Rész, Fezejet
1 1, I | díszben megjelenni.~Ekkor aztán Perukker úrnak akarta az
2 1, I | a kitűzött időre.~Mikor aztán a három inas eltávozott
3 1, I | titkok megőrzéséhez.~Ezen aztán mind a ketten nevettek egy
4 1, I | Perukker úr egyet gondolkozott, aztán olyan mozdulatot tett a
5 1, I | annak, akinek udvarol. S aztán mentül jobban fáj, annál
6 1, II | árnyékot vet az arcra. – Hanem aztán mikor ezek a szempillák
7 1, II | Először az elejétől a végéig; aztán meg a végétől az elejéig.~
8 1, II | Nem ismerem a meghűlést. Aztán mindjárt visszamegyek a
9 1, II | motívumai vannak. Hát még aztán az a nemes keblű imádó,
10 1, II | legyezői bölcsességet. Azokat aztán nekem is megmutatják. Egy
11 1, II | a svédkesztyűs kacsót, s aztán a sarkával előre kihátrált
12 1, III| csodálkozva rázta meg a fejét, aztán úgy tett, mintha figyelmen
13 1, III| mindig ott lennék melletted; aztán vigyáznék rád és figyelmeztetnélek.~–
14 1, III| teremtette meg magát.” Akkor aztán majd ő sírt volna.~Camilla
15 1, III| a falióra: tízet ütött, aztán rákezdte a csókkeringőt.
16 1, IV | nőmaszkot szedett fel, akivel aztán leültek szupirozni. A hölgyecske
17 1, IV | poénjét.~– Akár kettőbe.~S aztán viszi papa Thurzót a játékasztalhoz.~
18 1, IV | hazugság magyarul. Ekkor aztán Kapiczány úr feljogosítottnak
19 1, IV | üdvözletkicserélés után. Aztán széjjelnéz ártatlan arccal: –
20 1, IV | elakadtat Alasztor.~Ezen aztán Kapiczány úr maga is kénytelen
21 1, IV | fülébe jut a kérdés. Ez aztán alaposan megfelel rá:~–
22 1, IV | dacból hozzáment. Ekkor aztán Vigárdy revánsból az elhagyott
23 1, IV | bosszúból elfogadott.~– Így aztán Meritorisz és Vigárdy kölcsönösen
24 1, IV | Igazán megkérdezzem?~– Aztán majd kapsz tőle egy pofont.~–
25 1, IV | érkezett haza: ügyei vannak. Aztán meg Vigárdy sincs itt.~Amanda
26 1, IV | paprikázza a mérget:~– És aztán az üdvözlő hitvesi ölelés
27 1, IV | van: a kék kötény előtte, aztán ingujjban.~– No, de én csak
28 1, V | hímzett vánkosra igazította, s aztán széjjelnézett segélykereső
29 1, V | libériást.~– „Georges!” – És aztán még egypárszor: – Georges!
30 1, V | lefoglalják a hitelezők, s aztán majd járhatsz a törvényszékre
31 1, V | tollszedő leányának”.~Ezen aztán sírva fakadt. Azért még
32 1, VI | leeszem Dobos-tortában.~S aztán elkezdte danolni éles, hamis
33 1, VI | felveszi, és elolvassa.~Arra aztán egyszerre eszéhez tér. Mindent
34 1, VI | pihegés, az arc halott színe. Aztán a segélyhozás ilyen esetben:
35 1, VI | két tenyerével betakarni.~Aztán észreveszi, hogy csak a
36 1, VI | hogy hamuvá legyen; hanem aztán újból meg újból végigolvasva
37 1, VI | a pergamenkemény mosoly aztán nem is hagyta el az arcát
38 1, VI | kisleányokra vadászik. Az aztán majd ád neked piros ruhát
39 1, VI | útjára magam egyedül.~Erre aztán Helvila jajgatni, zokogni
40 1, VI | csókot, a nyakán az ölelést: aztán végig az egész termetén,
41 1, VI | Kis mamácskám. Angyalkám. Aztán fonsz a számomra koszorút –
42 1, VI | összecsókolta a gyermeket.~Aztán egyszerre összerázkódott,
43 1, VI | oda szépen, velem szemben. Aztán beszéljünk okosan, nyugodtan.
