12-bamba | bamul-cseme | csend-elmeg | elmen-felem | feler-gouve | gratu-holmi | holot-karcs | karho-kocsi | kocso-lette | leult-melye | melyr-olele | olelg-predi | preme-szamo | szana-tarsa | tarsu-urnoj | urnon-zongo | zsak-zuzta
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1001 1, VI | Azután jött a mélységes nagy csend, mely olyan, mintha tele
1002 2, I | diadalait. Titokban, lelkem csendjében kiveszem a magam részét
1003 2, II | mehetett a szalonon, utána csenget.~Jean visszatér.~Már ekkor
1004 4, I | hanem ott légy az első csengetésre, s aztán ki se nézz az ablakon,
1005 1, I | igyekezik?~– Tetszett már csengetni?~– Az inasok bizonyosan
1006 4, I | Mindjárt egy óra lesz.~Ismét csengettek a konyhaajtón.~Camilla ment
1007 1, IV | kútforrásból tudom.~Újból szól a csengettyű, tárul a szárnyajtó. Ezúttal
1008 1, IV | Meritorisz és Vigárdy kölcsönösen cserében és bosszúból elvették egymásnak
1009 1, IV | eddig Toffi nagysám férjével cserélt ki kölcsönös emberszólásokat,
1010 2, I | piros ajkai kékek voltak és cserepesek. Egyenesen nekiment Zenónak.
1011 1, IV | s mikor ezek a mosolygó cseresznyeajkak megnyílnak: az az aqua toffana.~
1012 1, VI | keresztbetéve.~– Ide mellém tedd a csészédet – mondá Camilla.~– Én szemközt
1013 1, VI | tea. Megtöltötte belőle a csészéket színültig, s letette az
1014 1, VI | mondá Camilla.~– Az én csészémben már mind elolvadt.~– Mert
1015 1, VI | maga elé húzta azt a másik csészét, s ő is elkezdte abban az
1016 2, I | palackból húzott nagyot. Csettentett a szájával.~Camilla ott
1017 1, VI | az arca mosolygott.~Úgy csevegtek, mintha valami közönséges
1018 1, III | volt, nagy csattal haliotis csigahéjból; a nyakán egy sor fekete
1019 3, I | no! Ne járj a zsebemben. Csiklandós vagyok. Hát nem kártyán
1020 1, V | Ünnepelt szépségünk. Társadalom csillaga!” Itt van! „Opulens büfé!
1021 1, I | Perukker úr felnézett a csillárra.~– Ügyvéd úr hozzászokott
1022 1, VI | amint ott térdelt: ha nem csinál-e haragos arcot?~Dehogy csinált:
1023 1, VI | egykor szerelmes volt. Ha nem csinálhatott belőle feleséget, csinál
1024 3, I | angyalcsinálónak? Még most is csinálhatsz belőlem angyalt! Még gyermek
1025 2, VI | tanácsot adni, hogy mit csinálj vele? Hídd ki és lődd fejbe,
1026 1, VI | úgyis mind az ördögé már. Csináljunk consortiumot. Vigyünk le
1027 3, I | Bertalan számomra készít: azért csináltam ezt az egész scénát, hogy
1028 2, I | én az ajtómra tolózárt csináltatok, és soha egymással nem beszélünk
1029 2, II | szalagcsokrot, virágokat; csináltatott a hajából csodahurkákat,
1030 1, IV | A gavallér barátok egyre csipdesték, hogy mi az ára a tollnak?
1031 1, VI | Helvila megkérdezé, hogy hány csipettel tegyen a forró vízbe a peccobul.~–
1032 1, V | Krepdesinben és brüsszeli csipkében. Az eredeti Éva anyánk,
1033 1, V | tökéletes asszonyi állat! Mikor csipkekendőjével megtörli az izzadt arcát,
1034 2, II | mindent, ami drága: brüsszeli csipkét, gyöngyhímzést, szalagcsokrot,
1035 2, I | szétszórva a vállain, a csípőin. Az arca csupa tűzláng volt,
1036 2, V | tekintettel nézve Helvilára, csípős gúnnyal mondá a leánynak (
1037 1, IV | koncertet.~– Még várnunk kell – csitítja a művészt Alasztor –; a
1038 2, III | egyszer s rajtahagyta a csizmasarkának az önlenyomatát. Mégsem
1039 2, I | megszűntem ember lenni: csoda leszek! Akkor engem három
1040 2, II | csináltatott a hajából csodahurkákat, nem kímélt strucctollat,
1041 1, II | ragaszkodását? Annak minden csodajelenségeit?~– Édes nagysád! Hiszen
1042 2, I | azt beszélte, hogy ennek a csodálatos betegségnek az a válsága,
1043 1, IV | hangzik az általános csodálkozás magasztaló elszörnyedése.~
1044 2, I | ellenkező hatást műveli. Lehet csodaszer. Lehet méreg. – Kockáztatni
1045 1, II | Vagy írjon ön legendákat, csodatörténeteket, meséket a babonás, hisztérikus,
1046 3, I | Dehogy tündérjáték, dehogy csodatünet. Bizonyosan az az úr is
1047 2, I | vagyok. Jól tudom, hogy a csődbe jutott férj adósságáért
1048 1, VI | porcelánokat, ezüstneműket a csődtömeg közül, ami nem ment vitatkozás
1049 1, VII | felkísértetem őket a kapitányságra, csődtömeghez tartozó vagyon elsikkasztása
1050 3, I | felé fordítá a pisztoly csövének a száját.~Camilla a kétségbeesés
1051 1, VI | Vigárdyhoz, elkapta a kezét, csókjaival halmozta el, s egyre zokogta: „
1052 1, III | ütött, aztán rákezdte a csókkeringőt. Erre a nagy leányból egyszerre
1053 1, IV | egymáshoz az ajkait, hogy csóknak is lehet számítani.~A beköszöntő
1054 3, I | tologatja („Ez engem ki akar csókolgatni az ajtón!”), s egyszerre
1055 3, I | Engedd, hogy a lábaidat csókoljam.~S meg kellett neki engedni.~
1056 4, I | anyáddal ne sokat ceremóniázz, csókolózz, hanem ott légy az első
1057 2, I | drága írást; összevissza csókolták. Az aláírt neveket, a pecsétet,
1058 3, I | Egy hordár állt mögötte. Csomag volt a vállán.~– Itt van
1059 4, I | Helvila sietett pakolni. Csomagját összefűzte, bőröndjét lezárta.
