Rész, Fezejet
1 1, I | amik velem akarnak jönni.~– De csak nem akar ön felső kabátban
2 1, I | el velünk Pattit. A pièce de résistance-ot pedig képezni
3 1, I | a marni tudó szájat hajh de sokszor megbámulják a törvényszék
4 1, I | pedig éppen apoteózis.~No, de eleget beszélt már a tükör.
5 1, II | kifejezi a szép idomokat, de nem szabályozza; a váll,
6 1, II | a csalódást: a halvány, de könnyen elpiruló arcszín,
7 1, II | visszamegyek a színházba.~– De hátha én sokáig itt tartom?~–
8 1, II | amin senki sem ír többé; de több az, hogy amit nem is
9 1, II | Létezik, mint kórtünet, de nem mint jellemalap: híják
10 1, II | hiánya a csábító alkalomnak, de bizony most már abban a
11 1, II | egy modern elbeszéléshez. De olyan ideális szerelmesek,
12 1, II | kísérlet a sors ellen.~– De hisz önnek magának is ott
13 1, II | nemet megkülönböztetik; de főképpen a gyomornak. Az
14 1, II | csinálhat világtörténetet: de mit csináljon az a szegény
15 1, II | köze az elhatározásainkhoz: de az erős emberi akarat hatalmát
16 1, II | földnek ismerünk, a Mars. De az már eddig is úgy túl
17 1, II | hisznek még a paradicsomban. De azok is csak a férfiak számára
18 1, II | bár megérteni nem tudom; de az emberek lételét tagadom.
19 1, II | szentekben még sokan hisznek, de már becsületes emberekben,
20 1, II | Én már vénasszony vagyok, de én még rossz jellemű emberrel
21 1, II | német Hausfrauk számára. De most már a parasztokból
22 1, II | felekezet elleni gyűlölködés, de ami a hitelv volna, hogy „
23 1, II | szacúmát fognak önnek küldeni. De próbálná csak meg, mint
24 1, II | vendégei tapsolni fognak utána. De énekelné el csak azt, mint
25 1, II | saját magát sem ismeri! De többet mondok: még a saját
26 1, II | mit tesz ez; ő nem érti. – De honnan vesz egy tizenkét
27 1, II | látszott a kellemes hangulat.~– De erősebb mondás az, amit
28 1, II | melytől egy fűszál föléled”. – De már a szép Amanda nem kérdezte
29 1, II | Igazi állatmutogatás.~– De visszajön?~– Nem fogok sietni.
30 1, III| átkötött kék szalagcsokrot. De még ahhoz sem hasonlít,
31 1, III| megismerned.~– Nem volna szabad; de mégis ismerem. Tudom én
32 1, III| te kedves szép mama. Jaj, de gyönyörű ruhád van! Fordulj
33 1, III| a japáni szalagöv!~– No, de micsoda hízelkedés ez megint?
34 1, III| meg a Szerenádvalcert; de azokat nagy precízióval
35 1, III| megállt az anyja előtt.~– De hát mi az a csók? Mi van
36 1, III| mindennap megcsókol az apa: de én nem találok abban semmi
37 1, IV | érkezett. Az első vendég. „De hát valakinek csak kell
38 1, IV | nem frakkban jelentem meg; de olyan kegyetlen reuma van
39 1, IV | tíz óra! Elsőnek érkeztem. De hát valakinek csak kell
40 1, IV | materiához kell kezdeni.)~– De annál fényesebben fog beütni
41 1, IV | pirosságot temperálja némi poudre de serail; a szemei nagyok
42 1, IV | ebbe is bele akar kötni; de itt már megbukik. A szőke
43 1, IV | hogy nem frakkban jöttem; de ma reggel a vívóiskolában
44 1, IV | Mindennap.~– Tizenkét partit?~– De csak egy krajcárba poénjét.~–
45 1, IV | emlegetni Toffi asszonyt, de még nem beszélhetett vele.
