Rész, Fezejet
1 1, I | szalonban sötét volt még és hideg.~A harmadik inas pedig
2 1, I | megteszik. S Meritoriszék és Vigárdyék úgyszólván egy
3 1, I | az csak a börzén kottáz és nótáz.~Dobokay úr nagyot
4 1, I | mellett gyakorolná a „kotiren” és „notiren” mesterségét.~A
5 1, II | elejéig.~A hölgynek az ajka és a keze remegett, a szempillái
6 1, II | vérszegénységnek, s gyógyítják vas- és mirenylabdacsokkal, vagy
7 1, II | ami a „jól őrzött várról és jól táplált helyőrségről”
8 1, II | egész osztálynál alkutárgy és spekuláció. Mindannyiszor
9 1, II | nevetségessé lételtől.~– És a jótékonyság?~– Agylágyulás
10 1, II | szívnek az emberi indulatok és érzelmek szabályozásához?
11 1, II | befolyása az emberi érzelmekre és kedélyhangulatokra a májnak,
12 1, II | kedélyhangulatokra a májnak, az epének és más változó gerjedelmű életműszereknek,
13 1, II | főképpen a gyomornak. Az éhes és a túlterhelt gyomor csinálhat
14 1, II | ártatlan, izmokból, erekbül és idegszálakbul összegubancolt
15 1, II | a fiának is az lesz.~– És a talentumok?~– Azok meg
16 1, II | jól lehetett tartani.~– És így ön nevetségesnek tartja
17 1, II | tartja az imádkozást is, és az áhítatos léleknek Istenhez
18 1, II | Vegye kezébe a plajbászt és számítson. Hiszen amely
19 1, II | amilyenek mindnyájan vagyunk és akarunk lenni. Tündérekben,
20 1, II | amit kelengyében kapott. És amellett alaposan tudós.
21 1, II | tudós. Professzor lehetne. És azt érezteti. És gyöngeségei
22 1, II | lehetne. És azt érezteti. És gyöngeségei nincsenek. Hát
23 1, II | a becsületben – fogadom, és megtartom a fogadásomat,
24 1, III| az anyjához. Az arca telt és halavány; a szája nagy,
25 1, III| korán le kell fekünnöd.~– És a svéd gimnasztikai gyakorlatot.~–
26 1, III| melletted; aztán vigyáznék rád és figyelmeztetnélek.~– Te!
27 1, III| legszebb rózsakelyheket kirágja és elbűzíti. Én a te helyedben
28 1, III| amíg nem láttam. Ha látni és hallani fogom, azt mondom: „
29 1, IV | serail; a szemei nagyok és kiülők, kár, hogy a szőke
30 1, IV | hasonmása az anyjának, arcban és termetben. (Tizenhét éves.)~
31 1, IV | csoport: doktor Czigelka és a családja. A doktor nagyon
32 1, IV | has, egyharmad része fej és láb. A felesége ellenben
33 1, IV | magasabb nálánál, igen sovány és csupa könyök. Az arca olyan,
34 1, IV | fekete, mint egy cigány és pökhendi.~A kis doktor jellemét
35 1, IV | ezüstös csillagok, négy-, öt- és nyolcágú keresztek mindenféle
36 1, IV | szeretnék, ha Rikhárd úrfiból és Elvira kisasszonyból egy
37 1, IV | törekvéseit: ezek a csillagok és keresztek. Kapiczány úr,
38 1, IV | szemek folyvást a felebarátok és barátnék hibáit keresik,
39 1, IV | Az inasok eközben teát és süteményt hordanak körül,
40 1, IV | stradivariója igényeit. És így a Beethoven-szimfónia
41 1, IV | sportvilágban élt: örökösen a turf és a gentry-klub volt az otthona.
42 1, IV | viszonyt. Ugyanakkor Vigárdy és Camilla között valami kis
43 1, IV | Így aztán Meritorisz és Vigárdy kölcsönösen cserében
44 1, IV | Vigárdy kölcsönösen cserében és bosszúból elvették egymásnak
45 1, IV | egymásnak a menyasszonyát. És attul fogva azután igen
46 1, IV | fogva azután igen jó barátok és barátnék maradtak – négyesben,
47 1, IV | vallja be az „éjféleken és éjfélek után” hazajáró férj,
48 1, IV | is paprikázza a mérget:~– És aztán az üdvözlő hitvesi
49 1, IV | hírhedett kártyajátékos és rendkívüli szerencséje van.