1060 3, I | a szükséges ruhaneműeket csomagolta, midőn Helvila megérkezett.~
1061 2, III | selyemszalaggal átkötött csomagot.~– Hát nem irtózatos dolgok?~–
1062 1, IV | tanácsosné mégis kivezeti a csoportból féltett csemetéjét, ahol
1063 1, V | elkezdődött: egy mukkanás, egy csosszanás, egy széktolás nem hangzott;
1064 1, VII | maga lámpással a kezében csoszogott elő, kaput nyitott. Négy
1065 2, III | meg azokat velem.~Alasztor csóválgatta a fejét, szítta a levegőt
1066 3, I | itt lesz.~Helvila fejet csóvált.~– Tudod, hogy az szent
1067 2, I | az ajkai még gömbölyűbbre csücsörödnek, mintha fütyülne, azután
1068 1, IV | gomblyukából apró érdemrend-füzér csüng alá. A másiknak csak a hajkenőcsillata
1069 2, I | nem volt fogalom ennek a csúf zsargonnak a megértésére.~–
1070 1, V | kereste. Hanem azért engem csúfoltak „tollszedő leányának”.~Ezen
1071 1, IV | jegyesét tollszedő leányának csúfolták, s felbontotta a viszonyt.
1072 2, III | akár ravaszkodásból, akár csúfondároskodásból. Hiszen ön ismeri Camilla
1073 2, III | Márianosztrába!~– Nem! Ezért nem csukják be.~– Hát nincs ez ellen
1074 2, III | esztendőre be kellene őt csukni Márianosztrába!~– Nem! Ezért
1075 1, VI | várt, amíg a külső ajtót csukódni hallá, akkor kiment az ajtókat
1076 1, IV | van írással: mert az már csúnya plágium volna. – Bocsánat,
1077 3, I | bocsánatot, hogy négykézláb csússzak utánad, mint a nőrágalmazó
1078 2, I | volt! Egy férfi, aki sír, csúszik, mászik.~Vigárdy négyfelé
1079 1, II | mind igen kedvező…~– Ez a cukor, most jön a bróm. Hanem…~–
1080 1, VI | Kugler-bonbonokkal, amikért megint a cukrászlegény emel óvást: „Ez mind nincs
1081 3, I | mármost, kedves szép apuskám, cukros kis tátikám, szeretlek,
1082 1, VII | Természetesen: egy kis ciánkálival cukrozva meg a teát?~– Természetes.~–
1083 1, IV | harmadik csoport: doktor Czigelka és a családja. A doktor
1084 2, II | helyén, s minden műveltsége dacára egy levelet nem tudott megfogalmazni,
1085 1, IV | megkérte Camilla kezét. Camilla dacból hozzáment. Ekkor aztán Vigárdy
1086 4, I | hátravetett fővel, mint egy dacoló angyal.~– Nem fognak bennünket
1087 1, III | könyörgő szavára az anyjának a dacos kisleány egyszerre odaomlott
1088 1, VI | éjszakától!~A leány csak dadogva tudott beszélni: reszketett
1089 1, VI | anyját, s viszi, mint egy dajka a gyermeket, az ajtó felé:
1090 1, II | megnyilatkozása: aki már a dajkájától sem engedett magának hazugságokat
1091 4, II | zenélőóra a szép spanyol dal végakkordjait. A Dragomirovics-szállás
1092 1, I | Alásszolgája, Dobokay úr!~A daliás úr az első emeleti ajtónál
1093 1, VI | pengette annak a szép spanyol dallamú keringőnek. És azután is
1094 1, VI | a szobaleány csúfondáros danolása, majd a kíméletlen ajtócsapkodás.
1095 1, VI | Dobos-tortában.~S aztán elkezdte danolni éles, hamis hangon: „Három
1096 2, I | tarantálpóktól megmart leányok, egyre danolva: „Diploma! Pancsova! Hatszáz,
1097 3, I | egyikéből előhúzott három darab tízforintost.~– Köszönettel
1098 4, II | széttépné őket, ízekre, darabokra.~– Kívántam ezt; de most
1099 1, VII | az inasok, szobaleányok dáridózzanak akkor, amikor a gazdáik
1100 2, IV | imádkozni járok! (Ez már deklamáció volt.)~Amanda kolerikus
1101 1, V | ízlés! Mennyi sikk! Micsoda dekoratív érzés!” – Tessék! Ez lett
1102 1, VI | kérdi a vendég úr.~Magas, délceg termetű, szőke férfi, hegyes
1103 1, III | asszonyságot úgy hínak, hogy madame Delila; egy másikat meg Betsabénak;
1104 1, I | Schöngeist?~– Magyarul „deliszellem”. Az bizony. Fényes tehetség.
1105 2, I | engem a szent Vida-tánc démona megszáll, akkor én megszűntem
1106 2, I | kezd, az már megszabadult a démonától.~Csak akkor kérdezte már
1107 4, I | leányiskolába tanítónőnek, aki démoniacus őrjöngő, s egyszer már egy
1108 4, I | lelke tele van ellenmondó démonokkal. Az érzés a megfontolással,
1109 3, I | forint fizetése, lakása, deputátuma és utazási költsége, később
1110 2, I | leány, karjait feszesen a derekához szorítva, s állt mereven,
1111 1, III | fodorral a nyaka körül, a derekán széles kék öv volt, nagy
1112 1, IV | termet, erősen kivágott derékkal; szép nyak, sokat jelentő
1113 1, VI | parázs vetett valami izzó derengést a közel levő tárgyakra.~
1114 4, I | Dobokaytól.~Egy napsugár derengett át a két hölgy lelkén.~Hátha
1115 1, VI | Camillának az arca már derülni kezdett; ez nem a halált
1116 4, II | Örvendetes vigyorgásra derült az arca, mikor az asztalon
1117 1, IV | mögött úgy híjják, hogy desperátus macska.~A harmadik családtag
1118 1, VI | akkor előugrik, mint a «Deus ex machina», a mesebeli
1119 3, I | Mindez csak színjáték volt. A dévaj gyermekeskedés közben odasúgott
1120 4, I | melynek márványfehérén a diadal ragyogott, mondá:~– Hármunknak
1121 2, I | nagy sikereit, parlamenti diadalait. Titokban, lelkem csendjében
1122 2, I | minden ékszerét, hogy önt diadalra segítse. Igaz, hogy mindezt
1123 2, I | lehetnek foglalva a beteg leány diagnózisával, mert soká kerülnek elő.~
1124 1, IV | folyvást beszélnek. Nem dialóg ez, hanem dupla monológ:~– „
1125 1, IV | mint a művész hegedűjének a diapasonja. Ez már futni készül, de
1126 1, I | Alasztor miatt rágalmaztatni is dicsekedés. Alasztor által rágalmaztatni
1127 3, I | időkben is hallott már ilyen dicsekedést Zenótól.~De Helvila még
1128 3, I | valami hőstettel szokott dicsekedni. Ezt már az argonauták elkezdték,
1129 1, II | eredetije a múzeumban. Dicsőség? Gomblyukban cinkből. Egy
1130 2, I | melynek ára az ön jövendő dicsősége? Nem! Csak maradjunk mi
1131 2, I | ára annak az úgynevezett dicsőségnek? Mennyi megalázkodás, mennyi
1132 3, I | semmit a világról és arról a dicsőségről, amit annyi megalázkodás,
1133 1, VII | börzejátékban szenvedett differenciák miatt, melyek százezrekre
1134 1, VI | tartalmát: az okos ész azt diktálta neki, hogy ez nem elégetni
1135 2, III | szárnyú kabát van rajta, dinnyehéj alakú kalap a kezében, bordeaux-veres
1136 2, I | Harminc forint volt.~Zenónak dióformára ültek ki a szemei annyi
1137 2, I | leányok, egyre danolva: „Diploma! Pancsova! Hatszáz, hatszáz,
1138 2, I | A keresztapa. Kinevezési diplomád. Tanítónő vagy. Pancsován.
