Rész,  Fezejet

 1     1,  II |       emlékmondatokat íratnak. A kis Helvila is abban a kitüntetésben
 2     1,  II |             írta a legyezőjére a kis Helvila: „A tengerszemnél, mely
 3     1,  III|            gardírozzák a mamáikat.~– Helvila! Te kezdesz insolens lenni.~–
 4     1,  IV |           hogy de ugyan hol van az ő Helvila barátnéja, akivel ő együtt
 5     1,  VI |            eszébe, hogy ki ez itten? Helvila felöleli az anyját fektéből.~–
 6     1,  VI |      Olvastad? – kérdezé a leánytól.~Helvila ijedten nyújtá a levelet
 7     1,  VI |          maga Arditi csókkeringőjét.~Helvila nézte a szamovár alatt lobogó
 8     1,  VI |            dobált beléjük. (Cukrot?)~Helvila megkérdezé, hogy hány csipettel
 9     1,  VI |            magam egyedül.~Erre aztán Helvila jajgatni, zokogni kezdett,
10     1,  VI |         fehér kockákból a kanalával, Helvila a maga kanalát eléje nyújtotta.
11     1,  VI |         hamarább elolvadjon? – mondá Helvila.~– Azzal éppen az ellenkezőt
12     1,  VI |                Hallod, anyám? – súgá Helvila. – Nem mondtam?~– Mi munkához
13     1,  VI |        nagyon jó lesz! – szólt közbe Helvila. – Én tanulni fogok. Igen
14     1,  VI |              lakása ingyenben marad.~Helvila nógatta az anyját:~– Mondd
15     1,  VI |          szólt felmelegedve Camilla.~Helvila átölelte az anyját, s gyöngéden
16     1,  VI |          önnel, Camilla! Jó éjt, kis Helvila.~S azzal minden érzékeny
17     1,  VI |           kiment az ajtókat bezárni.~Helvila egyedül maradt.~Amint az
18     1,  VI |        Szerenádvalcert.~Ahá! Megvan.~Helvila odasietett az órához, felnyitotta
19     2,  I  |          azért volt szüksége, mert a Helvila kisasszony megbetegedett,
20     2,  I  |               Vigárdy a karszékbe.~– Helvila jobban van. – Ez az első
21     2,  I  |              karszék mögé hátrált.~– Helvila! Leányom! Az égre kérlek! –
22     2,  I  |           okmányt, kitárta, odatartá Helvila szeme elé:~– Nézd! Ő hozta
23     2,  V  |            Bocsásd be a kisasszonyt.~Helvila volt a látogató.~Egyszerű
24     2,  V  |       elárulta a mosoly a kétkedést. Helvila észrevette azt, s erre a
25     2,  V  |              szenvedélyes kitörését. Helvila jól figyelt szavainak hatására,
26     2,  V  |           mindig nem teremnek halak.~Helvila megütődve állt föl ülőhelyéről.~–
27     2,  V  |           gyámatyául – Vigárdy urat…~Helvila nagyot bámult azokkal a
28     2,  V  |          önnel, nagyságos asszonyom!~Helvila köszönt, és eltávozott.~
29     3,  I  |         lassan megy.~És így az, amit Helvila Amanda asszonynak mondott: „
30     3,  I  |              történjék a zongorával?~Helvila tudakozódott a pancsovai
31     3,  I  |         levelet útközben elfogdosni.~Helvila éppen a postára ment.~–
32     3,  I  |       ruhaneműeket csomagolta, midőn Helvila megérkezett.~Nagy sebbel-lobbal
33     3,  I  |            Az az én mulatságom lesz.~Helvila nagyot nézett az anyja szemébe.~–
34     3,  I  |              tőled? – mondá Camilla. Helvila megölelte az anyját. Megcsókolták
35     3,  I  |        pénzbiztosítékom is itt lesz.~Helvila fejet csóvált.~– Tudod,
36     3,  I  |           levéllel – szólt a hordár.~Helvila a címborítékról már tudta,
37     3,  I  |            kacagott örömmel Camilla.~Helvila szomorúan bólingatott a
38     3,  I  |              az átadás elismeréséül.~Helvila kivett egyet a tárcájából,
39     3,  I  |     névjegyet: két levelet adtam át.~Helvila csak akkor vette észre,
40     3,  I  |     házasulandó párokat fenyegettek.~Helvila egészen otthon volt a masinájával.
41     3,  I  |            levelet, hadd olvasom el!~Helvila előadja a levelet.~Azt szépen
42     3,  I  |         felszárítgatá s körülnézett.~Helvila a fényképezőmasinán szöszmötölt
43     3,  I  |     megjavítja még a gonosztevőt is.~Helvila nagyot fohászkodott.~– Most
44     3,  I  |        mondom, hogy ma péntek van…~– Helvila!~– Nem félek a péntektől.
45     3,  I  |         szánlak mind a kettőtöket.~– Helvila! Te tudod jól, mi a mi helyzetünk.
