Rész,  Fezejet

  1     1,  III|               bamba, első tekintetre.~– Te hallgatóztál! – szól szigorú
  2     1,  III|                 és figyelmeztetnélek.~– Te! Énrám?~– No, bizony itt
  3     1,  III|      gardírozzák a mamáikat.~– Helvila! Te kezdesz insolens lenni.~–
  4     1,  III|               kirágja és elbűzíti. Én a te helyedben majd mondtam volna
  5     1,  III|              nem kívánkoznak oda.~– Azt te nem érted. A társaságban
  6     1,  III|                Tudom én azt jól, hogy a te estélyeidet díszítő vendégraj
  7     1,  III|                 a mintaképeikről, azt a te kedves barátnédat úgy híjják,
  8     1,  III|               nem akarlak megijeszteni. Te drágalátos, te kedves szép
  9     1,  III|            megijeszteni. Te drágalátos, te kedves szép mama. Jaj, de
 10     1,  IV |              fel az inasom? Tudom, hogy te nagyon el vagy ilyenkor
 11     1,  VI |           hevesen mind a két kezével:~– Te meg akarsz engemet és magadat
 12     1,  VI |              Hát mit tehetek egyebet?~– Te azt akarod, hogy meghaljunk
 13     1,  VI |                én, olyan leánynak, mint te?~– Anyám! Ne gondolj ilyen
 14     1,  VI |            hallja ezt mind.~– Nem! Nem! Te nem hagysz itt: én nem megyek
 15     1,  VI |               anya száraz hangon. – Hát te maradj itt: majd elmegyek
 16     1,  VI |              hagyja meghalni? Nem! Nem! Te kedves! Te édes! Mi nem
 17     1,  VI |          meghalni? Nem! Nem! Te kedves! Te édes! Mi nem válunk el egymástól
 18     1,  VI |          kitalálta a gondolatját.~– Ah, te engemet most ki akarsz játszani.
 19     1,  VI |               hogy én elmenjek innen, s te azalatt, amíg én alszom,
 20     1,  VI |               okosan, nyugodtan. Hiszen te olyan okos leány vagy. Olyan
 21     1,  VI |                 most azért megbűnhődöm. Te is vétettél azzal, hogy
 22     1,  VII|                egymásra ismertek.~– Ah! te vagy? Bertalan!~– Te vagy?
 23     1,  VII|                Ah! te vagy? Bertalan!~– Te vagy? Alasztor! Hol jársz?~–
 24     1,  VII|                    Természetes.~– No és te életben tartottad őket?~–
 25     1,  VII|                 az én arkánumom. De hát te mit keressz itten?~– Hát
 26     1,  VII|              rendőrbiztos rapportjába a te neved is belekerüljön. Nem
 27     1,  VII|               Tanácsolnám.~– Hogy aztán te mondhasd el neki?~– Hát
 28     1,  VII|            Bertalannak:~– Tudod pajtás: te képviselő vagy, én meg ügyvéd
 29     2,  I  |             készen voltam.~– Hogy jössz te ide? – kérdezi Vigárdy az
 30     2,  I  |              tartozásom Budapesten? Ezt te magad tudod legjobban, kedves
 31     2,  I  |                  Hát hisz az igaz, hogy te énhelyettem harmincötezer
 32     2,  I  |          aláírásokat hamisaknak hittem, te pedig igazaknak vallottad. –
 33     2,  I  |                  Hát tudhattam én, hogy te hol kóborolsz széles e világban?~–
 34     2,  I  |            Ezzel meg én vagyok ellátva. Te, újvilági lovag, arra alapítod
 35     2,  I  |             nélküli pártfogója vagyok a te hitetlenül elhagyott családodnak,
 36     2,  I  |                 pedig az vagyok, aminek te tartasz: heves vérű imádója
 37     2,  I  |           tartasz: heves vérű imádója a te nevedet viselő nőnek. Hát
 38     2,  I  |                 függ, hogy mit tegyünk. Te mindenesetre kimaradsz a
 39     2,  I  |                kedves barátom. Ne kezdj te énvelem háborút. Mi egyenlőtlen
 40     2,  I  |       egyenlőtlen fegyverekkel küzdünk. Te jó ember vagy, nagy hazafi,
 41     2,  I  |               rendőrért kiabálok: akkor te, mint nagy ember, el vagy
 42     2,  I  |             közöttünk a nagy különbség. Te vagy a dicső hazafi, a nagy
 43     2,  I  |             Most én tartom a kezemben a te nyakadat, s nem foglak elbocsátani.~–
 44     2,  I  |                Tulajdonképpen semmiről. Te megtartod a jus acquisitumot,
 45     2,  I  |                üzletemberek értjük ezt. Te pedig maradsz a „stiller-Co”.
