Rész,  Fezejet

 1     1,  I  |                Én meg harmincnyolc.~– Akkor ön csókol nekem kezet, s
 2     1,  I  |               terembe, ahol csakugyan akkor iparkodott egy szolgálattevő
 3     1,  I  |             az elfogadóterembe.~– No, akkor én elhordom magam innen! –
 4     1,  II |             mert mikor a szem kérdez, akkor arra a szemnek kell megfelelni,
 5     1,  II |               Cukorral szoktam.~– No, akkor hát előre bocsátom azt,
 6     1,  II |           Olvasta ön már Flammariont? Akkor tudja, hogy – hozzávetőleg –
 7     1,  II |               igazán szép tollával –, akkor választania kell – két közönség
 8     1,  II |              Hanem saját maga.~– Hisz akkor jobb volna nem élni.~Alasztor
 9     1,  III|                Hát nem szabad énnekem akkor jönnöm az én kis mamámhoz,
10     1,  III|               hogy angolkórba esik.~– Akkor mehetsz a szobádba alunni.
11     1,  III|             ön teremtette meg magát.” Akkor aztán majd ő sírt volna.~
12     1,  III|             csak azt engedd meg, hogy akkor bejöjjek, mikor az a Párizsban
13     1,  IV |         szeretem az ékszereket.~– No, akkor Meritorisz úr előnyben van.
14     1,  IV |             belépnek ők ketten, éppen akkor foglalja le a társaság figyelmét
15     1,  IV |           szép darabot végignézhette, akkor már nincsenek előtte titkok:
16     1,  IV |     konyhapénzt. Mucuskám! Bubiskám!” Akkor már baj van!~– Uram! Ez
17     1,  IV |               színésznőnek készültem. Akkor is valahányszor valamit
18     1,  IV |            kezéhez adja át.~– No, hát akkor jöjjön be a levéllel.~–
19     1,  V  |               társaság előtt, de csak akkor tudta azt a kezéből kikapni,
20     1,  VI |              ha szemközt ül a leánya, akkor nem lesz képes azt megölni…~
21     1,  VI |          leány fuldokló hangon.~– Hát akkor tudod, hogy mi ért bennünket?
22     1,  VI |               tőled!~– Hát mit akarsz akkor? Minek sírsz?~– Csak egy
23     1,  VI |         kevesebb volt beletéve.~– Hát akkor adj ide a magadéból.~Arra
24     1,  VI |             többé el nem olvad.~– Ah! Akkor az olyan embert, aki ezzel
25     1,  VI |        szemeit anyára meresztve. Hisz akkor ez a szer egy angyal!~És
26     1,  VI |     aláírásokat sajátomnak.~– De hisz akkor önön veszik meg azt az összeget.~–
27     1,  VI |               a víz fenekére elértem, akkor előugrik, mint a «Deus ex
28     1,  VI |              Én pedig mondhatom, hogy akkor voltam életemben a legboldogabb,
29     1,  VI |         kérlelé Bertalan.~Tétovázott.~Akkor aztán odaugrott hozzá a
30     1,  VI |           külső ajtót csukódni hallá, akkor kiment az ajtókat bezárni.~
31     1,  VI |               mondom! Az a másik csak akkor adta nekem az életet, amikor
32     1,  VI |         amikor nem tudtam róla; de ez akkor adta az életemet, amikor
33     1,  VII|             szobaleányok dáridózzanak akkor, amikor a gazdáik a falba
34     1,  VII|  kontempláljanak reggelig a dutyiban, akkor majd kieresztik őket.~–
35     1,  VII|               fogom neki elmondani.~– Akkor még valami rosszabb helyre
36     2,  I  |         idővártatva azt mondá a nő:~– Akkor én is elmegyek a leányommal
37     2,  I  |           Pancsovára.~– Hát énbelőlem akkor mi lesz?~– Ön megszabadul
38     2,  I  |         feljelent a rendőrségnél, hát akkor megbüntetik az ön feleségét
39     2,  I  |             nevedet viselő nőnek. Hát akkor az első esetben veszem a
40     2,  I  |     szomszédokat, rendőrért kiabálok: akkor te, mint nagy ember, el
41     2,  I  |            semmi ingó-bingója.”~– Hát akkor maradok a fekvőségemnél… –
42     2,  I  |             mondja, hogy törvénytudó: akkor ismernie kell azt a törvényt
43     2,  I  |            Vida-tánc démona megszáll, akkor én megszűntem ember lenni:
44     2,  I  |            ember lenni: csoda leszek! Akkor engem három férfi nem bír
45     2,  I  |             férfi nem bír megfékezni! Akkor velem van az ördög! Akkor
46     2,  I  |             Akkor velem van az ördög! Akkor én azt, aki a kezem közé
47     2,  I  |               az ágyból? Ha este van, akkor vacsora ideje van. Igen,
48     2,  I  |        megszabadult a démonától.~Csak akkor kérdezte már a leány, mikor
49     2,  II |      Meritorisznénál szobaleány volt: akkor még Zsuzskának hítták. Az
50     2,  II |          szerencsénk vele találkozni, akkor kék frakkja volt, Meritoriszéknál
51     2,  II |         csinál a tiszteletével.~– Hát akkor mi köti önt hozzá? Mi hordta
52     2,  II |           neki húszezer forintot, hát akkor nemcsak hogy elhallgat,
53     2,  II |                  Adott volna ön nekem akkor egy rózsacsokrot, az kedvesebb
54     2,  II |               gyűlölök, én szeretek”, akkor ezen a tituluson nincs válóper.)~
55     2,  III|     tartalmukról bebizonyítani.~– Hát akkor mért tartja ezeket a leveleket
56     2,  III|                higgye el nekem.~– Hát akkor mért nem akar megszabadítani?
