Rész, Fezejet
1 1, II | II.~Meritorisz Zénó neje, Camilla, alakjában, arcában egész
2 1, II | szellemi hóhérmesterséget.~Camilla helyet mutatott neki egy
3 1, II | asztalka. Arra tette le Camilla az írást.~– Nos? Hát kezdje!~–
4 1, II | kriminalitás, az nem vétek.~Camilla még nem hátrált meg.~– Nem
5 1, II | saját leányát sem ismeri.~Camilla megrezzent erre a szóra.~–
6 1, II | gyermek ilyen gondolatot?~Camilla arcán látszott a kellemes
7 1, II | harmatcsepp.~E percben észrevette Camilla, hogy egy szőnyegajtó kissé
8 1, II | csak azt ne tegye, kérem.~Camilla kezét nyújtá: Alasztor az
9 1, III| III.~Camilla összehúzta a szemöldökeit;
10 1, III| ha rákerül a sor.~– Ah! – Camilla csodálkozva rázta meg a
11 1, III| aztán majd ő sírt volna.~Camilla alig bírta visszafojtani
12 1, III| hegedűnek van egyedül lelke.~Camilla okosan akarta a kisleányt
13 1, III| az édespapa megcsókolta.~Camilla az ajkába harapott.~Szerencsére
14 1, III| jót. Hát mi benne a rossz?~Camilla könyörgésre fogta a dolgot.~–
15 1, IV | Ezeket alig helyezte el Camilla (nemigen volt még őket kinek
16 1, IV | viszonyt. Ugyanakkor Vigárdy és Camilla között valami kis összezördülés
17 1, IV | alkalmon: hirtelen megkérte Camilla kezét. Camilla dacból hozzáment.
18 1, IV | megkérte Camilla kezét. Camilla dacból hozzáment. Ekkor
19 1, IV | hazavetődni. Ez már bevett szokás.~Camilla nem is talál benne semmi
20 1, IV | a levelet az úrhölgynek.~Camilla elvette a tálcáról a levelet,
21 1, IV | lerakják, az andante kezdődik.~Camilla ezalatt időt nyer a levelet
22 1, VI | visszajött a hálószobájából. Camilla nem öltözött pongyolába,
23 1, VI | tette, ami mondva volt.~Camilla az öve mellé dugott kis
24 1, VI | lobogó kék szeszlángot. Camilla azalatt elhelyezte a balzac
25 1, VI | tedd a csészédet – mondá Camilla.~– Én szemközt szeretek
26 1, VI | mellém ülj! – parancsolá Camilla. Attól tartott, hogy ha
27 1, VI | erősebb kifejezést nyert Camilla arcán.~Mosolyogva kevergeté
28 1, VI | egy piros ruhám sem volt!~Camilla arcán még keserűbb mosolyra
29 1, VI | olvadó halálcukrot.~Erre Camilla odavonta az ölébe a leányát,
30 1, VI | szerettem a jácintokat…~Ezt már Camilla sem állhatta meg, hogy hangos
31 1, VI | kockák a teában – mondá Camilla.~– Az én csészémben már
32 1, VI | a magadéból.~Arra aztán Camilla kihalászott egyet azokból
33 1, VI | igen – felel a kérdésre Camilla.~– Amanda nem volt itten? –
34 1, VI | itt? – kérdezi a férfi.~Camilla minden válasz helyett előveszi
35 1, VI | vagyunk temetve! – mondja Camilla.~– Ejh, dehogy vannak eltemetve!
