Rész, Fezejet
1 1, I | jövő fiatal atlétaalak, ez hármasával szöki át a lépcsőket,
2 1, I | Dehogy tartanak. Csak ez a kék az ő inasuk, aki az
3 1, I | ikertestvérei voltak. Egyébiránt ez bevett szokás. Inast, ezüstöt,
4 1, I | volt neki mit nézni magán. Ez a tökéletes atlétai termet,
5 1, II | ő saját munkája volt az. Ez az átadó pedig egy irgalmat
6 1, II | elpazarolva benne…~– Hisz ez mind igen kedvező…~– Ez
7 1, II | ez mind igen kedvező…~– Ez a cukor, most jön a bróm.
8 1, II | bróm. Hanem…~– Hanem?…~– Ez az egész elbeszélés, ennek
9 1, II | végeladásra került maradványa. Ez abból a hamis romantikaiskolából
10 1, II | képviseli a női erényt.~– Hát ez nem létezik?~– Létezik,
11 1, II | kreténnek vagy gonosztevőnek, s ez teszi tönkre az ön egész
12 1, II | tagadom. Állatok vagyunk!~– Ez nagyon vigasztalan tudat
13 1, II | Önnek a művéről beszélek. Ez a válfaja a poézisnek leélte
14 1, II | Hát a vallás?~– Vallás? Ez az a kihűlt planéta, aminek
15 1, II | Most rajtam a sor.~– Ah! Ez élvezetes lesz.~– Nem az
16 1, II | magának hazugságokat mondatni. Ez sohasem fut el az ember
17 1, II | kérdezte meg, hogy mit tesz ez; ő nem érti. – De honnan
18 1, II | kihátrált az ajtón, ámbár ez a neme a haladásnak homlokegyenest
19 1, III| emberek beszédéből tanuljak, s ez már csak okos ember, akire
20 1, III| a munkád megbírálását.~– Ez illetlenség.~– Ugyan, ne
21 1, III| minden oldalról! Ah, be szép ez a jácintgirland az uszályodon!
22 1, III| jácintgirland az uszályodon! Meg ez a japáni szalagöv!~– No,
23 1, III| No, de micsoda hízelkedés ez megint? Mért akarsz megvesztegetni?~
24 1, III| Az az én Orfeuszom!~– No, ez éppen elég ok arra, hogy
25 1, III| kedves öreg mamácskám, ez egy olyan régi közmondás,
26 1, IV | első vendégnek lenni.” (Ez az aranymondás már cinkbe
27 1, IV | orrát.” – Dehogy hamis! Ez az egy igaz rajta. Ő az
28 1, IV | első vendégnek lenni.~– Ez igaz!~(Dehogy igaz! Azért
29 1, IV | Sok veszteséggel járt.~(Ez nem kellemes visszaemlékezés!
30 1, IV | hajkenőcsillata sejteti, hogy ez a hegedűt kísérő zongoraautomat.~–
31 1, IV | keservesen felsóhajt:~– Ez az egy hiányzik még! (Tudniillik
32 1, IV | jövendőmondó a hazájában.”)~Ez amennyire igaz latinul,
33 1, IV | folyvást beszélnek. Nem dialóg ez, hanem dupla monológ:~– „
34 1, IV | mely ábrándosba játszik. De ez csak hamisság. Azok a sunyi
35 1, IV | baziliszk-szemet kell látni, amit ez a kérdés támaszt Amanda
36 1, IV | mindig lámpalázt érzek. Ez különben a leghíresebb művésznőknél
37 1, IV | hegedűjének a diapasonja. Ez már futni készül, de a házi
38 1, IV | nagysám fülébe jut a kérdés. Ez aztán alaposan megfelel
39 1, IV | lencse is a jobb arcon. Ez a gyermek az igazi „vértanú”.~
40 1, IV | többi hölgyek.~– Óh bizony ez semmi indicium – siet élét
41 1, IV | egy családot képeznek.~– Ez alapos felvilágosítás volt! –
42 1, IV | kettőnél házibarát.~Aratás ez Kapiczány úrnak!~Még többet
43 1, IV | Szerencsétlen Claquehutes! Ez nem keresztneve őnagyságának.~
44 1, IV | Azt hiszem én is, hogy ez a pártkonferencia csak afféle
45 1, IV | Akkor már baj van!~– Uram! Ez árulás! Méregkeverés! –
46 1, IV | schatzikám kabátja illatos?~– Ah, ez már perfidia! – förmed fel
47 1, IV | önnek a fia valóságos zseni! Ez a talentum! Éntőlem tizenkét
48 1, IV | huszonhárom forintot.~– No, ez igazán rendkívüli dolog –
49 1, IV | tanácsos is. Annak tetszik ez a nagy siker.~– Ilyen zseniális
50 1, IV | reggel fog hazavetődni. Ez már bevett szokás.~Camilla
51 1, IV | bejöhet.~– Tegye azt.~S ez utasítás nyomán nemsokára
52 1, V | Ismerem én az ilyen tempókat. Ez a legkényelmesebb póz az
53 1, V | dekoratív érzés!” – Tessék! Ez lett a vége!~(– Jaj, de
54 1, V | a dühöngő szép asszonyt.~Ez az igazi ősember-nőstény!
