Rész,  Fezejet

 1     1,  VI|          öltözőjébe.~Visszajön? De hát minek jön vissza?~A kisleány letérdelt
 2     1,  VI|                  Hát mit akarsz akkor? Minek sírsz?~– Csak egy napot
 3     1,  VI|             kemény hangon szólt:~– Hát minek ez az érzékenykedés? Hát
 4     2,  I |           kettőnknek rosszul ne essék. Minek folytatni ezt a kölcsönös
 5     2,  I |           fekete ruhámat, anyácskám.~– Minek az most?~– Felveszem, és
 6     2,  IV| Castor-kalapját. Így be van takarva.~– Minek köszönhetem Meritorisz úr
 7     2,  IV|              akarta tettetni.~– De hát minek ez a komédiajátszás? Hiszen
 8     3,  I |          Milyen gyémánt szív!~– De hát minek neked ez a gyémánt? Eldobtad
 9     3,  I |      megtagadja legszentebb érzelmeit? Minek is nekem ez a nyomorult
10     3,  I |          összetörhetjük a békóinkat.” „Minek folytatni a kölcsönös mártíriumot.”