46 1, IV | mely ábrándosba játszik. De ez csak hamisság. Azok a
47 1, IV | hercegi vadászaton.~– Jaj, de ideges vagy, kedves Amanda! –
48 1, IV | találkozásunknál olyan nervosus voltam, de ezek a cselédek! Magamnak
49 1, IV | találjon ki harmadízben?) de… de…~– De ezúttal a szerkesztőségi
50 1, IV | találjon ki harmadízben?) de… de…~– De ezúttal a szerkesztőségi
51 1, IV | harmadízben?) de… de…~– De ezúttal a szerkesztőségi
52 1, IV | diapasonja. Ez már futni készül, de a házi nő szép szemeiért
53 1, IV | nagyon Rangosiné közelébe, de az annak nem használ.~Elvira
54 1, IV | Fűtől-fától kérdezi, hogy de ugyan hol van az ő Helvila
55 1, IV | Azok a szemek! Az a száj! De még az a családi fekete
56 1, IV | hangon, közberikácsol:~– De uram! Fiatal leány előtt
57 1, IV | fogékonysága azokat megérteni.~De azért a királyi tanácsosné
58 1, IV | ártatlanság a zongoramesterével, de visszahozták.~Miután az
59 1, IV | magának egy findzsát.~– De hogy lehetsz olyan balogsüti? –
60 1, IV | be a levéllel.~– Igenis – de a Flórián nagy neglizsében
61 1, IV | aztán ingujjban.~– No, de én csak nem mehetek ki hozzá,
62 1, V | a sokérdemrendű doktor, de az csak olyan doktor, aki
63 1, V | menni az elalélt nőnek, de férfi létére az sem tehetett
64 1, V | odalépett az elájulthoz, de nem azért, hogy azt életre
65 1, V | az egész társaság előtt, de csak akkor tudta azt a kezéből
66 1, V | hogy el vagyok veszve…”~De azt már nem gátolhatta meg,
67 1, V | fillért sem! „Ezek” miatt! De a gyalázat mégis megvan.
68 1, V | Ez lett a vége!~(– Jaj, de szeretem, hogy nem ettem
69 1, V | vállára a hermelines sortie de bált.)~(– Csak legalább
70 1, V | megvédelmezem önt magam is, de a meghűlés ellen nem. Hogy
71 1, VI | lótottak-futottak előre-hátra, de azoknak egyéb dolguk volt,
72 1, VI | Csak a szemei nyíltak fel. De az nem az ébredés volt;
73 1, VI | a takaróját. Bölcs volt, de amellett babonás. Az embereket
74 1, VI | embereket meg tudta kritizálni, de a kísértetekkel nem mert
75 1, VI | az öltözőjébe.~Visszajön? De hát minek jön vissza?~A
76 1, VI | Hogy jó erős legyen.~– De ez majd téged nagyon felizgat.~–
77 1, VI | szemközt szeretek veled ülni.~– De én azt akarom, hogy mellém
78 1, VI | elfuthat a gyalázat elől; de a nő, a leány magával viszi
79 1, VI | bálba is. Víg életed lesz! De én azt már nem fogom megérni!~
80 1, VI | mosolygó arc. Ráismernek, de azért nem hagyják abba sem
81 1, VI | szemei ábrándosan kékek.~– De igen – felel a kérdésre
82 1, VI | az Isten napja alatt?~– De még nincs semmi meggyaláztatás! –
83 1, VI | aláírásokat sajátomnak.~– De hisz akkor önön veszik meg
84 1, VI | anticipálta a maga részét. De én teljesen fedezve vagyok
85 1, VI | vagyok a szerződés által.~– De ez nem igaz!~– Hát ki nézhet
86 1, VI | Meritorisz elfutott Amerikába, de nem a váltói miatt, hanem
87 1, VI | gyalázat, csak balszerencse.~– De ezzel ön mégis hazudni fog
88 1, VI | Ez irtóztató igazság. De legalább mi ne hazudjunk
89 1, VI | megreparálhatja a becsületét, de azért mi mégis csak földönfutó
90 1, VI | állat vagyok, mint más, de hiéna mégsem vagyok. Mindenféle
91 1, VI | szerény fizetéssel fog járni. De hát a megelégedés nem tart
92 1, VI | vizsgálják az érzést.~– De igaza volt! Azt mondta,
93 1, VI | fog érte adni. Nem sokat; de eleinte a kevés is biztató.
