Rész,  Fezejet

 1     1,  VI|  sírnivaló is volt ennek a két nyomorult teremtésnek a pillanatnyi
 2     2,  I |        a feleséged lába alá.~– Nyomorult gazember! – kiálta Bertalan,
 3     2,  I |          No, hát ez jó nekem. „Nyomorult gazember.” Bizony olcsó
 4     2,  I |       ember. Én pedig vagyok a nyomorult fickó. A nyomorult fickó
 5     2,  I |    vagyok a nyomorult fickó. A nyomorult fickó észreveszi, hogy a
 6     2,  I |     szívedre. Légy tekintettel nyomorult állapotomra. Ne szégyenítsd
 7     2,  I |        rimánkodó szeme közé.~– Nyomorult! Én nem tudlak eltaposni!~
 8     2,  I |      itt az úr? Én-e? Vagy te, nyomorult idegháló? Nem te parancsolsz
 9     2,  II|           Ne bántsa maga azt a nyomorult teremtést, aki magát tiszteli,
10     3,  I | érzelmeit? Minek is nekem ez a nyomorult élet! Pusztulj el, te elátkozott
11     3,  I |      Gondolj a betegségedre!~– Nyomorult démon! Ez a betegség. Akkor