12-bamba | bamul-cseme | csend-elmeg | elmen-felem | feler-gouve | gratu-holmi | holot-karcs | karho-kocsi | kocso-lette | leult-melye | melyr-olele | olelg-predi | preme-szamo | szana-tarsa | tarsu-urnoj | urnon-zongo | zsak-zuzta
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1 2, II | staatsviziteket a szalonjában fogadta 12 és 2 óra között. S a tökéletesség
2 3, I | letartóztat, az a büntetőkódex 128. paragrafusába ütközik. (
3 2, II | szalonjában fogadta 12 és 2 óra között. S a tökéletesség
4 1, II | Rezgéshullám, mely percenként 200 méternyire halad. Vegye
5 2, IV | engemet felkeresni. Pannonia, 22. szám. Magamat ajánlom.~
6 3, I | gyámsági törvény, melynek 84. paragrafusa azt mondja,
7 2, IV | Vigárdy úr este 6 órától 9-ig valósággal ott tarokkozott
8 2, I | szemei elől bujdokolnom. „Ab ovo” ki van egyenlítve az
9 3, I | Ez nagyszerű kép lesz.~– Abbahagyod? – ordított Zeno.~– De ne
10 3, I | tudott szólni.~Helvila aztán abbahagyta a naivát: elővette a hidegvérét,
11 1, V | Csak legalább ittam volna abbul a pezsgőből, amit kiátkoznak
12 3, I | gyereket, sváb gyereket ábéabra tanítani? Nem! ily szégyent
13 1, VI | kiadók lábtót támasztanak az ablakához, úgy törnek be a kéziratért.
14 2, III | vitte. Amanda eljött az ablakból, ismét csengetett a komornyiknak.~–
15 2, III | férje eltávozása után az ablakhoz lépett, s figyelmesen nézett
16 4, I | megítéléssel, a tapasztalat az ábránddal kiengesztelhetetlen harcokat
17 3, I | Téged elkápráztat az az ábrándkép, hogy valaha ismét visszatérnek
18 2, III | Csupa hálálkodás. Idealizáló ábrándok. Plátói szerelem. Határozatlan
19 1, III | tréfáltam. Nem a hegedűs az én ábrándom, hanem Beethoven szimfóniája.
20 1, VI | bajuszával összevegyül, szemei ábrándosan kékek.~– De igen – felel
21 1, IV | szelíd tekintettel, mely ábrándosba játszik. De ez csak hamisság.
22 2, I | sorsát egy magához hasonló ábrándozó, érzelgő asszonyéval, ön
23 2, I | képviselő”. De ő annak az ábrázatját még sohasem látta, pedig
24 3, I | tulajdonod a „terülj meg abroszkám!”? Mi volt a kívánságod?~
25 3, I | ismered a világot. „Les absents ont tort.” Ez legjobban
26 1, II | munkára alkotott gép, ami absolute nem érez semmit. Igenis
27 2, I | kiegyenlíti. C’est signé: – „pour acquint”. Kezdjünk új rubrikát: „
28 2, I | semmiről. Te megtartod a jus acquisitumot, hogy is mondják csak: a „
29 2, IV | előtt. Szabadalma van ott ácsorogni. A kerékpárját ott hagyja
30 1, IV | a fácánysülthöz lencsét ad mellékletül, holott az pörkölt
31 1, V | a fának kóstoltatta meg Ádám apóval, hanem a hajtását
32 3, I | beszámolni, a lemondására adandó választ és felmentését bevárni,
33 1, II | kéziratoknak, melyek vissza nem adatnak. Ön énekelni is fog, egy
34 1, VI | való, mert ebben nevek és adatok vannak, amik másokat is
35 2, I | Ne tégy így! Ne tégy így!~Addig-addig, míg betuszkolta a leányt
36 3, I | Megfoghatja-e a kezét? Adhat-e neki tanácsot?~– Nem teheti
37 2, IV | akarom, kivehetem. Át is adhatom: au porteur. „C’est à prendre,
38 2, II | szívem a nyomorultakon. Adhatott nekik miattam ezereket a
39 4, I | No, hát Isten hírével: adieu!” Azzal felvett az asztalkán
40 2, V | tartalmú: engem kért fel, hogy adjam át magának.~Amandának a
41 1, VI | tudom eszközölni, hogy önnek adjanak egy biztos állomást vagy
42 2, II | Kínálja meg szivarral. Adjon neki egy reggeli lapot olvasni.~
43 2, I | hálátlan kígyó fejére! Most én adlak el téged – félpénzért –
44 2, IV | a köszörűkereket.~– Nem adná méltóságod ezt az ajánlatot
45 1, VI | újdonságot, mielőtt sajtó alá adnák a lapot. Isten önnel, Camilla!
46 2, I | amije van. Szívesebben adnám el a Haris-bazárt; de az
47 3, I | az ékszereimet el kellett adnom, hogy az apád váltótartozásait
48 3, I | utazom, te itt maradsz. Nem adod el a bútoraidat, hanem elviszed
49 2, I | igazán nagy öröm.~– Kegyednek adom át ez okiratot. Iparkodjék
50 3, I | fejével. Az volt a cassandrai adománya, hogy minden titkot kitalált
51 1, IV | nagysám. – Nekem különös adományom van. Én valamikor színésznőnek
52 1, IV | nincs több Budapesten. Azt adomázzák róla, hogy egyszer a redoutbálban
53 2, II | tartozik az rám? Nekem nem adósom semmivel.~(Mit tartozik
54 2, I | hogy a csődbe jutott férj adósságáért a hitvestárs nyoszolyáját,
55 2, I | Ferenciek bazárjában az adresszemet, hogy hová küldjék utánam
56 2, I | a fogába akasztva. – Te adsz énnekem pro rata temporis,
57 3, I | hagytál.~– Ah! S te nem adtad el azokat az ószereseknek?~–
58 3, I | hogy születtem? Miért nem adtál oda egy angyalcsinálónak?
