Rész, Fezejet
1 1, I | Az inasok bizonyosan most vacsorálnak. Estély előtt
2 1, I | Az inason látszott, hogy most kapkodta fel a libériáját.
3 1, I | azt élvezni akarom. Még most csak kilenc óra. Valamit
4 1, I | sem ég; tudom a szokást; most is influenzás vagyok. Nem
5 1, I | hogy a nagyságos asszony most fejezi be a toalettjét,
6 1, II | igen kedvező…~– Ez a cukor, most jön a bróm. Hanem…~– Hanem?…~–
7 1, II | Azok a sárga topáz szemek most nagyot villantak. Bátorkodott
8 1, II | csábító alkalomnak, de bizony most már abban a régi példabeszédben
9 1, II | természet törvényei szerint most a millenniumra fog oda megérkezni.~–
10 1, II | sohasem lesz vénasszony. Ön most is kisleány. Hanem vén írónő. –
11 1, II | német Hausfrauk számára. De most már a parasztokból is kiveszett
12 1, II | paradicsomban ő lesz az első, aki most utolsó. Itt, ezen a földön
13 1, II | katasztrófák. – No lássa: most keresztet vetett magára.
14 1, II | gorombaságokat mondani. Most rajtam a sor.~– Ah! Ez élvezetes
15 1, III| insolens lenni.~– Hát látod, most is micsoda boutade-okat
16 1, III| múlva?~– Azért, mert még most gyermek vagy, s gyermekleányt
17 1, IV | álarcot. „No, hát uram, már most ön is tegye le a hamis orrát.” –
18 1, IV | Bizonyosan a tattersallban van. Most folynak a nevezések, vajon
19 1, IV | ügyekbe nem vagyok beavatva.~– Most értesültem róla, hogy a
20 1, IV | bajlódnak.~– Őnagysága még most nagyon haragos – rebegi
21 1, IV | vendégek is meghallják.~Akik most érkeznek, szintén a művészi
22 1, IV | kaptam a jobb karomon, hogy most nem megy föl rá a frakk.~
23 1, IV | legyezőjével.~– Vigyázzon! Most jött be a Toffi!~Erre már
24 1, IV | semita eredetűnek. – Ah, most lépett be Dobokay az ajtón!
25 1, IV | uramra nem kell várni. Az most a klubban van, konferencián.
26 1, IV | Alasztor.~– Hát persze.~Most már csak hátrafordulva kuncog
27 1, V | követeli a fizetést. S ő most szökik Amerikába! Ha utolérik,
28 1, V | van?)~– Eh! Én nem ismerek most sem eget, sem földet. Képes
29 1, V | vendég uraknak…~– Neked most nem parancsol senki, csak
30 1, V | bérkocsit visszarendelni: már most hogy megy haza? Ilyen éjféli
31 1, V | az atlaszcipőkben?~– Ejh! Most egy olyan pokol forr bennem,
32 1, VI | kitalálni, hogy mi az, amit most lát.~Az ő anyja, a ház úrnője
33 1, VI | eszéhez tér. Mindent tud. Most már érti az egész helyzetet.~
34 1, VI | érti az egész helyzetet.~Most már nem kisleány, aki fél.~
35 1, VI | meghalni, szerelmes jó anyám! Most rögtön meghalni! Hiszen
36 1, VI | fogunk! Anyám.~– Hahaha! (Most már kacagott is a lárva.)
37 1, VI | dologgal holnap reggelig. Most eredj a szobádba, feküdjél
38 1, VI | felnézett az arcába. Azon még most is ott vonaglott az a fájó
39 1, VI | gondolatját.~– Ah, te engemet most ki akarsz játszani. Azt
40 1, VI | hagyok magammal tréfálni…~Most már a leány arcán is ott
41 1, VI | életemben elkövettem egy hibát, most azért megbűnhődöm. Te is
42 1, VI | elloptál egy szikrát az égből, most azt visszafizeted. A sors
43 1, VI | vagy-é?~– Az vagyok, anyám.~Most azután mind a kettőnek az
44 1, VI | szét.~Ugyan ki jöhet ide most?~Egy elkésett vendég, aki
45 1, VI | Egy elkésett vendég, aki most szabadult a klubból – konferenciáról
46 1, VI | Ezt rebegi halkan.~– Most már tudja ön, hogy mi történt
47 1, VI | élettársnőt, ahogy szokás. Most már asszony, nem kell őt
48 1, VI | beadjuk a preparandiába. Ott most van éppen egy ingyen hely
49 1, VI | mondja fel a háziúrnak: éppen most van a negyed. Hanem ezt
50 1, VI | súgá a fülébe: „Renata”.~Most már önkényt nyújtá a kezét
51 1, VI | fecsegett a lányka –, most már megtaláltuk a címet,
52 1, VI | Isten!~Camilla figyelmét most egyszerre megkapta valami.