55 1, V | hanem a hajtását is. – Ez a tökéletes asszonyi állat!
56 1, VI | cukrászlegény emel óvást: „Ez mind nincs kifizetve még!”~–
57 1, VI | allegálunk, hogy melyik kié? Ez úgyis mind az ördögé már.
58 1, VI | mind a filiszteusoké lesz ez már! Csupa korrupció ez
59 1, VI | ez már! Csupa korrupció ez már! Holnap mindent lepecsételnek!~
60 1, VI | egyhangú pártolásra talált. Ez az igazság.~– Úgyis benn
61 1, VI | sincs kívüle a teremben… Mi ez?~Azt hiszi, hogy ez egy
62 1, VI | Mi ez?~Azt hiszi, hogy ez egy lidérc hozta álom.~A
63 1, VI | olvasott az ájulásról. – Ez az. – A szemek halálmeredése,
64 1, VI | szagoltatja az elájulttal. – Ez használ. – A karok megmozdulnak,
65 1, VI | hirtelen eszébe, hogy ki ez itten? Helvila felöleli
66 1, VI | ösztön úgy nógatta, hogy ez az a papírrongy, ami legméltóbb
67 1, VI | azt diktálta neki, hogy ez nem elégetni való, mert
68 1, VI | elijesztőbb volt. Olyan volt ez a mosoly, mint mikor egy
69 1, VI | Nem! Olyan mosoly volt ez, mint mikor egy vádlottak
70 1, VI | ilyen volt. Hanem olyan volt ez a mosolygás, mint mikor
71 1, VI | takargatja az arca lárvájával.~Ez a pergamenkemény mosoly
72 1, VI | Hogy jó erős legyen.~– De ez majd téged nagyon felizgat.~–
73 1, VI | hangon szólt:~– Hát minek ez az érzékenykedés? Hát van
74 1, VI | sors vas következetessége ez… Én életemben elkövettem
75 1, VI | Minden bizonnyal. Csakhogy ez a szer nem enged ám magával
76 1, VI | enged ám magával alkudni. Ez abban a pillanatban megöl…~–
77 1, VI | anyára meresztve. Hisz akkor ez a szer egy angyal!~És az
78 1, VI | Amanda nem volt itten? – Ez a második kérdés.~– Itt
79 1, VI | Itt volt. Már elment.~Ez tehát Vigárdy Bertalan.~
80 1, VI | a szerződés által.~– De ez nem igaz!~– Hát ki nézhet
81 1, VI | amik százezrekre rúgnak. Ez nem gyalázat, csak balszerencse.~–
82 1, VI | felfalni az emberiség.~– Ez irtóztató igazság. De legalább
83 1, VI | aztán megesz. – Itt van ez a Vigárdy, akinek mindegy,
84 1, VI | halálhirdető mosolygás. Olyan volt ez a változás az arcán, mint
85 1, VI | nevet választ magának, s ez a név magasztalva, becsülve
86 1, VI | arca már derülni kezdett; ez nem a halált előérző mosoly
87 1, VI | halált előérző mosoly volt: ez a visszatérő életkedv hajnalodása
88 1, VI | Önök pihenjenek le. Nekem ez órában még sok utam van.
89 1, VI | amikor nem tudtam róla; de ez akkor adta az életemet,
90 1, VII| lakoma közprédáján: éppen ez volt az ürügy, amivel idebocsátottak.
91 2, I | négy év óta lakik itten ez az úr. A házmesterné takarítja
92 2, I | Az orvos azt mondja, hogy ez a baj majd elmúlik magától,
93 2, I | ágybérlőjének, a napidíjasnak. Ez pedig, mint afféle idealista (
94 2, I | Helvila jobban van. – Ez az első szava Camillának.~–
95 2, I | forint fizetéssel.~– Ah! Ez igazán nagy öröm.~– Kegyednek
96 2, I | öröm.~– Kegyednek adom át ez okiratot. Iparkodjék a leányt
97 2, I | találgatni. Az is meglehet, hogy ez a jó hír egyszerre kigyógyítja.
