12-bamba | bamul-cseme | csend-elmeg | elmen-felem | feler-gouve | gratu-holmi | holot-karcs | karho-kocsi | kocso-lette | leult-melye | melyr-olele | olelg-predi | preme-szamo | szana-tarsa | tarsu-urnoj | urnon-zongo | zsak-zuzta
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
1501 2, IV | legalább elismerte, hogy elménckedés volt, s a Jeannak ez is
1502 2, IV | Tanácslom önnek, hogy az elménckedéseit másutt értékesítse.~No,
1503 3, I | az ajtót kulccsal. Azzal elmenekült.~Camilla utánabámult. Helvila
1504 3, I | lett. Nem engedem, hogy te elmenj Schulmeiszternénak. Mi együtt
1505 1, VI | játszani. Azt akarod, hogy én elmenjek innen, s te azalatt, amíg
1506 2, V | lesz. Azt mondják, hogy elmennek Pancsovára. Akkor az asszony
1507 1, VI | kérdés.~– Itt volt. Már elment.~Ez tehát Vigárdy Bertalan.~
1508 1, VI | Kérem, Camilla, majd ha elmentem, zárja be utánam az ajtót.
1509 1, II | gyönyörködhetnék azokban az elmés észrevételekben, amiket
1510 1, IV | No, ezt nekem kell önnek elmondania, senki másnak.~Azzal megfogja
1511 2, II | jöttem éppen ide, hogy azt elmondjam. Tegnap este odamentem hozzájuk,
1512 1, IV | Lássuk már a medvét!” (Elmondjuk-e gyöngébbek kedvéért a régi
1513 3, I | aminek az eredményét neked elmondtam, még hallottam tőle valamit,
1514 2, VI | Sándor utcai országkunyhóban, elmondva neki a tapasztalt fölfedezését
1515 1, VI | halottnak a merev nézése, akinek elmulasztották a szemeit lezárni.~Elcsendesült
1516 2, I | jótékonysági raptusodban egy dolgot elmulasztottál, „drága” barátom. Azt ugyanis,
1517 2, V | sem lehet: magától szokott elmúlni. De elmúlik egyszerre egy
1518 1, II | volna nem élni.~Alasztor elnevette magát. Gyönyörű fehér fogsor
1519 3, I | hogy olvassa el.~– De hát elnézhettem-e azt, hogy a pisztolyt a
1520 3, I | kiváló szakférfiúi állás elnyerése végett az állami méntelepek
1521 3, I | folyamodására, hogy azt az állást elnyerheti, miután az ahhoz megkívánható
1522 4, I | mellett.~Akkor aztán őt is elnyomta az álom, karszékében ülve.
1523 1, II | szóval sem fogom a nagysád előadását zavarni, s mikor a vendégnyáj
1524 1, IV | érkeznek, szintén a művészi előadásra vállalkozott alkatrészek:
1525 1, IV | Beethoven-szimfónia mégiscsak előadható lesz.~Aközben mind több-több
1526 3, I | hadd olvasom el!~Helvila előadja a levelet.~Azt szépen a
1527 3, I | közeledett Camilla felé, rögtön előadva idejöttének okait.~– Asszonyom!
1528 1, VI | A kisleány felébredt előálmából. Hálószobájának a fala a
1529 3, I | ingyen engedjem azt át, ha előbbre megyek, az utánam következőnek.~–
1530 3, I | a pancsovai hivatalbeli elődjénél, akit Temesvárra promoveáltak,
1531 3, I | választ attól a hivatali elődjétől Helvilának.~Valami borravalót
1532 4, I | reszketett, lázban volt. Előérzete volt az a megsemmisülésnek.~–
1533 4, I | várnád meg. Olyan rossz előérzetem van!~Helvila sietett pakolni.
