Rész,  Fezejet

1     1,  II|         lételét tagadom. Állatok vagyunk!~– Ez nagyon vigasztalan
2     1,  II| emberekről, amilyenek mindnyájan vagyunk és akarunk lenni. Tündérekben,
3     1,  VI|         el a vitát a Jean. – Nem vagyunk mink képviselők, hogy hajba
4     1,  VI|    Néggyel.~– Hiszen csak ketten vagyunk.~– Hogy jó erős legyen.~–
5     1,  VI|       hogy mi ért bennünket? Meg vagyunk gyalázva. Kigyógyíthatatlanul,
6     1,  VI|       hogy mi történt velünk? El vagyunk temetve! – mondja Camilla.~–
7     1,  VI|       csak földönfutó koldusokká vagyunk téve. Mind én, mind a leányom.~
8     2,  I |        mi már érett eszű emberek vagyunk, akiknek a tévedéseit nem
9     3,  I |         lehet az? Olyan koldusok vagyunk? Egy állami hivatalnok,