94 1, VI | harminc-negyven forintot. Nem sok; de jelenben számot vet.~– Óh,
95 1, VI | pillanatnyi öröme!)~– No, de mármost sietek innen. Önök
96 1, VI | halálra sértesz vele.~– De mondom! Az a másik csak
97 1, VI | amikor nem tudtam róla; de ez akkor adta az életemet,
98 1, VI | élni.~– Előttem mondhatod, de más előtt ki ne ejtsd, mert
99 1, VI | tizenkétszer elmondta, amit tudott. De hogy mit tud, azt csak a
100 1, VII| antitoxikonnal?~– Az az én arkánumom. De hát te mit keressz itten?~–
101 1, VII| reggel összeszid az asszony; de estére megbocsát. Hanem
102 1, VII| kölcsönösen igazat mondanunk.~– De olyan bolond nem leszek.~ ~
103 2, I | hajdani szállását megtartotta, de annak a lépcsőre szolgáló
104 2, I | horvát-szlavón képviselő”. De ő annak az ábrázatját még
105 2, I | ajtaját lakattal is bezárja, de azért a havi pénz kijár.~
106 2, I | hír egyszerre kigyógyítja. De az is lehet, hogy recidivál
107 2, I | csak szenvedést okoz.~– De mikor ez a szenvedés rámnézve
108 2, I | lelkünk felét kiegészíti.~– De elvesztettük egy bolond
109 2, I | megsemmisíti a házasságot.~– De önhöz hűséges a felesége.~–
110 2, I | aluli fiatal rajongóknak; de mi már érett eszű emberek
111 2, I | nagyravágyásból cselekszi. De ennek az önzésnek nemes
112 2, I | szalonnával, mint egy paraszt!”~– De mink már parasztok nem lehetünk,
113 2, I | legfeljebb megkérgesedne tőle; de a lelkemet nem tudom incrustálni.
114 2, I | megszolgálnom a napi falatomat. De a lelkem, az idegeim visszaszörnyednek
115 2, I | ez az én boldogságom.~– De ez elvégre is egy tantaluszi
116 2, I | angyalok vannak a világon. De hogy férfi angyalok volnának,
117 2, I | úr neve van kiszegezve, de afelől egészen megnyugtattam
118 2, I | fogja és kidobja a szobából, de Camilla könyörgő tekintete
119 2, I | pénztárnoknő és írónő. De a salláriumot és a honoráriumot
120 2, I | a munkákat honorálja.~– De ezt a szállást csak fizeti
121 2, I | sem ismer.~– Én ismerem.~– De én minden szorgos kutatás
122 2, I | bizonyítja, hogy nem képviselő.~– De annak van címezve a házmester
123 2, I | szót hiúsíthatom én meg. De ha én most lármát csapok:
124 2, I | politikai ellenfeleid lába alá; de ami még annál több, a feleséged
125 2, I | azt kiáltja: „gazember!” De engem ezzel a szóval nem
126 2, I | adnám el a Haris-bazárt; de az nem az enyém.~– No, hát
127 2, I | szétmarcangolom, megfojtogatom.~De már ekkor eltorzult az arca,
128 2, I | választ el az őrültségtől.~– De az a fátyol mindig be fog
129 2, I | az ideges görcsrohamot; de meglehet, hogy az ellenkező
130 2, I | tüdeje szakadt meg bele. De győzött vele. A csuklás
131 2, I | talizmánom! Nem vagyok beteg! De hogy is lehetett az, hogy
132 2, I | hozzá? A falhoz vágtam. De nem törött össze.~– Nem
133 2, I | akármit, kenyeret, szalonnát; de sokat! Falni akarok, mint
134 2, I | ajánlotta.~– Derék orvos! De nem evőkanállal kétóránként?~–
135 2, II | strucctollat, kócsagot; de abban mind nem volt harmónia.
