Rész,  Fezejet

 1     1,  I | urakról a felső kabátjaikat.~– Hagyja, Jean – monda Dobokay úr –,
 2     1,  I |     lehúzni a kabátját.~– Csak hagyja rajtam. A szalonban még
 3     1,  VI|      én? Aki az anyját egyedül hagyja meghalni? Nem! Nem! Te kedves!
 4     1,  VI|           Ugyan, édes Camilla, hagyja abba azt a habarást azzal
 5     1,  VI|       egy szerkesztővel.~– Ah, hagyja ön azt! – szólt Camilla. –
 6     2,  II|       pénzt! Ne adja nekem! Ne hagyja itt nálam! Mert, az égre –
 7     2,  IV|        azt mondják, hogy „csak hagyja ott!”, hanem ráteszi a Castor-kalapját.
 8     2,  IV|   ácsorogni. A kerékpárját ott hagyja a szögletben. Utasításához
 9     2,  IV|    nevetéssel szakítá félbe.~– Hagyja el, Zeno úr. Én premierközönség
10     4,  II|        bántsa őket, asszonyom! Hagyja őket békével elköltözni.