59 2, I | A túlsó két szoba ki van adva.~– Dragomirovics Anasztáz
60 1, I | kínálkozék az vissza.~– No, no. Aetas praecedit. (A koré az elsőbbség.)~–
61 3, I | jött be rajta.~Egész arca affektált haragot hazudott. S hogy
62 2, I | finom termetű emberke, kissé affektáltan kifeszített mellkassal,
63 3, I | szerencsétlen levélre. Te most, afölötti álörömödben, hogy a férjedet
64 2, I | ön a válaszútnak a másik ágára. Ha ön ettől a hatalmas
65 1, IV | rendjeles doktor, lábhegyére ágaskodva. – Ön a feleségeinket mind
66 1, V | a váltókat szakértőknek, agnoszkálják az aláírásokat. Juj! micsoda
67 1, IV | legközelebb álló Kapiczány úrhoz, ágrul szakított nyájassággal:~–
68 2, I | szappanozva, a sáros topánja az ágy elé tévede őt magát még
69 4, I | mellékszobába távozott, ahol az ágya volt.~Camilla még ottmaradt
70 2, I | azzal erőltette meg az agyát; most az anyja ápolja, senkit
71 2, IV | az erekben, aztán fel az agyba, az arcba. Ez több, mint
72 2, I | házmesterné beszéli ekként az ágybérlőjének, a napidíjasnak. Ez pedig,
73 2, I | este szoktam én fölkelni az ágyból? Ha este van, akkor vacsora
74 1, II | mert a szemöldöke fölötti agykidudorodás a gyilkossági hajlamot fejtette
75 1, II | lételtől.~– És a jótékonyság?~– Agylágyulás szimptómája. Gyakran megvesztegetési
76 2, I | egész megfeledkeztem. Ezzel agyon vagyok ütve. Vegyen rólam
77 4, I | az embert! Fölkeresem és agyonlövöm.~– Hiszen ha azzal segítve
78 3, I | pisztollyal engedte magát agyonrémíttetni.~– Komédiát játszik az én
79 3, I | benneteket egy öleléssel agyonszorítani.~S karját utánuk terjeszté.~
80 1, II | megállapított igazság, hogy az agyvelő idegszálainak bonyolódása
81 1, VI | izomtömeg, fél!~Hanem az agyvelőnek van akarata.~S lassanként
82 1, VI | rákezdte a Szerenádvalcert.~Ahá! Megvan.~Helvila odasietett
83 1, IV | Alasztor meghallja fél füllel. „Ahán! Itt van már a Flórián?”
84 1, II | az imádkozást is, és az áhítatos léleknek Istenhez való ragaszkodását?
85 4, I | Helvila gyermetegen mosolygó áhítattal mondá:~– Most már tudom,
86 3, I | rejtett völgy a hegyek között, ahova hír sem jár. Megyek veled
87 4, II | aranyfogantyúval. Méltsád névnapi ajándéka, a kettős monogram rajta.
88 3, I | ezzel a momentgéppel együtt ajándékba.~– Ne tessék komédiázni,
89 3, I | Akkor aztán hozzáfogott az ajándékcsomag felbontásához.~Az efféle
90 2, II | elfeledkeztem rólad: semmi ajándékkal sem leptelek meg az ünnepeden.
91 2, II | ünnepeden. Ez volt a névnapi ajándékom. Most általadom.~– Adott
92 2, V | ne döbbenjen. Nem olyan ajándékot értek, amely az ön büszkeségét
93 1, IV | revánsból az elhagyott Amandának ajánlá fel jegygyűrűjét, amit az
94 3, I | Camilla.~– Állami hivatalra ajánlani olyan embert, mint Meritorisz
95 4, I | jelzett képviselő hathatós ajánlatára.” S ezzel elővette a „szeretőmhöz”
96 2, I | tartja, amit rövid nyaka tesz ajánlatossá: a feje aránytalanul nagy
97 2, I | palack veresbor. Az orvos ezt ajánlotta.~– Derék orvos! De nem evőkanállal
98 1, III | megcsókolta.~Camilla az ajkába harapott.~Szerencsére megszólalt
99 1, IV | közel viszi egymáshoz az ajkait, hogy csóknak is lehet számítani.~
100 4, I | tétova tekintettel, s száraz ajkaival azt rebegé: „Nem én írtam
101 1, II | arcszín, a finom metszésű ajkak, korallpiros színükkel,
102 2, IV | Amanda nem állhatja meg, hogy ajkpittyesztésével ki ne fejezze azt a benyomást,
103 3, I | odarohant a szekrényhez, melynek ajtajában benne volt a kulcs, azt
104 4, II | Alasztor odament a hálószoba ajtajához, s bekopogtatott rajta.~–
105 1, VI | mind bezárják előttünk az ajtajaikat. S eltagadják, hogy otthon
106 4, II | visszasomfordált a benyíló ajtóba, nagy unszolással kínálgatva
107 2, IV | tetszett neki, mintha az ajtócsapásnak visszhangja támadna. Az
108 1, VI | danolása, majd a kíméletlen ajtócsapkodás. Azután jött a mélységes
109 3, I | megbocsáss!” – egy kis ajtóeltévesztéssel Amandához vinné el, és annak
110 2, I | Visszajövet ismét előveheti. Az ajtómon ugyan Dragomirovics Anasztáz
111 2, I | Ha ön így beszél, én az ajtómra tolózárt csináltatok, és
112 1, I | daliás úr az első emeleti ajtónál megáll, melyen fényes pakfong
113 1, VI | Félve nyitott be rajta.~Az ajtónyitásnál majd elfújta valami leskelődő
114 1, VI | soká aludt volna?~Várt az ajtónyitásra. Az estély végeztével a
115 1, VI | pedig, a lépcsőre nyíló ajtóval, adja ki. Én ismerek egy
116 4, I | Hazugság! Nem igaz!” Ki ájul el? Ki fut ki a teremből? –
117 1, VI | Lexikonából olvasott az ájulásról. – Ez az. – A szemek halálmeredése,
118 1, V | kivegye a kezéből, amely az ájulást okozhatta. Jogot vett hozzá,
119 1, V | tehetett többet, minthogy az ájult nőnek a fejét, mely a balzac
120 1, VII | Életre hoztad Camillát az ájultából?~– Én már élve találtam.