136 2, II | minden európai nyelven, de azt mind nem alkalmazta
137 2, II | kirakata volt a műkincseknek, de azokban nem volt összhangzás:
138 2, II | ártatlanságát allegálja. De arra nem felel, hogy maga
139 2, II | vagyok! Van is mit félteni? De megöl a szégyen. Az emberek
140 2, II | tisztességes pályán megszerezhesse. De nekem ezért semmi egyéb
141 2, II | ezereket a saját vagyonából. De nem lehetett-e azt levélben
142 2, II | orrát, ha hozzám betéved. De félt tőlem, ugye? Bántotta
143 2, III| talál bennük felségsértést, de a bíró szemüvege nem fogja
144 2, III| írói neve. Köztudomású. De hát a név fölött ez a jelzés:
145 2, III| fogok én még itt tanulni! De hát amikor ezeket a leveleket
146 2, III| elküldöm kegyednek levélben.~– De megbízható ember kezébe
147 2, IV | érzik rajta a dohányfüst; de azt felelte, hogy ez az
148 2, IV | másutt értékesítse.~No, de legalább elismerte, hogy
149 2, IV | azt nem vette igénybe.~– De a nejét nem foszthatja meg
150 2, IV | tartalmúak.~– A levelek! De hát a levelek borítékjába
151 2, IV | beletekinteni?~– Óh igen. De azokban nincs semmi.~– Vajh-igen.
152 2, IV | láthatatlan írást szolgáltat; de ha az, akinek a levél szól,
153 2, IV | élet kémiájához tartozik. De van olyan láthatlan tinta
154 2, IV | közönyt akarta tettetni.~– De hát minek ez a komédiajátszás?
155 2, IV | sárkányától kezdve a csatornájáig; de azon az ajtón belül, melyre
156 2, V | idegen volna e háznál. Pedig de sokszor futkosott ennek
157 2, V | magától szokott elmúlni. De elmúlik egyszerre egy véletlen
158 2, V | kezében tartott írásba nézne, de nem oda nézett, hanem folyvást
159 2, VI | bolondokházát tanulmányozás végett, de akkora bolondot, mint te
160 2, VI | lenni.~– Eszemben sincsen.~– De útban vagy felé. Ott vagy
161 2, VI | előtt. Nagyon sajnállak. De nem segíthetek rajtad. Gondom
162 3, I | hogy megvette egy hitelező, de nem kölcsön, hanem tulajdonul
163 3, I | szakképzettséget teljesen bírja; de csak azon föltétel alatt,
164 3, I | azokkal, akik szeretnek, de még inkább azzal, aki gyűlöl…”~(
165 3, I | gyermeki gyöngeségekből? De hát nem te gyógyítottál
166 3, I | csak a páráját szíttam be: de a lelkem meghalt tőle.~–
167 3, I | ővele.~– Azt nem mondtam.~– De én tudom. Te mentegeted
168 3, I | a többiek rontották el. De hát miért kell abba a társaságba
169 3, I | a társaságba belépni?~– De most már nem keresheti fel
170 3, I | jockey-klubba, a turfra, a börzére. De hát a kulisszák közé?~–
171 3, I | hamarább gondoltam volna rá!~– De hát lehet egy fővárosi üzérnek,
172 3, I | Nem teheti a fővárosban; de egy pusztán, ahol nincs
173 3, I | Milyen gyémánt szív!~– De hát minek neked ez a gyémánt?
