Rész, Fezejet
1 1, I | meg szokás étkeztetni.~– Hát ma itt estély lesz?~– Utolsó
2 1, I | Sokat ígérő programmal. Hát ön nem arra jött?~– Nem.
3 1, I | maga fog felolvasni.~– Ah! Hát a háziasszony Schöngeist?~–
4 1, I | romantikus hangulatú.~– Hát a háziúr miféle instrumentumon
5 1, II | Camilla az írást.~– Nos? Hát kezdje!~– Cukorral szokta
6 1, II | Cukorral szoktam.~– No, akkor hát előre bocsátom azt, ami
7 1, II | Szeretném az indokolást.~– Hát ha bonctani előadást akar
8 1, II | képviseli a női erényt.~– Hát ez nem létezik?~– Létezik,
9 1, II | reális motívumai vannak. Hát még aztán az a nemes keblű
10 1, II | keblű imádó, aki lemond!~– Hát a férfiúi lemondás?~– Bevallása
11 1, II | legtöbb embernél ugyanez.~– Hát ön nem hiszi, hogy vannak
12 1, II | jószívű emberek?~– Jó szív? Hát mi köze a szívnek az emberi
13 1, II | az meg éppen nonszensz. Hát akarta az ember azt, hogy
14 1, II | oda a szentimentalizmus.~– Hát a vallás?~– Vallás? Ez az
15 1, II | a szóra.~– A leányomat? Hát mit tudhat ön a leányom
16 1, II | És gyöngeségei nincsenek. Hát ennek ezt a mondatot írta
17 1, III| illik az arcodhoz a harag. Hát nem szabad énnekem akkor
18 1, III| Jól van, no. Kis baba! Hát kell indusfánk? Azért jöttél?~–
19 1, III| nem görbült a hátam…~– No hát mivel akarod az estét tölteni?
20 1, III| kezdesz insolens lenni.~– Hát látod, most is micsoda boutade-okat
21 1, III| valamit.~– Ugyan mit?~– Hát semmi esetre sem vitatkoztam
22 1, III| neki, hogy: „Jól van, uram: hát majd legközelebb le fogom
23 1, III| nincs hozzá való eszük.~– Hát szükséges az, hogy a leányoknak
24 1, III| megijesztesz.~– No, pedig hát nem akarlak megijeszteni.
25 1, III| megállt az anyja előtt.~– De hát mi az a csók? Mi van abban?
26 1, III| találok abban semmi jót. Hát mi benne a rossz?~Camilla
27 1, III| Ne haragudj rám…~– No, hát jer, ölelj meg.~– Nem töröm
28 1, IV | érkezett. Az első vendég. „De hát valakinek csak kell első
29 1, IV | alkalmatlan álarcot. „No, hát uram, már most ön is tegye
30 1, IV | óra! Elsőnek érkeztem. De hát valakinek csak kell első
31 1, IV | monda rá Alasztor.~– No, hát nem úgy van? – monda Toffi
32 1, IV | nagysád? – kérdezi Alasztor.~– Hát persze.~Most már csak hátrafordulva
33 1, IV | fordulva.~– Igenis.~– No hát adja át.~– Azt mondja, hogy
34 1, IV | saját kezéhez adja át.~– No, hát akkor jöjjön be a levéllel.~–
35 1, V | súgja oda Alasztor.~(„Égre?” Hát már elfeledte, hogy az húszmillió
36 1, V | Vigárdy nevére hamisítani! Hát nem tudott más ember nevére
37 1, V | elviszi onnan magával.)~– Hát hiszen a tolvajok és az
38 1, VI | öltözőjébe.~Visszajön? De hát minek jön vissza?~A kisleány
39 1, VI | kanálkával a csészében a teát.~– Hát mit tehetek egyebet?~– Te
40 1, VI | ketten? – lihegé a leány.~– Hát mi van hátra egyéb? Olvastad
41 1, VI | leány fuldokló hangon.~– Hát akkor tudod, hogy mi ért
42 1, VI | annál jobban belesüllyed. Hát lehet egy nőnek, egy leánynak
43 1, VI | hippokratészi álarc.~– Hm! Hát majd elmondom, hogy mi vár
44 1, VI | Dolgozni? Haha! Mit? Hát tanítottak bennünket valaha
45 1, VI | már kacagott is a lárva.) Hát nem hallottad, hogy az ég
46 1, VI | az anya száraz hangon. – Hát te maradj itt: majd elmegyek
47 1, VI | Nem válok el tőled!~– Hát mit akarsz akkor? Minek
48 1, VI | kemény hangon szólt:~– Hát minek ez az érzékenykedés?
