Rész, Fezejet
1 1, I | kínálkozék az vissza.~– No, no. Aetas praecedit. (A
2 1, I | kínálkozék az vissza.~– No, no. Aetas praecedit. (A koré
3 1, I | átjön az elfogadóterembe.~– No, akkor én elhordom magam
4 1, I | rágalmaztatni pedig éppen apoteózis.~No, de eleget beszélt már a
5 1, II | anélkül?~– Cukorral szoktam.~– No, akkor hát előre bocsátom
6 1, II | hadak korszakában lehettek, no meg Kisfaludy Sándor hősei
7 1, II | az uraságok. Eh! Boldog nő nem lehet írónő. Ahhoz a
8 1, II | kell. Nagy katasztrófák. – No lássa: most keresztet vetett
9 1, II | az értelme. Azt mondá: „No nézd! A galambfióknak fullánkja
10 1, II | akkorra jelen leszek.~– No, azzal éppen nem vigasztal
11 1, II | nagysád az én stentoromat.~– No, csak azt ne tegye, kérem.~
12 1, III| amikor akarok?~– Jól van, no. Kis baba! Hát kell indusfánk?
13 1, III| meg nem görbült a hátam…~– No hát mivel akarod az estét
14 1, III| az estélyen itt lenni.~– No, arról szó sincs.~– Hiszen
15 1, III| figyelmeztetnélek.~– Te! Énrám?~– No, bizony itt volna az ideje,
16 1, III| ezt a pajkos gyermeket.~– No, majd ráérsz ilyen nagy
17 1, III| igazán megijesztesz.~– No, pedig hát nem akarlak megijeszteni.
18 1, III| ez a japáni szalagöv!~– No, de micsoda hízelkedés ez
19 1, III| kisisten. Az az én Orfeuszom!~– No, ez éppen elég ok arra,
20 1, III| anyácskám. Ne haragudj rám…~– No, hát jer, ölelj meg.~– Nem
21 1, IV | evésnél alkalmatlan álarcot. „No, hát uram, már most ön is
22 1, IV | szeretem az ékszereket.~– No, akkor Meritorisz úr előnyben
23 1, IV | periódusát végig elmondani. – No, ezt nekem kell önnek elmondania,
24 1, IV | a hercegi vadászaton.~– No, ugye milyen jó lett egyszerre
25 1, IV | futni készül, de a házi nő szép szemeiért végre ráfanyalodik,
26 1, IV | férjhez hasonlítanak, mert a nő előtt, félelmében, annak
27 1, IV | monda rá Alasztor.~– No, hát nem úgy van? – monda
28 1, IV | társaság közé nyomult.~– No, doktor úr! – monda a rendjelek
29 1, IV | ifjút meggratulálják.~– No, legalább a héten nem kérsz
30 1, IV | huszonhárom forintot.~– No, ez igazán rendkívüli dolog –
31 1, IV | összecsapja a legyezőjét.~– No, már Dobokay úr, ahol ön
32 1, IV | inashoz fordulva.~– Igenis.~– No hát adja át.~– Azt mondja,
33 1, IV | saját kezéhez adja át.~– No, hát akkor jöjjön be a levéllel.~–
34 1, IV | előtte, aztán ingujjban.~– No, de én csak nem mehetek
35 1, VI | vádlottak padjára került szép nő ellen a közvádló olyan bizonyítékokat
36 1, VI | elfuthat a gyalázat elől; de a nő, a leány magával viszi a
37 1, VI | pillanatban így gondolkozik: „No lám! Mikor a víz fenekére
38 1, VI | kitalálta az eszmejárását.~– No, hát csak tolja ön félre
39 1, VI | kegyeire. Hanem hát ön nem az a nő! Ön inkább fejére borítja
40 1, VI | annyi derék, becsületes nő fenntartja magát. Nekem
41 1, VI | a balt! Ezt a jobbot!~– No hát! Eddig megvolnánk. Mármost
42 1, VI | rábólintott a fejével.~– Jó lesz.~(No hát! van már mit enni, van
43 1, VI | asztalkán heverő kéziratot.~– No lám, még itt is van valami!
44 1, VI | Azt mondta, hogy boldog nő nem lehet írónő. Ahhoz a
45 1, VI | keresztül kell eljutni.~– No, hát mármost keresztülesett
46 1, VI | iskolán. Ezt még mint boldog nő írta ön. Képzelem, hogy
47 1, VI | hajnalodása volt már.~– No, hát válasszunk önnek egy
48 1, VI | a pillanatnyi öröme!)~– No, de mármost sietek innen.
49 1, VII| a teát?~– Természetes.~– No és te életben tartottad
50 1, VII| majd kieresztik őket.~– No, hát szervusz. Én megyek
51 1, VII| Hanem egy órát az öngyilkos nő mellett: azért a lelkeden
52 1, VII| kaszinóban, azt mondá neki:~– No, most már tudom, hogy mi
53 2, I | terrent?”~Vigárdy kitalálta a nő eszejárását.~– Ugyebár ezt
54 2, I | idővártatva azt mondá a nő:~– Akkor én is elmegyek
55 2, I | ha azt kérdeznék, vajon a nő, midőn férjét megöleli,
56 2, I | nem beszélünk többet. – No, jöjjön, nézze meg a szegény
57 2, I | őket:~– Good bye, drágáim! No, ugye szép meglepetést szereztem
58 2, I | pedig igazaknak vallottad. – No, hát ezt a javadra írom.