121 1, VI | akinek a kedvéért tettesse az ájultságot.~A cselédek lótottak-futottak
122 1, IV | csakugyan fél hanggal alább ajzotta fel a gép húrjait, mint
123 1, II | mert százféle variánsa akad. A legtöbbször kutyaösztön,
124 3, I | ennek a tréfának a legfőbb akadálya az, hogy nekünk nincs hozzá
125 2, I | sokszor félrevonult volna az akadályok elől, ha az ön nejének heroinai
126 2, I | kezdett.~– Majd meglátom, ki akadályoz meg engem abban, hogy családfői
127 1, V | gazság!~Alasztor meg akarta akadályozni abban, hogy a levelet fennhangon
128 1, IV | úrnak olyan fontos teendője akadt, amely őt megakadályozza
129 2, I | Ha ön ettől a hatalmas akaraterejű nőtől elszakítaná magát,
130 2, I | minden ízén, hogy küzd az akaraterő az idegek szellemével.~Ámde
131 3, I | megfelelő taglejtésekkel kísérte akaratnyilvánítását.~– Mármost hát mégis kell
132 1, V | meg a hozzátartozóira – akárcsak egy léket kapott hajón.~
133 1, VI | magával viszi a gyalázatot, akárhová fut. Mentül jobban fut,
134 2, I | Dragomirovics Anasztáz úrnak.~– Akárkinek! – Itt pedig nincs az ön
135 1, III | megijesztesz.~– No, pedig hát nem akarlak megijeszteni. Te drágalátos,
136 2, I | én párbajra nem híhatlak, akármilyen verbal injuri-et kövess
137 1, VI | karjait. Mintha a lelke le akarná rázni magáról ezt a megutált
138 2, I | egész világ szeme láttára akarnám a karomon elővezetni, s
139 1, II | banális fogás az, engem akarni kényszeríteni bókok mondására.
140 2, I | zúztam.~– Az apádat is meg akartad ölni.~– Hahaha! Azt a kis
141 3, I | embernek, aki miatt meg akartál halni! Annak az embernek,
142 3, I | sértettelek! Én tégedet meg akartalak rontani, s te engem újjáteremtettél.
143 2, I | kétségbeesésben. Mi meg akartuk magunkat ölni. Itt ezen
144 1, II | amilyenek mindnyájan vagyunk és akarunk lenni. Tündérekben, szentekben
145 4, I | dobbantott. „A te apád egy akasztófárul szakadt gézengúz, akinek
146 2, I | hüvelykujjának a körmét a fogába akasztva. – Te adsz énnekem pro rata
147 3, I | Te fruska. Hát te nem akceptálod, hogy ezt a pénzt a galléromban
148 3, I | találtam?~– Akkor mégis inkább akceptálom azt, hogy a kártyán nyerted.~(
149 1, VI | van egy fiatal felesége, akibe egykor szerelmes volt. Ha
150 4, I | férjnek a szép feleségét, akihez gyöngéd viszonyok csatolják,
151 2, I | legyenek emberek a világon, akikben nem az állat képezi az őslényt?~–
152 2, I | fenntartsa az életkedvet, akikhez régi emlékek varázsa vonzza;
153 2, I | érett eszű emberek vagyunk, akiknek a tévedéseit nem menti a
154 2, III | szemöldeit.~Vannak látogatók, akiktől nem szoktak névjegyet kérni.~
155 3, I | aki váltókat hamisított, akinél tehát a tulajdonjog iránti
156 2, VI | tanulmányozás végett, de akkora bolondot, mint te vagy,
157 1, VI | titkom.~A zenemű utolsó akkordját pengette annak a szép spanyol
158 1, IV | jegyezte el magának. Meritorisz akkoriban egészen a sportvilágban
159 2, I | láttatni a karján, mely egy akrobatanőnek is díszére válhatott. Eleinte
160 3, I | éppen arra a levélre volt aktuális szüksége.~Nem is vitázott
161 1, I | kezével, mint a jegyszedő az alagútnál, mikor azt mondja a kocsisnak,
162 1, I | honpolgár a kandallóban alágyújtani, míg a másik a gázkandeláber
163 1, VI | valami papír után, amivel alágyújtson. Megakadt a tekintete azon
164 1, V | Hiszen ha hamisak az aláírások, Vigárdy nem károsodik miattuk,
165 2, I | összevissza csókolták. Az aláírt neveket, a pecsétet, Pancsova
166 2, V | gyámatyám, aki beleegyezését aláírta, hogy e kinevezést elfogadhatom:
167 2, III | Határozatlan óhajtások. Aláírva: „Renata”.~– Ez az ő írói
168 3, I | mégis át tudta a képét alakítani.~Mikor azt az elolvasott
169 2, IV | hajdani imádójának mostani alakja rákényszerít.~Helyet mutat
170 1, II | Meritorisz Zénó neje, Camilla, alakjában, arcában egész leányos megjelenés.
171 4, II | helyezni el saját becses alakját, hogy Amanda előtte álljon.~
172 1, VI | mint a balzacon heverő alakkal vesződni. A sárga inas meg
173 1, VI | lidérc hozta álom.~A fekvő alaknak a lábainál azonban meglát
174 2, V | nemes, tiszteletre méltó alakra vittem át.~Amandának az
175 2, III | kabát van rajta, dinnyehéj alakú kalap a kezében, bordeaux-veres
176 1, IV | szuggerálja. Ön puskaport halmoz alánk.~Alasztor még meg is paprikázza
177 2, I | Te, újvilági lovag, arra alapítod a spekulációdat, hogy itt
178 1, IV | viszonzásul egy (firkászok számára alapított) Házi Rendjellel jutalmazták
179 3, I | atyádhoz. Nem ismered jól. Ő alapjában jószívű ember. Ha ő egyszer
180 2, IV | csalhatatlan bizonyítékot, ami alapjául szolgálhat egy válópernek,
181 1, IV | családot képeznek.~– Ez alapos felvilágosítás volt! – monda
182 3, I | is. Azt is letette – az alaptőkével együtt – az asztalra.~–
183 1, VI | mosolyra vált a hippokratészi álarc.~– Hm! Hát majd elmondom,
184 1, IV | letette az evésnél alkalmatlan álarcot. „No, hát uram, már most
185 1, I | Szolgája, Perukker úr!~– Alásszolgája, Dobokay úr!~A daliás úr
186 2, I | kalapomat, s azt mondom, hogy „alászolgája”, a családfő hazaérkezett,
187 3, I | névjegyét a közszolgának. Az alászolgáját kívánt, és eltávozott.~–
188 1, VI | lesz. S amit az fog fizetni albérletben, abból ön az egész lakásbért
189 2, I | csak fizeti valaki.~– Az albérlő.~– Az a bizonyos Dragomirovics
190 3, I | az utánam következőnek.~– Áldott teremtés.~– Mind ilyen az,
191 3, I | No, még egy fölvételt!~Az áldozat végre fölszabadul.~A lemezt
192 4, II | Hagyjon engemet magamra az áldozataimmal.~Zeno, amint a húszezer
193 4, I | gondolkozott, hogy minő áldozatokat hozzon egy nő, aki a világ
194 2, V | kielégíthesse egy olyan messze eső alföldi városban található élet.