1139 2, I | zsebemben a kultuszminiszter diplomája, melyben Helvilát kinevezi
1140 2, V | úrtól a diplomámat.~– Ah! A diplomáját?~Amanda arcán elárulta a
1141 2, V | meg a miniszter úrtól a diplomámat.~– Ah! A diplomáját?~Amanda
1142 1, IV | más téma fölött folyik a diskurzus.~Csak az a hely, ahová Toffi
1143 1, I | Tizenegyre untig elég lesz teljes díszben megjelenni.~Ekkor aztán
1144 2, I | mely egy akrobatanőnek is díszére válhatott. Eleinte tompán,
1145 1, VII | elrontom a mulatságát a díszes társaságnak, s felkísértetem
1146 1, VI | negyed. Hanem ezt a néhány díszesebb szobát tartsa meg. Ezt megint
1147 2, I | odarohant az intarsiaturákkal díszített szekrényéhez, felnyitá annak
1148 1, III | jól, hogy a te estélyeidet díszítő vendégraj között egy asszonyságot
1149 2, III | melltűje egy morettofejjel díszítve.~Szívesen fogadják. Kezet
1150 1, IV | lepidopterákrul adott ki egy díszmonográfiát. A korszakalkotó könyvet
1151 3, I | Szerencsepénz volt. Nekem disznószerencsét hozott. Itt van, kedvesem,
1152 2, IV | találták fel, lionnak hítták a divathőst. Akkor ez egyike volt a
1153 1, II | gyáriparnak színehagyott, divatvesztett, végeladásra került maradványa.
1154 1, II | födetlen kebel enged az egészre divinálni. Az arc kifejezése még inkább
1155 1, VI | teáscsészéket. Cukrot is dobált beléjük. (Cukrot?)~Helvila
1156 3, I | ijedségtől kezd sebesen dobogni: nem tudja, mitől.~Melyik
1157 4, I | Délután többször kerestem Dobokayt, nem találtam otthon. Holnap
1158 4, I | érkezett Helvila számára Dobokaytól.~Egy napsugár derengett
1159 1, I | kölcsönkérnek; a harmadik pedig a Dobos pincérje. Minthogy a házi
1160 1, VI | tudom. Legalább leeszem Dobos-tortában.~S aztán elkezdte danolni
1161 1, IV | a nagy salátástálat; s a Dobos-tortát fenekével felfordítva tették
1162 2, V | útravalót ajándékozni. Meg ne döbbenjen. Nem olyan ajándékot értek,
1163 2, I | karjaival a tányérokat, döbönt, cipót, palackot. Úgy falt,
1164 2, I | itten.~– Jó helyen van már – döcögteté a szót Zeno, begombolva
1165 1, VII | kapubejárat alatt a házmesterrel dödörögve, a negyedik felsietett a
1166 1, IV | súgni, amidőn az oldalba döfi a legyezőjével.~– Vigyázzon!
1167 2, I | bolond szeszélyért, egy dölyfös gondolat miatt, most aztán
1168 1, VI | leányát, s elkezdte azt döncölgetni, ringatni, mint egy hároméves
1169 1, V | abból a fácánysültből – dörmögi Thurzó Attila úr a felesége
1170 2, I | lélegzett utána.~Elkezdett dörmögni az összeszorított fogai
1171 2, I | hálószoba ajtaján ököllel dörömböztek.~Odafutott, hogy kinyissa
1172 2, IV | mert nagyon érzik rajta a dohányfüst; de azt felelte, hogy ez
1173 2, II | klubba jár, nem tűrhetem a dohányfüstöt.~Ezalatt belép az oldalajtón
1174 2, IV | a kapura, hanem bemegy a dohánytőzsdébe. A trafikás az ő lekötelezettje,
1175 1, IV | nem megy föl rá a frakk.~A doktorék azonban háttérbe szorítják
1176 1, IV | ahová befúrhatja magát. A doktort veszi munkába. Kivallatja,
1177 1, III | illusztris hölgynek a viselt dolgairól még többet is tud feljegyezni,
1178 2, III | egyik félnek megbánni a dolgát, s azzal meghiúsult minden
1179 4, I | rögtön innen és siess a dolgodra! Egyenesen a vasútra.”~–
1180 2, I | Renata” név alatt gyönyörű dolgokat ír a lapokba: minden sorát
1181 1, VII | hát szervusz. Én megyek dolgomra.~– Tudod mit? Ne menj le
1182 1, VI | előre-hátra, de azoknak egyéb dolguk volt, mint a balzacon heverő
1183 1, VI | hangon Vigárdy. – Ebben a dologban első helyen én vagyok érdekelve.