44 1, VI | adj ide a magadéból.~Arra aztán Camilla kihalászott egyet
45 1, VI | kanalát eléje nyújtotta. Így aztán szépen megosztoztak.~Azok
46 1, VI | megtörülget, megszárítgat – és aztán megesz. – Itt van ez a Vigárdy,
47 1, VI | Bertalan.~Tétovázott.~Akkor aztán odaugrott hozzá a leánya,
48 1, VI | Keresztapa lesz a neve! Aztán nagyot fohászkodott Camilla,
49 1, VI | nevetünk is ezen a napon!~S aztán kereste a szemeivel azt
50 1, VI | félig volt kiürülve.~És aztán fogta azokat a teáscsészéket,
51 1, VI | Jól beleszorítá a dugaszt. Aztán szétnézett, hová rejthetné
52 1, VII| voltam?~– Tanácsolnám.~– Hogy aztán te mondhasd el neki?~– Hát
53 2, I | őket; nagyobbrészt szerbek, aztán németek, magyarok: mind
54 2, I | dölyfös gondolat miatt, most aztán szenvedjük a büntetésünket.~–
55 2, I | nőtől elszakítaná magát, s aztán összekötné a sorsát egy
56 2, I | fejét bedugja, széttekint, aztán belép rajta egy férfi –
57 2, I | jogcímet; elválunk csendesen, s aztán rajtunk függ, hogy mit tegyünk.
58 2, I | felvásárolta az egészet, s aztán átengedte nekem használatra
59 2, I | lihegéssel beszélt, hanem aztán egyre élesebb lett a hangja.
60 2, I | rázárta az ajtót.~Ekkor aztán Zeno elő mert jönni a karszék
61 2, I | lapjában megjelent.~Ekkor aztán az ellenkező véleményre
62 2, I | Kezdetnek ez is jó.~S aztán felcsapta a kalapját, s
63 2, I | öltött.~Nagyot sikoltott, s aztán elkezdett kacagni. Táncolt,
64 2, I | leánya megőrült.~Egyszerre aztán csak a legszilajabb kacagás,
65 2, I | Ki-va-gyok-én? – kiáltá szótagolva.~Aztán a lábával dobbantott.~Látszott
66 2, I | halaványság, míg egyszer aztán odaveté magát az anyja kebelére,
67 2, I | kigyógyított. Ez! Ez!~És aztán egyik a másiknak a kezébe
68 2, I | Kettősben olvasták. Utoljára aztán az egész ív papirost kiterjesztve
69 2, I | tanfelügyelőhöz, az igazgatónőhöz. Aztán búcsúzni az ismerősöktől.
70 2, I | mint egy kiszabadult rab. Aztán ivott. Nem várhatott, míg
71 2, II | Azzal megcsókolják egymást. Aztán: „pá, kedvesem”.~Ezúttal
72 2, III| figyelmesen nézett ki az utcára. Aztán bosszúsan csengetett. A
73 2, III| lelkemet megérti.~Ekkor aztán Alasztor engesztelni kezdé.
74 2, III| kiírom a hiteles szövegből. Aztán majd elküldöm kegyednek
75 2, IV | vonásokban előtámadnak, s aztán, ha kihűltek, ismét eltűnnek.
76 2, IV | lépcsőre nyíló ajtón, s akkor aztán – otthon találja magát.
77 2, IV | filozófia. Néhány óra múlva aztán Vigárdy úr, ugyanazon az
78 2, IV | vért kergetni az erekben, aztán fel az agyba, az arcba.
