Rész,  Fezejet

 1     1,  I |    maradok soká.~S azzal mind a ketten magukkal vitték az utcai
 2     1,  I | megőrzéséhez.~Ezen aztán mind a ketten nevettek egy kicsit.~– Mondja
 3     1,  IV|      toffana.~Mikor belépnek ők ketten, éppen akkor foglalja le
 4     1,  VI|        az arcát mindvégig, amíg ketten együtt voltak a leányával.~–
 5     1,  VI|          Néggyel.~– Hiszen csak ketten vagyunk.~– Hogy jó erős
 6     1,  VI|          hogy meghaljunk mind a ketten? – lihegé a leány.~– Hát
 7     2,  I |       Őrült világ ez! Mi mind a ketten feltaláltuk egymásban azt
 8     2,  I |  bejöhet. Azzal bementek mind a ketten a szobába.~Egy dolgot elfelejtettek.
 9     3,  I | magammal az örvénybe. Ha mind a ketten a szenvedélyünkre hallgatnánk,
10     3,  I |        szólt hozzám: „Mi mind a ketten feltaláltuk egymásban azt
11     4,  I |   valami frugalis vacsorát. Azt ketten nagy kényszeredve elfogyasztották.