Rész, Fezejet
1 1, I | ide igyekezik?~– Tetszett már csengetni?~– Az inasok bizonyosan
2 1, I | vázákat is láttam volna már valahol, azt hiszem, Vigárdyéknál.~–
3 1, I | apoteózis.~No, de eleget beszélt már a tükör. A szalon oldalszárnyajtaja
4 1, II | Senki sem mondaná, hogy már egy tizenkét esztendőt meghaladt
5 1, II | amilyeneket a mai világban már senki sem ismer. Az ön hősnője
6 1, II | alkalomnak, de bizony most már abban a régi példabeszédben
7 1, II | idomulásától függnek. Az már tudományosan megállapított
8 1, II | Kedves nagysád! Olvasta ön már Flammariont? Akkor tudja,
9 1, II | ismerünk, a Mars. De az már eddig is úgy túl van tömve
10 1, II | minden tagja fölemelkedett már arra a tudatra, hogy itt
11 1, II | szentekben még sokan hisznek, de már becsületes emberekben, jó
12 1, II | ön világnézete ellen. Én már vénasszony vagyok, de én
13 1, II | nőben.~– Vénasszony? Ugyan már, micsoda banális fogás az,
14 1, II | Hausfrauk számára. De most már a parasztokból is kiveszett
15 1, II | követeli a maga részét. Nincs már nagyravágyás: csak stréberség;
16 1, II | csak stréberség; nincs már hazaszeretet: csak politika;
17 1, II | hazaszeretet: csak politika; nincs már remény: csak intrika; az
18 1, II | legendákat! Nos? Elég volt már a gorombaságból?~– Nem!
19 1, II | szellemnek a megnyilatkozása: aki már a dajkájától sem engedett
20 1, II | egy fűszál föléled”. – De már a szép Amanda nem kérdezte
21 1, III| beszédéből tanuljak, s ez már csak okos ember, akire rábíztad
22 1, III| impertinenciáját.~– Megittad már a tejedet?~– A kiscicámmal
23 1, III| Contes Bleus?~– Azt szeretném már, ha el tudnám felejteni.~–
24 1, III| régi közmondás, hogy ezt már a gouvernante-omtul is hallottam:
25 1, IV | lenni.” (Ez az aranymondás már cinkbe van öntve.)~Annyi
26 1, IV | álarcot. „No, hát uram, már most ön is tegye le a hamis
27 1, IV | toalett miatti védekezés. Azt már nem mondhatja, hogy az ő
28 1, IV | tele van írással: mert az már csúnya plágium volna. –
29 1, IV | startolni?~– A férjem kilépett már a társulatból.~– Nagy kár!
30 1, IV | előnyben van. Számára útban van már a Takova-rend. Első kútforrásból
31 1, IV | bele akar kötni; de itt már megbukik. A szőke delnő
32 1, IV | kisasszony.~Emilia nagysám, mint már Alasztortul hallottuk, a
33 1, IV | ezüsttartályra.~Kapiczány úr már egy maliciózus szerkesztői
34 1, IV | Most jött be a Toffi!~Erre már nagyon kíváncsi Kapiczány
35 1, IV | kíváncsi Kapiczány úr.~Hallotta már emlegetni Toffi asszonyt,
36 1, IV | hegedűjének a diapasonja. Ez már futni készül, de a házi
37 1, IV | érv semmi tekintetben. Az már orvostanilag be van bizonyítva,
38 1, IV | darabot végignézhette, akkor már nincsenek előtte titkok:
39 1, IV | tette azon óhajtását, hogy már lehetne kezdeni a koncertet.~–
40 1, IV | nem baj. – Hanem amikor már azt vallja be az „éjféleken
41 1, IV | Mucuskám! Bubiskám!” Akkor már baj van!~– Uram! Ez árulás!