59 2, I | volt ez az értesítés.~– No lám! Én vagyok a hibás.
60 2, I | elragadtatva indulatai által.~– No, hát ez jó nekem. „Nyomorult
61 2, I | zsargonnak a megértésére.~– No, hát beszéljünk kerek számokban –
62 2, I | Haris-bazárt; de az nem az enyém.~– No, hát ha te el akarsz adni
63 2, I | kieresztette a kezéből? No, hát essél kétségbe! Itt
64 2, I | mert jönni a karszék mögül.~No, ezt a leányt jól megnevelték,
65 2, I | Itt van pénz! – lihegé a nő, a szekrényéhez futva, s
66 2, II | férjének volt szüksége. No, ebben volt taktika. Hogy
67 2, II | Mondhatom neked, hogy az a nő énfelőlem egészen ártatlan.~–
68 2, II | itt az ideje. Nekem az a nő valamikor menyasszonyom
69 2, III| örökre szerető”.~– Ah!~– No, ezt már a nevelőintézetben
70 2, III| levélcsomagot, odahítta Alasztort.~– No, hát tessék összehasonlítani
71 2, III| hölgy előtt elmondani.~– No, hát írja le. Itt az íróasztalom;
72 2, III| konyakkal megkínálnám.~– No, hát kínálja meg.~Alasztor
73 2, IV | elménckedéseit másutt értékesítse.~No, de legalább elismerte,
74 2, IV | kell rajtuk végigmenni.~(No, ti szegény levelek! Ki
75 2, VI | visszaadá Bertalannak.~– No hát, cimborám, annyit mondhatok
76 2, VI | Testamentumot tenni?~– No igen. Miután öngyilkos akarsz
77 3, I | a tyúkokhoz nem értek.~– No, én értek. Az az én mulatságom
78 3, I | írását ismerte meg rajta.~– No, ez igazán tündérek játéka! –
79 3, I | kezdődik! Pislogni szabad! No, még egy fölvételt!~Az áldozat
80 3, I | Kitűnően sikerült.”~– No, még egy fölvételt en face!~–
81 3, I | egy fölvételt en face!~– No, nem! Add ide már a levelet,
82 3, I | összehajtva elrejté a zsebébe.~– No, hát most gratuláljunk egymásnak.
83 3, I | egy hordár hozott ide.~– No, hát azért kell úgy a fejedbe
84 3, I | tragikus pofácskájához.~– No, hát komédiázz te! Majd
85 3, I | dühtől sápadtan kiálta:~– No, majd megkeresem én azt
86 3, I | arcának szegezve kiáltá:~– No, hát add elő azt a levelet,
87 3, I | a levelet! Nálad van!~– No hát „tűz” – monda Helvila. –
88 3, I | villanyozó hatását. – Az egyik nő örült, a másik borzadozott.~
89 3, I | kisiklott az ölelés alól.~– No, papa, mármost add vissza
90 3, I | amnesztiát!~Olyanformán tett.~– No, ne gyűrd úgy össze azt
91 3, I | visszatérek? – Mennyei asszony.~– No, hát eredj a szobádba, és
92 3, I | egymástól, azt mondá a barátom: „No, bruder, majd szerzek én
93 3, I | lépésre határozza el magát. No, hát engemet szurkált a
94 3, I | el hagyta fogni magát.~– No, most megfogtalak.~– Igen.
95 3, I | folytatta a kacagást.~– No, hát keresd meg nálam!~S
96 3, I | észre, hogy felülkerült.~– No, vagy hát az ellenkezőt
97 3, I | Ah, hagyd el, apa!~– No, de azt fogják mondani!
98 3, I | eltűnt a világ színpadáról. No, hát most, mielőtt a fővárosból
99 3, I | Camilla sem akarta elhinni.~– No, én garantírozom teneked,
100 3, I | lekötötte a figyelmet.~– No de uram – veté közbe Camilla –,
101 3, I | tárca belsejébe pillantani.~No! Ez már csak csalhatatlan
102 3, I | Superplus morál! Jól van, no! Ne járj a zsebemben. Csiklandós
103 3, I | kártyán nyertem ezt a pénzt, no! Becsületemre, nem kártyán
104 3, I | egy vallatóbíró.~– Jól van no! Te kis Torquemada. Azért
105 3, I | Vallok benevolenter.~– No, hát hogy jutottál a pénzhez?~–
106 3, I | ragyogni, boldogok lenni.~– No, hát azok leszünk.~– Szerencsétlenek
107 3, I | van jellem. Van bátorság. No, hát fordítsunk a dolgon.
108 3, I | lehessek, mint egy paraszt.” – No hát, uram, itt van a nap,
109 4, I | minő áldozatokat hozzon egy nő, aki a világ kegyelmét meg
110 4, I | a lélegzetem is elállt. „No, hát mit állasz itt, mint
111 4, I | várta, hogy az kimenjen: „No, hát Isten hírével: adieu!”
112 4, I | Ez megöl! – sikolta fel a nő.~Vigárdy kacagott, s amellett
113 4, I | együtt boldog lenni?~Erre a nő szenvedélyesen veté magát
114 4, II | fátyolát arcára húzta.~– No, hát uram, tessék bemenni
115 4, II | tényállás konstatálása. No, hát bemegyek én.~Alasztor
|