79 2, IV | a nyitva hagyott ajtót.~Aztán visszajött, s megállt a
80 2, IV | feleségéhez fordulva –, akkor aztán mindjárt ott is maradhat
81 2, V | hangon szólni őhozzá.~Ekkor aztán azt tette, amit ilyen esetben
82 2, V | alá bocsátani a kérdést.)~Aztán a kandalló elé állt, s belebámult
83 2, VI | szorítottak egymással. S aztán elváltak, folyvást nevetve.~
84 3, I | lefényképeztetik a tanítónővel, aztán mikor kiveszik az iskolából,
85 3, I | ő volt a gardedám.~Akkor aztán hozzáfogott az ajándékcsomag
86 3, I | utazótáskában elrejtheti. Hanem aztán, aki ért hozzá, az mindenféle
87 3, I | hímzésollóval felvágják, s aztán együtt olvassák el. Ez a
88 3, I | vissza.~– Kitaláltad. És aztán arra, hogy ezt a nagy változást
89 3, I | Nem tudott szólni.~Helvila aztán abbahagyta a naivát: elővette
90 3, I | összefonnak korbácsnak, aztán eldugják a szobában. Egynek
91 3, I | dugták a strinkszet. Akkor aztán azt mondják neki: „keresd”.
92 3, I | belőle. Nem bírt vele. Ekkor aztán odakiálta Helvilának:~–
93 3, I | mi van a levélben.~Akkor aztán Zeno ki hagyta a kezéből
94 3, I | kellett neki engedni.~Ekkor aztán fél térdre állt.~– És most
95 3, I | mondá Zenónak.~Amiért aztán Zeno mind a két kezét megcsókolta
96 3, I | kezét megcsókolta a nejének.~Aztán még a borítékot is felszedte
97 3, I | ingerülten fordult el, s aztán hátrament az amatőrgépet
98 3, I | Mondhatom ezt?~– Mondhatod.~Erre aztán a kitörő öröm teljességével
99 3, I | rántott egyet a vállán, s aztán felvette az asztalról a
100 3, I | követelni?~Zeno nagyot nyelt. Aztán készen volt a felelettel.~
101 3, I | nincs megtöltve. Hahaha!~Itt aztán elkezdte tréfára fogni a
102 3, I | amulettre, mint teneked.~Most aztán Zeno is fordított a szerep
103 3, I | kölcsönös mártíriumot.” És aztán ezt: „Óh, mint szeretnék
104 4, I | Helvila állt őrt otthon.~Aztán várt Camilla Zeno eljövetelére
105 4, I | testben, lélekben utál. Aztán miért?~Csak azért, hogy
106 4, I | az égő lámpa mellett.~És aztán elgondolkozott helyzetének
107 4, I | vagy a férjével.~Camilla aztán még egyszer végigruminálta
108 4, I | petróleumlámpás mellett.~Akkor aztán őt is elnyomta az álom,
109 4, I | szedd össze a cókmókodat, aztán ki az indóházhoz, az anyáddal
110 4, I | légy az első csengetésre, s aztán ki se nézz az ablakon, mikor
111 4, I | kezdődik az iskolába járás. – S aztán hogy szidja előttem apámat,
112 4, I | erőszakosan a zsebembe dugta, s aztán megfogta a karomat s csaknem
113 4, I | mutatott egyre.~Egyszer aztán léptek hallatszottak a kibérelt
114 4, I | mindez nem érdekel.~Most aztán kitört Camillából a szilaj
115 4, I | bűnváddal több terhelne. Aztán ennek az embernek igaza
116 4, I | is semmivé tettem!~Erre aztán Helvila egyenesen, ahogy
117 4, I | melléje, és ölébe vette.~Aztán csak a csendes zokogásuk
118 4, I | bizonyos rumospalackot. Aztán olyan megdicsőült arccal,
119 4, I | nem fáj a halál, Paetus!”~Aztán becsukódott hármuk mögött
120 4, II | Juridice helyes a felfogás.~– Aztán ön közjegyző. Az ön tanúbizonysága
121 4, II | az ajtón! – suttogá Zeno.~Aztán, hogy az ismételt kopogtatásra
122 4, II | Aludjanak békével.~Ekkor aztán Amandának a kedélye egyszerre
|