, I | keverted-e velem együtt azt a rettenetes gyógyszert,
227 3, I | el fogsz menni ővele.~– Azt nem mondtam.~– De én tudom.
228 3, I | Te mentegeted magadban azt, aki egész életedet elrontotta.
229 3, I | el fogja rontani. Te most azt gondolod magadban: milyen
230 3, I | társaságnak minden tagja azt mondja, hogy őt a többiek
231 3, I | keresheti fel többé.~– Nem, azt a rossz társaságot, amely
232 3, I | De ő ragyogni fog.~– S te azt csak a távolból fogod nézni.
233 3, I | gyűlölik. Add ide nekem azt a levelet.~– Miért?~– Nálam
234 3, I | anyjától Vigárdy levelét, s azt négyrét összehajtva elrejté
235 3, I | hozott. Én követelem, hogy azt a levelet adja a kezembe.
236 3, I | kabátkája zsebeibe dugva azt mondá Zenónak:~– Igenis.
237 3, I | apjukat leckéztessék?~– Azt is meg tudnám mondani; de
238 3, I | melynek 84. paragrafusa azt mondja, hogy ha egy apa
239 3, I | No, majd megkeresem én azt a levelet magam!~S azzal
240 3, I | ajtajában benne volt a kulcs, azt felszakítá, s elkezdett
241 3, I | strinkszet. Akkor aztán azt mondják neki: „keresd”.
242 3, I | nem közelít a rejtek felé, azt kiabálják neki: „víz, víz,
243 3, I | revolvert a zsebéből, s azt Camilla arcának szegezve
244 3, I | kiáltá:~– No, hát add elő azt a levelet, vagy meghalsz!~
245 3, I | karját az arca elé emelve.~– Azt a levelet, asszonyom! –
246 3, I | az emberszem! – Camilla azt látta ez arcon, hogy az
247 3, I | a képét alakítani.~Mikor azt az elolvasott levelet a
248 3, I | papa, mármost add vissza azt a levelet!~Zeno hallatlanná
249 3, I | No, ne gyűrd úgy össze azt a levelet! – nyűgösködék
250 3, I | akarsz adni, hát add ide azt a levelet!~A leány érezte,
251 3, I | Jól van! Tartsd magadnál azt a levelet – mondá Zenónak.~
252 3, I | padlóról, amit eldobott, még azt is kiengesztelte, oly módon,
253 3, I | barátom!” – Mondhatom neki azt, hogy „barátom”? Ezzel a
254 3, I | levéllel a kezemben. Csak azt a szót fogom neki mondani: „
255 3, I | megcsókolom a kezét…~– Teheted azt.~– És ha a kölcsönös félreértések
256 3, I | aranyláncát, mondhatom neki azt: „Most jöjj velem, az én
257 3, I | Nagyon rosszul tetted, hogy azt a levelet otthagytad a kezében.~–
258 3, I | egyedül teneked volt írva: azt nem szabad profanálni.~–
259 3, I | nem szabad profanálni.~– Azt ő nem fogja tenni. Láttad,
260 3, I | mikor bohózatot adtak. Azt szabad leánykáknak is megnézni.
261 3, I | De hát elnézhettem-e azt, hogy a pisztolyt a halántékának
262 3, I | ha most Meritorisz Zeno azt a hozzád írt levelet ahelyett,
263 3, I | rontsam a jókedvedet. Most már azt is elmondom. Amint beléptem
264 3, I | e szavakkal fogadott „Én azt hallottam, hogy kegyed nagy
265 3, I | előtti divat szerint; de azt nálunk nem veszik olyan
266 3, I | fél szemével.~– Hát már azt is csak ki kell vallanom
267 3, I | elváltunk Bertalannal egymástól, azt mondá a barátom: „No, bruder,
268 3, I | szemed-szád eláll tőle; de azt nem tudod meg elébb, csak
269 3, I | kicsikarjam a jövendő méhéből azt a titkot, ami rám nézve
270 3, I | fogtál. – Mármost add vissza azt a levelet! Tudod a tartalmát.