53 1, VII| tényleges alapot nélkülöz.”~Most már tudta, hogy mi volt
54 1, VII| kaszinóban, azt mondá neki:~– No, most már tudom, hogy mi volt
55 2, I | tart. Maga főz és takarít.~Most éppen hatheti szabadságot
56 2, I | tanulástól kapta azt a bajt; most tette le a tanítónői vizsgát,
57 2, I | erőltette meg az agyát; most az anyja ápolja, senkit
58 2, I | beszéltem az orvossal. Most csak arra kell vigyázni,
59 2, I | dölyfös gondolat miatt, most aztán szenvedjük a büntetésünket.~–
60 2, I | magas zodiacusról, mely most előtte áll, végezné mint
61 2, I | elzüllve, elpusztulva! Most én kéjelgek abban a fényben,
62 2, I | az ő ügyeit.~– Mit fogok most hallani?~– A legkellemesebbet.
63 2, I | spekulációdat, hogy itt van most egy őrült szerelmes férfi,
64 2, I | hiúsíthatom én meg. De ha én most lármát csapok: én, a hazatért
65 2, I | Nagy hiba volt tőled. Most én tartom a kezemben a te
66 2, I | boni amici.~Camilla csak most értette meg a gyalázatos
67 2, I | megtartottam ezt a leveledet, s most odaadom ezt Vigárdy úrnak,
68 2, I | egy hálátlan kígyó fejére! Most én adlak el téged – félpénzért –
69 2, I | odadobott a fertőbe!… És most ön idejön és elűzi tőlünk
70 2, I | bizonyos jótevő hozta?~– Most kaptam a kiadótul egy novellámért,
71 2, I | Camillának eszébe jutott most valami.~A „nagy öröm”.~Az
72 2, I | ruhámat, anyácskám.~– Minek az most?~– Felveszem, és kimegyek.~–
73 2, I | öltözet kell.~– Hová mennél most, angyalkám? Hiszen késő
74 2, II | kasmírpongyolában: komornája most végzi a haja feltűzését,
75 2, II | akartam mindent mondani, most itt az ideje. Nekem az a
76 2, II | volt a névnapi ajándékom. Most általadom.~– Adott volna
77 2, II | itt nálam! Mert, az égre – most rossz gondolataim vannak!
78 2, III| szemben az úrnővel.~– Éppen most volt egy válságos jelenetem
79 2, III| kézből fogja kegyed megkapni. Most sietek. Alasztor megcsókolta
80 2, IV | szalmaözvegyét, egykori ideálját. S most ez az ember, piszkosan,
81 2, IV | várlak. Ezer csókot.”~Amanda most már kezdett kijönni erőltetett
82 2, IV | szegény levelek! Ki lesztek most vasalva!)~– Hát az ilyen
83 2, IV | önnel igen sok jót tett, s most nem akar még többet tenni.
84 2, IV | Azután, mintha éppen csak most venné észre Meritorisz Zeno
85 2, IV | az ablakon fogom kidobni. Most még eltávozhatik ön azon
86 2, IV | ilyen lett volna a képe, még most is uralkodnék.~Magasan hordta
87 2, IV | tenni azt, amit ez az ember most mondott – lihegé a feleségéhez
88 2, V | tartott legyezőre, melyen most is ott volt amaz emlékmondás):~–
89 2, VI | névjegyével, Bertalan azt mondá:~– Most mit csináljak én ezzel az
90 2, VI | Hát mi a ménkűnek jöttél most hozzám? Testamentumot jössz
91 3, I | azt mondaná a „Mester”, ha most itt járna a földön: „Az
92 3, I | Nem, anyácskám, arra most nincs pénzünk. Amit a bútorainkért
93 3, I | azután?~– Azért, mert én most mindjárt használatba akarom
94 3, I | Mosolygó arcot csinálni! Most kezdődik! Pislogni szabad!
95 3, I | sajnálatos katasztrófa. Most, hogy ő ismét visszatért
96 3, I | Helvila nagyot fohászkodott.~– Most már én mondom, hogy ma péntek
97 3, I | jobban el fogja rontani. Te most azt gondolod magadban: milyen
98 3, I | csak sakkot. Erre gondolsz most vissza.~– Kitaláltad. És
99 3, I | társaságba belépni?~– De most már nem keresheti fel többé.~–
100 3, I | őrangyala, aki visszatartaná.~– Most arra gondolsz, hogy te lehetnél
101 3, I | Eldobtad régen, eldobod most is.~– De ő ragyogni fog.~–
102 3, I | elrejté a zsebébe.~– No, hát most gratuláljunk egymásnak.
