Rész, Fezejet
1 1, I | megérkezik, az is ott áll meg.~– Ah! ön is ide igyekezik?~–
2 1, I | Estély előtt a cselédséget meg szokás étkeztetni.~– Hát
3 1, I | Nem. Engem az úr hítt meg sürgetős üzleti ügyben.~–
4 1, I | ön?~– Harminckilenc.~– Én meg harmincnyolc.~– Akkor ön
5 1, I | kabátban táncolni? – jegyzé meg Perukker úr.~– Dehogy. A
6 1, I | Perukker úrnak:~– Vallja meg Perukker úr, hogy ön is
7 1, II | mely olyan, mint a topáz meg mint a tigris szeme, a mélyében
8 1, II | olyan kevés ember tanulta meg. S a sárga szemekhez kőszénfekete
9 1, II | elejétől a végéig; aztán meg a végétől az elejéig.~A
10 1, II | korszakában lehettek, no meg Kisfaludy Sándor hősei idejében: „
11 1, II | Erős akarat! Hisz az meg éppen nonszensz. Hát akarta
12 1, II | És a talentumok?~– Azok meg éppen az agy idomulásától
13 1, II | szobrász, a harmadikból meg financier lesz a többi marad
14 1, II | nyilatkozik. Ugyan hogy büntetne meg egy láthatatlan hatalom
15 1, II | fejtette ki nála, a másikat meg azért, hogy a hátsó agy
16 1, II | miatt csak nem lakolhat meg az egyén.~– Eszerint ön
17 1, II | Camilla még nem hátrált meg.~– Nem a munkám védelmére
18 1, II | csak az árnyéka maradt meg. Van zelositás, van fanatizmus,
19 1, II | szeresd a felebarátodat”, meg az, hogy „az én országom
20 1, II | küldeni. De próbálná csak meg, mint egy szegény hivatalnok
21 1, II | Néha egy baráti ebédnél, meg az után volt alkalmam a
22 1, II | ád, hogy elképedünk bele. Meg ne ijedjen, nagysád. Egészen
23 1, II | szép delnő tőlem kérdezte meg, hogy mit tesz ez; ő nem
24 1, II | azzal éppen nem vigasztal meg.~– Becsületemre – ámbár
25 1, III| Camilla csodálkozva rázta meg a fejét, aztán úgy tett,
26 1, III| Hiszen ha Ollendorftul meg nem görbült a hátam…~– No
27 1, III| úgy, ahogy ön teremtette meg magát.” Akkor aztán majd
28 1, III| madame Delila; egy másikat meg Betsabénak; egy harmadikat
29 1, III| gyönyörű ruhád van! Fordulj meg, hadd lássalak minden oldalról!
30 1, III| jácintgirland az uszályodon! Meg ez a japáni szalagöv!~–
31 1, III| gyermekmódra:~– Óh, csak azt engedd meg, hogy akkor bejöjjek, mikor
32 1, III| az Arditi csókkeringőjét, meg a Szerenádvalcert; de azokat
33 1, III| rám…~– No, hát jer, ölelj meg.~– Nem töröm össze a jácintcsokrodat.~
34 1, IV | idő sem telik a külső ajtó meg a belső ajtó nyitása között,
35 1, IV | hogy nem frakkban jelentem meg; de olyan kegyetlen reuma
36 1, IV | tanulmányod a büfé. Nekem meg az az elementumom. Csókollak,
37 1, IV | minden zugában a teremnek más meg más téma fölött folyik a
38 1, IV | asszonyság letelepedett, marad meg állandó központnak. Odavonzódik
39 1, IV | tollkereskedésből gazdagodott meg. Utoljára megunta, hogy
40 1, IV | csak mások előtt becsülik meg.)~– Mikor úgy fáj a fogam –
41 1, IV | ügyes fogorvost.~– Kérdezd meg a királyi tanácsosnétól,
42 1, IV | példálóznak, nem haragszik meg a szép hölgy: a fogaiért
43 1, IV | lapunknak tárcákat.~– Ugyan tedd meg!~Eközben a hegedűművész
44 1, IV | haza: ügyei vannak. Aztán meg Vigárdy sincs itt.~Amanda
45 1, IV | halmoz alánk.~Alasztor még meg is paprikázza a mérget:~–
46 1, V | ember csak magára gondolt, meg a hozzátartozóira – akárcsak
47 1, V | Micsoda gazság!~Alasztor meg akarta akadályozni abban,
48 1, V | Szerencsétlen nőm! Tudd meg, hogy el vagyok veszve…”~
49 1, V | De azt már nem gátolhatta meg, hogy amit a levélből megértett
50 1, V | Együtt trafikáltak. Mégis meg lesz hurcolva a neve. Esküt
51 1, V | almáját a fának kóstoltatta meg Ádám apóval, hanem a hajtását