1534 1, VI | kezdett; ez nem a halált előérző mosoly volt: ez a visszatérő
1535 2, I | téged a büntető igazság keze előfogjon. Te kacagva mondtad a megszabadítód
1536 2, I | fintorgásra, a lábait táncra, előfogta csuklás alakban.~Azzal is
1537 2, I | Camilla szaladt a kredencből előhordani a vacsorához valókat, odarakva
1538 2, I | kulccsal van bezárva. Camilla előjön a hálószobájából, s felnyitja
1539 3, I | volt ijedve.~Hanem Helvila előjött a fekete posztó alól, s
1540 1, I | neglizsében iparkodott jelmezét előkeresni valami szekrényből.~– Méltóztassék! –
1541 3, I | hogy ezt a régi határozatot előkeressék, s önnek a férjét az általa
1542 4, I | hogy egy ilyen lomtárbul előkerült élettárssal ossza meg az
1543 2, I | óvatosan, elébb példálózva, előkészíteni erre a jó hírre, ami után
1544 3, I | strinkszet, akkor futnak előle; akit utolér, ütheti a hátát.
1545 1, VI | tölteni a teába, hogy hamarább elolvadjon? – mondá Helvila.~– Azzal
1546 1, VI | nem akartak elég gyorsan elolvadni.~– Nem jó volna rumot tölteni
1547 1, VI | Az én csészémben már mind elolvadt.~– Mert kevesebb volt beletéve.~–
1548 3, I | alakítani.~Mikor azt az elolvasott levelet a szívéhez szorítá
1549 2, I | bélyeget, a címzést. Újra elolvasták. Kettősben olvasták. Utoljára
1550 1, IV | No, akkor Meritorisz úr előnyben van. Számára útban van már
1551 3, I | használta a megváltozott pozíció előnyét. Hirtelen kirántott egy
1552 2, IV | Tud spekulálni. Ismeri az előnyöket és a hátrányokat, amik abból
1553 3, I | Camilla elvesztette az eddig előnyös hadállását, hogy a leánya
1554 4, I | Budapesten? Mit szaladgálsz előrehátra?” – Erre én azt rebegtem,
1555 1, VI | mamácskám, engem hagysz előremenni: csak azután gondolsz magadra?
1556 1, VII | VII.~Vigárdy a pálcájával előretapogatózva botorkált le a lépcsőn.
1557 2, I | tehetségein kívül az, ami elősegítette, nem a vakszerencse volt.
1558 1, VI | Bízzék magában. A közönség előszeretettel van a nőírók iránt. Önnek
1559 1, I | tovább”.~Az inas kikísérte az előszobaajtóig.~Dobokay Alasztor egyedül
1560 2, IV | koronkint fel is megy a klub előszobájába, s megkérdi a szolgáktól,
1561 1, II | tengerszemnél, mely semmi élőt nem táplál, többet ér egy
1562 2, IV | betűk szép kék vonásokban előtámadnak, s aztán, ha kihűltek, ismét
1563 2, IV | múlva láthatókká lesznek, s előtűnik a levél érdemleges magva: „
1564 2, I | egy titkos rugót megnyomva előugratta a rejtett fiókocskát, s
1565 1, VI | fenekére elértem, akkor előugrik, mint a «Deus ex machina»,
1566 2, I | kulcsát. Visszajövet ismét előveheti. Az ajtómon ugyan Dragomirovics
1567 1, VI | Camilla minden válasz helyett előveszi a keblébe dugott levelet,
1568 4, II | lemondok az ön javára minden elővételi jogomrul.~Azzal otthagyta
1569 1, VI | egyebet, minthogy naponta elővettem az arcképét, s elbámultam
1570 2, I | láttára akarnám a karomon elővezetni, s büszke arccal hirdetni:
1571 2, IV | beleütközik a méltóságos asszony elővigyázati rendszabályaiba, mert a
1572 2, I | méreg. – Kockáztatni kell.~Elővonta a kebléből azt a kinevezési
