Rész,  Fezejet

1     1,  III|       látni és hallani fogom, azt mondom: „Maga majom.” Nem! Nem!
2     1,  VI |        halálra sértesz vele.~– De mondom! Az a másik csak akkor adta
3     2,  I  |         veszem a kalapomat, s azt mondom, hogy „alászolgája”, a családfő
4     2,  IV | kihasználják. Én nem panaszképpen mondom, mert rámnézve teljesen
5     3,  I  |       fohászkodott.~– Most már én mondom, hogy ma péntek van…~– Helvila!~–