50 1, IV | a Flórián este tizenegy és tizenkét óra között becsenget
51 1, IV | nyer a levelet felbontani és mások által figyelmen kívül
52 1, V | ősember-nőstény! Krepdesinben és brüsszeli csipkében. Az
53 1, V | róla: egészen igaz, kívül és belül. Nem fest magának
54 1, V | libériást.~– „Georges!” – És aztán még egypárszor: –
55 1, V | össze a saját ezüstünket és porcelánunkat, és szállítsd
56 1, V | ezüstünket és porcelánunkat, és szállítsd haza, különben
57 1, V | Hát hiszen a tolvajok és az aszfaltbetyárok ellen
58 1, VI | vitatkozás nélkül.~A tálak és tálcák azonban még rakva
59 1, VI | lazac. Ott van az elítélt és rehabilitált fácány. Az
60 1, VI | végig valamennyi szobán és folyosón.~A másik három
61 1, VI | teljes báli toalettben, és senki sincs kívüle a teremben…
62 1, VI | levelet. – Azt felveszi, és elolvassa.~Arra aztán egyszerre
63 1, VI | megmozdulnak, a száj megnyílik, és nagyot ásít. A félholt föléled.~
64 1, VI | elégetni való, mert ebben nevek és adatok vannak, amik másokat
65 1, VI | dugott kis női órát előhúzta és belenézett. Észrevette,
66 1, VI | Te meg akarsz engemet és magadat ölni!~Az az őrületes
67 1, VI | le egész a lába hegyéig, és folyvást sírt és kiáltozott:~–
68 1, VI | hegyéig, és folyvást sírt és kiáltozott:~– Nem válok
69 1, VI | akkor ez a szer egy angyal!~És az anyjának a szemei éppen
70 1, VI | Azt tudom. Kifizetem.~– És a felesége? Mit fog ön Amandának
71 1, VI | boldog vagyok, szóval, tettel és érzelemmel?~– Kérem, uram,
72 1, VI | megtörülget, megszárítgat – és aztán megesz. – Itt van
73 1, VI | kell egyéb, mint tiszta fej és tiszta kéz.~Ön abba nagy
74 1, VI | toalettjeit, hanem kiszabja és megvarrja a ruháját, s meg
75 1, VI | mit enni, van hol lakni és van becsület. A kisleánynak
76 1, VI | küldök önnek műveket angol és francia íróktól, amikből
77 1, VI | Az félig volt kiürülve.~És aztán fogta azokat a teáscsészéket,
78 1, VI | spanyol dallamú keringőnek. És azután is mindennap tizenkétszer
79 1, VII| után. Tudsz már mindent?~– És még azonfelül valamit.~–
80 1, VII| teát?~– Természetes.~– No és te életben tartottad őket?~–
81 1, VII| kikölcsönzött ezüsttálakkal és gyümölcstartókkal haza,
82 1, VII| Amerikába, itthagyva feleségét és leányát a legnagyobb nyomorban. –
83 2, I | Cselédet nem tart. Maga főz és takarít.~Most éppen hatheti
84 2, I | Vida-táncnak híják. Rúg, karmol és rángatózik, s amellett az
85 2, I | egymásnak.~Novemberi délután hat és hét óra közt van az idő.