1573 1, IV | nevetni, kivéve azokat, kik az előzményeket nem ismerik. Ilyen a királyi
1574 1, II | szellemes ötletekkel, sok érzés elpazarolva benne…~– Hisz ez mind igen
1575 1, II | csalódást: a halvány, de könnyen elpiruló arcszín, a finom metszésű
1576 3, I | töltény sem volt.~Az arca elpirult a szégyentől. Hogy üres
1577 2, IV | házasság bosszúból. Azután elprédálta a saját vagyonát is, meg
1578 2, I | mellett, szurtosan, elzüllve, elpusztulva! Most én kéjelgek abban
1579 1, VI | a nevetés az anyjára is elragadt. Együtt nevettek. Milyen
1580 2, I | nem gondolhat. A szívétől elragadtatni meg van engedve húsz éven
1581 2, I | gazember! – kiálta Bertalan, elragadtatva indulatai által.~– No, hát
1582 3, I | Odarohant Helvilához, s elrántotta a fotográfgép mellől.~–
1583 3, I | azt négyrét összehajtva elrejté a zsebébe.~– No, hát most
1584 1, II | hallgatózik.~Bosszúságát nem tudta elrejteni.~Alasztor megsejtette azt,
1585 1, IV | múlhatatlan tarokkparti elrejtésére.~– Óh, Amanda nagysám –
1586 3, I | ember egy utazótáskában elrejtheti. Hanem aztán, aki ért hozzá,
1587 3, I | Hisz az egész karrieremet elrontanád vele. Az egész világ tudja,
1588 1, VII | csinálsz?~– Hát egy kicsit elrontom a mulatságát a díszes társaságnak,
1589 2, I | nyolc forint minden hónap elsején oda van letéve az asztalra
1590 1, IV | Azzal hivatását követve, elsiet az ebédlőbe, ahol az inasok
1591 1, VI | érzékeny búcsúvétel nélkül elsietett.~Az ajtóból még egyszer
1592 1, VII | csődtömeghez tartozó vagyon elsikkasztása miatt.~– Ugyan hagyj békét
1593 1, I | Aetas praecedit. (A koré az elsőbbség.)~– Hány éves ön?~– Harminckilenc.~–
1594 2, IV | Dobokay Alasztor úr.~– Sőt, elsőbbséget adok neki.~Amanda visszatette
1595 1, I | a szilszkingallérost az elsőbbséggel.~– Kérem, uram – kínálkozék
1596 1, IV | estélyünkre.~– Pont tíz óra! Elsőnek érkeztem. De hát valakinek
1597 1, IV | hiszi róla, hogy Noé apó elsőszülöttének az ivadéka: pedig nem az.
1598 2, V | látszik, hogy ma minden ördög elszabadult! Soha jobbkor! Bocsásd be
1599 3, I | szegény leánynak, aki messze elszakad a szülőitől, távol idegen
1600 3, I | vesszük fel a fonalat, ahol elszakadt. Mit gondolsz, gyémántom?
1601 2, I | hatalmas akaraterejű nőtől elszakítaná magát, s aztán összekötné
1602 3, I | engedek neked egy napot – hogy elszánd magad az életre.~Camilla
1603 1, IV | kettősökkel: nyerésben voltam, elszedtem tőlük tíz-tizenöt-húsz kemény
1604 1, IV | általános csodálkozás magasztaló elszörnyedése.~A feldicsért ifjút meggratulálják.~–
1605 3, I | Csakugyan az volt.~Helvilának elszorult a szíve a meglepetéstől.~–
1606 2, IV | bizonyosodik be? Mert akit ezen eltagadhatatlanul rajtakapnak: annak először
1607 1, VI | előttünk az ajtajaikat. S eltagadják, hogy otthon vannak. Hisz
1608 1, VI | Annak a magas támlánya eltakarja a rajta fekvő alakot. Azt
1609 2, I | Nyomorult! Én nem tudlak eltaposni!~Azzal eltávozott a szobából.~
1610 3, I | nagyságos úr, nem tudja eltartani a felnőtt leányát? Az anya
1611 1, VI | feleségnek a vagyonából – eltartjuk a tönkrejutott asszonyt!”