1184 1, VI | Tehát várunk ezzel a dologgal holnap reggelig. Most eredj
1185 4, I | adni?~– Valami borzasztó dolognak kellett történnie. Nem válaszolt
1186 1, I | megfeszül minden öltöny: domború mellkas, erős nyak, jól
1187 1, II | esztendővel írhatott volna ön szép Dorfgeschichteket német parasztokról német
1188 3, I | az emberélet értéke nem drágább három forintnál.~A kis mama
1189 2, I | üdvözli őket:~– Good bye, drágáim! No, ugye szép meglepetést
1190 1, III | akarlak megijeszteni. Te drágalátos, te kedves szép mama. Jaj,
1191 1, IV | a héten nem kérsz tőlem drágasági pótlékot – szól a doktor
1192 4, II | spanyol dal végakkordjait. A Dragomirovics-szállás közlőajtaja halkan felnyílt,
1193 3, I | hirtelen kiugrott az ajtón, a Dragomirovics-szobába. Be is zárta az ajtót kulccsal.
1194 3, I | ölelgetéssel mindjobban a Dragomirovicsék ajtaja felé tologatja („
1195 1, IV | roppantul kacagott rajta.~– Drámai színésznőnek készült nagysád? –
1196 2, II | baccháns. Hisz ez a fin du siècle. Csak azzal ne mérgezze
1197 3, I | keresett ő ottan?~Camilla dühbe jött erre a szóra.~– Zeno
1198 3, I | Tudod jól, hogy egy féltő, dühében irgalmat nem ismerő asszony
1199 4, II | a féltékenység kegyetlen dühével kérdezé a kilépőtől:~– Nos?
1200 1, V | Képes vagyok embert ölni dühömben! Harmincötezer forintot
1201 1, V | támlányához támaszkodva nézi azt a dühöngő szép asszonyt.~Ez az igazi
1202 3, I | a levelet, asszonyom! – dühöngött Zeno.~Camilla irtózott attól
1203 4, I | itten?” – kiabált rám, egyre dühösebben. „Mi kereseted van még Budapesten?
1204 4, I | őrjöngő, s egyszer már egy dührohamában a saját apját akarta megfojtani?”
1205 1, II | kacagányostul jövök be: a dugárumat rejtve kellett becsempésznem.~
1206 1, VI | palackba. – Jól beleszorítá a dugaszt. Aztán szétnézett, hová
1207 2, I | lehet, hogy recidivál tőle. Dugja el ezt az írást.~– S hová
1208 2, II | Dobja ki! Ültesse le! Dugjon a szájába cabanost!” A tatár
1209 1, VI | az alvót, s a vánkosa alá dugni egy fényképes bonbonnière-t,
1210 3, I | kell, hogy ne lássa, hová dugták a strinkszet. Akkor aztán
1211 3, I | mikor útra készültem, ide dugtam el, hogy holmi non putarem
1212 3, I | kezét a kabátkája zsebeibe dugva azt mondá Zenónak:~– Igenis.
1213 2, VI | vagy. Ott fekszel már a Duna fenekén. S én nem húzlak
1214 1, IV | beszélnek. Nem dialóg ez, hanem dupla monológ:~– „Hat lap! – Az
1215 3, I | fotográfműhely.~Olyan jól adta a durcás, naiv kisleányt.~– Nem arról
1216 2, I | visszafoglalom én azokat!~Durván megragadta a feleségének
1217 1, IV | nem harmóniáznak velük. A dúsgazdag haj is hasonló világos szőke,
1218 1, VII | kontempláljanak reggelig a dutyiban, akkor majd kieresztik őket.~–
1219 2, V | nem tudná, hogy az vérivó dúvad. Hanem azért, mert hitte,
1220 1, II | azért, hogy a hátsó agy erős duzzadása a nemi ösztönnek adott túlnyomó
1221 2, IV | számára receptiót kivívni a dzsentri társaságban. Akkor azután
1222 4, II | hosszúra húzta a száját.~– É-én menjek be? Hisz engem rögtön
1223 4, I | is jutott eszükbe, hogy ebédeljenek.~Estére Helvila hozott magával
1224 1, IV | hivatását követve, elsiet az ebédlőbe, ahol az inasok a lakomaasztal
1225 1, II | bejárója. Néha egy baráti ebédnél, meg az után volt alkalmam
1226 1, VII | viszem a Szent Hermandad éber tagjait. Nem szükséges,
1227 1, VI | nyíltak fel. De az nem az ébredés volt; hanem egy halottnak
1228 4, I | karszékében ülve. Csak akkor ébredt fel, amikor Helvila felkölté.~
1229 4, I | A leány aludt, de nagyon ébren: rögtön felneszelt az anyja
1230 2, I | kóborolsz széles e világban?~– Ecce ni! Megint teneked van igazad.
1231 3, I | micsoda ötletem van. Mi egész éclat-val fogunk belépni újból a világba.
1232 2, I | kabátja szélesebb kocka, a l’écoissaise, a mellénye apróbb kocka,
1233 2, IV | akinek a levél szól, egy ecsettel, mely a reagens folyadékba
1234 2, V | is mondta, meg önnek az édesatyja is.~Nem hozta vele zavarba
1235 2, V | ért tegnap.~– Ah! Az ön édesatyjának váratlan hazaérkezése…~–
1236 2, V | Szereti kegyed nagyon az édesatyját? – kérdezé szirupédes hangon.~–
1237 1, III | egyszer rajtakaptad, hogy az édespapa megcsókolta.~Camilla az
1238 3, I | ajándékcsomag felbontásához.~Az efféle amatőr fotográfapparátus
1239 1, VI | mikor a széljósló veres égbolt egyszerre visszanyeri a
1240 3, I | kabátomért, alig tudtam tőle egérutat nyerni azon a szomorú éjszakán, „
1241 2, I | közülük felvásárolta az egészet, s aztán átengedte nekem
1242 1, II | födetlen kebel enged az egészre divinálni. Az arc kifejezése
1243 1, IV | jelentő buste, az nagyon is egészséges, a pirosságot temperálja
1244 3, I | kigyógyult a visszanyert egészségével: féltve fogja azt őrizni.
1245 1, V | Én nem ismerek most sem eget, sem földet. Képes vagyok
1246 1, VI | s érzi a ránéző szemek égetését az arcán. Mit tehet mást,
1247 1, II | költői igazságtételben, égi megtorlásban nyilatkozik.