86 2, I | s jóllakhassam lencsével és szalonnával, mint egy paraszt!”~–
87 2, I | ajtómra tolózárt csináltatok, és soha egymással nem beszélünk
88 2, I | s kilépnek rajta: az úr és az asszonyság.~Camilla „
89 2, I | szivartárcáját, a névjegyeivel és a cigarettáival. Mindjárt
90 2, I | ezt az embert nyakon fogja és kidobja a szobából, de Camilla
91 2, I | bejelentési űrlapba: pénztárnoknő és írónő. De a salláriumot
92 2, I | írónő. De a salláriumot és a honoráriumot ön hordja
93 2, I | újabb szivarkára gyújtott, és folytatá mekegő hangon:~–
94 2, I | megfordulok a sarkamon, és odább megyek. Clara pacta,
95 2, I | piros ajkai kékek voltak és cserepesek. Egyenesen nekiment
96 2, I | becsületét, Meritorisz Zeno. És azután szerzett az anyámnak
97 2, I | ön odadobott a fertőbe!… És most ön idejön és elűzi
98 2, I | fertőbe!… És most ön idejön és elűzi tőlünk az egyetlen
99 2, I | Camilla, leányát átölelve és visszatartva. – Ne jöjj
100 2, I | magát. Onnan is felugrott, és szaladni akart.~Az anyja
101 2, I | Ez kigyógyított. Ez! Ez!~És aztán egyik a másiknak a
102 2, I | Minek az most?~– Felveszem, és kimegyek.~– Hová mennél?~–
103 2, II | a szalonjában fogadta 12 és 2 óra között. S a tökéletesség
104 2, II | ült, játszotta a szentet. És ön nem járt hozzá nyíltan
105 2, II | teljesen minden férji jogait.~– És ön sokallta azt a húszezer
106 2, II | Én pedig téged szeretlek és tisztellek.~Amanda toporzékolt.~–
107 2, III| Én pedig téged szeretlek és tisztellek”.~– Hogy találta
108 2, III| a leveleket?~– Olvastam, és visszahoztam.~Alasztor előhúzta
109 2, III| nyugalmának oltalma volt és kitérni; világi és egyházi
110 2, III| volt és kitérni; világi és egyházi hatóságok előtt
111 2, III| fiút!”…~Meghajtotta magát, és eltávozott. Jean sietett
112 2, III| sietett utána.~…Amint Alasztor és utána a komornyik kiment
113 2, III| égett. A szájába vette azt és tovább szítta, tenyerével
114 2, IV | ez az ünneplő-, az utazó- és a látogatókabátja egy személyben.~
115 2, IV | leveleket fel szokás nyitni és ismét lepecsételni.~– Olvastam –
116 2, IV | rendszabályaiba, mert a házmester és a felesége számára prémium
117 2, IV | kijön a klub csapóajtaján. És méltóságod jól fizetett
118 2, IV | spekulálni. Ismeri az előnyöket és a hátrányokat, amik abból
119 2, IV | kútba estem”-et. Mosolygott és apróra nevetett.~– Méltsád
120 2, IV | én vagyok önnek az ura és bírája!~Azzal rögtönösen
121 2, IV | rögtönösen eltávozott a kárpiton és a szőnyegajtón keresztül,
122 2, V | látogatójegy nevét, a bámulat és bosszúság hangján kiálta
123 2, V | szemszegezte (fixírozta).~– És önnek a mamája nem tesz
124 2, V | Azzal meghajtá magát, és távozni készült.~– Maradjon
125 2, V | asszonyom!~Helvila köszönt, és eltávozott.~Amint az ajtó
126 2, VI | mit csinálj vele? Hídd ki és lődd fejbe, mint a tököt.~–
127 3, I | dolgok foglalták el Camillát és leányát. Meritorisznénak
128 3, I | lemondására adandó választ és felmentését bevárni, a letett
129 3, I | gyorsan megy is, lassan megy.~És így az, amit Helvila Amanda
130 3, I | jó mellékkereset lesz.~– És teneked is kedves mulatság.~–
131 3, I | még ír a brahmaputráiról és cochinjairól: azokat jutányos
132 3, I | jól fog jövedelmezni.~– És te tudsz fényképezni?~–
133 3, I | Az alászolgáját kívánt, és eltávozott.~– Milyen gondatlanság! –
134 3, I | tattersallal, a börzével; és lebonyolítja a magánüzleteit.
135 3, I | őrizni. Ezzel önnek is örömet és nyugalmat szerzek. Férjének
136 3, I | fizetése, lakása, deputátuma és utazási költsége, később
137 3, I | hangon tudta elolvasni.~És azután is sírva szorongatá
138 3, I | azt mondod, hogy „nem”?~– És ismétlem, hogy „nem”. Hisz
139 3, I | tulajdonjog iránti érzék hiányzik. És ezt egy országos képviselő
140 3, I | egész életedet elrontotta. És az még jobban el fogja rontani.
141 3, I | most vissza.~– Kitaláltad. És aztán arra, hogy ezt a nagy
142 3, I | között elvesztegette a lelkét és vagyonát.~– Annak a rossz
143 3, I | szíve egyszerre örömtől és ijedségtől kezd sebesen
144 3, I | fején. Színpadi pátosszal és távgyalogló léptekkel közeledett
145 3, I | el közvetlen hatalomnak. És ezek szerint mármost, kedves
146 3, I | hogy a leánya mindig közte és a férje között állt.~Zeno
147 3, I | Vigárdy levelét.~Camilla és Helvila két oldalról figyelemmel
148 3, I | boldogság! Ezt ő mind látta. – És ugyanazon az arcon e pillanatok
149 3, I | kedveseim? Nőm! Leányom! És ismét az fogok lenni. Jó
150 3, I | itt kifeszítette a mellét, és nagyot fújt.~– De hát nem
151 3, I | felesége felé volt fordulva.~– És én tégedet mint félreismertelek!