1612 3, I | is leesett a fejéről, s eltaszítva magától Helvilát, dühtől
1613 2, III | vette észre.~Amanda férje eltávozása után az ablakhoz lépett,
1614 2, IV | fogom kidobni. Most még eltávozhatik ön azon az úton, amelyen
1615 2, II | elfogadására.~A komorna eltávozik az alkoven kárpitja mögött:
1616 3, I | most, mielőtt a fővárosból eltávoznánk az én hivatalos állomásomra;
1617 4, I | fiatal, harminckét éves, élte virágában élő asszonyra
1618 4, I | világ csak elítél, elgázol, eltemet.~És Camilla egész éjfélig
1619 3, I | sem jár. Megyek veled oda. Eltemetkezünk, és élünk. S ha te azt mondod:
1620 4, I | kiváló politikai alakot eltemetni hőstett. Én ki vagyok szolgáltatva
1621 1, VI | Camilla.~– Ejh, dehogy vannak eltemetve! Micsoda beszéd!~– Gondolja
1622 1, VI | visszaadta nekik ezt az éltető nevetést. A halottaknak!~
1623 3, I | hogy tudtátok ezt előlem eltitkolni? Miért kínoztatok így meg?
1624 1, VII | akarsz menni, amit ezzel eltitkolsz.~Azzal jó mulatást kívántak
1625 2, I | megfojtogatom.~De már ekkor eltorzult az arca, a szája négyszegletűvé
1626 3, I | ellenkezőt akarod rejtélyes eltűnésed okául kitaláltatni. Hogy
1627 2, IV | aztán, ha kihűltek, ismét eltűnnek. Az ilyen tintával szokás
1628 3, I | hír, hogy Meritorisz Zeno eltűnt a világ színpadáról. No,
1629 3, I | Camilla azonban nem akarta eltűrni, hogy Zeno az ő levelei
1630 1, VI | A zenemű, a tizenkét óra elütése után, ismét elkintornázta
1631 3, I | megtalálod minden ruhádat, amit elutazásod előtt itt hagytál.~– Ah!
1632 3, I | Bebizonyítom azzal, hogy még ma elutazom rendeltetésem helyére.~–
1633 2, I | teszi az ember, ha Amerikába elutazva, nem dobja a tengerbe a
1634 2, I | fertőbe!… És most ön idejön és elűzi tőlünk az egyetlen védőangyalunkat!
1635 2, I | engedi magát olyan könnyen elűzni.~Ha nem kényszerítheté az
1636 4, II | hogy lőné önt főbe? Az elválandó feleség leendő férjét. Hisz
1637 3, I | feleség között: oly hosszú elválás után.~– Mit szólsz hozzá,
1638 2, III | okok, amikért a bíró az elválást kimondja a bele nem egyező
1639 2, I | mely Camilla lakosztályát elválasztja Dragomirovics úr szállásától –
1640 4, I | a kibérelt szobában. Az elválasztó ajtóban nyikorgott a kulcs.~
1641 2, IV | marasztalja el a törvényszék az elvált házastársnak teljesítendő
1642 2, VI | szorítottak egymással. S aztán elváltak, folyvást nevetve.~
1643 2, III | írását, hanem ő ír Vigárdynak elváltoztatott írással: az enyimet utánozva.
1644 3, I | vizsgálóbíró előtt. Hát mikor elváltunk Bertalannal egymástól, azt
1645 2, I | s mármost a viszonosság elvéből kiindulva én rendezem az
1646 2, I | én boldogságom.~– De ez elvégre is egy tantaluszi kín.~–
1647 2, II | ön nevére van bejegyezve. Elveheti, amikor akarja.~Bertalan
1648 1, VI | már asszony, nem kell őt elvenni. A férj megvan valahol az
1649 1, VI | visszanyeri a kék színét. Lelkének elveszett az öngyilkos energiája:
1650 2, I | vagyok, akinek nincs mit elveszíteni. – Egy szót ejtettél el „
1651 2, I | tehetsz velem, amit akarsz. Elveszíthetsz, becsukathatsz. Appellálok
1652 3, I | piratái közé, akik között elvesztegette a lelkét és vagyonát.~–
1653 2, I | lelkünk felét kiegészíti.~– De elvesztettük egy bolond szeszélyért,
1654 1, V | Egy országos képviselő! Elveszti a mandátumát!~– Talán mégis
1655 1, IV | kölcsönösen cserében és bosszúból elvették egymásnak a menyasszonyát.
