Rész, Fezejet
1 1, I | estélyekre kikölcsönözni. Ezt még a mágnások is megteszik.
2 1, I | Ezeket a szúró szemeket, ezt a marni tudó szájat hajh
3 1, II | szemnek kell megfelelni, s ezt a beszédet olyan kevés ember
4 1, II | professzióbul, hanem passzióból űzi ezt a szellemi hóhérmesterséget.~
5 1, II | mint önnek.~– Honnan veszi ezt az állítást?~– Hiszen régi
6 1, II | Egy szép kisasszonynak ezt írta a legyezőjére: „Nem
7 1, II | gyöngeségei nincsenek. Hát ennek ezt a mondatot írta a legyezőjére
8 1, III| mintha figyelmen kívül hagyná ezt az impertinenciáját.~– Megittad
9 1, III| volt szabad buzdítani vele ezt a pajkos gyermeket.~– No,
10 1, III| olyan régi közmondás, hogy ezt már a gouvernante-omtul
11 1, IV | periódusát végig elmondani. – No, ezt nekem kell önnek elmondania,
12 1, IV | énekhez kezdenék.~Toffi ezt a megjegyzést súgja Kapiczány
13 1, IV | súgja Kapiczány úr fülébe:~– Ezt a keresztvetést azért hangoztatja
14 1, IV | monda Toffi nagysám. – Ezt ön legjobban tudhatja, aki
15 1, IV | sincs itt.~Amanda meghallja ezt a szót, s siet beavatkozni.~–
16 1, IV | forintot. Itt van mucuskám. Ezt neked hoztam haza. Szaporítsd
17 1, V | mégis legelső dolog volna ezt a szerencsétlen barátnénkat
18 1, V | hazáig kísérni.~(Tehát még ezt az egy embert is, aki ott
19 1, VI | tenyereit, hogy ne hallja ezt mind.~– Nem! Nem! Te nem
20 1, VI | szerettem a jácintokat…~Ezt már Camilla sem állhatta
21 1, VI | le akarná rázni magáról ezt a megutált testet. Rideg,
22 1, VI | Szerencsétlen ember… – Ezt rebegi halkan.~– Most már
23 1, VI | mint a Thámár fátyolát. Ezt én jól tudom. Nem jövök
24 1, VI | nyújtsa: – Ne azt a balt! Ezt a jobbot!~– No hát! Eddig
25 1, VI | most van a negyed. Hanem ezt a néhány díszesebb szobát
26 1, VI | díszesebb szobát tartsa meg. Ezt megint kétfelé lehet osztani.
27 1, VI | megint kétfelé lehet osztani. Ezt a szobát meg az öltözőjét
28 1, VI | bizonyosan ma akart felolvasni. Ezt megvetetjük egy szerkesztővel.~–
29 1, VI | keresztülesett ön ezen az iskolán. Ezt még mint boldog nő írta
30 1, VI | tapasztalatok ichórjával. Azért ezt is csak kiadjuk. Engedje
31 1, VI | írói álnevet, ami alatt ezt a legelső munkáját kiadjuk.
32 1, VI | embert, aki visszaadta nekik ezt az éltető nevetést. A halottaknak!~
33 1, VI | öntudatlan szavát.~– Ne mondd ki ezt a szót, mert halálra sértesz
34 2, I | senkit sem bocsátanak hozzá.~Ezt mind a házmesterné beszéli
35 2, I | sorát megfizetik. Hanem ezt nem kell elárulni a háziúrnak,
36 2, I | recidivál tőle. Dugja el ezt az írást.~– S hová lett
37 2, I | nő eszejárását.~– Ugyebár ezt a tudós leány mondta kegyednek,
38 2, I | ne essék. Minek folytatni ezt a kölcsönös mártíriumot?~–
39 2, I | Vigárdy közel volt hozzá, hogy ezt az embert nyakon fogja és
40 2, I | munkákat honorálja.~– De ezt a szállást csak fizeti valaki.~–
41 2, I | kutatás után sem voltam képes ezt az „ananász” urat a képviselők
42 2, I | minden tartozásom Budapesten? Ezt te magad tudod legjobban,
43 2, I | igazaknak vallottad. – No, hát ezt a javadra írom. Ezért négy
44 2, I | Bettel”.~(– Megfojtsam ezt az embert? – mormogá Camillához
45 2, I | York-i lapba beiktattad volna ezt a néhány sort: „Mister Meritorisz
46 2, I | elválunk csendesen”. Hát ezt a „csendesen” szót hiúsíthatom
47 2, I | servitust”. Mi jogtudósok értjük ezt már. Én viselem a „procurát”,
48 2, I | mi üzletemberek értjük ezt. Te pedig maradsz a „stiller-Co”.