98 2, I | szenvedést okoz.~– De mikor ez a szenvedés rámnézve az
99 2, I | Milyen élet!~– Őrült világ ez! Mi mind a ketten feltaláltuk
100 2, I | óta hírét sem hallatta. Ez megsemmisíti a házasságot.~–
101 2, I | Reális felfogásban az.~– S ez a fődolog. Ugyan hány házasság
102 2, I | hibája.~– Felszabadítanám ez önkínzás alól.~– …Nem! Nem!
103 2, I | belőlük. Hadd tartson tovább ez az én boldogságom.~– De
104 2, I | az én boldogságom.~– De ez elvégre is egy tantaluszi
105 2, I | büszke arccal hirdetni: ez a gyémánt szív az enyém.~–
106 2, I | Jézus Máriát!” rebeg, amint ez alakot meglátja, s siet
107 2, I | elbeszéléseket.~– Igen. Ez van beírva a bejelentési
108 2, I | rendőrségnek beadott.~– Hát ez lehet hamis címzés miatti
109 2, I | legjobban, kedves barátom.~– Ez az emlék valami más indulatot
110 2, I | hazai lapokban benne volt ez az értesítés.~– No lám!
111 2, I | egypár százezer forinttal, ez a lovagias férfiú értesített
112 2, I | Teljesen megokosodtam.~– Ez az, amit úgy hívnak, hogy „
113 2, I | indulatai által.~– No, hát ez jó nekem. „Nyomorult gazember.”
114 2, I | kapnék szekundánsokat. Hát ez közöttünk a nagy különbség.
115 2, I | mondá neki Camilla –, hogy ez a levél egy egész társaság
116 2, I | számára való kényelem.~– Áh! Ez nevezetes. Az én szalonomban,
117 2, I | vágta a pénzt.~– Kezdetnek ez is jó.~S aztán felcsapta
118 2, I | istenigazában.~– Elmúlt ez, anyám! Nem leszek többé
119 2, I | Nem leszek többé beteg! Ez kigyógyított. Ez! Ez!~És
120 2, I | beteg! Ez kigyógyított. Ez! Ez!~És aztán egyik a másiknak
121 2, I | beteg! Ez kigyógyított. Ez! Ez!~És aztán egyik a másiknak
122 2, I | borítá a keblére a leány:~– Ez az én palladiumom! Ez az
123 2, I | Ez az én palladiumom! Ez az én panaceám! Ez az én
124 2, I | palladiumom! Ez az én panaceám! Ez az én talizmánom! Nem vagyok
125 2, I | örömmel.~…Még egyszer hozott ez az ember igaz örömet ebbe
126 2, II | be, mit vesz ki?~Csakhogy ez a bútordarab sehogy sem
127 2, II | lehet érni az „úr” szobáját. Ez a komorna ugyanaz, aki hajdanában
128 2, II | Egyébiránt miért volna ez különösség? Mondjuk inkább,
129 2, II | felgyűrve ezt mondja magában: – Ez nekem különös élvezet fog
130 2, II | causeuse-nek a másik oldalára. Ez az ~ forma ülőke azért remek
131 2, II | semmivel.~(Mit tartozik ez őrá? Pedig itt szíja az
132 2, II | Megfoghatatlan úton-módon. Miért volt ez a titkolózás? Ha semmi bűnös
133 2, II | egy orfeumi baccháns. Hisz ez a fin du siècle. Csak azzal
134 2, II | amit énnálam meg nem talál. Ez megöl, ez megőrjít. Tegye
135 2, II | meg nem talál. Ez megöl, ez megőrjít. Tegye ön bevallott
136 2, II | leptelek meg az ünnepeden. Ez volt a névnapi ajándékom.
137 2, III| mosni azt az asszonyt.~– Ez a legjobb metódusa az „önvédelemnek”.~–
138 2, III| Jogász volnék, s ne tudnám? Ez stereotyp.~– Olvasta ön
139 2, III| óhajtások. Aláírva: „Renata”.~– Ez az ő írói neve. Köztudomású.
140 2, III| Köztudomású. De hát a név fölött ez a jelzés: ő. sz. barátnéja:
141 2, III| jelzés: ő. sz. barátnéja: hát ez mit tesz? Ez az ő. sz.~–
142 2, III| barátnéja: hát ez mit tesz? Ez az ő. sz.~– Bizonyosan nem
143 2, III| őszinte”.~– Maga Gelbschnabel! Ez annyit tesz, hogy „örökre
144 2, III| írását elég jól.~– Igaz, hogy ez nem az ő írása.~– Hát ez
145 2, III| ez nem az ő írása.~– Hát ez nem bűntanújel?~– Talán
146 2, III| Nem szakasztott mása-e ez amannak? Ő utánozza az én
147 2, III| hamisította; ő meg az enyémet. Ez kriminalitás! Ezért tíz
148 2, III| csukják be.~– Hát nincs ez ellen védelem? Hogy egy
149 2, III| kézszorítással viszonozta azt. Ez az ember az egyedül, aki
150 2, IV | valami tizenhat esztendővel ez az alak az ő jegyese volt.