1656 3, I | feleségének: „Nézd! az éjjel elvettem a rablóktul háromszáz forintot:
1657 2, II | magában: – Ez nekem különös élvezet fog lenni.~Az úrnő azonban
1658 1, II | a földön kell kivenni az élvezetekből annyit, amennyit lehet.
1659 1, II | Most rajtam a sor.~– Ah! Ez élvezetes lesz.~– Nem az emberiségben
1660 1, II | pedig írjon esendő, önző, élvező emberekről, amilyenek mindnyájan
1661 2, II | érte: nem bírtam a lelkemen elviselni azt a gondolatot, hogy el
1662 3, I | adod el a bútoraidat, hanem elviszed magaddal a pusztai kastélyba.~
1663 1, V | szerencsétlenség színhelyén, elviszi onnan magával.)~– Hát hiszen
1664 4, I | nem ölne meg engem!~– De elvitte a levelemet a legádázabb
1665 3, I | visszaemlékeztem egy hasonlóra. Egyszer elvittek a színházba, mikor bohózatot
1666 2, III | leveleket a Wertheim-trezorjában elzárva?~– Kegyed a Wertheim-pénztárból
1667 2, IV | ember, piszkosan, kopottan, elzüllötten jön Amanda elé ismét: (belül
1668 2, I | magam mellett, szurtosan, elzüllve, elpusztulva! Most én kéjelgek
1669 1, II | bonyolódása okozza, hogy az egyik emberből hegedűművész, a másikból
1670 1, II | hisznek, de már becsületes emberekben, jó szívekben, szerető lelkekben
1671 1, V | Fényes bankettek”: olyan embereknél, akik hamis váltóval szerzik
1672 1, II | írjon esendő, önző, élvező emberekről, amilyenek mindnyájan vagyunk
1673 3, I | fotográfus, aki előtt az emberélet értéke nem drágább három
1674 2, I | Federvieh”-nek nevezett emberfajt.~ ~Az oldalajtón kopogtatás
1675 1, VI | egymást fogja felfalni az emberiség.~– Ez irtóztató igazság.
1676 1, II | élvezetes lesz.~– Nem az emberiségben van a hiba, hanem önben.
1677 2, I | alacsony, finom termetű emberke, kissé affektáltan kifeszített
1678 3, I | újjáteremtél. – Nem! Nem! A régi jó emberként támasztál fel újra! Mert
1679 1, II | nálam reklám. A legtöbb embernél ugyanez.~– Hát ön nem hiszi,
1680 3, I | furcsa optikai szerszám az az emberszem! – Camilla azt látta ez
1681 1, IV | férjével cserélt ki kölcsönös emberszólásokat, meghallván, hogy a férjem
1682 1, II | istentagadó.~– Nem. Én csak embertagadó vagyok. Az Isten lételét
1683 1, IV | kétfelé választott hajú embervakarcs; fekete, mint egy cigány
1684 1, VI | amikért megint a cukrászlegény emel óvást: „Ez mind nincs kifizetve
1685 4, II | érzé, magasztos tekintettel emelé arcát fel a magasba:~– Tehát
1686 1, I | úr!~A daliás úr az első emeleti ajtónál megáll, melyen fényes
1687 2, I | hogyan segített önnek az emelkedésében a neje, vagyona, nagy családi
1688 2, I | nejét elvette, rohamosan emelkedő életpályát haladt meg. A
1689 3, I | mindkét karját az arca elé emelve.~– Azt a levelet, asszonyom! –
1690 1, IV | Kapiczány úr.~Hallotta már emlegetni Toffi asszonyt, de még nem
1691 2, I | kedves barátom.~– Ez az emlék valami más indulatot is
1692 2, I | életkedvet, akikhez régi emlékek varázsa vonzza; vagy pedig
1693 4, I | eltettem valamit e szent nap emlékéül. Te tudod, mit. Kerested
1694 4, I | szolgáltatva a pellengérnek. Emlékezem egy hasonló esetre a képviselőházban,
1695 2, V | melyen most is ott volt amaz emlékmondás):~– Kisasszony!… A tengerszemben
1696 1, II | legyezőre az ismerőikkel emlékmondatokat íratnak. A kis Helvila is
1697 3, I | No, még egy fölvételt en face!~– No, nem! Add ide
1698 2, I | közül.~– Hát ki itt az úr? Én-e? Vagy te, nyomorult idegháló?