42 1, IV | kabátja illatos?~– Ah, ez már perfidia! – förmed fel valamennyi
43 1, IV | az ifjú zsenihez.~– Ennek már van helye – szól az ifjú
44 1, IV | egyszerre felderíti vele.~– Már az igaz – erősíti Emilia
45 1, IV | Alasztor.~– Hát persze.~Most már csak hátrafordulva kuncog
46 1, IV | összecsapja a legyezőjét.~– No, már Dobokay úr, ahol ön felüti
47 1, IV | vendégcsoport nyüzsög: „Lássuk már a medvét!” (Elmondjuk-e
48 1, IV | régi anekdotont: „Lássuk már a medvét?” – Nem mondjuk
49 1, IV | mondjuk el. – Nincsenek már gyöngébbek.)~Jean, a kék
50 1, IV | fél füllel. „Ahán! Itt van már a Flórián?” Kapiczány úr
51 1, IV | reggel fog hazavetődni. Ez már bevett szokás.~Camilla nem
52 1, V | a kezéből kikapni, mikor már Amanda belekezdett: „Szerencsétlen
53 1, V | el vagyok veszve…”~De azt már nem gátolhatta meg, hogy
54 1, V | oda Alasztor.~(„Égre?” Hát már elfeledte, hogy az húszmillió
55 1, V | sírva is zsémbelt; hanem azt már nem lehetett lesztenografálni.~
56 1, V | lesztenografálni.~Nem volt már ott más, csak Dobokay.~Alasztor
57 1, V | bérkocsit visszarendelni: már most hogy megy haza? Ilyen
58 1, V | konferenciának csak vége lesz már egyszer.)~Rosszul tette,
59 1, VI | éledt fel magátul. Pedig már egy vendég sem volt a teremben,
60 1, VI | Ez úgyis mind az ördögé már. Csináljunk consortiumot.
61 1, VI | a filiszteusoké lesz ez már! Csupa korrupció ez már!
62 1, VI | már! Csupa korrupció ez már! Holnap mindent lepecsételnek!~
63 1, VI | volna zúgással.~Vége volna már az estélynek?~Olyan soká
64 1, VI | lakomából.~Miért nem jön már?~Éji asztalkáján volt egy
65 1, VI | eszéhez tér. Mindent tud. Most már érti az egész helyzetet.~
66 1, VI | az egész helyzetet.~Most már nem kisleány, aki fél.~Eszébe
67 1, VI | gimnasztika!~– Tégy le. Tudok már menni – suttogja az anya. –
68 1, VI | Víg életed lesz! De én azt már nem fogom megérni!~A leány
69 1, VI | Anyám.~– Hahaha! (Most már kacagott is a lárva.) Hát
70 1, VI | magammal tréfálni…~Most már a leány arcán is ott volt
71 1, VI | szerettem a jácintokat…~Ezt már Camilla sem állhatta meg,
72 1, VI | Camilla.~– Az én csészémben már mind elolvadt.~– Mert kevesebb
73 1, VI | ragyogó szemek nem láttak már semmit, csak azt a fényes
74 1, VI | második kérdés.~– Itt volt. Már elment.~Ez tehát Vigárdy
75 1, VI | Ezt rebegi halkan.~– Most már tudja ön, hogy mi történt
76 1, VI | élettársnőt, ahogy szokás. Most már asszony, nem kell őt elvenni.