152 3, I | aztán fél térdre állt.~– És most semmi sem szakít el
153 3, I | családapa leszek ezután. Férj és apa. Büszkén fogjátok viselhetni
154 3, I | jelenet következett – férj és feleség között: oly hosszú
155 3, I | kezét…~– Teheted azt.~– És ha a kölcsönös félreértések
156 3, I | No, hát eredj a szobádba, és öltözzél át.~– Az én szobámba?
157 3, I | olvasása után.~– Láttam. És az volt a hatása rám ennek
158 3, I | partra vergődött. Ha keresi és nem találja a szót, amivel
159 3, I | küzdelemből sokat megtudtam volna, és elhittem volna. Hanem a
160 3, I | ajtóeltévesztéssel Amandához vinné el, és annak mutatná meg?~– Ah!
161 3, I | mondtam. De ő hozzátette: „és önnek az atyjátul is hallottam”.~–
162 3, I | Éppen nyitotta az ajtót, és belépett.~Át volt már öltözve.
163 3, I | maradunk. Te ott, ahol az anyád és az atyád. Hova gondolsz?
164 3, I | járt az igazsághoz.~Az anya és a leány összenézett, mintha
165 3, I | ugyanazokat az előkelő urakat és asszonyságokat a búcsúlakomára.~–
166 3, I | Felkantározott lófej jelvénnyel.~És azt felnyitva, a négy szakasz
167 3, I | sorsunknak ez volt az alapja. És mármost még kamatot is fizetek
168 3, I | hogy mi lesz tebelőled és mi lesz Vigárdyból. Ti még
169 3, I | Te kész vagy vele menni és osztozni abban a sorsban,
170 3, I | a menekülésre. A mai nap és a jövő éjjel. Te most rögtön
171 3, I | Vigárdynak, s idehívod. És akkor azt mondod neki: „
172 3, I | kölcsönös mártíriumot.” És aztán ezt: „Óh, mint szeretnék
173 3, I | veled oda. Eltemetkezünk, és élünk. S ha te azt mondod:
174 3, I | nem tud semmit a világról és arról a dicsőségről, amit
175 4, I | levélkét, melyben igen fontos és sürgős ügy elintézése végett
176 4, I | aki négy évig volt az ó- és újvilág spelunkáinak lakója.
177 4, I | elítél, elgázol, eltemet.~És Camilla egész éjfélig azon
178 4, I | ottmaradt az égő lámpa mellett.~És aztán elgondolkozott helyzetének
179 4, I | érezte, mintha a tegnap és ma között egy év veszett
180 4, I | levelet is vidd magaddal, és add át a címére.~A levél
181 4, I | óranegyedeket.~Tizenegy óra elmúlt és még nem jött senki.~Hol
182 4, I | szokott soha. Arcán az ijedség és a harag látszott. „Hát nem
183 4, I | Most takarodj rögtön innen és siess a dolgodra! Egyenesen
184 4, I | nevetnék egy zsák pénzért. – És most szid! S én el nem tudom
185 4, I | az, amit apámrul mondott. És még csak le sem ültetett.
186 4, I | szót sem tudott szólni.~– És én nem őrültem meg e percek
187 4, I | egy szentet, úgy imádtam! És én csendesen tudtam ott
188 4, I | tudtam ott ülni a helyemen, és úgy tenni, mint akit mindez
189 4, I | azt az embert! Fölkeresem és agyonlövöm.~– Hiszen ha
190 4, I | kereskedelmi miniszterhez, és egy harmadik a kultuszminiszterhez.
191 4, I | gyalázatba.~– De hát olyan Isten és ember elleni bűn a nyomorultakkal
192 4, I | Az a név el van ítélve! És én most nemcsak magamat,
193 4, I | anyja odatérdelt melléje, és ölébe vette.~Aztán csak
194 4, I | levelet!” Pedig ő írta. És most én fogok ott állni
195 4, I | fogok ott állni a helyén és meg fogom kísérleni, hogyan
196 4, I | Hármunknak elég.~Camilla és Bertalan egymás szemében
|