52 1, V | Rosszul tette, hogy nem várta meg.~Hiszen bizonyos, hogy Vigárdy
53 1, VI | alakkal vesződni. A sárga inas meg a csemegész pincérje igyekezett
54 1, VI | Még az óra sem ketyegett. Meg volt állítva a hegedűprodukció
55 1, VI | amellett babonás. Az embereket meg tudta kritizálni, de a kísértetekkel
56 1, VI | akarat erőt vesz a félelmen.~Meg akarja tudni, hogy mi történt
57 1, VI | legyen; hanem aztán újból meg újból végigolvasva a tartalmát:
58 1, VI | amikkel az menthetetlenül meg van fogva, s érzi a ránéző
59 1, VI | mind a két kezével:~– Te meg akarsz engemet és magadat
60 1, VI | hogy mi ért bennünket? Meg vagyunk gyalázva. Kigyógyíthatatlanul,
61 1, VI | száraz kenyeret se keressük meg.~– Hiszen annyi ismerősünk
62 1, VI | már Camilla sem állhatta meg, hogy hangos sírásra ne
63 1, VI | van megmérgezve, könnyen meg lehetne menteni azzal, ha
64 1, VI | egy pohár rumot itatnának meg vele?~– Minden bizonnyal.
65 1, VI | De hisz akkor önön veszik meg azt az összeget.~– Azt tudom.
66 1, VI | társadalmat összetartja. Szűnjünk meg hazudni, s egymást fogja
67 1, VI | és megvarrja a ruháját, s meg lesz vele elégedve. A vasúti
68 1, VI | került ennek az embernek, aki meg akarja szabadítani.~– Nos,
69 1, VI | díszesebb szobát tartsa meg. Ezt megint kétfelé lehet
70 1, VI | lehet osztani. Ezt a szobát meg az öltözőjét tartsa meg
71 1, VI | meg az öltözőjét tartsa meg a saját használatára, a
72 1, VI | is csak kiadjuk. Engedje meg, hogy magammal vigyem. Van
73 1, VI | egy tárcára való rajzokat meg éppen szívesen fognak venni.
74 1, VI | mohón kapva Camilla. – Csak meg tudjam érdemelni.~– Bízzék
75 1, VI | csak a kisleány értette meg, senki más. Ajka elé tette
76 1, VII| kis ciánkálival cukrozva meg a teát?~– Természetes.~–
77 1, VII| Negyedmagammal jöttem: két konstábler meg egy biztos.~– Hát mármost
78 1, VII| pajtás: te képviselő vagy, én meg ügyvéd vagyok. Nehéz nekünk
79 2, I | hatheti szabadságot kért, amit meg is kapott.~Erre pedig azért
80 2, I | eredménnyel, azzal erőltette meg az agyát; most az anyja
81 2, I | A szívétől elragadtatni meg van engedve húsz éven aluli
82 2, I | emelkedő életpályát haladt meg. A saját tehetségein kívül
83 2, I | többet. – No, jöjjön, nézze meg a szegény beteg leányomat.~
84 2, I | betenni maga után; Bertalan is meg van ütődve. Az új ember
85 2, I | cigarettáival. Mindjárt meg is tartottam emlékül. Pompás
86 2, I | hálószoba ajtaja felé: „Meg ne hallja a beteg leány!
87 2, I | jószívűsége által. Ekkor érett meg bennem az az elhatározás,
88 2, I | a harmincötezer forint – meg az a négy esztendő – egymást
89 2, I | hogy „házi ész”. Ezzel meg én vagyok ellátva. Te, újvilági
90 2, I | csendesen” szót hiúsíthatom én meg. De ha én most lármát csapok:
91 2, I | lopd a szénámat, hanem vedd meg az egész kazalt”. S erre
92 2, I | Camilla csak most értette meg a gyalázatos ajánlatot.~
93 2, I | állapotomra. Ne szégyenítsd meg a családomat. Irgalmazz
94 2, I | Majd meglátom, ki akadályoz meg engem abban, hogy családfői
95 2, I | Zeno hüledezve hátrált meg előtte.~– Meritorisz úr! –
96 2, I | gyalázatban, kétségbeesésben. Mi meg akartuk magunkat ölni. Itt
97 2, I | arcomat mázolni vérrel, meg a hajamat.~S majd a karja,
98 2, I | megváltozott, nem szűnt meg, csak más alakot öltött.~
99 2, I | hatszáz, hatszáz!”~Camilla meg volt meredve a rémülettől.~
100 2, I | hogy majd a tüdeje szakadt meg bele. De győzött vele. A
101 2, I | a kezében, úgy merevíté meg a két karját összeszorított
102 2, I | zúztam.~– Az apádat is meg akartad ölni.~– Hahaha!