77 1, VI | Igen szorgalmas leszek. Már taníthatok is másoknak zongorát,
78 1, VI | Jó lesz.~(No hát! van már mit enni, van hol lakni
79 1, VI | szólítani…~Camillának az arca már derülni kezdett; ez nem
80 1, VI | életkedv hajnalodása volt már.~– No, hát válasszunk önnek
81 1, VI | a fülébe: „Renata”.~Most már önkényt nyújtá a kezét Camilla
82 1, VI | fecsegett a lányka –, most már megtaláltuk a címet, amelyen
83 1, VI | adta az életemet, amikor már szeretek élni.~– Előttem
84 1, VII| a lépcsőn. A gáz el volt már oltva, sötét volt.~Mikor
85 1, VII| katasztrófa után. Tudsz már mindent?~– És még azonfelül
86 1, VII| Camillát az ájultából?~– Én már élve találtam. Éppen teázni
87 1, VII| tényleges alapot nélkülöz.”~Most már tudta, hogy mi volt az a „
88 1, VII| azt mondá neki:~– No, most már tudom, hogy mi volt az árkánumod,
89 2, I | magáról. El is felejtette már mindenki, hogy volt valaha
90 2, I | van az idő. Az asztalon már ég a lámpás.~Leültek egymás
91 2, I | jöhet be mihozzánk öröm?~– Már be is jött. Itt van a zsebemben
92 2, I | fiatal rajongóknak; de mi már érett eszű emberek vagyunk,
93 2, I | egy paraszt!”~– De mink már parasztok nem lehetünk,
94 2, I | égből – vagy a pokolból, már nem tudom bizonyosan. Kérem,
95 2, I | Mi jogtudósok értjük ezt már. Én viselem a „procurát”,
96 2, I | hevertem itten.~– Jó helyen van már – döcögteté a szót Zeno,
97 2, I | szétmarcangolom, megfojtogatom.~De már ekkor eltorzult az arca,
98 2, I | angyalkám? Hiszen késő este van már.~– Késő este. Én hajnalkacagást
99 2, I | Aki egyszer falni kezd, az már megszabadult a démonától.~
100 2, I | démonától.~Csak akkor kérdezte már a leány, mikor volt is,
101 2, I | vacsorálsz velem?~… Jól volt az már lakva örömmel.~…Még egyszer
102 2, II | feltűzését, a nyak frufrui már fel vannak kunkorítva.~–
103 2, II | csenget.~Jean visszatér.~Már ekkor az úrnő nyugodtan
104 2, III| szerető”.~– Ah!~– No, ezt már a nevelőintézetben tudtuk,
105 2, III| Hát van hozzá kulcsa?~– Az már csak természetes.~– Mi mindent
106 2, III| eredetijeim. Ő utánozza ezeket; már akár ravaszkodásból, akár
107 2, III| méreggel öl meg. Nem merek már a tükörbe nézni: ráncokat
108 2, IV | lelkületében (ne mondjuk már léleknek: az unalmas dolog)
109 2, IV | tettetett.~– Óh, tudom. Elmondta már a férjem. Ő tegnap éppen,
110 2, IV | Ezer csókot.”~Amanda most már kezdett kijönni erőltetett
111 2, IV | csak imádkozni járok! (Ez már deklamáció volt.)~Amanda
112 2, V | hozott a tálcán.~Amandának már a nyelve hegyén volt a szó,
113 2, V | lármázva. Igaz, hogy az már régen volt.~Amanda helyet
114 2, V | meg Dobokay úrnak, hogy már válaszoltam a levelére.~
115 2, VI | ember vagy. Ott fekszel már a Duna fenekén. S én nem
116 2, VI | útban vagy felé. Ott vagy már. A ciánkális teacsésze előtt.
