Rész,  Fezejet

1     1,  II|    leányomat? Hát mit tudhat ön a leányom felől? Hisz az még gyermek!~–
2     1,  VI|     vagyunk téve. Mind én, mind a leányom.~Vigárdy nagyon is sietett
3     2,  I |          mögé hátrált.~– Helvila! Leányom! Az égre kérlek! – rimánkodék
4     3,  I |        apa. Ugye, kedveseim? Nőm! Leányom! És ismét az fogok lenni.
5     3,  I |         fér már az útitáskámba.~– Leányom! – szólt felháborodva Zeno. –
6     3,  I |    felfortyanna.~– Micsoda? Az én leányom el akarja hagyni a szülőit?~–
7     3,  I | fizetéssel.~– Mit? Az én egyetlen leányom.~– Igenis. Egyetlen apám.~–
8     3,  I |     szívéhez kapott. Fuldokolt.~– Leányom. – Meghalok! – Csak egy