Rész,  Fezejet

 1     1,  IV|       otthona. A gavallér barátok egyre csipdesték, hogy mi az ára
 2     1,  VI|         csókjaival halmozta el, s egyre zokogta: „Köszönöm, nagyon
 3     2,  I |   lihegéssel beszélt, hanem aztán egyre élesebb lett a hangja. Zeno
 4     2,  I | Golgotánkban.~A leánynak a hangja egyre élesebb lett, átcsapott
 5     2,  I |   tarantálpóktól megmart leányok, egyre danolva: „Diploma! Pancsova!
 6     2,  VI|        legyen. Hanem mármost csak egyre kérlek. Ha végrendeletet
 7     3,  I |        Nem vitázok veled. Azonban egyre kérlek. Ha találkozol az
 8     4,  I |  lebzselsz itten?” – kiabált rám, egyre dühösebben. „Mi kereseted
 9     4,  I |      kivette az óráját: „Most fél egyre. Még van idő!” – azzal csengetett
10     4,  I |        óra háromnegyedet mutatott egyre.~Egyszer aztán léptek hallatszottak