271 3, I | Látod, aranyos kis papuskám: azt a levelet a mama énnekem
272 3, I | lángeszű gyermek. Mindenki azt foga tőlünk kérdeni, aki
273 3, I | szemlesütéssel feleljük azt, hogy a mi kisasszonyunk
274 3, I | nem tűri a titkolózást. Azt fogják mondani: a szülőkben
275 3, I | kitaláltatni. Hogy a világ azt kutassa: miért szökött el
276 3, I | hagyd el, apa!~– No, de azt fogják mondani! Te nem ismered
277 3, I | találkozásunk alkalmával odaadtam.~Azt az öntudatos mosolyragyogást
278 3, I | úr arca megfelelt.~– Hát azt a pénzt én teneked visszahoztam –
279 3, I | Felkantározott lófej jelvénnyel.~És azt felnyitva, a négy szakasz
280 3, I | volt benne még több is. Azt is letette – az alaptőkével
281 3, I | bársonygallérja alatt. Én azt a pénzt, mikor útra készültem,
282 3, I | Ugyan papa, nem érted te azt a kunststikklit: hogyan
283 3, I | mégis inkább akceptálom azt, hogy a kártyán nyerted.~(
284 3, I | könnyű, de el fogja veszteni azt az embert, akit jobban szeretünk
285 3, I | Mert te nem értesz meg. Azt mondtad az elébb nekem: „
286 3, I | engem elkárhoztatsz. Én azt a másik embert szeretem,
287 3, I | Vigárdynak, s idehívod. És akkor azt mondod neki: „Uram! Barátom!
288 3, I | ketten feltaláltuk egymásban azt a lelket, mely a mi lelkünket
289 3, I | Eltemetkezünk, és élünk. S ha te azt mondod: én ember vagyok
290 3, I | tanult hazudni; akit szeret, azt szereti, akit gyűlöl, azt
291 3, I | azt szereti, akit gyűlöl, azt gyűlöli igazán. S nem tud
292 3, I | nekem akkor egy napot, mikor azt kívántad, hogy meghaljak:
293 4, I | akarta tőle visszakapni azt a végzetes levelet. Órahosszat
294 4, I | Zenót sehol. A vendéglőben azt mondták, hogy járt ott,
295 4, I | valami frugalis vacsorát. Azt ketten nagy kényszeredve
296 4, I | élemedett tengődések megtehetik azt, hogy több évi különválás
297 4, I | küzdelme.~Akkor felvette azt a tollat, melyet Helvila
298 4, I | előtte a levelét.~Helvila azt mondta rá:~– Csak késő ne
299 4, I | szaladgálsz előrehátra?” – Erre én azt rebegtem, hogy az anyámra
300 4, I | hogy sírva ne fakadjak; azt kérdeztem tőle, hogy mit
301 4, I | vétett az én szegény anyám? „Azt jobb lesz meg nem tudnod.
302 4, I | Egyenesen a vasútra.”~– Én azt kérdeztem tőle: „Hát mehetek
303 4, I | elfoglalni az állásodat!” Én azt akartam megtudni, hogy hát
304 4, I | útiköltséged.” S hogy én azt nem akartam elfogadni, erőszakosan
305 4, I | váltatott: mégpedig kettőt. Ez azt jelenti, hogy Camilla is
306 4, I | levelemet, s felolvasta azt a ház előtt.~– Rettenetes.~–
307 4, I | kegyetlen hideg mosollyal dugta azt vissza a zsebébe, s azt
308 4, I | azt vissza a zsebébe, s azt mondá: „A nevet majd megmondom
309 4, I | az interpellációra, mint azt, hogy kéri azt magának kiadatni,
310 4, I | interpellációra, mint azt, hogy kéri azt magának kiadatni, rögtön
311 4, I | Meggyalázzák ország-világ előtt azt a nőt, akit én mint egy
312 4, I | szilaj harag.~– Megölöm azt az embert! Fölkeresem és
313 4, I | bűnpalástolást, amidőn azt hittem, hogy jót teszek
314 4, I | a hajfonatát, s elkezdte azt kibontani. Első jele a megőrülésnek.~
315 4, I | kimondva. Én fogom felkeresni azt a képviselőt. Én beszélek
316 4, I | kereskedelmi minisztertől azt kérdezé: „Van-e tudomása
317 4, I | volt-e vagy zokogás.~Camilla azt hitte, hogy a szíve fog
318 4, I | tekintettel, s száraz ajkaival azt rebegé: „Nem én írtam a
319 4, I | kivette annak a tokjából azt a bizonyos rumospalackot.
320 4, I | odakiáltotta az anyjának azt a klasszikus mondást:~– „
321 4, II | eleget tettem. Most még azt az óhajtását is teljesítem,
322 4, II | in flagranti találhatná! Azt mondta: széttépné őket,
323 4, II | nem vagyok orvos. De én azt hiszem, hogy meghaltak,
|