Rész,  Fezejet

1     1,  I |        nótáz.~Dobokay úr nagyot nevetett a saját szójátékának.~Perukker
2     1,  I |       úr pedig nemcsak hogy nem nevetett rajta, sőt azt a kritikát
3     1,  VI|           Keresztapa”.~A lányka nevetett az ötletén: a nevetés az
4     1,  VI|        szemeit törülte.~– Ön is nevetett?~– Igen. Nevettem.~(Az sem
5     2,  IV|        et. Mosolygott és apróra nevetett.~– Méltsád engemet próbára
6     2,  V |     Amanda fogait összeszorítva nevetett. („Nemesen érző nagy szíve!”)~
7     2,  VI|         tréfára vette a dolgot, nevetett.~– A feleségemet se?~– Én
8     3,  I |         turkálni.~– Ah! Haha! – Nevetett Helvila, ahogy gyermekleány
9     4,  II| kegyetlen tudott lenni. Szemébe nevetett.~– De már arról bizonyosan