36 1, VI | előtt.~– Higgye el, édes Camilla, hogy a hazugság az egyetlen
37 1, VI | arckifejezést.~– Ugyan, édes Camilla, hagyja abba azt a habarást
38 1, VI | gondolkozik ön felőlem?~Camilla meglepetve nézett rá. Valóban
39 1, VI | munkához értenék én? – rebegé Camilla.~– Hát amivel annyi derék,
40 1, VI | Köszönöm, nagyon köszönöm.” Camilla arcáról ezalatt elmúlt az
41 1, VI | hogy jó lesz: jó lesz úgy.~Camilla rábólintott a fejével.~–
42 1, VI | hagyja ön azt! – szólt Camilla. – Az egy haszontalan ostobaság.~–
43 1, VI | lesz – szólt mohón kapva Camilla. – Csak meg tudjam érdemelni.~–
44 1, VI | lesz! – szólt felmelegedve Camilla.~Helvila átölelte az anyját,
45 1, VI | már önkényt nyújtá a kezét Camilla Vigárdynak.~– Látod, kis
46 1, VI | Aztán nagyot fohászkodott Camilla, kezeit keblére téve.~–
47 1, VI | adnák a lapot. Isten önnel, Camilla! Jó éjt, kis Helvila.~S
48 1, VI | visszafordult.~– Kérem, Camilla, majd ha elmentem, zárja
49 1, VI | hagyták.~Azzal eltávozott.~Camilla várt, amíg a külső ajtót
50 1, VI | ismét élünk! – sóhajta fel Camilla.~A leány az ajtó felé mutatott
51 1, VI | Ő az én igazi atyám!~Camilla rosszul magyarázta a gyermek
52 1, VI | Megvert érte az Isten!~Camilla figyelmét most egyszerre
53 1, VII| Vigárdy az orfeummal, sőt Camilla budoárjával palástolt: Perukker
54 2, I | az kulccsal van bezárva. Camilla előjön a hálószobájából,
55 2, I | lámpás.~Leültek egymás mellé. Camilla a pamlagra, Vigárdy a karszékbe.~–
56 2, I | van családi élet.~– Hm… – Camilla nagyot fohászkodott. Azután
57 2, I | lelkifurdalásokkal is sokszorozni.~– Édes Camilla! Ha ön tudná, hogy mi az
58 2, I | szegény beteg leányomat.~Camilla előbb óvatosan felnyitá
59 2, I | Bezárni azt az ajtót, mely Camilla lakosztályát elválasztja
60 2, I | az úr és az asszonyság.~Camilla „Jézus Máriát!” rebeg, amint
61 2, I | Valódi „Sultan fleur”.~Camilla elvesztette egész lelkierejét,
62 2, I | és kidobja a szobából, de Camilla könyörgő tekintete lecsillapítá,
63 2, I | hangszörnyeteg megzendült bele. Camilla pedig csak bámult: az ő
64 2, I | Clara pacta, boni amici.~Camilla csak most értette meg a
65 2, I | írjon levelet a feleségéhez. Camilla Bertalannak adta a levelet.~
66 2, I | Figyelmeztetem önt – mondá neki Camilla –, hogy ez a levél egy egész
67 2, I | bérért.~Azzal megmutogatta Camilla Zenonak a székek, pamlag,
68 2, I | szobám ajtaján belépni.~Camilla elállta az ajtót Zeno előtt.~
69 2, I | égre kérlek! – rimánkodék Camilla, leányát átölelve és visszatartva. –
70 2, I | megnevelték, mondhatom.~Camilla a kezeit tördelte kétségbeestében.~–
71 2, I | szivarkára az égő lámpásnál.~Camilla bezárta utána az ajtót.~
72 2, I | Hatszáz, hatszáz, hatszáz!”~Camilla meg volt meredve a rémülettől.~
73 2, I | Azzal a nagy pohárral.~Camilla szaladt a kredencből előhordani
74 2, I | Csettentett a szájával.~Camilla ott ült mellette. A könnyeit
75 2, III| hamisítani is, tud? Utánozta Camilla írását?~– Dehogy hamisítottam!
76 2, III| csúfondároskodásból. Hiszen ön ismeri Camilla írását elég jól.~– Igaz,
77 3, I | szükségbeli hazugság volt, amivel Camilla Zeno urat megnyugasztalta,
78 3, I | nemzedék.~(Nono, gyerekek!)~Camilla éppen a szükséges ruhaneműeket
79 3, I | maradnék el tőled? – mondá Camilla. Helvila megölelte az anyját.
80 3, I | felőli ajtón csöngettek.~Camilla ment ki az ajtót kinyitni.~
81 3, I | játéka! – kacagott örömmel Camilla.~Helvila szomorúan bólingatott
82 3, I | ugyanaz a nagyságos úr írta.~Camilla is átadta a névjegyét a
83 3, I | akkor volt, tudod – mondá Camilla –, amikor az ékszereimet
84 3, I | találkozott Európában.)~Camilla a végsorokat már csak zokogástól
85 3, I | leány azt mondta rá: – Nem…~Camilla elbámult.~– Te azt mondod,
86 3, I | hibát? – kérdé elképedve Camilla.~– Állami hivatalra ajánlani
87 3, I | én hogy megvénültem már?~Camilla még egyszer átolvasta Vigárdy
88 3, I | jön most ide? – kérdezé Camilla.~Az ám a furcsa, mikor az
89 3, I | távgyalogló léptekkel közeledett Camilla felé, rögtön előadva idejöttének
90 3, I | követelem, parancsolom.~Camilla egy szót sem tudott szólni,
91 3, I | a karjait a mellén Zeno. Camilla még mindig nem találta meg
92 3, I | s zárd magadra az ajtót.~Camilla azonban nem akarta eltűrni,
93 3, I | az, amit ön keres.~Ezzel Camilla elvesztette az eddig előnyös
94 3, I | revolvert a zsebéből, s azt Camilla arcának szegezve kiáltá:~–
95 3, I | levelet, vagy meghalsz!~Camilla nagyot sikoltva tántorodott
96 3, I | asszonyom! – dühöngött Zeno.~Camilla irtózott attól a forgópisztolytól.~
97 3, I | Te Jezabel! Te Goneril!~Camilla nem tűrhette tovább. Odarohant
98 3, I | pisztoly csövének a száját.~Camilla a kétségbeesés bátorságával
99 3, I | olvasni Vigárdy levelét.~Camilla és Helvila két oldalról
100 3, I | szerszám az az emberszem! – Camilla azt látta ez arcon, hogy
101 3, I | karját utánuk terjeszté.~Camilla engedte is a vállát átkaroltatni;
102 3, I | ember nálamnál a földön!~Camilla egészen el volt bódítva.~
103 3, I | el nem utazunk! – mondá Camilla, s egy kis mosolyt is engedett
104 3, I | hiszen nincs megtöltve.~Camilla szemügyre vette a fegyvert.