151 2, IV | hítták a divathőst. Akkor ez egyike volt a magyar – nem
152 2, IV | hősök hét vezéreinek.~S ez az ember akkor felbontotta
153 2, IV | egykori ideálját. S most ez az ember, piszkosan, kopottan,
154 2, IV | dohányfüst; de azt felelte, hogy ez az ünneplő-, az utazó- és
155 2, IV | személyben.~Amanda megharagudott. Ez nagyon is vastag inastréfa
156 2, IV | elménckedés volt, s a Jeannak ez is elég siker.~A látogató
157 2, IV | erre a növendékeket? Pedig ez az élet kémiájához tartozik.
158 2, IV | rámnézve teljesen közönyös ez a dolog.~– Rámnézve még
159 2, IV | kényelmetlenül kezdett feszengeni.~– Ez a bizonyos rendesen elkíséri
160 2, IV | beszéltek a miniszterek. Ez így megy mindennap.~Amandának
161 2, IV | fel az agyba, az arcba. Ez több, mint mechanizmus.~
162 2, IV | tettetni.~– De hát minek ez a komédiajátszás? Hiszen
163 2, IV | criminal-conversation”, ez a jurista kifejezés. Az
164 2, IV | én csak imádkozni járok! (Ez már deklamáció volt.)~Amanda
165 2, IV | találná tenni azt, amit ez az ember most mondott –
166 2, IV | elszörnyedve kiálta ellent:~– Ez a ház az enyim!~– Ez a ház
167 2, IV | Ez a ház az enyim!~– Ez a ház az öné, a vízokádó
168 2, IV | keresztül, ahogy jött.~– Ah! Hát ez egy nyílt hadizenés! – rebegé
169 2, V | van ennek a háta mögött? Ez valami ravasz cselszövény
170 2, V | láttam. Hollétét sem tudtam. Ez idő alatt volt egy gyámatyám,
171 2, V | rendelt a számomra hivatalból. Ez gondoskodott taníttatásomról;
172 2, V | zöld tintával szokott írni: ez nem hamisítható fotográfia
173 2, VI | a bureau-jában.~Alasztor ez idő szerint közjegyző volt.~–
174 3, I | Elég nagy bosszúság volt ez Vigárdynénak, aki a Meritoriszék
175 3, I | választ.~Olyan óvatos volt ez a család, hogy minden levelét
176 3, I | Pancsován jól fizetnek, ez is jó mellékkereset lesz.~–
177 3, I | ismerte meg rajta.~– No, ez igazán tündérek játéka! –
178 3, I | Milyen gondatlanság! – ez volt Helvilának az első
179 3, I | Nekem a mostani arcod kell: ez a nevető, ez a naiv, ez
180 3, I | arcod kell: ez a nevető, ez a naiv, ez a bohó kis mama
181 3, I | ez a nevető, ez a naiv, ez a bohó kis mama képe.~S
182 3, I | aztán együtt olvassák el. Ez a tartalma:~„Kedves Barátném!~
183 3, I | méntelepek egyikénél…”~– Ez akkor volt, tudod – mondá
184 3, I | hivatalos állásba behelyezzék. Ez az én válaszom az ő invectiváira.
185 3, I | visszaadom neki a becsületét. Ez az én vívási modorom. Meg
186 3, I | inkább azzal, aki gyűlöl…”~(Ez volt az a levél, amit Vigárdy
187 3, I | magasztos, nem angyali lélek-e ez, aki így cselekszik?~A leány
188 3, I | beszélj így az atyádról! Ez irtózatos!~– Irtózatos ugye,
189 3, I | szív!~– De hát minek neked ez a gyémánt? Eldobtad régen,
190 3, I | árnyékom; Vigárdyt pedig üldözi ez az ember. Ha én őt ettől
191 3, I | okait.~– Asszonyom! Önnek ez órában egy hordár levelet
192 3, I | semmit. Ide a két forinttal. Ez fotográfműhely.~Olyan jól
193 3, I | komédiázni, kisasszonykám! Ez a naivaszerep nem illik
194 3, I | ki hivatalból gyámatyát. Ez történt velem is. Ennek
195 3, I | ajtaja felé tologatja („Ez engem ki akar csókolgatni
196 3, I | Énfelém tartsd a pisztolyt! Ez nagyszerű kép lesz.~– Abbahagyod? –
197 3, I | szomorú gúnnyal mondta rá:~– Ez a legnagyobb bizonyíték
198 3, I | amit még nevelhetett nála ez a kegyetlen részvétlenség
199 3, I | érzelmeit? Minek is nekem ez a nyomorult élet! Pusztulj
200 3, I | emberszem! – Camilla azt látta ez arcon, hogy az elérzékenyülés
201 3, I | fújt.~– De hát nem álom ez? Valósággal írva van az,
202 3, I | oltárkép! Tehozzád volt írva ez a levél? Ti olvastátok ezt?