195 3, I | nem jössz már énvelem az alföldre; te el fogsz menni ővele.~–
196 1, I | mondta rá, hogy:~– Pedig aligha jobban nem tenné, ha a klavir
197 3, I | családomnak! Én tégedet aljas gyanúsítással sértettelek!
198 2, IV | elhihetne énfelőlem ilyen aljasságot?~Amanda hátat fordított
199 3, I | ahol a malversatiónak ezer alkalma kínálkozik.~– Ne beszélj
200 1, II | ebédnél, meg az után volt alkalmam a kis Helvilának egy-egy
201 1, IV | hölgyecske letette az evésnél alkalmatlan álarcot. „No, hát uram,
202 2, V | jól.)~Ahelyett a komornyik alkalmatlankodott megint. Megint névjegyet
203 3, I | legközelebbi találkozásunk alkalmával odaadtam.~Azt az öntudatos
204 2, I | államvasutaknál pénztárnoknői alkalmazása van, s üres óráiban a hírlapokba
205 2, II | nyelven, de azt mind nem alkalmazta a maga helyén, s minden
206 4, I | minisztériumhoz tartozó vasutaknál alkalmaztatta pénztárosnőnek? Helyesli-e
207 1, IV | egymásra. Meritorisz kapott az alkalmon: hirtelen megkérte Camilla
208 3, I | egy pusztán, ahol nincs alkalom, nincs csábítás.~– Eredj!
209 1, II | esetben hiánya a csábító alkalomnak, de bizony most már abban
210 1, IV | művészi előadásra vállalkozott alkatrészek: azok a legidegesebbek,
211 1, VI | ellenkezőt érnők el. Ha alkohol vegyül e szer közé, attól
212 1, VI | emberek a poézishez? Akik alkoholometerrel mérik az indulatot, s boncolókéssel
213 3, I | volt az egész. Így volt alkotva a természettől. Egyike azoknak
214 2, IV | visszhangja támadna. Az alkovenben levő szőnyegajtó csapódott.~–
215 1, VI | szer nem enged ám magával alkudni. Ez abban a pillanatban
216 1, VI | az én tárcámba? Hasonló alkuk mindig négyszem között köttetnek.
217 1, II | megszokás: egy egész osztálynál alkutárgy és spekuláció. Mindannyiszor
218 2, I | férjével. Nagy embert, híres államférfit akar belőle csinálni, azért,
219 3, I | volt az szent pénz, mert az államkötvények hátára mind Vigárdy neve
220 4, I | honatya, aki a szeretőjét az állammal fizetteti meg!~S tovább
221 2, I | segélyt el nem fogad. Az államvasutaknál pénztárnoknői alkalmazása
222 4, I | helyzetének egész visszás állapota fölött. Az ember lelke tele
223 3, I | promoveáltak, az ottani állapotokról. Onnan várta a választ.~
224 2, I | Légy tekintettel nyomorult állapotomra. Ne szégyenítsd meg a családomat.
225 4, I | azért, hogy a világ előtti állását visszaszerezze.~Hát ki az
226 3, I | általa egykor kért hivatalos állásba behelyezzék. Ez az én válaszom
227 3, I | egyszer tisztességes, előkelő állásban fog lenni, ismét azzá lesz,
228 4, I | lenned, s elfoglalni az állásodat!” Én azt akartam megtudni,
229 4, I | is elállt. „No, hát mit állasz itt, mint a sóbálvány? Nem
230 1, II | emberek mint állatok. Igazi állatmutogatás.~– De visszajön?~– Nem fogok
231 1, II | buddhistánál van lélekvándorlás állatokba. A többinél nincs túlvilág.