1699 2, I | leányommal Pancsovára.~– Hát énbelőlem akkor mi lesz?~– Ön megszabadul
1700 1, II | tapsolni fognak utána. De énekelné el csak azt, mint erre a
1701 1, II | megtudná, hogy miféle strófát énekelnek folytatásul ugyanarra a
1702 1, IV | tanácsosné. – Valahányszor énekelnem kell, mindig lámpalázt érzek.
1703 1, II | melyek vissza nem adatnak. Ön énekelni is fog, egy szép sanzonettet,
1704 1, II | keresetre szorult igazi énekesnő: majd megtudná, hogy miféle
1705 1, IV | keresztet vetek magamra, mielőtt énekhez kezdenék.~Toffi ezt a megjegyzést
1706 1, VI | Lelkének elveszett az öngyilkos energiája: egészen a hatalmába került
1707 4, II | gondolom, hogy ön.~– Hát énértem nem kár, ha főbe lőnek?~
1708 1, II | olyan okos szó volt; nem az enfant terrible-ek hebehurgya belekottyanásai,
1709 3, I | macskát.~– Igen jó! Úgy, úgy! Énfelém tartsd a pisztolyt! Ez nagyszerű
1710 3, I | forintnál.~A kis mama mindenben engedelmeskedett, mint ahogy szokás egészen
1711 1, VI | félelmet az éjféli rémek s az engedelmességet az anyai tilalom iránt.
1712 1, VI | hogy volt egy közös vasúti engedélyünk, amit egy vállalkozó magához
1713 2, I | átölelte. Csillapítá.~– Engedj a földön henteregnem!~–
1714 3, I | hogy majd én is ingyen engedjem azt át, ha előbbre megyek,
1715 2, I | mint egy buldog, s nem engedlek a sövényen kiugrani, édes
1716 3, I | belékapaszkodva.~– Jó! Te is engedtél nekem akkor egy napot, mikor
1717 2, III | megérti.~Ekkor aztán Alasztor engesztelni kezdé. Odaült melléje.~–
1718 2, I | Hát hisz az igaz, hogy te énhelyettem harmincötezer forint értékű
1719 2, II | a lelki élvezetet, amit énnálam meg nem talál. Ez megöl,
1720 2, I | rakáson.~– Hol vettél te ennyi pénzt egyszerre? Az a bizonyos
1721 2, I | pénz láttára. Régen látott ennyit egy rakáson.~– Hol vettél
1722 1, III | figyelmeztetnélek.~– Te! Énrám?~– No, bizony itt volna
1723 2, III | elváltoztatott írással: az enyimet utánozva. Ezek a szarkalábak
1724 1, II | kedélyhangulatokra a májnak, az epének és más változó gerjedelmű
1725 1, IV | szőke, körül a homlokon építészi szimmetriával alkotott hajbeli
1726 2, I | vagy egy önzetlen, minden érdek nélküli pártfogója vagyok
1727 4, I | tenni, mint akit mindez nem érdekel.~Most aztán kitört Camillából
1728 1, VI | vannak, amik másokat is érdekelnek.~Észre sem vette, hogy az
1729 1, I | kabátját, mert tele van a zsebe érdekes iratokkal.~Perukker úr felnézett
1730 1, VI | Camilla. – Csak meg tudjam érdemelni.~– Bízzék magában. A közönség
1731 2, IV | lesznek, s előtűnik a levél érdemleges magva: „Ekkor meg ekkor
1732 1, IV | jellemét sejteti az a sok érdemrend, mely a frakkjának mind
1733 1, IV | Sarasate, s a gomblyukából apró érdemrend-füzér csüng alá. A másiknak csak