203 3, I | osztályú rangfokozattal? Álom ez? Ha valóság, hogy tudtátok
204 3, I | hogy könnyeimmel áztassam ez idvezítő levelet! Ezt az
205 3, I | az én drága kincsemtől! Ez az én talizmánom, az én
206 3, I | keblemen fogom viselni. Ez fog engemet megőrizni a
207 3, I | megőrizni a gonosz indulatoktól. Ez lesz az a bűbájos vért,
208 3, I | Camillát egészen elkábítá ez az ömlengés.~– Jól van!
209 3, I | ellátogattál Vigárdynéhoz? Igaz ez?~Most már Camilla kezében
210 3, I | el, mint régi jó barátok. Ez már csak mégis vastag hazugság
211 3, I | múlva készül megszületni.~Ez már úgy hajaz az igazsághoz.
212 3, I | megtréfálására.~– Hahaha! Ez jó volt! Üres revolverrel!
213 3, I | sikoltottál tőle! Hahaha! Hanem ez a fruska csak tréfára vette!
214 3, I | szétgombolta a kabátját.~Ez már ízléstelenség volt.~
215 3, I | meg a Meritorisz-címer. Ez ellen én atyai tiltakozásommal
216 3, I | Les absents ont tort.” Ez legjobban áll egy fiatal
217 3, I | fel.~– De már elfogadtam ez állást.~– Akkor még nem
218 3, I | búcsúlakomára.~– Ah! Apa! Ez drasztikus gondolat! – szólt
219 3, I | tegye el. Jó sorsunknak ez volt az alapja. És mármost
220 3, I | belsejébe pillantani.~No! Ez már csak csalhatatlan bizonyítványa
221 3, I | három-négyszáz forintot.~De hisz ez olyan dolog, amivel minden
222 3, I | százat neked adok belőle!” Ez többet mond, mint egy kötet
223 3, I | kedélyét kellemetlenül zavarta ez a bevallás. Felkapta az
224 3, I | Helvila?~– Nem rémlátások. Ez az ember el fog bennünket
225 3, I | betegségedre!~– Nyomorult démon! Ez a betegség. Akkor hagy el,
226 3, I | magzat imádja szülőjét. S ha ez nem igaz, úgy engem két
227 3, I | vagy a megtébolyodáshoz? Ez már jó! Az őrültségben van
228 3, I | parasztok! Felejtsük el ez átkozott ragyogó világot! –
229 4, I | troglodythes hodiernus”.~Ha ez most egyszerre haza talál
230 4, I | országházba.~Jó intézmény biz ez: az a képviselőházi postahivatal.
231 4, I | hogy hát nem tiltakozott-e ez állás elfoglalása ellen
232 4, I | váltatott: mégpedig kettőt. Ez azt jelenti, hogy Camilla
233 4, I | rögtön, ebben az órában.~Ez már félre nem érthető komoly
234 4, I | állami hivatalba beszerezze. Ez a bizonyos férj váltóhamisításról,
235 4, I | költségén tartsák el?”~– Ah! Ez megöl! – sikolta fel a nő.~
236 4, I | pártok harcában szabad. Ez ott virtus. Egy kiváló politikai
237 4, I | hogyan jön ki a számon ez a szó: „Nem én írtam ama
238 4, II | vannak, méltsás asszonyom. Ez itt az ő kalapja, ez a sétapálcája
239 4, II | asszonyom. Ez itt az ő kalapja, ez a sétapálcája az aranyfogantyúval.
240 4, II | rajta. De leghitelesebb ez az országgyűlési nyomtatvány,
241 4, II | helyszíni fölvételül szolgál.~– Ez is igaz. Így legalább nem
242 4, II | lamentáljon, asszonyom! Hisz ez tiszta száz percent nyereség
243 4, II | fuldokolva.~– Asszonyom! Ez a borzasztó csapás, mely
|