49 1, VI | minek ez az érzékenykedés? Hát van nekünk okunk arra, hogy
50 1, VI | sors kérlelhetetlen bíró. Hát hajtsuk végre az ítéletét. –
51 1, VI | kevesebb volt beletéve.~– Hát akkor adj ide a magadéból.~
52 1, VI | által.~– De ez nem igaz!~– Hát ki nézhet bele az én tárcámba?
53 1, VI | Hazudni a feleségemnek! – Hát nem mindennap hazudom-e
54 1, VI | kitalálta az eszmejárását.~– No, hát csak tolja ön félre azt
55 1, VI | elárulja előttem a tartalmát. Hát hiszen igaz, hogy én is
56 1, VI | licitálnék a kegyeire. Hanem hát ön nem az a nő! Ön inkább
57 1, VI | én? – rebegé Camilla.~– Hát amivel annyi derék, becsületes
58 1, VI | fizetéssel fog járni. De hát a megelégedés nem tart lépést
59 1, VI | kap kosztot – igen jót.~– Hát a leányomat hová teszem?~–
60 1, VI | akarja szabadítani.~– Nos, hát szabad kérnem, hogy nyújtsa
61 1, VI | balt! Ezt a jobbot!~– No hát! Eddig megvolnánk. Mármost
62 1, VI | nógatta az anyját:~– Mondd hát, hogy jó lesz: jó lesz úgy.~
63 1, VI | fejével.~– Jó lesz.~(No hát! van már mit enni, van hol
64 1, VI | kisleánynak is lesz jó helye. – Hát mi kell még az élethez?)~
65 1, VI | Mit lehetne még találni?~Hát csakugyan talált valamit.~
66 1, VI | keresztül kell eljutni.~– No, hát mármost keresztülesett ön
67 1, VI | édes idealizmus chylusával. Hát majd amit ezután fog írni,
68 1, VI | hajnalodása volt már.~– No, hát válasszunk önnek egy írói
69 1, VII| Az az én arkánumom. De hát te mit keressz itten?~–
70 1, VII| te mit keressz itten?~– Hát én, amint menekülhettem
71 1, VII| hogy nincs rám szüksége, hát visszamegyek.~– Úgysem mehetnél
72 1, VII| konstábler meg egy biztos.~– Hát mármost mit csinálsz?~–
73 1, VII| mármost mit csinálsz?~– Hát egy kicsit elrontom a mulatságát
74 1, VII| majd kieresztik őket.~– No, hát szervusz. Én megyek dolgomra.~–
75 1, VII| aztán te mondhasd el neki?~– Hát persze.~– Én azonban reggelig
76 2, I | ragályos betegséget.~– Öröm? Hát jöhet be mihozzánk öröm?~–
77 2, I | leányommal Pancsovára.~– Hát énbelőlem akkor mi lesz?~–
78 2, I | címeit viselhesse egykor. Hát lehet-e őt ezért kárhoztatni?
79 2, I | skártba tett bukott nagyság. Hát szabad-e énnekem még csak
80 2, I | S még ha magam volnék! Hát én beletalálnám magamat
81 2, I | is egy tantaluszi kín.~– Hát nem lehet-e az, hogy legyenek
82 2, I | meglepetéséből felocsúdva.~– Hát igen egyszerűen. Nagyon
83 2, I | revolver, se bowieknife. Hát hiszen, hogy az én hosszas
84 2, I | rendőrségnek beadott.~– Hát ez lehet hamis címzés miatti
85 2, I | feljelent a rendőrségnél, hát akkor megbüntetik az ön
86 2, I | érintkezésbe jönni.~– Énnekem? Hát mi félelmem lehetne énnekem
87 2, I | háládatosságot ugye, kedves barátom? Hát hisz az igaz, hogy te énhelyettem
88 2, I | igazaknak vallottad. – No, hát ezt a javadra írom. Ezért
89 2, I | nyolcezerhétszázötven forint. Hát mi az egy ilyen szép asszonyért?
90 2, I | utánam a Pesti Naplót?~– Hát tudhattam én, hogy te hol
91 2, I | Megint teneked van igazad. Hát persze, hogy nem tudhattad.
92 2, I | te nevedet viselő nőnek. Hát akkor az első esetben veszem
93 2, I | el „elválunk csendesen”. Hát ezt a „csendesen” szót hiúsíthatom
94 2, I | elragadtatva indulatai által.~– No, hát ez jó nekem. „Nyomorult
95 2, I | Nem kapnék szekundánsokat. Hát ez közöttünk a nagy különbség.