103 2, I | ebbe a Golgotába. Amiért meg kell majd neki lakolni.~–
104 2, II | pénztárát kinyitja, mindig meg lehessen tőle kérdezni,
105 2, II | Menjen át az úrhoz, s mondja meg neki, hogy készen vagyok
106 2, II | utánakiáltott a komornának: – Kérje meg szépen az urat, hogy ne
107 2, II | Ezeknek a révén sok pletykát meg lehet tudni a múltból, s
108 2, II | várjon egy kissé. Kínálja meg szivarral. Adjon neki egy
109 2, II | amit minden normális férj meg szokott tenni, mikor hazulról
110 2, II | nagy beteg, azt látogattam meg.~– Hazugság! Ön abba az
111 2, II | szívtelen vagyok. Hogy nem esik meg a szívem a nyomorultakon.
112 2, II | Csak azzal ne mérgezze meg a lelkemet, hogy ön nem
113 2, II | szép szellemet, amit itthon meg nem talál; nem a testi gyönyört,
114 2, II | élvezetet, amit énnálam meg nem talál. Ez megöl, ez
115 2, II | ajándékkal sem leptelek meg az ünnepeden. Ez volt a
116 2, II | hogy a feleség szerelmét is meg lehet venni pénzen, mint
117 2, III| felnyitotta annak a nehéz ajtaját, meg a trezor kis ajtaját, s
118 2, III| uram írását hamisította; ő meg az enyémet. Ez kriminalitás!
119 2, III| Odaült melléje.~– Teljesen meg tudom kegyedet érteni, higgye
120 2, III| megöl. Lassú méreggel öl meg. Nem merek már a tükörbe
121 2, III| elhatározások szükségesek. Meg kell tagadni a vallását,
122 2, III| ilyen okok.~– Ismertesse meg azokat velem.~Alasztor csóválgatta
123 2, III| megkínálnám.~– No, hát kínálja meg.~Alasztor e bizalmas értekezés
124 2, IV | jó pajtása kezéről. Azt meg összeszerezte az elhagyott
125 2, IV | elprédálta a saját vagyonát is, meg a nejéét is. Megkárosította
126 2, IV | Castor-kalappal.~Amanda nem állhatja meg, hogy ajkpittyesztésével
127 2, IV | De a nejét nem foszthatja meg tőle. Én tehát, hogy látogatásom
128 2, IV | érdemleges magva: „Ekkor meg ekkor otthon leszek: várlak.
129 2, IV | lekötelezettje, mert ő szerezte meg neki a minisztertől a trafikát.
130 2, IV | köpenyével.~Zeno érezte, hogy meg van fogva. Vigárdy mindent
131 2, IV | kisasszony, akit azzal kínálnak meg, hogy ő kezdje meg a „kútba
132 2, IV | kínálnak meg, hogy ő kezdje meg a „kútba estem”-et. Mosolygott
133 2, IV | feléje tartott, s ott állt meg az orra előtt.~– Hallja
134 2, IV | kifeszült.~– Ha pedig ön meg találná tenni azt, amit
135 2, V | Amanda. – A férjem is mondta, meg önnek az édesatyja is.~Nem
136 2, V | kineveztetésem. Tegnap kaptam meg a miniszter úrtól a diplomámat.~–
137 2, V | még útravalót ajándékozni. Meg ne döbbenjen. Nem olyan
138 2, V | büszkeségét megsértené. Én meg akarom önt ajándékozni azzal,
139 2, V | megengedem önnek, hogy tartsa meg ezentúlra is azt a híven
140 2, V | volt a nyaka! Ott harapott meg, ahol legjobban fáj! Hát
141 2, V | dobta. Elégett.~– Mondja meg Dobokay úrnak, hogy már
142 3, I | te tulajdonod a „terülj meg abroszkám!”? Mi volt a kívánságod?~
143 3, I | Vigárdy írását ismerte meg rajta.~– No, ez igazán tündérek
144 3, I | elolvastam.~– Nem tehetem meg. Mert te annak az elolvasása
145 3, I | invectiváira. Aki engemet meg akar semmisíteni, én az
146 3, I | csinálok belőle embert. Ő engem meg akar gyalázni: én visszaadom
147 3, I | Ez az én vívási modorom. Meg vagyok győződve afelől,
148 3, I | jövendője. Az én lelkem pedig meg lesz nyugtatva, hogy jót
149 3, I | a gondolatnak! Ő bizony meg tudná magát védeni, nem
150 3, I | arra a hivatalra: ne tudja meg soha, ki volt az, aki őtet
151 3, I | jótéteményt nem bocsátják meg soha. Annak az elkövetőjét
152 3, I | szót sem tudott szólni, úgy meg volt ijedve.~Hanem Helvila
153 3, I | Camilla még mindig nem találta meg a lelkét. Nem tudott szólni.~
154 3, I | apjukat leckéztessék?~– Azt is meg tudnám mondani; de felnőttek
155 3, I | Friseurlegényhez illő tréfa! Gondold meg, hogy premierközönség előtt
156 3, I | apuskám! Ezt csakugyan meg kell örökítenem. Csak egy
157 3, I | a büntetése, hogy tudja meg, mi van a levélben.~Akkor
158 3, I | Buddhát is megtagadta) bocsáss meg, hogy nem bíztam benned!