1248 2, I | tartóban reggelre le van égve, a mosdóvize a lavórban
1249 3, I | gesztikulációknak nem hiszek. Egyáltaljában nem kellett volna neki a
1250 1, VI | lett volna még a világon egyébre is fogékony érzékük, észre
1251 1, II | hasonlónak hiszi a többi egyedeket is. – Bátran felolvashatja
1252 1, II | csak nem lakolhat meg az egyén.~– Eszerint ön a túlvilágban
1253 1, IV | érkezik, mind illusztris egyéniségek, akik a társadalom felszínén
1254 2, I | bujdokolnom. „Ab ovo” ki van egyenlítve az én fatális tévedésem
1255 2, I | kezdj te énvelem háborút. Mi egyenlőtlen fegyverekkel küzdünk. Te
1256 4, I | ismét közös háztartás végett egyesüljenek, de egy fiatal, harminckét
1257 3, I | szeretni.~– A szíveink így is egyetértenek.~– Az is önámítás. A ti
1258 1, II | egyenes szemöldök, mind közös egyetértéssel vallják, hogy itt egy gyermeteg,
1259 2, III | elválást kimondja a bele nem egyező fél akarata ellenére is?~–
1260 1, VI | lepecsételnek!~Az indítvány egyhangú pártolásra talált. Ez az
1261 1, IV | akinek kétharmad része has, egyharmad része fej és láb. A felesége
1262 2, III | volt és kitérni; világi és egyházi hatóságok előtt békéltetési
1263 3, I | felnyitva, a négy szakasz egyikéből előhúzott három darab tízforintost.~–
1264 1, I | a kettő fölfelé tart. Az egyiken szilszkin prémgalléros télikabát
1265 3, I | végett az állami méntelepek egyikénél…”~– Ez akkor volt, tudod –
1266 1, VI | rehabilitált fácány. Az egyiket a pincér, a másikat a Georges
1267 1, IV | vendég érkezése által. Az egyikről tudjuk, hogy hegedűművész;
1268 1, VII | felsietett a lépcsőn.~Szinte egymásba ütötték az orrukat Vigárdyval.
1269 1, IV | hölgy olyan közel viszi egymáshoz az ajkait, hogy csóknak
1270 4, I | Ne essünk kétségbe. Még egynapi haladékunk van. A név még
1271 4, I | asztalkán heverő bankjegyekből egynéhányat: „Itt az útiköltséged.”
1272 1, VI | mondani?~Vigárdy Bertalan egyszer-kétszer végighúzta az ujjait a hegyes
1273 3, I | a bútorokon, hogy mikor egyszeregyszer jön egy sadduceus Meritorisznak
1274 2, V | Helvila volt a látogató.~Egyszerű fekete ruha volt rajta,
1275 1, IV | megreparálja magát: ő nem olyan együgyű.~– Azt hiszem én is, hogy
1276 1, IV | káposztát követel; ezzel ehetetlenné tette az egész fácányt,
1277 1, VII | gazemberezni, más baj nem ér. Egész éjet az orfeumban! Ezért reggel
1278 1, IV | vallja be az „éjféleken és éjfélek után” hazajáró férj, hogy
1279 1, IV | amikor már azt vallja be az „éjféleken és éjfélek után” hazajáró
1280 1, VI | lakomából.~Miért nem jön már?~Éji asztalkáján volt egy kis
1281 3, I | bűnbocsátó levelem. Ezt én éjjel-nappal a keblemen fogom viselni.
1282 2, I | hol a nappali, hol az éjjeli órákat tölti otthon; senkit
1283 2, I | tisztességes munkakört, amiben éjjeli-nappali szolgálattal megéljen; engem
1284 1, VI | mit hozhat az új nap? Az éjszaka tele van rémekkel!~Az anya
1285 4, I | akinek felesége van: az az éjszakát otthon tölti a maga meleg
1286 1, VI | Anyám! Én rettegek az örök éjszakától!~A leány csak dadogva tudott
1287 2, II | mert tudja, hogy kétségbe ejt vele.~Bertalan még gyilkosabb
1288 1, VI | Isten önnel, Camilla! Jó éjt, kis Helvila.~S azzal minden
1289 2, I | elveszíteni. – Egy szót ejtettél el „elválunk csendesen”.
1290 3, I | lelkem meghalt tőle.~– Ne ejts kétségbe! Te túlságosan
1291 1, VI | mondhatod, de más előtt ki ne ejtsd, mert megítélnek érte. Mikor
1292 2, V | azokkal a szokatlan nagyságú éjtündéri kék szemeivel.~– Nagyságos
1293 2, I | mind a házmesterné beszéli ekként az ágybérlőjének, a napidíjasnak.
1294 3, I | mondá Camilla –, amikor az ékszereimet el kellett adnom, hogy az
1295 1, IV | nyereségből.~– Nem szeretem az ékszereket.~– No, akkor Meritorisz
1296 2, I | felesége zálogba vetette minden ékszerét, hogy önt diadalra segítse.
1297 2, I | szerencsétlen asszony –, majd eladlak én téged!~Azzal odarohant
1298 1, V | nincs”.~Ő is odalépett az elájulthoz, de nem azért, hogy azt
1299 1, V | hölgyek ijedten néztek az elájultra: egynek sem volt bátorsága
1300 1, VI | tölt, s azt szagoltatja az elájulttal. – Ez használ. – A karok
1301 1, V | nekem nem az. Nincs az elájulva, csak tetteti magát. Ismerem
1302 1, IV | húzta fel… – segíti ki az elakadtat Alasztor.~Ezen aztán Kapiczány
1303 1, V | szíve” segítségére menni az elalélt nőnek, de férfi létére az
1304 3, I | meglepetést, hogy a szemed-szád eláll tőle; de azt nem tudod meg
1305 4, I | Nekem a lélegzetem is elállt. „No, hát mit állasz itt,
1306 2, I | ajtaján belépni.~Camilla elállta az ajtót Zeno előtt.~Zeno
1307 3, I | nem lehet hazugságokkal elámítani. Az a hordár két levelet
1308 2, I | rándulás, egy arcficam még elárulá, hogy a démon makacskodik.