96 2, I | aprólékosságokkal állok elő. Hát miről van szó? Tulajdonképpen
97 2, I | zsargonnak a megértésére.~– No, hát beszéljünk kerek számokban –
98 2, I | arcfintorgatással mondá:~– Hát azt adja el az ember, amije
99 2, I | de az nem az enyém.~– No, hát ha te el akarsz adni engem –
100 2, I | Meritoriszhoz beszélve.~– Hát te azt mondtad, ugye, hogy
101 2, I | kieresztette a kezéből? No, hát essél kétségbe! Itt van
102 2, I | begombolva a kabáját.~– Hát mit akar ön még itten?~–
103 2, I | önnek semmi ingó-bingója.”~– Hát akkor maradok a fekvőségemnél… –
104 2, I | akar ön azalatt érteni?~– Hát a feleségemnek a nyoszolyáját.
105 2, I | mereven, mintegy szobor.~– Hát ki vagyok én? – mormogá. –
106 2, I | összeszorított fogai közül.~– Hát ki itt az úr? Én-e? Vagy
107 2, I | igazi Meritorisz Zenót.~– Hát itt volt? Nem is tudok róla.~–
108 2, I | kimegyek.~– Hová mennél?~– Hát megköszönő látogatásokat
109 2, I | körül. Minden olyan fényes! Hát este szoktam én fölkelni
110 2, I | tányérokon, az anyjától:~– Hát te nem vacsorálsz velem?~…
111 2, II | csinál a tiszteletével.~– Hát akkor mi köti önt hozzá?
112 2, II | Ezt számítod-e bűnömnek?~– Hát ne mondja, hogy szívtelen
113 2, II | házastársak maradunk.~– Hát ennek éppen az ellenkezőjére
114 2, II | szobájában, a gazember…~– Hát „gazember”.~– Az. Gazember.
115 2, II | neki húszezer forintot, hát akkor nemcsak hogy elhallgat,
116 2, II | Amanda könnyekre fakadt.~(Hát persze! Ha a házastársak
117 2, III| selyemszalaggal átkötött csomagot.~– Hát nem irtózatos dolgok?~–
118 2, III| írói neve. Köztudomású. De hát a név fölött ez a jelzés:
119 2, III| jelzés: ő. sz. barátnéja: hát ez mit tesz? Ez az ő. sz.~–
120 2, III| tartalmukról bebizonyítani.~– Hát akkor mért tartja ezeket
121 2, III| A magam kulcsával.~– Hát van hozzá kulcsa?~– Az már
122 2, III| fogok én még itt tanulni! De hát amikor ezeket a leveleket
123 2, III| keresni fogja azokat?~– Hát, ha keresi, ott találja.~–
124 2, III| hogy ez nem az ő írása.~– Hát ez nem bűntanújel?~– Talán
125 2, III| odahítta Alasztort.~– No, hát tessék összehasonlítani
126 2, III| Ezért nem csukják be.~– Hát nincs ez ellen védelem?
127 2, III| érteni, higgye el nekem.~– Hát akkor mért nem akar megszabadítani?
128 2, III| alatt tíz évet vénültem.~– Hát beszéljünk erről a dologról
129 2, III| meghiúsult minden törekvés.~– Hát nincsenek a törvényben olyan
130 2, III| hölgy előtt elmondani.~– No, hát írja le. Itt az íróasztalom;
131 2, III| Az ördögbe is! várjon! Hát mi dolga egyéb?~A komornyik
132 2, III| konyakkal megkínálnám.~– No, hát kínálja meg.~Alasztor e
133 2, IV | szentimentális érzésnek, hát bizony nem fogadta volna
134 2, IV | tartalmúak.~– A levelek! De hát a levelek borítékjába szokott-e
135 2, IV | a sympathetica tinta?~– Hát a Sacré Coeur-ben nem tanították
136 2, IV | lesztek most vasalva!)~– Hát az ilyen correspondentia
137 2, IV | dolog van még a nap alatt. Hát még a lámpás alatt? Méltóságod
138 2, IV | közönyt akarta tettetni.~– De hát minek ez a komédiajátszás?
139 2, IV | gyűlölöm-e ezt az embert? Hát lehet-e őt nem gyűlölnöm,
140 2, IV | amit ha ő megadna önnek, hát ön kész volna minden botrányt
141 2, IV | Méltóságos asszonyom! Hát elhihetne énfelőlem ilyen
142 2, IV | hátat fordított neki.~– Hát tudja mit, Meritorisz úr?
