Rész,  Fezejet

1     1,  VI|            már menni – suttogja az anya. – A zsibbadás elmúlt.~–
2     1,  VI|         vacogtak.~– Jó. – Monda az anya száraz hangon. – Hát te
3     1,  VI|      éjszaka tele van rémekkel!~Az anya lesimogatta a kisleány szétkuszált
4     3,  I |              szólt elszörnyedve az anya.~– Nem „én” ítélem el az „
5     3,  I | szeretetemet?~– Helvila! – inté az anya is leányát.~– Jól van, hát
6     3,  I |    eltartani a felnőtt leányát? Az anya nem visel gondot a leányára?
7     3,  I |          az apa a vétkes? Talán az anya a példás? Keresni fogják,
8     3,  I |       közel járt az igazsághoz.~Az anya és a leány összenézett,