 46     2,  I  |                  Én viselem az obligót, te pedig azt írsz, amit akarsz
 47     2,  I  |             körmét a fogába akasztva. – Te adsz énnekem pro rata temporis,
 48     2,  I  |              annak a vállát.~– Micsoda? Te engem el akarsz adni, mint
 49     2,  I  |              nem az enyém.~– No, hát ha te el akarsz adni engem – lihegé
 50     2,  I  |           Meritoriszhoz beszélve.~– Hát te azt mondtad, ugye, hogy
 51     2,  I  |                 igazság keze előfogjon. Te kacagva mondtad a megszabadítód
 52     2,  I  |          Vigárdy úrnak, hadd kerüljön a te fejed ismét az ő sarka alá,
 53     2,  I  |             becsukathatsz. Appellálok a te nemes szívedre. Légy tekintettel
 54     2,  I  |               egy rakáson.~– Hol vettél te ennyi pénzt egyszerre? Az
 55     2,  I  |                ki itt az úr? Én-e? Vagy te, nyomorult idegháló? Nem
 56     2,  I  |                 nyomorult idegháló? Nem te parancsolsz énnekem; hanem
 57     2,  I  |          tányérokon, az anyjától:~– Hát te nem vacsorálsz velem?~…
 58     2,  II |               kizárja a másikat. Csak a te szenvedélyed láttat veled
 59     2,  II |           betettem a takarékpénztárba a te nevedre. Tudod, mikor szemrehányást
 60     2,  VI |            fejbe, mint a tököt.~– Ah!~– Te úgy lősz, mint egy galambvadász.
 61     2,  VI |                de akkora bolondot, mint te vagy, nem fedeztem fel sehol.
 62     2,  VI |               sehol. Tedd, amit akarsz. Te nem erre a planétára való
 63     3,  I  |                 az anyja szemébe.~– Hát te csakugyan azt hiszed, hogy
 64     3,  I  |              jól fog jövedelmezni.~– És te tudsz fényképezni?~– Tökéletesen.
 65     3,  I  |            tündér? Találd ki! Hát nem a te tulajdonod a „terülj meg
 66     3,  I  |          borítékjába tenni – lezárva?~– Te úgy félsz?~– Régóta tanulom.~–
 67     3,  I  |                   Nem tehetem meg. Mert te annak az elolvasása után
 68     3,  I  |                Nem…~Camilla elbámult.~– Te azt mondod, hogy „nem”?~–
 69     3,  I  |                 mint Meritorisz Zeno!~– Te elítéled az atyádat? – szólt
 70     3,  I  |              gyöngeségekből? De hát nem te gyógyítottál ki? Nem a te
 71     3,  I  |               te gyógyítottál ki? Nem a te orvosságoddal? Nem itt ennél
 72     3,  I  |               tőle.~– Ne ejts kétségbe! Te túlságosan szigorú vagy
 73     3,  I  |                 együtt van.~– Hát én?~– Te nem jössz már énvelem az
 74     3,  I  |                már énvelem az alföldre; te el fogsz menni ővele.~–
 75     3,  I  |                 mondtam.~– De én tudom. Te mentegeted magadban azt,
 76     3,  I  |                jobban el fogja rontani. Te most azt gondolod magadban:
 77     3,  I  |                Most arra gondolsz, hogy te lehetnél ilyen őrangyal
 78     3,  I  |                  De ő ragyogni fog.~– S te azt csak a távolból fogod
 79     3,  I  |                a kettőtöket.~– Helvila! Te tudod jól, mi a mi helyzetünk.
 80     3,  I  |      gratuláljunk egymásnak. Én utazom, te itt maradsz. Nem adod el
 81     3,  I  |      pofácskájához.~– No, hát komédiázz te! Majd én hallgatom.~– Hallgass
 82     3,  I  |              szólt Helvila. – Hát tudod te, kedves aranyos kis papa.
 83     3,  I  |              két térde közé szorítva: – Te strinkszet akarsz játszani,
 84     3,  I  |                valósággal dühös lett.~– Te Jezabel! Te Goneril!~Camilla
 85     3,  I  |               dühös lett.~– Te Jezabel! Te Goneril!~Camilla nem tűrhette
 86     3,  I  |            nyomorult élet! Pusztulj el, te elátkozott világ!~Azzal
 87     3,  I  |                 hogy nem bíztam benned! Te ma engemet újjáteremtél. –
 88     3,  I  |              amit most olvastam? Szólj! Te angyal! Te szent! Te oltárkép!