103 3, I | Dragomirovics-féle szállásban.~– Ki jön most ide? – kérdezé Camilla.~
104 3, I | tudja, mitől.~Melyik jön ide most, a kettő közül?~A kulcs
105 3, I | a feleségére.~Helvilának most valami új ötlete támadt.~–
106 3, I | pompás pózokat csinálsz most, apuskám! Ezt csakugyan
107 3, I | teremtés! – rikácsolt Zeno. – Most mindjárt téged lőlek le,
108 3, I | lesz a fotográfián.~Zeno úr most már valósággal dühös lett.~–
109 3, I | Valósággal írva van az, amit most olvastam? Szólj! Te angyal!
110 3, I | aztán fél térdre állt.~– És most semmi sem szakít el tőletek
111 3, I | Zeno. – Ugye jó lesz, ha én most egyenesen odamegyek Vigárdyhoz?
112 3, I | aranyláncát, mondhatom neki azt: „Most jöjj velem, az én kedves
113 3, I | fertőn, amelyen keresztül most partra vergődött. Ha keresi
114 3, I | szerencsétlen levélre. Te most, afölötti álörömödben, hogy
115 3, I | milyen jó tréfa lenne az, ha most Meritorisz Zeno azt a hozzád
116 3, I | ne rontsam a jókedvedet. Most már azt is elmondom. Amint
117 3, I | ellátogattál Vigárdynéhoz? Igaz ez?~Most már Camilla kezében volt
118 3, I | Elkezdett kergetőzni Helvilával.~Most már Camilla elhitte, hogy
119 3, I | hagyta fogni magát.~– No, most megfogtalak.~– Igen. Törököt
120 3, I | amulettre, mint teneked.~Most aztán Zeno is fordított
121 3, I | világ színpadáról. No, hát most, mielőtt a fővárosból eltávoznánk
122 3, I | felsőkabátban volt, amit most felvettem. Ennek van egy
123 3, I | pénz ebben a kabátban: amit most intacte megtaláltam. Helvila
124 3, I | megfogta az anyja kezét.~– Most már nem utazom el. Itt maradok
125 3, I | Akkor, amikor itt állt még! Most már késő! Nevetek minden
126 3, I | egy angyalcsinálónak? Még most is csinálhatsz belőlem angyalt!
127 3, I | okos, én voltam az őrült. Most én leszek a hidegvérű tanácsadó.
128 3, I | nap és a jövő éjjel. Te most rögtön írsz Vigárdynak,
129 4, I | támadt. – Hátha Zeno éppen most fog idejönni? Hát természetes!
130 4, I | troglodythes hodiernus”.~Ha ez most egyszerre haza talál jönni!~„
131 4, I | Helvila letette a tollat.~– Én most megyek aludni. Délután többször
132 4, I | Megyek a gyámatyámhoz. Még most otthon találom. Camilla
133 4, I | jobb lesz meg nem tudnod. Most takarodj rögtön innen és
134 4, I | Erre ő kivette az óráját: „Most fél egyre. Még van idő!” –
135 4, I | egy óra negyven perckor: most azonnal vágtass haza, szedd
136 4, I | nevetnék egy zsák pénzért. – És most szid! S én el nem tudom
137 4, I | szédelegve mentem le a kocsiig, s most el vagyok kábulva attul,
138 4, I | fogadás a gyám részéről. Most levelet küld, kimenti a
139 4, I | De én nem mehetek veled most rögtön. Nekem meg kell várnom
140 4, I | várnom Vigárdy válaszát.~– Most már szeretném, ha nem várnád
141 4, I | pirosság volt rajta, az most szederjes folt, szája szélén
142 4, I | elkövetett yankeetrickjeiről. S most ennek a kezére készül a
143 4, I | akit mindez nem érdekel.~Most aztán kitört Camillából
144 4, I | név el van ítélve! És én most nemcsak magamat, nemcsak
145 4, I | képviselő fiatal házas volt. Most is látom, hogy állt ott,
146 4, I | levelet!” Pedig ő írta. És most én fogok ott állni a helyén
147 4, I | Kerested azóta, nem találtad. Most megmutatom, hol van.~Azzal
148 4, I | mosolygó áhítattal mondá:~– Most már tudom, hogy mi az a
149 4, II | kívánta ezt a helyzetet.~– De most már utálom – mondá Amanda.~–
150 4, II | fényesen eleget tettem. Most még azt az óhajtását is
151 4, II | darabokra.~– Kívántam ezt; de most szeretnék a föld alá süllyedni,
152 4, II | akarnak fölébredni.~Amanda most már be akart rohanni a szobába.
153 4, II | szabadult meg a férjétől. Most már válópert sem kell kezdenie.
154 4, II | válópert sem kell kezdenie. Most már ügyvédre sincs önnek
155 4, II | kétségbeesve.~– Hát már most az én húszezer forintombul
156 4, II | rosszabbat. Nézze csak: ő most özveggyé lett. Valamikor
|