105 3, I | atyjátul is hallottam”.~– Ah! – Camilla összerezzent.~– Tehát az
106 3, I | feleségénél. Mit keresett ő ottan?~Camilla dühbe jött erre a szóra.~–
107 3, I | Szép vagy, szép – monda Camilla, türtőztetve a haragját. –
108 3, I | Vigárdynéhoz? Igaz ez?~Most már Camilla kezében volt a revolver. –
109 3, I | kergetőzni Helvilával.~Most már Camilla elhitte, hogy csakugyan
110 3, I | itt lesznek.~De ezt már Camilla sem akarta elhinni.~– No,
111 3, I | No de uram – veté közbe Camilla –, gondolja meg ön, hogy
112 3, I | ehhez a pénzhez? – kérdezé Camilla.~Zeno úr megcirógatta a
113 3, I | asszonánsze, kádencia!~Camilla nem is ütődött meg rajta.
114 3, I | kulccsal. Azzal elmenekült.~Camilla utánabámult. Helvila megfogta
115 3, I | van. Vesszünk el együtt.~Camilla nem értette az okát ennek
116 3, I | világot! – Anyám! Anyám!~Camilla a szívéhez kapott. Fuldokolt.~–
117 3, I | elszánd magad az életre.~Camilla ájultan rogyott össze.~
118 4, I | I.~Camilla az egész napot azzal töltötte
119 4, I | állt őrt otthon.~Aztán várt Camilla Zeno eljövetelére odahaza,
120 4, I | fészkében.~Arra nem gondolt Camilla, hogy neki a kibékülés után
121 4, I | elítél, elgázol, eltemet.~És Camilla egész éjfélig azon gondolkozott,
122 4, I | távozott, ahol az ágya volt.~Camilla még ottmaradt az égő lámpa
123 4, I | felneszelt az anyja beléptére.~Camilla felolvasá előtte a levelét.~
124 4, I | az anyja vagy a férjével.~Camilla aztán még egyszer végigruminálta
125 4, I | Még most otthon találom. Camilla úgy érezte, mintha a tegnap
126 4, I | Helvila hazulról eltávozott.~Camilla nyugtalanul várta – sorsa
127 4, I | történt veled? – kérdezé Camilla. – Otthon találtad Alasztort?~–
128 4, I | bolondokházába!”~– Ah! – kiálta fel Camilla megütődve.~– Tartanom kellett
129 4, I | Megfoghatatlan! – rebegé Camilla.~– Én összetett kézzel kértem,
130 4, I | csengettek a konyhaajtón.~Camilla ment ajtót nyitni.~Levél
131 4, I | kettőt. Ez azt jelenti, hogy Camilla is utazzék a leányával,
132 4, I | hangon. – Megöltetek vele!~Camilla ijedten sikolta föl:~– Az
133 4, I | leány.~– Nem értem – szólt Camilla. – Hát mi köze ehhez a parlamentnek?~
134 4, I | teszek a nyomorultakkal.~Camilla lekapta a fejéről a hajfonatát,
135 4, I | kacagás volt-e vagy zokogás.~Camilla azt hitte, hogy a szíve
136 4, I | nyomorultakkal jót tenni? – fakadt ki Camilla.~– Az! – felelt rá Bertalan.~–
137 4, I | megtörténni a világon? – rebegé Camilla.~– A politikai világban
138 4, I | mondá:~– Hármunknak elég.~Camilla és Bertalan egymás szemében
139 4, I | Megtalálta.~Bertalan két kezét Camilla felé nyújtá.~– Akarsz velem
|