143 2, IV | a feleségem szobájában, hát akkor én önt az ablakon
144 2, IV | keresztül, ahogy jött.~– Ah! Hát ez egy nyílt hadizenés! –
145 2, V | szoktak beváltani. (Így hát tulajdonképpen mégsem járt
146 2, V | nyájassággal fordult a leányhoz.~– Hát kedves atyja szintén önökkel
147 2, V | fog lenni.~– Csak vendég? Hát állandó ott maradásra nem?~–
148 2, V | vallás tízparancsolatja? Hát a szív törvényei nem?~–
149 2, V | Vigárdy úr volt a gyámatyám…~– Hát kicsoda?~– Ha kegyeskedett
150 2, V | meg, ahol legjobban fáj! Hát még Alasztor is! Indulatosan
151 2, VI | saját felesége öltözőjében, hát azt csak fejbe kell lőni.~
152 2, VI | visszaadá Bertalannak.~– No hát, cimborám, annyit mondhatok
153 2, VI | fenekén. S én nem húzlak ki. Hát mi a ménkűnek jöttél most
154 3, I | Hazudott a kis kígyó!” Hát vannak szükségbeli hazugságok.~
155 3, I | nézett az anyja szemébe.~– Hát te csakugyan azt hiszed,
156 3, I | Nagyot sóhajtott utána.~– Hát hogy maradnék el tőled? –
157 3, I | Kollegáném azt veti fel, hogy hát minket tanítottak-e a preparandiában
158 3, I | gyönyörűségem az iskolában.~– Hát majd vegyünk egy ilyen amatőr
159 3, I | felmondási határidőnk.~– Hát a pénzbiztosítékom is itt
160 3, I | mosolytul sugárzott.~– Nos? Hát mit hozott a mesebeli tündér?
161 3, I | mesebeli tündér? Találd ki! Hát nem a te tulajdonod a „terülj
162 3, I | Helvilának az első szava.~– Hát nem tudta a neked szóló
163 3, I | tégedet fényképezlek le.~– Hát hisz azt megteheted azután
164 3, I | szöszmötölt hidegvérrel.~– Hát nem magasztos, nem angyali
165 3, I | gyermeki gyöngeségekből? De hát nem te gyógyítottál ki?
166 3, I | útimálhám együtt van.~– Hát én?~– Te nem jössz már énvelem
167 3, I | többiek rontották el. De hát miért kell abba a társaságba
168 3, I | a turfra, a börzére. De hát a kulisszák közé?~– Ha volna
169 3, I | gondoltam volna rá!~– De hát lehet egy fővárosi üzérnek,
170 3, I | Milyen gyémánt szív!~– De hát minek neked ez a gyémánt?
171 3, I | rémétől megszabadíthatnám!~– Hát nem férfi Vigárdy?~– Ne
172 3, I | elrejté a zsebébe.~– No, hát most gratuláljunk egymásnak.
173 3, I | hordár hozott ide.~– No, hát azért kell úgy a fejedbe
174 3, I | fejedbe nyomnod a kalapot? Hát itt van a levél. A keresztapám
175 3, I | tragikus pofácskájához.~– No, hát komédiázz te! Majd én hallgatom.~–
176 3, I | is helyesen idézett.)~– Hát az melyik paragrafus, amely
177 3, I | akaratnyilvánítását.~– Mármost hát mégis kell felnőttek oktatásával
178 3, I | foglalkoznom – szólt Helvila. – Hát tudod te, kedves aranyos
179 3, I | arcának szegezve kiáltá:~– No, hát add elő azt a levelet, vagy
180 3, I | szemeit fölfelé meregetve. Hát nem kell-e megszakadni egy
181 3, I | levelet! Nálad van!~– No hát „tűz” – monda Helvila. –
182 3, I | előhúzott levelet.~– Legyen hát önnek az a büntetése, hogy
183 3, I | mellét, és nagyot fújt.~– De hát nem álom ez? Valósággal
184 3, I | anya is leányát.~– Jól van, hát szeretlek! – Hanem ha valamit
185 3, I | ha valamit akarsz adni, hát add ide azt a levelet!~A
186 3, I | mutogasd már magadat.~– Hát hol vegyek mást?~– Megmondom.
