Rész,  Fezejet

 1     1,  II|          legyezőjére: „Nem az boldogít bennünket, amink van, hanem az, amit
 2     1,  VI|               akkor tudod, hogy mi ért bennünket? Meg vagyunk gyalázva. Kigyógyíthatatlanul,
 3     1,  VI|              Haha! Mit? Hát tanítottak bennünket valaha valami munkára?~–
 4     1,  VI|               szolgálatába ne fogadjon bennünket!~– Az ismerősök? Hisz azok
 5     1,  VI|           együtt velünk! Tolvajnak fog bennünket nézni minden ember, s bezárja
 6     2,  I |              Ön sok év előtt elhagyott bennünket nyomorban, gyalázatban,
 7     2,  I |         tanáccsal, részvéttel segített bennünket a víz színén fennmaradni,
 8     2,  I | kínszenvedéseire kérem önt, hagyjon el bennünket.~– Azokra a kínszenvedésekre
 9     2,  V |               az atyámnak tetszeni fog bennünket meglátogatni, nálunk bizonnyal
10     3,  I |         rémlátások. Ez az ember el fog bennünket veszteni! S ha még csak
11     3,  I |         Fogjátok el! Tolvaj! Meglopott bennünket!”~– Helvila! Gondolj a betegségedre!~–
12     4,  I |            dacoló angyal.~– Nem fognak bennünket meggyalázni. Jöjjetek közelebb.