46     3,  I  |              lesz; majd én megőrzöm.~Helvila elvette az anyjától Vigárdy
47     3,  I  |        magaddal a pusztai kastélyba.~Helvila szomorúan nézett szét a
48     3,  I  |         részletében fölvehesse.~Amíg Helvila a fekete posztó alatt játszotta
49     3,  I  |           úgy meg volt ijedve.~Hanem Helvila előjött a fekete posztó
50     3,  I  |           lelkét. Nem tudott szólni.~Helvila aztán abbahagyta a naivát:
51     3,  I  |     oktatásával foglalkoznom – szólt Helvila. – Hát tudod te, kedves
52     3,  I  |                 Ah! Haha! – Nevetett Helvila, ahogy gyermekleány szokott
53     3,  I  |              veszedelmes szerszámtól Helvila.~Megint odatolakodott kettőjük
54     3,  I  |              a fotográfgép mellől.~– Helvila! Én nem engedem, hogy az
55     3,  I  |                 No hát „tűz” – monda Helvila. – Itt a strinksz!~S odanyújtá
56     3,  I  |             revolvert könnyűszerrel. Helvila belenézett a forgópisztoly
57     3,  I  |          Vigárdy levelét.~Camilla és Helvila két oldalról figyelemmel
58     3,  I  |             e pillanatok alatt látta Helvila a démoni vad indulatok lobbanásait:
59     3,  I  |              vállát átkaroltatni; de Helvila kisiklott az ölelés alól.~–
60     3,  I  |             a levelet! – nyűgösködék Helvila, ki minden módon birtokába
61     3,  I  | visszautasítod az én szeretetemet?~– Helvila! – inté az anya is leányát.~–
62     3,  I  |             a borítékba süllyesztve.~Helvila ingerülten fordult el, s
63     3,  I  |             engedett meg az arcának.~Helvila alig várta, hogy Zeno átlépjen
64     3,  I  |            kezében.~– Mire gondolsz, Helvila?~– Arra, hogy az a levél
65     3,  I  |     pisztolyt a halántékának szegzi?~Helvila durcásan rántott egyet a
66     3,  I  |      olvassák, mint igaz történetet.~Helvila el hagyta fogni magát.~–
67     3,  I  |              már ízléstelenség volt.~Helvila nem is vállalkozott a zsebek
68     3,  I  |              mi látogatunk, hogy hát Helvila kisasszony hol van? S arra
69     3,  I  |         drasztikus gondolat! – szólt Helvila.~– De zseniális!~– Senki
70     3,  I  |              dicsekedést Zenótól.~De Helvila még egészen tapasztalatlan
71     3,  I  |                Hát akkor hol vetted?~Helvila odaállt az apjával szemben,
72     3,  I  |            most intacte megtaláltam. Helvila a fejét ingatta, nagy kétkedve.~–
73     3,  I  |     elmenekült.~Camilla utánabámult. Helvila megfogta az anyja kezét.~–
74     3,  I  |          Micsoda rémlátásaid vannak, Helvila?~– Nem rémlátások. Ez az
75     3,  I  |              Meglopott bennünket!”~– Helvila! Gondolj a betegségedre!~–
76     3,  I  |          Egymást fogjátok átkozni!~– Helvila! Te félrebeszélsz!~– Mert
77     3,  I  |      Meritorisz leánya nem leszek.~– Helvila! Az Istenért! Ne vedd el
78     3,  I  |            napot.~S azzal odarogyott Helvila lábához, két kezével belékapaszkodva.~–
79     4,  I  |             ahol szállva volt. Addig Helvila állt őrt otthon.~Aztán várt
80     4,  I  |             hogy ebédeljenek.~Estére Helvila hozott magával valami frugalis
81     4,  I  |         kegyelmét meg akarja nyerni.~Helvila azalatt leveleket írt –
82     4,  I  |          kezdte el lepengetni, akkor Helvila letette a tollat.~– Én most
83     4,  I  |              megkezdése ellen?~Azzal Helvila a kis mellékszobába távozott,
84     4,  I  |        felvette azt a tollat, melyet Helvila otthagyott, s elkezdett
85     4,  I  |          felolvasá előtte a levelét.~Helvila azt mondta rá:~– Csak késő
86     4,  I  |             akkor ébredt fel, amikor Helvila felkölté.~A leány útiruhába
87     4,  I  |           között volt az idő, amikor Helvila hazulról eltávozott.~Camilla
88     4,  I  |             jött senki.~Hol maradhat Helvila olyan sokáig?~Már tizenkét
89     4,  I  |         felőli ajtón csöngettek. Itt Helvila jöhet csak be.~Csakugyan
90     4,  I  |         ajtót nyitni.~Levél érkezett Helvila számára Dobokaytól.~Egy
91     4,  I  |            Nekem futnom kell – monda Helvila. Egész teste reszketett,
92     4,  I  |          Olyan rossz előérzetem van!~Helvila sietett pakolni. Csomagját
93     4,  I  |             ehhez a parlamentnek?~De Helvila már értette.~– Az ellenzéki
94     4,  I  |            Első jele a megőrülésnek.~Helvila közbeszólt.~– Ne essünk
95     4,  I  |             Fussatok innen! – lihegé Helvila. – Fussatok ebből az elátkozott
96     4,  I  |   rimánkodott összekulcsolt kezekkel Helvila.~Vigárdy megsimogatá a leányka
97     4,  I  |           semmivé tettem!~Erre aztán Helvila egyenesen, ahogy állt, végigvágta
98     4,  I  |            Nem fog győzni! – suttogá Helvila, térdéről fölemelkedve.
99     4,  I  |              az utolsó pillanatomig.~Helvila gyermetegen mosolygó áhítattal