232 1, II | planéta, amelyet magunkforma állatoktól lakható földnek ismerünk,
233 2, I | akarok! Adj nekem valami élő állatot: egy macskát, egy nyulat,
234 2, II | a nőnek az ártatlanságát allegálja. De arra nem felel, hogy
235 1, VI | hogy hajba kapjunk. Mit allegálunk, hogy melyik kié? Ez úgyis
236 2, IV | Castor-kalappal.~Amanda nem állhatja meg, hogy ajkpittyesztésével
237 3, I | szemed, a szád: így nem állhatsz fényképmasina elé. Nekem
238 1, VI | jácintokat…~Ezt már Camilla sem állhatta meg, hogy hangos sírásra
239 1, II | önnek.~– Honnan veszi ezt az állítást?~– Hiszen régi barátja vagyok
240 2, I | fővárosban; voltak, akik azt állították, hogy látták is a jegykiadó
241 1, VI | sem ketyegett. Meg volt állítva a hegedűprodukció kedvéért.~ ~
242 4, II | alakját, hogy Amanda előtte álljon.~A kis szobából nem hallatszott
243 1, VI | volna elbukni, bizony nem állnék elő erényt prédikálni, hanem
244 1, IV | lencsével! – szól a mellette állókhoz Toffi nagysám.~Kapiczány
245 1, VI | önnek adjanak egy biztos állomást vagy a vasutaknál, vagy
246 2, I | fújtattak, a szemei keresztbe álltak, a kezeit saskarmokká görbítette,
247 3, I | lábunk alatt: tűzakna fölött állunk, ami fel fog robbanni. Elárulta
248 1, III | azt a szimfóniát, térden állva kérek bocsánatot a mester
249 1, V | Éva anyánk, aki nemcsak az almáját a fának kóstoltatta meg
250 2, I | szabad-e énnekem még csak álmodnom is egy olyan boldogságról,
251 1, VI | tudom, mi a világ. Még az álmomat sem hagyták végigálmodnom –
252 1, VI | válasszunk önnek egy írói álnevet, ami alatt ezt a legelső
253 3, I | levélre. Te most, afölötti álörömödben, hogy a férjedet visszanyerted,
254 1, II | magasra felnyílnak, s kivillan alóluk az a két sárga szem, mely
255 2, IV | premierközönség vagyok, akit az álpátosz csak megnevettet. Másért
256 1, IV | enyim egyenes.” – „Tizennégy alsó!” – „Nix nutz! Tizennégy
257 1, IV | Sext von ász. – Quart alsóig. – Kilencven. – Stichmatch.”~
258 1, VI | innen, s te azalatt, amíg én alszom, megszököl tőlem. Ah, így
259 2, II | névnapi ajándékom. Most általadom.~– Adott volna ön nekem
260 2, I | mindjárt kiábrándítalak egy alternatívával. Én vagy egy önzetlen, minden
261 1, VI | a szobádba, feküdjél le. Aludjál csendesen. Majd reggel felköltelek.~
262 4, II | voltak. Idealisták voltak. Aludjanak békével.~Ekkor aztán Amandának
263 4, I | tollat.~– Én most megyek aludni. Délután többször kerestem
264 2, I | meg van engedve húsz éven aluli fiatal rajongóknak; de mi
265 1, III | Akkor mehetsz a szobádba alunni. Tudod, hogy az orvos azt
266 1, VI | szobájába, megcsókolni az alvót, s a vánkosa alá dugni egy
267 4, I | ez a szó: „Nem én írtam ama levelet.” Ah! borzasztó
268 1, IV | gyermekek hasonlítása ehhez vagy amahhoz nem érv semmi tekintetben.
269 2, V | ajtó becsukódott utána, Amandából kitört a szenvedély.~– Mégis
270 3, I | karöltve az ő méltóságteljes Amandájával. A fejemet teszem föl egy
271 1, VII | én, amint menekülhettem Amandától, jó ürüggyel, ide siettem
272 2, III | Nem szakasztott mása-e ez amannak? Ő utánozza az én írásomat!
273 3, I | el, s aztán hátrament az amatőrgépet szétszedni s összecsomagolni,
274 2, I | akaraterő az idegek szellemével.~Ámde az a szent démon nem engedi
275 2, I | ernyedetlen buzdításban, amellyel önnek idilli lanyhaságú
276 1, I | a széles, húsos szájat, amelybe szerelmes minden asszony,
277 3, I | fertőjébe fogtok belesüllyedni, amelyből nincs kiszabadulás. Egymást
278 1, II | túl? Az egyetlen planéta, amelyet magunkforma állatoktól lakható
279 2, II | kabátjában jöjjön át hozzám, amelyikben a klubba jár, nem tűrhetem
280 3, I | többi is. A tanítók népe az, amelyre azt mondaná a „Mester”,
281 1, I | szerelmes minden asszony, s amelytől fél minden ember. Csak a
282 1, IV | jövendőmondó a hazájában.”)~Ez amennyire igaz latinul, olyan nagy
283 2, I | tudhattad. Voltam én azalatt az amerikai prériken buccanier, aki
284 2, II | Élvezetet találok a körében, amibe semmi érzékiség nem vegyül.~
285 2, I | megyek. Clara pacta, boni amici.~Camilla csak most értette
286 1, VI | postánál mint pénztárosnőnek, amihez nem kell egyéb, mint tiszta
287 2, I | Hát azt adja el az ember, amije van. Szívesebben adnám el
288 1, VI | angol és francia íróktól, amikből tanulmányozhat. Ön egy év
289 3, I | visszatérnek a boldog idilli napok, amiken teheneket fejettél, s örültél
290 1, VI | vannak mindenféle ételekkel, amikhez senki sem nyúlt még. Ott
291 2, I | értékű váltót kifizettél, amikről az a véleménykülönbség volt
292 1, II | önző, élvező emberekről, amilyenek mindnyájan vagyunk és akarunk
293 1, II | mind olyan ideális emberek, amilyeneket a mai világban már senki
294 3, I | képes belőle összeállítani, amilyennel csak valaha házasulandó
295 1, II | Nem az boldogít bennünket, amink van, hanem az, amit remélünk”.
296 2, V | kedélyfordulattól is, mint aminő engemet ért tegnap.~– Ah!
297 1, II | olyan ideális szerelmesek, aminőket ön ír le, csak a keresztes
298 1, IV | azok a tarokk-kompanisták, amitől a schatzikám kabátja illatos?~–
299 3, I | az evangéliumot! Ezt az amnesztiát!~Olyanformán tett.~– No,
300 3, I | több szüksége van egy ilyen amulettre, mint teneked.~Most aztán
301 2, I | sem voltam képes ezt az „ananász” urat a képviselők lajstromában
302 1, V | olyan doktor, aki lepkéket anatómiáz, nem gyógyít, azonfelül
303 1, IV | teáscsészéket lerakják, az andante kezdődik.~Camilla ezalatt
304 1, V | legáhítatosabban hallgatott andantét egy halálos sikoltás hasítja
305 1, IV | gyöngébbek kedvéért a régi anekdotont: „Lássuk már a medvét?” –
306 1, III | korához képest: félő, hogy angolkórba esik.~– Akkor mehetsz a
307 2, IV | nevez ön ilyen oknak?~– Amit angolul úgy neveznek, hogy „criminal-conversation”,
308 3, I | Miért nem adtál oda egy angyalcsinálónak? Még most is csinálhatsz
309 2, II | a toalettasztal faragott angyallal, a másikon a Wertheimszekrény,
310 2, I | kandallóhoz verjem.~– Nem! Nem! Angyalom!~– Vért kell ontanom! Meleg
311 2, III | A régi nóta. Igyekezik angyaltisztára mosni azt az asszonyt.~–
312 3, I | akinek tartozol legalább annyival, hogy le ne buktasd a háztető
313 1, VI | összeg: kissé inkorrekt módon anticipálta a maga részét. De én teljesen
314 2, I | Ennek azonban a legjobb antidotuma az, amit úgy hínak, hogy „
315 1, II | remény: csak intrika; az antik ideál mind stereotipozva
316 1, VII | tartottad őket?~– Igen.~– Miféle antitoxikonnal?~– Az az én arkánumom. De
317 3, I | lesz ásva a jó renoménk. Az anyádat fogják elítélni! Őtet kiáltják
318 4, I | aztán ki az indóházhoz, az anyáddal ne sokat ceremóniázz, csókolózz,
319 1, VI | s az engedelmességet az anyai tilalom iránt. Felöltözik,
320 2, I | Zeno. És azután szerzett az anyámnak tisztességes munkakört,
321 4, I | én azt rebegtem, hogy az anyámra vártam, aki velem akart
322 3, I | Őtet kiáltják ki rossz anyának, rossz feleségnek.~Úgy folyott
323 1, V | csipkében. Az eredeti Éva anyánk, aki nemcsak az almáját
324 1, VI | a leány ragyogó szemeit anyára meresztve. Hisz akkor ez
325 2, II | feküdt betegen. Amíg én az anyjával nála voltam: hazaérkezett
326 2, I | sincsen. Törtem, zúztam.~– Az apádat is meg akartad ölni.~– Hahaha!