117 3, I | neki: – Köszönjük alássan, már biztosítva vannak.~Azoknak
118 3, I | nekem ingyen, minthogy ő már a költségeit sokszorosan
119 3, I | Helvila a címborítékról már tudta, hogy mi van a levélben:
120 3, I | el: tiltva van, a küldő már kifizette. Hanem névjegyet
121 3, I | face!~– No, nem! Add ide már a levelet, hadd olvasom
122 3, I | Európában.)~Camilla a végsorokat már csak zokogástól elfúlt hangon
123 3, I | nagyot fohászkodott.~– Most már én mondom, hogy ma péntek
124 3, I | Hát én?~– Te nem jössz már énvelem az alföldre; te
125 3, I | társaságba belépni?~– De most már nem keresheti fel többé.~–
126 3, I | Látod, én hogy megvénültem már?~Camilla még egyszer átolvasta
127 3, I | Bizony, kifütyülnek.~De már Zeno úr benne volt a szerepében.~–
128 3, I | fotográfián.~Zeno úr most már valósággal dühös lett.~–
129 3, I | végigolvasta a levelet Zeno, már akkor teljesen ura volt
130 3, I | részét itt hagyom: nem fér már az útitáskámba.~– Leányom! –
131 3, I | megviselt öltözetben ne mutogasd már magadat.~– Hát hol vegyek
132 3, I | rontsam a jókedvedet. Most már azt is elmondom. Amint beléptem
133 3, I | Tehát az atyám ott volt már Vigárdy feleségénél. Mit
134 3, I | ajtót, és belépett.~Át volt már öltözve. Tökéletes fess
135 3, I | Vigárdynéhoz? Igaz ez?~Most már Camilla kezében volt a revolver. –
136 3, I | mint régi jó barátok. Ez már csak mégis vastag hazugság
137 3, I | hunyorított a fél szemével.~– Hát már azt is csak ki kell vallanom
138 3, I | múlva készül megszületni.~Ez már úgy hajaz az igazsághoz.
139 3, I | kergetőzni Helvilával.~Most már Camilla elhitte, hogy csakugyan
140 3, I | szétgombolta a kabátját.~Ez már ízléstelenség volt.~Helvila
141 3, I | szülőit?~– Hiszen mondtam már az imént, hogy kineveztettem
142 3, I | Alasztor. Tudom. Beszéltem már vele. Neki is megmondtam.
143 3, I | távollétével tűnik fel.~– De már elfogadtam ez állást.~–
144 3, I | Vigárdyék is itt lesznek.~De ezt már Camilla sem akarta elhinni.~–
145 3, I | belsejébe pillantani.~No! Ez már csak csalhatatlan bizonyítványa
146 3, I | szokott dicsekedni. Ezt már az argonauták elkezdték,
147 3, I | korábbi időkben is hallott már ilyen dicsekedést Zenótól.~
148 3, I | megfogta az anyja kezét.~– Most már nem utazom el. Itt maradok
149 3, I | el? Hát hiszen itthon van már. Megvan a „sweet home”. –
150 3, I | amikor itt állt még! Most már késő! Nevetek minden betegséget.
151 3, I | vagy a megtébolyodáshoz? Ez már jó! Az őrültségben van jellem.
152 4, I | legyen.~Közömbösen vette már az egész dolgot.~Mindegy
153 4, I | egész dolgot.~Mindegy volt már neki: Vigárdyval szökik-e
154 4, I | maradhat Helvila olyan sokáig?~Már tizenkét óra is elmúlt,
155 4, I | mehetek Pancsovára?” – Erre már káromkodni kezdett: „Hogy
156 4, I | választ nem küldött.~– Pedig már ott volt az országházban,
157 4, I | be neki a levelet. Annak már van két órája.~– Semmi válasz
158 4, I | rögtön, ebben az órában.~Ez már félre nem érthető komoly
159 4, I | Vigárdy válaszát.~– Most már szeretném, ha nem várnád
160 4, I | parlamentnek?~De Helvila már értette.~– Az ellenzéki
161 4, I | démoniacus őrjöngő, s egyszer már egy dührohamában a saját
162 4, I | áhítattal mondá:~– Most már tudom, hogy mi az a csók. –
163 4, II | ezt a helyzetet.~– De most már utálom – mondá Amanda.~–
164 4, II | kedélyesen mosolygott.~– Ugyan már, hogy lőné önt főbe? Az
165 4, II | fölébredni.~Amanda most már be akart rohanni a szobába.
166 4, II | szabadult meg a férjétől. Most már válópert sem kell kezdenie.
167 4, II | sem kell kezdenie. Most már ügyvédre sincs önnek szüksége.
168 4, II | igazán kétségbeesve.~– Hát már most az én húszezer forintombul
169 4, II | Szemébe nevetett.~– De már arról bizonyosan mondhatom,
|