 89     3,  I  |             olvastam? Szólj! Te angyal! Te szent! Te oltárkép! Tehozzád
 90     3,  I  |             Szólj! Te angyal! Te szent! Te oltárkép! Tehozzád volt
 91     3,  I  |           tégedet mint félreismertelek! Te mintaképe a hű Penelopéknek.
 92     3,  I  |              szólt felháborodva Zeno. – Te nem szeretsz? Te visszautasítod
 93     3,  I  |                Zeno. – Te nem szeretsz? Te visszautasítod az én szeretetemet?~–
 94     3,  I  |          eksztázissal beszélve hozzá:~– Te angyali lélek! Te arany
 95     3,  I  |              hozzá:~– Te angyali lélek! Te arany ember! Te gyémánt
 96     3,  I  |          angyali lélek! Te arany ember! Te gyémánt szív! Hogy tudtalak
 97     3,  I  |                oly keserűen megbántani! Te voltál jóltevője szegény
 98     3,  I  |                meg akartalak rontani, s te engem újjáteremtettél. Te
 99     3,  I  |               te engem újjáteremtettél. Te vagy az én megváltóm, az
100     3,  I  |               után.~– Mit szólsz hozzá, te drágám? Mit tanácsolsz? –
101     3,  I  |              előtt itt hagytál.~– Ah! S te nem adtad el azokat az ószereseknek?~–
102     3,  I  |            volna el? A férjem ruháit.~– Te hitted, hogy visszatérek? –
103     3,  I  |       jellemkomikusokat szokott adni.~– Te igazságtalan vagy.~– Nem,
104     3,  I  |                a szerencsétlen levélre. Te most, afölötti álörömödben,
105     3,  I  |                annak mutatná meg?~– Ah! Te ilyen ördögi jellemnek csak
106     3,  I  |                kérdezzek tőled valamit. Te másnap mindjárt, hogy hazaérkeztél,
107     3,  I  |               Akkor átfutott a fülemen. Te tanítónőnek?~– Igenis, Pancsovára.
108     3,  I  |            beleegyezésével történt.~– A te gyámatyád Alasztor. Tudom.
109     3,  I  |                 lett. Nem engedem, hogy te elmenj Schulmeiszternénak.
110     3,  I  | Schulmeiszternénak. Mi együtt maradunk. Te ott, ahol az anyád és az
111     3,  I  |                  de azt fogják mondani! Te nem ismered a világot. „
112     3,  I  |                 sem? Mind eljönnek. Óh, te nem ismered a társaságot.
113     3,  I  |                    De hát hogy jutottál te ehhez a pénzhez? – kérdezé
114     3,  I  |                 bolondos egy leány vagy te! Micsoda nevelést adtak
115     3,  I  |              vallatóbíró.~– Jól van no! Te kis Torquemada. Azért csak
116     3,  I  |                   Ugyan papa, nem érted te azt a kunststikklit: hogyan
117     3,  I  |                nagy kacagást kezdett.~– Te fruska. Hát te nem akceptálod,
118     3,  I  |               kezdett.~– Te fruska. Hát te nem akceptálod, hogy ezt
119     3,  I  |              szeretünk saját magunknál; te jobban szereted, mint a
120     3,  I  |            fogjátok átkozni!~– Helvila! Te félrebeszélsz!~– Mert te
121     3,  I  |                Te félrebeszélsz!~– Mert te nem értesz meg. Azt mondtad
122     3,  I  |            nincs szíved”. Visszamondom. Te vagy az, akinek nincs szíve.
123     3,  I  |                 az, akinek nincs szíve. Te kezedet tudtad nyújtani
124     3,  I  |                adni! Aki téged elárult! Te kész vagy vele menni és
125     3,  I  |             csepp vérem tagadja! Amivel te magadat mented, azzal engem
126     3,  I  |              fordítsunk a dolgon. Eddig te voltál az okos, én voltam
127     3,  I  |                mai nap és a jövő éjjel. Te most rögtön írsz Vigárdynak,
128     3,  I  |           Eltemetkezünk, és élünk. S ha te azt mondod: én ember vagyok
129     3,  I  |                én meg asszony vagyok, a te párod!” – asszonyi állat,
130     3,  I  |          kezével belékapaszkodva.~– Jó! Te is engedtél nekem akkor
131     4,  I  |     íróasztalától, s rám kiáltott: „Hát te még itt vagy?” – Tegezett,
132     4,  I  |                a lábával dobbantott. „A te apád egy akasztófárul szakadt
133     4,  I  |                 csak, kis leánykám: még te is velünk futhatsz. Következik
134     4,  I  |           valamit e szent nap emlékéül. Te tudod, mit. Kerested azóta,