327 2, I | lihegé a leány. – Mert apagyilkos leszek. Megölöm e percben!~–
328 1, IV | praktikusabb elme: ő az apához tartja magát.~– Szokott
329 4, I | Legjobban megdöbbentett az, amit apámrul mondott. És még csak le
330 1, II | Hiszen amely zsolozsmát Árpád apánk bejövetelekor a Vereckei-szorosnál
331 1, II | átörökléstől függ. Akinek az apja vagy nagyapja bolond volt,
332 1, IV | reményteljes úrfi, aki se az apjához, se az anyjához nem hasonlít:
333 2, I | Zenónak. Magasabb volt az apjánál. Amint a karját fölemelte,
334 3, I | vetted?~Helvila odaállt az apjával szemben, mint egy vallatóbíró.~–
335 3, I | bakfisoknak jogot ád, hogy az apjukat leckéztessék?~– Azt is meg
336 1, IV | azt hiszi róla, hogy Noé apó elsőszülöttének az ivadéka:
337 2, I | az agyát; most az anyja ápolja, senkit sem bocsátanak hozzá.~
338 2, V | ezentúlra is azt a híven ápoló gyámatyját, aki önnek atyja
339 1, I | rágalmaztatni pedig éppen apoteózis.~No, de eleget beszélt már
340 1, V | fának kóstoltatta meg Ádám apóval, hanem a hajtását is. –
341 2, I | Elveszíthetsz, becsukathatsz. Appellálok a te nemes szívedre. Légy
342 3, I | Vigárdy neve volt írva. – Apródonkint kisül, hogy az mind az ő
343 2, I | pirul az arcom, mikor ilyen aprólékosságokkal állok elő. Hát miről van
344 2, IV | estem”-et. Mosolygott és apróra nevetett.~– Méltsád engemet
345 3, I | strinkszet akarsz játszani, apuska? Nagyon jó lesz! Tudod,
346 2, IV | viszonyát, mert nem tudott az arája számára receptiót kivívni
347 3, I | érzéseknek, annyi embergyűlölet árán szereznek. Menjünk oda!
348 3, I | Te angyali lélek! Te arany ember! Te gyémánt szív!
349 2, V | azután szombaton fényes aranyakkal szoktak beváltani. (Így
350 2, I | bicsakokat árulni – voltam aranyásó rowdy Ausztráliában, voltam
351 1, IV | frakkján azt a keresztülfűzött aranygombot, s magával vonszolja a zongora
352 3, I | elkezdték, mikor a colchysi aranygyapjút ellopták.~Éspedig a férji
353 3, I | összekötjük a régi jó barátság aranyláncát, mondhatom neki azt: „Most
354 1, IV | vendégnek lenni.” (Ez az aranymondás már cinkbe van öntve.)~Annyi
355 2, I | tesz ajánlatossá: a feje aránytalanul nagy a termetéhez, s abból
356 1, IV | mind a kettőnél házibarát.~Aratás ez Kapiczány úrnak!~Még
357 1, VI | térdéről, s felnézett az arcába. Azon még most is ott vonaglott
358 1, IV | hárman is, s mindannyinak az arcából kirí a csúfondáros részvét
359 1, IV | tökéletes hasonmása az anyjának, arcban és termetben. (Tizenhét
360 2, I | Nem!~Egy-egy rándulás, egy arcficam még elárulá, hogy a démon
361 2, I | egy rabnőt!?~Zeno furcsa arcfintorgatással mondá:~– Hát azt adja el
362 1, VI | minthogy naponta elővettem az arcképét, s elbámultam rá, hosszan,
363 1, VI | megértette mind a hangot, mind az arckifejezést.~– Ugyan, édes Camilla,
364 1, VI | neked piros ruhát is, az arcodat is kifesti pirosra, hogy
365 1, III | szemöldöködet! Sehogy sem illik az arcodhoz a harag. Hát nem szabad
366 4, I | kárörvendő, nevető, gúnyhahotázó arcok! A kormánypártiakon a harag,
367 2, I | Bagatell dolog! Igazán pirul az arcom, mikor ilyen aprólékosságokkal
368 2, III | ráncokat látok támadni az arcomon. E négy év alatt tíz évet
369 1, II | szinte hogy árnyékot vet az arcra. – Hanem aztán mikor ezek
370 1, II | halvány, de könnyen elpiruló arcszín, a finom metszésű ajkak,
371 2, I | percig sincsenek nyugton. Az arcszíne rezes.~Amint belép, lábhegyen,
372 1, IV | termetű, finom tojásdad arcú japáni figurácska: szelíd
373 2, I | a lába rándult egyet; az arcvonásai minden percben más torzképpé
374 3, I | oldalról figyelemmel nézték az arcvonásait. – Milyen furcsa optikai
375 1, VI | lélekbúvár volt!~Tudott az arcvonásokban olvasni. Ilyen kifejezést
376 3, I | szokott dicsekedni. Ezt már az argonauták elkezdték, mikor a colchysi
377 2, IV | kimegy, anélkül, hogy maga Árgus észrevenné. Ott egy bérkocsiba
378 1, VII | már tudom, hogy mi volt az árkánumod, amivel kigyógyítottad az
379 1, VII | antitoxikonnal?~– Az az én arkánumom. De hát te mit keressz itten?~–
380 2, IV | unalmas dolog) csak egy árnyalata is a szentimentális érzésnek,
381 1, II | a fénye elmúlt: csak az árnyéka maradt meg. Van zelositás,
382 3, I | nyomrul-nyomra, mint az árnyékom; Vigárdyt pedig üldözi ez
383 1, II | félig lezártan szinte hogy árnyékot vet az arcra. – Hanem aztán
384 1, II | beleélte magát az emberi lélek árnyoldalainak tanulmányozásába. Valamint
385 3, I | cochinjairól: azokat jutányos áron kész átengedni. Én ugyan
386 1, II | Hiszen amely zsolozsmát Árpád apánk bejövetelekor a Vereckei-szorosnál
387 4, I | a klasszikus mondást:~– „Arria! – mondd a férjednek: nem