49 2, I | kulcsának a másolatát, s mikor ezt a kulcsot a zárban találom:
50 2, I | nevére. Én megtartottam ezt a leveledet, s most odaadom
51 2, I | leveledet, s most odaadom ezt Vigárdy úrnak, hadd kerüljön
52 2, I | újra!~– Távolítsd el innen ezt az embert! – lihegé a leány. –
53 2, I | jönni a karszék mögül.~No, ezt a leányt jól megnevelték,
54 2, I | palack veresbor. Az orvos ezt ajánlotta.~– Derék orvos!
55 2, II | tolni a pofáját!? Dobja ki ezt az embert a nyakánál fogva!~
56 2, II | kabátja ujjait felgyűrve ezt mondja magában: – Ez nekem
57 2, II | teremtésnek a hálakönnye. Ezt számítod-e bűnömnek?~– Hát
58 2, II | megmondani az igazat. Én ezt a nőt becsülöm. Lelki nemességének
59 2, II | bebizonyítom azzal, hogy ezt az összeget odaajándékozom
60 2, II | könyvecskét.~– Íme, nézd. Én ezt egy vállalaton nyertem.
61 2, II | kedvesét? Vigye ön előlem ezt a pénzt! Ne adja nekem!
62 2, II | vele tenni!~– Én ideteszem ezt a pénztárba. A pénz az ön
63 2, II | tisztellek.~Amanda toporzékolt.~– Ezt is csak azért mondja, mert
64 2, III| tisztellek”.~– Hogy találta ezt ki?~– Jogász volnék, s ne
65 2, III| örökre szerető”.~– Ah!~– No, ezt már a nevelőintézetben tudtuk,
66 2, IV | látogatásom lényegére térjek: ezt a szivartárcát hoztam haza,
67 2, IV | tesz becsessé. Vigárdy úr ezt a feleségem budoárjában
68 2, IV | összejövetelek, s a mi híveink ezt teljes mértékben kihasználják.
69 2, IV | csinált.~– Hogy gyűlölöm-e ezt az embert? Hát lehet-e őt
70 2, IV | köszörűkereket.~– Nem adná méltóságod ezt az ajánlatot nekem írásban?
71 2, IV | ismételhetem szóbelileg ezt az ajánlatot, aki ezt hiteles
72 2, IV | szóbelileg ezt az ajánlatot, aki ezt hiteles alakban tudomásul
73 3, I | meglepetéstől.~– Nekem hozták ezt? – hebegé.~– Egy nagyságos
74 3, I | magas minisztériumnál, hogy ezt a régi határozatot előkeressék,
75 3, I | iránti érzék hiányzik. És ezt egy országos képviselő beajánlja
76 3, I | Kitaláltad. És aztán arra, hogy ezt a nagy változást a rossz
77 3, I | Az ő életpályája követeli ezt tőlem. Tudod jól, hogy egy
78 3, I | találkozhatnának egymással többé. Ő ezt a fegyvert választotta.
79 3, I | ebbe belesegítette.~– Hogy ezt nem tudva, tovább is haragudjék
80 3, I | csinálsz most, apuskám! Ezt csakugyan meg kell örökítenem.
81 3, I | becsületvágy, a boldogság! Ezt ő mind látta. – És ugyanazon
82 3, I | ez a levél? Ti olvastátok ezt? Én állami hivatalt kapok?
83 3, I | Ha valóság, hogy tudtátok ezt előlem eltitkolni? Miért
84 3, I | Zeno hallatlanná tette ezt a szót. Ahelyett sírásra
85 3, I | áztassam ez idvezítő levelet! Ezt az evangéliumot! Ezt az
86 3, I | levelet! Ezt az evangéliumot! Ezt az amnesztiát!~Olyanformán
87 3, I | az én bűnbocsátó levelem. Ezt én éjjel-nappal a keblemen
88 3, I | az idvezült!” Mondhatom ezt?~– Mondhatod.~Erre aztán
89 3, I | kegyed nagy beteg volt.”~– Ezt mondtad. Vigárdytól hallotta.~–
90 3, I | készít: azért csináltam ezt az egész scénát, hogy kicsikarjam
91 3, I | Vigárdyék is itt lesznek.~De ezt már Camilla sem akarta elhinni.~–
92 3, I | hőstettel szokott dicsekedni. Ezt már az argonauták elkezdték,
93 3, I | Hát nem kártyán nyertem ezt a pénzt, no! Becsületemre,
94 3, I | te nem akceptálod, hogy ezt a pénzt a galléromban találtam?~–
95 3, I | asztalra.~Zeno felhasználta ezt a réstámasztó pillanatot,
96 3, I | fel fog robbanni. Elárulta ezt előttem ennek az embernek
97 3, I | kölcsönös mártíriumot.” És aztán ezt: „Óh, mint szeretnék még
98 4, I | veszett volna kárba.~– Kérlek, ezt a levelet is vidd magaddal,
99 4, I | nemcsak tégedet, de még ezt az ártatlan leányt is semmivé
100 4, II | hangon Zeno. – Ön kívánta ezt a helyzetet.~– De most már
101 4, II | ízekre, darabokra.~– Kívántam ezt; de most szeretnék a föld
|