174 3, I | régen, eldobod most is.~– De ő ragyogni fog.~– S te azt
175 3, I | Hisz rettegett párbajvívó. De az egy olyan űrt támasztana
176 3, I | jótéteményeket elfelejtik az emberek; de a nagy jótéteményt nem bocsátják
177 3, I | levelet hozott ide a hordár; de azok közül egy sem szólt
178 3, I | Azt is meg tudnám mondani; de felnőttek oktatására nem
179 3, I | szeretlek, ölellek, csókollak: de szót nem fogadok neked.~
180 3, I | attól a forgópisztolytól.~De ugyan nem félt a veszedelmes
181 3, I | játszol! Bizony, kifütyülnek.~De már Zeno úr benne volt a
182 3, I | új ötlete támadt.~– Ejh! De pompás pózokat csinálsz
183 3, I | Abbahagyod? – ordított Zeno.~– De ne toporzékolj úgy! mert
184 3, I | mellét, és nagyot fújt.~– De hát nem álom ez? Valósággal
185 3, I | is a vállát átkaroltatni; de Helvila kisiklott az ölelés
186 3, I | átadatnod, hogy olvassa el.~– De hát elnézhettem-e azt, hogy
187 3, I | még megmarad a komédiánál. De én attól tartok, hogy ebből
188 3, I | hallotta.~– Így mondtam. De ő hozzátette: „és önnek
189 3, I | év előtti divat szerint; de azt nálunk nem veszik olyan
190 3, I | hogy ellátogattam hozzá. De a férje jelenlétében beszéltem
191 3, I | szemed-szád eláll tőle; de azt nem tudod meg elébb,
192 3, I | minőségű hazugságnak vehető.~– De mikor úgy rám ijesztettél!~–
193 3, I | Még mókázott velem! Jaj, de átkozott dolog az, mikor
194 3, I | Ah, hagyd el, apa!~– No, de azt fogják mondani! Te nem
195 3, I | távollétével tűnik fel.~– De már elfogadtam ez állást.~–
196 3, I | gondolat! – szólt Helvila.~– De zseniális!~– Senki sem fog
197 3, I | Vigárdyék is itt lesznek.~De ezt már Camilla sem akarta
198 3, I | lekötötte a figyelmet.~– No de uram – veté közbe Camilla –,
199 3, I | indemnity a túlkiadásokra.~– De hát hogy jutottál te ehhez
200 3, I | három-négyszáz forintot.~De hisz ez olyan dolog, amivel
201 3, I | ilyen dicsekedést Zenótól.~De Helvila még egészen tapasztalatlan
202 3, I | zsebei védelmezésében.~– Jaj, de bolondos egy leány vagy
203 3, I | magunk baját viselni könnyű, de el fogja veszteni azt az
204 3, I | sincs a politikai világról. De érzem, sejtem, minden idegem
205 3, I | halok meg. Teher az élet. De kétségbeesem afölött, hogy
206 3, I | angyalt! Még gyermek vagyok. De ne kényszeríts, hogy veletek
207 3, I | föl, ahogy jobban tetszik. De Meritorisz leánya nem leszek.~–
208 4, I | háztartás végett egyesüljenek, de egy fiatal, harminckét éves,
209 4, I | Helvilához.~A leány aludt, de nagyon ébren: rögtön felneszelt
210 4, I | az a megsemmisülésnek.~– De én nem mehetek veled most
211 4, I | feleségem nem ölne meg engem!~– De elvitte a levelemet a legádázabb
212 4, I | köze ehhez a parlamentnek?~De Helvila már értette.~– Az
213 4, I | csalárd bukásról ismeretes; de különösen a turfon elkövetett
214 4, I | meg tudnám tenni magam is. De ezzel csak egy bűnváddal
215 4, I | emberek elől elfuthatok; de hová fussak saját magam
216 4, I | Belerohantam a gyalázatba.~– De hát olyan Isten és ember
217 4, I | magamat, nemcsak tégedet, de még ezt az ártatlan leányt
218 4, I | zokogásuk hallatszott.~– De hát lehet ily rémségnek
219 4, I | mérgezett golyókkal lőni, de a pártok harcában szabad.
220 4, II | kívánta ezt a helyzetet.~– De most már utálom – mondá
221 4, II | darabokra.~– Kívántam ezt; de most szeretnék a föld alá
222 4, II | a kettős monogram rajta. De leghitelesebb ez az országgyűlési
223 4, II | s bekopogtatott rajta.~– De ne kopogtasson ön az ajtón! –
224 4, II | tudom, nem vagyok orvos. De én azt hiszem, hogy meghaltak,
225 4, II | kétségbeesett rémületbe.~– De én nem akarom, hogy ők meghaljanak!
226 4, II | kolerikus nevetésre fakadt.~– De ugyan ne lamentáljon, asszonyom!
227 4, II | lenni. Szemébe nevetett.~– De már arról bizonyosan mondhatom,
|