57     2,  III|               mikor mindezen átesett, akkor elég az egyik félnek megbánni
58     2,  III|   tapasztalatból, hogy a férfiak csak akkor tudnak írni, ha a szájukban
59     2,  IV |           alak az ő jegyese volt. Még akkor a gigerli szót nem találták
60     2,  IV |           lionnak hítták a divathőst. Akkor ez egyike volt a magyar –
61     2,  IV |             vezéreinek.~S ez az ember akkor felbontotta a viszonyát,
62     2,  IV |               a dzsentri társaságban. Akkor azután hirtelen behízelegte
63     2,  IV |        mártatott, végighúz a sorokon, akkor azok egy perc múlva láthatókká
64     2,  IV |               lépcsőre nyíló ajtón, s akkor aztán – otthon találja magát.
65     2,  IV |             feleségem szobájában, hát akkor én önt az ablakon fogom
66     2,  IV |             velem érintkezésbe jönni, akkor kénytelen lesz engemet felkeresni.
67     2,  IV |               feleségéhez fordulva –, akkor aztán mindjárt ott is maradhat
68     2,  V  |             hogy elmennek Pancsovára. Akkor az asszony bizonyosan itt
69     3,  I  |        levelet adtam át.~Helvila csak akkor vette észre, hogy két levelet
70     3,  I  |             Igazán ő volt a gardedám.~Akkor aztán hozzáfogott az ajándékcsomag
71     3,  I  |           méntelepek egyikénél…”~– Ez akkor volt, tudod – mondá Camilla –,
72     3,  I  |       kifizessem. Én könyörögtem neki akkor, hogy lásson valami hivatal
73     3,  I  |                A levél így folytatá:~„Akkor a minisztériumtól az a válasz
74     3,  I  |               érzéstől megszabadítja? Akkor még csak a páráját szíttam
75     3,  I  |               holléte ki nem tudható, akkor az elhagyott árva számára
76     3,  I  |             hová dugták a strinkszet. Akkor aztán azt mondják neki: „
77     3,  I  |               víz!”; ha közeltalálja, akkor „tűz, tűz, tűz!”, s ha megtalálta
78     3,  I  |              megtalálta a strinkszet, akkor futnak előle; akit utolér,
79     3,  I  |               meg, mi van a levélben.~Akkor aztán Zeno ki hagyta a kezéből
80     3,  I  |      végigolvasta a levelet Zeno, már akkor teljesen ura volt a szerepének.
81     3,  I  |                Nagyon jó lesz.~– S ha akkor ő kezét nyújtja felém, én
82     3,  I  |           vastag hazugság volt.~– Hát akkor mért rohantál ma rám, Vigárdynak
83     3,  I  |          kineveztettem tanítónőnek.~– Akkor átfutott a fülemen. Te tanítónőnek?~–
84     3,  I  |          Tiltakozom ellene. Pedig még akkor csak in petto volt a sors
85     3,  I  |               elfogadtam ez állást.~– Akkor még nem tudtad, hogy az
86     3,  I  |            nem kártyán nyertem.~– Hát akkor hol vetted?~Helvila odaállt
87     3,  I  |               galléromban találtam?~– Akkor mégis inkább akceptálom
88     3,  I  |       Nyomorult démon! Ez a betegség. Akkor hagy el, amikor itt kellene
89     3,  I  |               rámjönni a roham elébb. Akkor, amikor itt állt még! Most
90     3,  I  |             hogy veletek menjek, mert akkor kifestem az arcomat pirosra,
91     3,  I  |            Vigárdynak, s idehívod. És akkor azt mondod neki: „Uram!
92     3,  I  |              Jó! Te is engedtél nekem akkor egy napot, mikor azt kívántad,
93     4,  I  |          szívvel. Zeno csak nem jött. Akkor Helvilát küldte el az apját
94     4,  I  | Szerenádvalcert kezdte el lepengetni, akkor Helvila letette a tollat.~–
95     4,  I  |             tartott a lelki küzdelme.~Akkor felvette azt a tollat, melyet
96     4,  I  |              petróleumlámpás mellett.~Akkor aztán őt is elnyomta az
97     4,  I  |                karszékében ülve. Csak akkor ébredt fel, amikor Helvila
98     4,  II |          mondhatom, hogy „meghótt”.~– Akkor én lövöm magamat főbe!~–