388 1, VI | bútorait. Azokért potom árt szoktak adni. Más ötletem
389 4, I | istentelenség győzzön az ártatlanok fölött? Hiszen mi nem vétettünk
390 2, II | Mindig csak annak a nőnek az ártatlanságát allegálja. De arra nem felel,
391 1, IV | már baj van!~– Uram! Ez árulás! Méregkeverés! – kiált közbe
392 2, V | komplott továbbszövését árulta el. Bertalannak teljes joga
393 3, I | tudható, akkor az elhagyott árva számára a gyámhatóság rendel
394 1, IV | özvegynél, aki öt neveletlen árvát táplál.~– Az valami rettenetes,
395 1, VI | száj megnyílik, és nagyot ásít. A félholt föléled.~Az első
396 3, I | vers. Ebben van metrum, asszonánsze, kádencia!~Camilla nem is
397 1, VII | történt ezzel a szerencsétlen asszonnyal. Mármost látom, hogy nincs
398 3, I | őrangyal? Mehet vele az asszonya a börzére, a kaszinóba,
399 2, II | Hazugság! Ön abba az asszonyba szerelmes! Ön engemet megcsal.
400 2, I | Hát mi az egy ilyen szép asszonyért? Valóságos „Bettel”.~(–
401 2, I | hasonló ábrándozó, érzelgő asszonyéval, ön fokról fokra lesüllyedne
402 4, I | bajon, nem várnám én, hogy asszonykéz végezzen vele, meg tudnám
403 2, II | Mit keresett ön annál az asszonynál?~– A leánya nagy beteg,
404 2, V | esetben szoktak tenni az asszonyok, hogy mikor valami hiba
405 2, II | elmenni ezeknek a nagyságos asszonyoknak az eszejárásán.~Az alkoven
406 4, I | éves, élte virágában élő asszonyra nézve mégis rémgondolat,
407 1, IV | a kérdés támaszt Amanda asszonyságnál. Egyszerre elhallgat. Ellenben
408 3, I | ugyanazokat az előkelő urakat és asszonyságokat a búcsúlakomára.~– Ah! Apa!
409 1, III | díszítő vendégraj között egy asszonyságot úgy hínak, hogy madame Delila;
410 2, III | hogy ne fecsegjen azzal az asszonyszeméllyel, hanem lásson a dolga után.~–
411 3, I | megelégedve.~– A nagyságos asszonytul is kérek névjegyet: két
412 3, I | magát védeni, nem szorulna asszonyvédelemre. Hisz rettegett párbajvívó.
413 1, IV | egy maliciózus szerkesztői asteriscust készül Elvira kisasszony
414 3, I | mit vétettünk. Alá lesz ásva a jó renoménk. Az anyádat
415 1, IV | Tizennégy király.” – „Sext von ász. – Quart alsóig. – Kilencven. –
416 1, V | hiszen a tolvajok és az aszfaltbetyárok ellen csak megvédelmezem
417 1, II | utalványokat, amikkel az aszkétákat jól lehetett tartani.~–
418 3, I | lelke. Ha szótlan leül az asztal mellé, fejét tenyerébe hajtva,
419 1, VI | Miért nem jön már?~Éji asztalkáján volt egy kis ütőóra, mely
420 3, I | orvosságoddal? Nem itt ennél az asztalnál keverted-e velem együtt
421 3, I | vállán, s aztán felvette az asztalról a revolvert, amit Zeno kezéből
422 3, I | a bevallás. Felkapta az asztalrul a százas bankót, s odarohant
423 2, I | válhatott. Eleinte tompán, asztmatikus lihegéssel beszélt, hanem
424 3, I | Hanem névjegyet kért az átadás elismeréséül.~Helvila kivett
425 3, I | kellett volna neki a levelet átadatnod, hogy olvassa el.~– De hát
426 1, II | saját munkája volt az. Ez az átadó pedig egy irgalmat nem ismerő
427 2, I | neked – a Dragomirovics Atanáz úr szobája kulcsának a másolatát,
428 2, V | gyermeki szeretetét. Én átengedem önnek továbbra is mindvégig
429 3, I | azokat jutányos áron kész átengedni. Én ugyan a tyúkokhoz nem
430 2, I | felvásárolta az egészet, s aztán átengedte nekem használatra méltányos
431 2, III | kiállani. S mikor mindezen átesett, akkor elég az egyik félnek
432 3, I | kineveztettem tanítónőnek.~– Akkor átfutott a fülemen. Te tanítónőnek?~–
433 1, I | toalettjét, s néhány perc múlva átjön az elfogadóterembe.~– No,
434 3, I | Camilla engedte is a vállát átkaroltatni; de Helvila kisiklott az
435 3, I | kiszabadulás. Egymást fogjátok átkozni!~– Helvila! Te félrebeszélsz!~–
436 1, V | Hogy megy hazáig ezekben az atlaszcipőkben?~– Ejh! Most egy olyan pokol
437 1, VI | kilépőkét. A hattyútollas atlaszlebernyeg a meztelen karjait is takarta.~
438 2, I | veresség: visszatért rá az átlátszó halaványság, míg egyszer
439 3, I | Helvila alig várta, hogy Zeno átlépjen a másik szobába, azonnal
440 1, I | fölfelé; az utóbb jövő fiatal atlétaalak, ez hármasával szöki át
441 1, I | nézni magán. Ez a tökéletes atlétai termet, amin megfeszül minden
442 2, I | női gyöngeség egyszerre átlobbant, mint füstből a tűz, lángoló
443 4, I | Mikor készen volt vele, átment a levéllel Helvilához.~A
444 1, II | erős vagy gyönge? Minden az átörökléstől függ. Akinek az apja vagy
445 3, I | már?~Camilla még egyszer átolvasta Vigárdy levelét.~– Milyen
446 1, II | hogy ott még a földről átrepülőket is minden jó indulat mellett
447 2, V | helyett atyja lett, s akire ön átruházta egész gyermeki szeretetét.