1309 1, VI | penetráns keserűmandula-illat elárulja előttem a tartalmát. Hát
1310 2, I | megfizetik. Hanem ezt nem kell elárulni a háziúrnak, aki gyűlöli
1311 3, I | el akart adni! Aki téged elárult! Te kész vagy vele menni
1312 2, I | megszökése után, s rövid időn elárvereztek mindent. Egy közülük felvásárolta
1313 3, I | mondta rá: – Nem…~Camilla elbámult.~– Te azt mondod, hogy „
1314 1, VI | elővettem az arcképét, s elbámultam rá, hosszan, hosszan.~–
1315 1, II | Hanem?…~– Ez az egész elbeszélés, ennek a tárgya, alakjai,
1316 2, I | óráiban a hírlapokba ír elbeszéléseket.~– Igen. Ez van beírva a
1317 1, II | jogosult téma egy modern elbeszéléshez. De olyan ideális szerelmesek,
1318 2, I | te nyakadat, s nem foglak elbocsátani.~– Mit kívánsz tőlem?~–
1319 1, VI | s ha önnek kedve volna elbukni, bizony nem állnék elő erényt
1320 1, III | rózsakelyheket kirágja és elbűzíti. Én a te helyedben majd
1321 1, VI | elmulasztották a szemeit lezárni.~Elcsendesült minden. Még az óra sem ketyegett.
1322 1, V | akik a távozó vendégek elcserélt kalapjait keresték.~Vigárdyné
1323 2, II | érintett volna a kezével, eldobja a lába alá terített tigrisbőrre.~–
1324 3, I | gyémánt? Eldobtad régen, eldobod most is.~– De ő ragyogni
1325 3, I | minek neked ez a gyémánt? Eldobtad régen, eldobod most is.~–
1326 3, I | összefonnak korbácsnak, aztán eldugják a szobában. Egynek azalatt
1327 4, I | nyugtalanul várta – sorsa eldűlését.~Számlálta az óranegyedeket.~
1328 2, III | vezethetem föl, mert egy elébbvaló úr van az előszobában: az,
1329 1, VI | elájult asszony pedig csak nem éledt fel magátul. Pedig már egy
1330 1, VI | ruháját, s meg lesz vele elégedve. A vasúti vendéglősnél tizenöt
1331 1, VI | diktálta neki, hogy ez nem elégetni való, mert ebben nevek és
1332 2, V | felbontatlanul – a kandallóba dobta. Elégett.~– Mondja meg Dobokay úrnak,
1333 2, II | van felírva.~A komornyik elégülten hunyorít a fél szemével,
1334 1, II | aztán meg a végétől az elejéig.~A hölgynek az ajka és a
1335 3, I | lenni, ismét azzá lesz, ami elején volt: önmagára büszke, önérzetes
1336 3, I | világos magyarázata van. Elejét akartam venni azoknak a
1337 1, II | Kétszer is. Először az elejétől a végéig; aztán meg a végétől
1338 1, IV | vagyok ma – veszi föl az elejtett fonalat a királyi tanácsosné. –
1339 4, I | Lezsarolt természetek, élemedett tengődések megtehetik azt,
1340 2, I | vagy micsodát szerencsésen elemelt egypár százezer forinttal,
1341 1, IV | a büfé. Nekem meg az az elementumom. Csókollak, kedvesem.~Azzal
1342 3, I | kisasszonyunk bizony a pancsovai elemi iskolában tanítja a kétszer
1343 3, I | gondolj rá! Az anyád nem fog elereszteni. Jöjj ide csak mellém, kedves
1344 2, I | Meritorisz Zeno kezét-lábát eleresztve rogyott le a karszékbe. –
1345 1, VI | lám! Mikor a víz fenekére elértem, akkor előugrik, mint a «
1346 1, VI | megölni…~A leányka egyszerre elértette az anyja gondolatját.~Megragadta
1347 3, I | látta ez arcon, hogy az elérzékenyülés vesz rajta erőt; feltámadnak
1348 1, VI | mosolygást még azzal is élesítve, hogy a fogait összeszorította,
1349 1, IV | ez semmi indicium – siet élét venni a gyanúsításnak Alasztor. –
1350 1, VII | Természetes.~– No és te életben tartottad őket?~– Igen.~–
1351 1, II | Hanem azért mégis több életbölcsessége van, mint önnek.~– Honnan
1352 1, VI | színházba, bálba is. Víg életed lesz! De én azt már nem
1353 3, I | Gyermek maradsz teljes életedben. Látod, én hogy megvénültem
1354 3, I | magadban azt, aki egész életedet elrontotta. És az még jobban
1355 1, VI | róla; de ez akkor adta az életemet, amikor már szeretek élni.~–
1356 1, II | összetalálkozunk az egész életfilozófiánkkal, annyira rokonok a lelkeink (
1357 1, VI | helye. – Hát mi kell még az élethez?)~Vigárdy szétnézett a szobában.
1358 1, VI | mosoly volt: ez a visszatérő életkedv hajnalodása volt már.~–
1359 2, I | teremtésben fenntartsa az életkedvet, akikhez régi emlékek varázsa
1360 1, III | leányoknak onnan számítják az életkorát, hogy mikor vitték őket
1361 2, II | fölemelkedni, én szereztem neki életmódot, én eszközöltem ki a leánya
1362 1, II | és más változó gerjedelmű életműszereknek, amik a két nemet megkülönböztetik;
1363 3, I | találkozzam vele többé. Az ő életpályája követeli ezt tőlem. Tudod
1364 4, I | hogy ő tiltakozott az én életpályám megkezdése ellen?~Azzal
1365 2, I | elvette, rohamosan emelkedő életpályát haladt meg. A saját tehetségein
1366 1, VI | feleséget, csinál belőle élettársnőt, ahogy szokás. Most már
1367 4, I | ilyen lomtárbul előkerült élettárssal ossza meg az örömeit, akit
1368 1, VI | anyját látja ott heverni élettelen.~Először azt hiszi, hogy
1369 2, I | lombosodnak a családfák.~– A mi életünk egészen célját vesztett
1370 1, VI | fonsz a számomra koszorút – eleven virágból, azt teszed a fejemre?
1371 3, I | leánya részéről.~– Minő elfajultság! – kiálta föl, szemeit fölfelé
1372 1, IV | vele találkozni. Szépen elfecsegnének. – Egypár irgalmas delnő
1373 2, I | előtte áll, végezné mint egy elfeledett, skártba tett bukott nagyság.
1374 2, II | szemrehányást tettél nekem, hogy elfeledkeztem rólad: semmi ajándékkal
1375 1, V | Alasztor.~(„Égre?” Hát már elfeledte, hogy az húszmillió mérföldre
1376 2, V | felindulásomban egészen elfeledtem, amiért haza kellett jönnöm.