187 3, I | Mennyei asszony.~– No, hát eredj a szobádba, és öltözzél
188 3, I | öltözzél át.~– Az én szobámba? Hát Dragomirovics úr?~– Az nem
189 3, I | leánykáknak is megnézni. Hát ott éppen így játszott a
190 3, I | átadatnod, hogy olvassa el.~– De hát elnézhettem-e azt, hogy
191 3, I | Egészen kicsípte magát.~– Nos? hát ráismersz-e a régi Meritorisz
192 3, I | belül is lennél a régi.~– Hát nem hiszed, hogy az leszek?~–
193 3, I | olyan könnyen megfogni!~– Hát természetes, hogy ellátogattam
194 3, I | vastag hazugság volt.~– Hát akkor mért rohantál ma rám,
195 3, I | hunyorított a fél szemével.~– Hát már azt is csak ki kell
196 3, I | ilyen vizsgálóbíró előtt. Hát mikor elváltunk Bertalannal
197 3, I | határozza el magát. No, hát engemet szurkált a kíváncsiság,
198 3, I | folytatta a kacagást.~– No, hát keresd meg nálam!~S azzal
199 3, I | akit mi látogatunk, hogy hát Helvila kisasszony hol van?
200 3, I | tanítja a kétszer kettőt. Hát hogy lehet az? Olyan koldusok
201 3, I | felülkerült.~– No, vagy hát az ellenkezőt akarod rejtélyes
202 3, I | a világ színpadáról. No, hát most, mielőtt a fővárosból
203 3, I | Zeno úr arca megfelelt.~– Hát azt a pénzt én teneked visszahoztam –
204 3, I | indemnity a túlkiadásokra.~– De hát hogy jutottál te ehhez a
205 3, I | zsebemben. Csiklandós vagyok. Hát nem kártyán nyertem ezt
206 3, I | nem kártyán nyertem.~– Hát akkor hol vetted?~Helvila
207 3, I | Vallok benevolenter.~– No, hát hogy jutottál a pénzhez?~–
208 3, I | kacagást kezdett.~– Te fruska. Hát te nem akceptálod, hogy
209 3, I | ronthatná meg? Azzal a levéllel? Hát mi van abban a levélben?
210 3, I | családtagaival előre tudat. Hát mi rosszat követett el ezzel
211 3, I | színjátszása. Miért futott el? Hát hiszen itthon van már. Megvan
212 3, I | ragyogni, boldogok lenni.~– No, hát azok leszünk.~– Szerencsétlenek
213 3, I | a másik a lelket hozzá. Hát bűnöm, hogy születtem? Miért
214 3, I | megtébolyodáshoz.~– Úgy? Hát közel vagy a megtébolyodáshoz?
215 3, I | jellem. Van bátorság. No, hát fordítsunk a dolgon. Eddig
216 3, I | mint egy paraszt.” – No hát, uram, itt van a nap, amelyen
217 3, I | vagyok s az akarok lenni, hát én meg asszony vagyok, a
218 4, I | éppen most fog idejönni? Hát természetes! Aki férj, akinek
219 4, I | állását visszaszerezze.~Hát ki az a világ?~Ád az valakinek
220 4, I | íróasztalától, s rám kiáltott: „Hát te még itt vagy?” – Tegezett,
221 4, I | ijedség és a harag látszott. „Hát nem mentél még el a helyedre?”
222 4, I | tudtam neki mit válaszolni. „Hát mit lebzselsz itten?” –
223 4, I | Én azt kérdeztem tőle: „Hát mehetek Pancsovára?” – Erre
224 4, I | azt akartam megtudni, hogy hát nem tiltakozott-e ez állás
225 4, I | lélegzetem is elállt. „No, hát mit állasz itt, mint a sóbálvány?
226 4, I | hogy az kimenjen: „No, hát Isten hírével: adieu!” Azzal
227 4, I | értem – szólt Camilla. – Hát mi köze ehhez a parlamentnek?~
228 4, I | ház előtt.~– Rettenetes.~– Hát még a háznak az arca! Az
229 4, I | Belerohantam a gyalázatba.~– De hát olyan Isten és ember elleni
230 4, I | zokogásuk hallatszott.~– De hát lehet ily rémségnek megtörténni
231 4, I | ország színe előtt hazudni!~– Hát lehetséges az, hogy az istentelenség
232 4, II | fátyolát arcára húzta.~– No, hát uram, tessék bemenni a szobába –
233 4, II | hordanak a zsebükben.~– Hát ki menjen be?~– Úgy gondolom,
234 4, II | Úgy gondolom, hogy ön.~– Hát énértem nem kár, ha főbe
235 4, II | tényállás konstatálása. No, hát bemegyek én.~Alasztor odament
236 4, II | csak igazán kétségbeesve.~– Hát már most az én húszezer
|