448 4, I | fel voltak nyílva, arca átszellemülve. Egyenesen állt, hátravetett
449 2, I | impertinens kérkedő modor helyett áttért a megtért, meghunyászkodottba.
450 1, IV | ki hozzá, hogy a levelet átvegyem az előszobában.~– Azt gondoltam
451 3, I | nem kell-e megszakadni egy atya szívének, mikor az egyetlen
452 3, I | Én nem engedem, hogy az atyádból gúnyt űzz! Menj! Teneked
453 3, I | túlságosan szigorú vagy az atyádhoz. Nem ismered jól. Ő alapjában
454 3, I | kínálkozik.~– Ne beszélj így az atyádról! Ez irtózatos!~– Irtózatos
455 1, IV | pedig nem az. Becsületes tót atyafi.~Ezeket alig helyezte el
456 3, I | kérlek. Ha találkozol az atyámmal, ne szólj neki erről a levélről
457 2, V | menni Pancsovára?~– Ha az atyámnak tetszeni fog bennünket meglátogatni,
458 3, I | hozzátette: „és önnek az atyjátul is hallottam”.~– Ah! – Camilla
459 2, IV | kivehetem. Át is adhatom: au porteur. „C’est à prendre,
460 2, I | voltam aranyásó rowdy Ausztráliában, voltam cethalász a grönlandi
461 1, IV | egy csoport központjává avatja, maga is odasiet megtudni,
462 2, I | indulatainak tökéletesítésére azáltal, hogy hazajövök, s mármost
463 1, III | állt előtte. Egy kisleány. Azaz, hogy egy nagy kisleány.
464 4, I | levélkét is megkapta.~Talán aznap nem is jutott eszükbe, hogy
465 1, VI | Camilla kihalászott egyet azokból a fehér kockákból a kanalával,
466 1, VI | hogy ne adja el a bútorait. Azokért potom árt szoktak adni.
467 2, I | volt közöttünk, hogy én azokon az aláírásokat hamisaknak
468 2, I | hagyjon el bennünket.~– Azokra a kínszenvedésekre én nem
469 3, I | az estély költségeire, s azontúl indemnity a túlkiadásokra.~–
470 3, I | Engedd meg, hogy könnyeimmel áztassam ez idvezítő levelet! Ezt
471 3, I | állásban fog lenni, ismét azzá lesz, ami elején volt: önmagára
472 2, I | akarsz a „giro in bianco”-ba.~Bertalan olyat ütött az
473 1, III | akarok?~– Jól van, no. Kis baba! Hát kell indusfánk? Azért
474 2, I | téged – félpénzért – egy babkáért! Kiálts egyet! S téged fognak
475 2, II | Meritoriszné, mint egy orfeumi baccháns. Hisz ez a fin du siècle.
476 2, III | nevelőintézetben tudtuk, mikor még „Backfischek” voltunk. Ezek szerelmeslevelek.~–
477 2, I | Mit kívánsz tőlem?~– Bagatell dolog! Igazán pirul az arcom,
478 2, III | A Jean értette, hogy mi baja van a nagyságos asszonynak
479 3, I | minket rontana meg: a magunk baját viselni könnyű, de el fogja
480 2, I | bolond idealista, hogy a más bajával törődik?~
481 2, I | hogy vissza ne essék a bajba. Óvni kell minden felindulástól.
482 1, IV | lakomaasztal szerkesztésével bajlódnak.~– Őnagysága még most nagyon
483 2, I | indulatba! Hisz rádjön a bajod újra!~– Távolítsd el innen
484 2, I | tomboltam? Mikor semmi bajom sincsen. Törtem, zúztam.~–
485 4, I | ha azzal segítve volna a bajon, nem várnám én, hogy asszonykéz
486 2, I | sok tanulástól kapta azt a bajt; most tette le a tanítónői
487 3, I | egy talizmánom, mely sok bajtól, csábtól megőriz. Egy szegény
488 1, VI | szakállal, mely lehajló bajuszával összevegyül, szemei ábrándosan
489 1, I | félholdakat, s a jól kifent bajuszt, mely teljesen érvényre
490 3, I | melyik paragrafus, amely a bakfisoknak jogot ád, hogy az apjukat
491 1, VI | halvány; el is visz színházba, bálba is. Víg életed lesz! De
492 1, VI | szalonajtón egy férfialak lép be, báliasan öltözve, kalapja, kesztyűje
493 1, IV | De hogy lehetsz olyan balogsüti? – feddőzik Alasztor. (Négyszemközt
494 1, VI | rúgnak. Ez nem gyalázat, csak balszerencse.~– De ezzel ön mégis hazudni
495 1, VI | elé nyújtsa: – Ne azt a balt! Ezt a jobbot!~– No hát!
496 2, V | fotográfia útján.) Amanda bálvánnyá volt merevedve.~– Isten
497 1, II | Gomblyukban cinkből. Egy bálvány van, akit imád mindenki.~–
498 2, I | Megfulladok! – lihegé, a balzacra vetve magát. Onnan is felugrott,
499 1, VI | tekint széjjel. Nini! A balzacról a szép selyem uszály omlik
500 1, III | nevezni. Inkább egy kedves kis bamba, első tekintetre.~– Te hallgatóztál! –
|