1377 2, I | buzgalmának. Lehetetlen önnek azt elfelejteni, hogyan segített önnek az
1378 2, I | jegykiadó ketrecben. Az ilyen elfelejtett lényekkel nem találkozni
1379 2, I | ketten a szobába.~Egy dolgot elfelejtettek. Bezárni azt az ajtót, mely
1380 3, I | Az apró jótéteményeket elfelejtik az emberek; de a nagy jótéteményt
1381 3, I | férjedet visszanyerted, elfelejtkezel arról, hogy még egy másik
1382 2, II | neki, hogy készen vagyok az elfogadására.~A komorna eltávozik az
1383 2, V | aláírta, hogy e kinevezést elfogadhatom: Dobokay Alasztor úr.~S
1384 4, I | hogy én azt nem akartam elfogadni, erőszakosan a zsebembe
1385 2, IV | rebegé Amanda. – Jól van. Én elfogadom.~
1386 2, II | mellett. Az öltözőjét egyúttal elfogadószobának is tartotta, s ott állt
1387 1, I | néhány perc múlva átjön az elfogadóterembe.~– No, akkor én elhordom
1388 1, IV | amit az megint bosszúból elfogadott.~– Így aztán Meritorisz
1389 2, V | jutott. Az a tény, hogy Zenót elfogadta, azok után, amiket a férje
1390 3, I | távollétével tűnik fel.~– De már elfogadtam ez állást.~– Akkor még nem
1391 3, I | lehetett semmi levelet útközben elfogdosni.~Helvila éppen a postára
1392 4, I | nem tiltakozott-e ez állás elfoglalása ellen az atyám? – Csak úgy
1393 4, I | Rég ott kellene lenned, s elfoglalni az állásodat!” Én azt akartam
1394 4, I | ketten nagy kényszeredve elfogyasztották. Alig beszéltek mellette
1395 2, I | alakban.~Azzal is megküzdött. Elfojtotta a lélegzetét. Oly hosszasan,
1396 3, I | a kettő közül?~A kulcs elfordult a zárban, az ajtó kinyílt.
1397 1, VI | rajta.~Az ajtónyitásnál majd elfújta valami leskelődő szellet
1398 1, VI | lecsavarták, a gyertyákat elfújták. Csak a kandallóban hamvadozó
1399 2, V | magának.~Amandának a lélegzete elfulladt a dühtől. Bertalan a kezébe
1400 3, I | végsorokat már csak zokogástól elfúlt hangon tudta elolvasni.~
1401 3, I | amiért megveti őket, amiért elfut a körükből. Talán az apa
1402 1, VI | Apád elfutott. A férfi elfuthat a gyalázat elől; de a nő,
1403 4, I | nem hat.~– Az emberek elől elfuthatok; de hová fussak saját magam
1404 1, VI | ember? Még a cselédeink is elfutottak. Nincs innen kitérés. A
1405 4, I | Nem! A világ csak elítél, elgázol, eltemet.~És Camilla egész
1406 4, I | lámpa mellett.~És aztán elgondolkozott helyzetének egész visszás
1407 2, I | lehetetlen.~– Önt hűtlenül elhagyta a férje, négy év óta hírét
1408 2, IV | bérkocsiba vágja magát, s elhajtat a körútra. Ott hátrahagyja
1409 3, I | majd megírom, nehogy valami elhamarkodott lépésre határozza el magát.
1410 1, II | Vereckei-szorosnál a táltosok elharsogtattak a nap mezején lakozó Hadúrhoz,
1411 2, I | Ekkor érett meg bennem az az elhatározás, hogy én ennek a jó barátomnak
1412 1, II | a szívnek semmi köze az elhatározásainkhoz: de az erős emberi akarat
1413 2, III | beleegyezése mellett is minő elhatározások szükségesek. Meg kell tagadni
1414 2, II | indította önt erre a rendkívüli elhatározásra?~– Azért jöttem éppen ide,
1415 2, III | feladata beszélni. Kegyednek elhatározott szándéka a férje ellen válópert
1416 2, I | ha az ön nejének heroinai elhatározottsága előre nem űzte volna. Mikor
1417 1, VII | miatt.~– Gondolod, hogy elhazudjam a feleségem előtt, hogy
1418 1, VI | szeszlángot. Camilla azalatt elhelyezte a balzac elé húzott kis
1419 2, II | vannak a fésülködőasztalon elhelyezve. Ezek különben csak az intim
1420 2, I | találjon ön bolondot, aki elhiggye önnek, hogy a vasútigazgatóság
1421 2, IV | Méltóságos asszonyom! Hát elhihetne énfelőlem ilyen aljasságot?~
1422 3, I | ezt már Camilla sem akarta elhinni.~– No, én garantírozom teneked,
1423 2, II | megmondja, hogy hová megy. Elhiszik neki. Talán igaz is. Azzal
1424 3, I | Helvilával.~Most már Camilla elhitte, hogy csakugyan tréfa volt
1425 3, I | sokat megtudtam volna, és elhittem volna. Hanem a frázisoknak,
1426 1, I | elfogadóterembe.~– No, akkor én elhordom magam innen! – monda Perukker
1427 1, V | visszajönni, a lábpokrócot elhozd tőle. – Ezek a bitangok
1428 4, I | Csakugyan ő volt.~Arckifejezése elijesztő volt. Mintha valaki megkergette
1429 1, VI | mosolygott. Hanem az még elijesztőbb volt. Olyan volt ez a mosoly,
1430 1, VI | mutat az időnél.~Odament, elindította a percingát, s helyére igazította
1431 4, I | igen fontos és sürgős ügy elintézése végett magához hívja. Így
1432 2, I | éjszakán küldtél hozzám. Ebben elismered, hogy váltókat hamisítottál
1433 1, IV | összepakolom a ládáimat.~– Nagy elismerés – illetékes részről.~A vendégcsoport
1434 3, I | névjegyet kért az átadás elismeréséül.~Helvila kivett egyet a
1435 2, IV | értékesítse.~No, de legalább elismerte, hogy elménckedés volt,
1436 3, I | mint Meritorisz Zeno!~– Te elítéled az atyádat? – szólt elszörnyedve
1437 3, I | renoménk. Az anyádat fogják elítélni! Őtet kiáltják ki rossz
1438 1, VI | rénusi lazac. Ott van az elítélt és rehabilitált fácány.