159 3, I | eltitkolni? Miért kínoztatok így meg? Óh, ti kegyetlenek vagytok.
160 3, I | fogta a dolgot.~– Engedd meg, hogy könnyeimmel áztassam
161 3, I | a lábaidat csókoljam.~S meg kellett neki engedni.~Ekkor
162 3, I | fordult.~– Óh, ne fosszatok meg ettől az én drága kincsemtől!
163 3, I | sértettelek! Én tégedet meg akartalak rontani, s te
164 3, I | fogom neki mondani: „Bocsáss meg!”~– Nagyon jó lesz.~– S
165 3, I | egész világ láttára. Tudja meg az egész romlott világ,
166 3, I | kis mosolyt is engedett meg az arcának.~Helvila alig
167 3, I | hogy a szomszéd szobában meg ne hallják.~– Nagyon rosszul
168 3, I | vinné el, és annak mutatná meg?~– Ah! Te ilyen ördögi jellemnek
169 3, I | hogy az leszek?~– Engedd meg, hogy kérdezzek tőled valamit.
170 3, I | eláll tőle; de azt nem tudod meg elébb, csak egy hét múlva,
171 3, I | kacagást.~– No, hát keresd meg nálam!~S azzal szétgombolta
172 3, I | Nem! ily szégyent nem tűr meg a Meritorisz-címer. Ez ellen
173 3, I | kérdeni, aki minket látogat meg, vagy akit mi látogatunk,
174 3, I | közbe Camilla –, gondolja meg ön, hogy ennek a tréfának
175 3, I | Camilla nem is ütődött meg rajta. Bizonyosan korábbi
176 3, I | még csak minket rontana meg: a magunk baját viselni
177 3, I | apámat.~– Hogyan ronthatná meg? Azzal a levéllel? Hát mi
178 3, I | Bánom is én, miben halok meg. Teher az élet. De kétségbeesem
179 3, I | félrebeszélsz!~– Mert te nem értesz meg. Azt mondtad az elébb nekem: „
180 3, I | annak az embernek, aki miatt meg akartál halni! Annak az
181 3, I | az akarok lenni, hát én meg asszony vagyok, a te párod!” –
182 4, I | elképzelhető volt, hogy meg szokott fordulni. Sehol
183 4, I | előkerült élettárssal ossza meg az örömeit, akit testben,
184 4, I | nő, aki a világ kegyelmét meg akarja nyerni.~Helvila azalatt
185 4, I | reggel fogok hozzá elmenni. Meg kell tőle tudnom, hogy mi
186 4, I | még el a helyedre?” Én úgy meg voltam lepetve e haragos
187 4, I | szegény anyám? „Azt jobb lesz meg nem tudnod. Most takarodj
188 4, I | kézzel kértem, hogy mondja meg, mit tegyek?~Hiszen azért
189 4, I | veled most rögtön. Nekem meg kell várnom Vigárdy válaszát.~–
190 4, I | szeretném, ha nem várnád meg. Olyan rossz előérzetem
191 4, I | Hisz a feleségem nem ölne meg engem!~– De elvitte a levelemet
192 4, I | az a képviselő? Nevezze meg! Halljuk a nevét!” A karzaton
193 4, I | szólni.~– És én nem őrültem meg e percek alatt! Mikor sárba
194 4, I | asszonykéz végezzen vele, meg tudnám tenni magam is. De
195 4, I | szeretőjét az állammal fizetteti meg!~S tovább kacagott. Nem
196 4, I | elátkozott világból. Fogjátok meg egymásnak a kezét. Rejtsétek
197 4, I | fogok ott állni a helyén és meg fogom kísérleni, hogyan
198 4, II | Gyorsan! Az égre! Mentsék meg őket. Hisz én nem akarok
199 4, II | hogy ilyen olcsón szabadult meg a férjétől. Most már válópert
|