1439 3, I | a hű Penelopéknek. Hogy elítéltelek, hogy megsértettelek! Óh
1440 3, I | estély, melyen a társaság elitje volt együtt. Képzelem, hogy
1441 1, II | zavarni, s mikor a vendégnyáj éljenez: keresztül fogja hallani
1442 3, I | teneked, hogy Bertalan is eljön, karöltve az ő méltóságteljes
1443 3, I | idejönni.~– Senki sem? Mind eljönnek. Óh, te nem ismered a társaságot.
1444 4, I | Aztán várt Camilla Zeno eljövetelére odahaza, nehéz szívvel.
1445 1, VI | innen: mire az ima odáig eljut, akkorra megfagyott a föld!…~–
1446 1, VI | iskoláján keresztül kell eljutni.~– No, hát mármost keresztülesett
1447 3, I | nevét.~Camillát egészen elkábítá ez az ömlengés.~– Jól van!
1448 3, I | Eredj! Eredj vele! Téged elkápráztat az az ábrándkép, hogy valaha
1449 1, VI | Azzal odarohant Vigárdyhoz, elkapta a kezét, csókjaival halmozta
1450 3, I | magadat mented, azzal engem elkárhoztatsz. Én azt a másik embert szeretem,
1451 1, II | olyan vágásokat ád, hogy elképedünk bele. Meg ne ijedjen, nagysád.
1452 3, I | cselekszik.~– Minő hibát? – kérdé elképedve Camilla.~– Állami hivatalra
1453 4, I | Mindenütt kereste, ahol csak elképzelhető volt, hogy meg szokott fordulni.
1454 4, I | kormánypártiakon a harag, az elkeseredés. A mellettem ülők ököllel
1455 3, I | elátkozott világ!~Azzal végső elkeseredésében a saját halántéka felé fordítá
1456 3, I | hitvesi nagylelkűség végképpen elkeserítette, amit még nevelhetett nála
1457 1, IV | legidegesebbek, akik félnek az elkéséstől. Őnagysága királyi tanácsosné,
1458 1, VI | Ugyan ki jöhet ide most?~Egy elkésett vendég, aki most szabadult
1459 1, IV | konyhapénzhez.”~Valamennyi vendég elkezd hahotával nevetni, kivéve
1460 4, II | kezeit imára kulcsolva, elkezde imádkozni a megholtak lelki
1461 2, IV | befolyással a lélekre! Mikor az elkezdi a vért kergetni az erekben,
1462 1, V | V.~A szimfónia elkezdődött: egy mukkanás, egy csosszanás,
1463 3, I | dicsekedni. Ezt már az argonauták elkezdték, mikor a colchysi aranygyapjút
1464 1, VI | óra elütése után, ismét elkintornázta a maga Arditi csókkeringőjét.~
1465 2, IV | Ez a bizonyos rendesen elkíséri Vigárdy urat a klub ajtajáig
1466 2, I | is oda volt ragasztva az elkobzó billog. – „Nincs itt önnek
1467 3, I | Abból semmit sem szabad elkölteni.~(Azért volt az szent pénz,
1468 4, II | asszonyom! Hagyja őket békével elköltözni. Nem erre a planétára való
1469 2, V | hogy mikor valami hiba elkövetésén meglepetnek, ők játsszák
1470 4, I | ismeretes; de különösen a turfon elkövetett yankeetrickjeiről. S most
1471 3, I | bocsátják meg soha. Annak az elkövetőjét halálba gyűlölik. Add ide
1472 2, IV | a házasságfelbontó tényt elkövette. Másodszor pedig őtet marasztalja
1473 2, III | hiteles szövegből. Aztán majd elküldöm kegyednek levélben.~– De
1474 2, II | számára ingyenes oktatást, ellátást, hogy a kenyerét tisztességes
1475 3, I | mindjárt, hogy hazaérkeztél, ellátogattál Vigárdynéhoz? Igaz ez?~Most
1476 3, I | Hát természetes, hogy ellátogattam hozzá. De a férje jelenlétében
1477 2, I | ész”. Ezzel meg én vagyok ellátva. Te, újvilági lovag, arra
1478 2, III | fizeti, mint én, azért, hogy ellenem kémkedjenek.~– Egészen biztos
1479 2, III | bele nem egyező fél akarata ellenére is?~– Vannak ilyen okok.~–
1480 4, I | leánykám, egy politikai ellenfélben nincs emberi szív. Hóhérnak
1481 2, I | vagy gázolva a politikai ellenfeleid lába alá; de ami még annál
1482 1, I | sorompói előtt, ahol az ellenfeleit (gyakran a királyi ügyészt)
1483 4, I | levelemet a legádázabb politikai ellenfelemhez, egy botrányhajhászó képviselőhöz,
1484 3, I | teszi harcképtelenné az ellenfelét.~– Nem vitázok veled. Azonban
1485 1, II | haladásnak homlokegyenest ellenkezik a realizmussal.~
1486 2, II | maradunk.~– Hát ennek éppen az ellenkezőjére határoztam el magamat. Tegnaptól
1487 1, V | kiátkoznak a gyomromból! – szól, ellenlábas véleményét nyilvánítva Kapiczány
1488 1, VI | A férj megvan valahol az ellenlábasoknál. Haza nem jöhet, mert itthon
1489 4, I | Az ember lelke tele van ellenmondó démonokkal. Az érzés a megfontolással,
1490 4, I | múlhatatlanul szükséges az asszonyi ellenőrzés tourniquetjén keresztülmenni,
1491 2, IV | cobaltból készül), amit nem ellenszerrel tesznek láthatóvá, hanem
1492 2, IV | Amanda elszörnyedve kiálta ellent:~– Ez a ház az enyim!~–
1493 1, IV | Ön a feleségeinket mind ellenünk szuggerálja. Ön puskaport
1494 3, I | volna látni, amivel e prózai ellenvetésre Zeno úr arca megfelelt.~–
1495 3, I | a colchysi aranygyapjút ellopták.~Éspedig a férji hűségnek
1496 1, VI | vétettél azzal, hogy születtél: elloptál egy szikrát az égből, most
1497 3, I | társaságot. Egy sem fog elmaradni. Hogy közelről rágalmazhassanak.
1498 2, I | győzött vele. A csuklás is elmaradt. Nagyot lélegzett utána.~
1499 1, IV | azonban sokkal praktikusabb elme: ő az apához tartja magát.~–
1500 2, II | szokott tenni, mikor hazulról elmegy; megmondja, hogy hová megy.
|