1734 1, IV | munkába. Kivallatja, miféle érdemrendek azok a gyomrán, s minő a
1735 2, IV | igenis. Vigárdy úr egy olyan érdemrendnek a birtokosa, mellyel együtt
1736 2, IV | mindennap.~Amandának minden erében lobogott a méreg. Az a szív
1737 1, II | mind stereotipozva kapható: eredetije a múzeumban. Dicsőség? Gomblyukban
1738 2, III | Ezek a szarkalábak az én eredetijeim. Ő utánozza ezeket; már
1739 1, II | Csakhogy a tükörkép erősebb az eredetinél. – Úrhölgyeinknél az a szokás,
1740 1, IV | férjét ne tartsuk semita eredetűnek. – Ah, most lépett be Dobokay
1741 2, I | tanítónői vizsgát, kitűnő eredménnyel, azzal erőltette meg az
1742 3, I | búcsúlátogatáson, aminek az eredményét neked elmondtam, még hallottam
1743 4, I | lehetett látni a megdagadt erek lüktetését.~– Mit tettetek
1744 2, IV | elkezdi a vért kergetni az erekben, aztán fel az agyba, az
1745 1, II | szegény ártatlan, izmokból, erekbül és idegszálakbul összegubancolt
1746 2, I | idilli lanyhaságú természetét erélyességre, tettekre, vállalkozásokra
1747 1, II | ilyen jóval. Miért volna erény, nem tenni, amit a természet
1748 1, III | varkocsba fonva hosszan ereszti alá a végén átkötött kék
1749 4, II | bizonyosan nagyon lekötelezve érezhették magukat iránta.~ ~
1750 1, IV | mintha valami rossz illatot érezne. Pesszimista: ha megszólal,
1751 2, III | hogy nagyon megnyugtatva érezné magát, ha egy pohár konyakkal
1752 1, II | Professzor lehetne. És azt érezteti. És gyöngeségei nincsenek.
1753 2, II | ízlése.~Ugyanennek a hiányát éreztette a társalgásban is. Helyes
1754 2, IV | Vigárdy önnek a nejét: célt érhet. Kezdhet válópert minden
1755 2, II | egyszerre, mintha pókot érintett volna a kezével, eldobja
1756 4, II | végigrebegni a frázist.~– Ne érjen ön hozzám! Távozzék előlem!
1757 1, IV | lökést kap két új vendég érkezése által. Az egyikről tudjuk,
1758 1, IV | is meghallják.~Akik most érkeznek, szintén a művészi előadásra
1759 1, IV | titkait, nehogy az újon érkező vendégek is meghallják.~
1760 1, IV | Pont tíz óra! Elsőnek érkeztem. De hát valakinek csak kell
1761 3, I | A leány erényes, tiszta erkölcsű. Tehát kell, hogy a szülői
1762 2, II | melyen át közelebb lehet érni az „úr” szobáját. Ez a komorna
1763 1, VI | Azzal éppen az ellenkezőt érnők el. Ha alkohol vegyül e
1764 2, I | által, még inkább abban az ernyedetlen buzdításban, amellyel önnek
1765 1, VI | a feleségének.~Bertalan ernyedten veté le magát egy karszékbe.~–
1766 1, IV | a Flórián hosszú, bokáig érő gombos kabátban, s ezüsttálcán
1767 2, I | egészen célját vesztett erőfogyasztás. Nem tehetünk egymással
1768 2, I | kitűnő eredménnyel, azzal erőltette meg az agyát; most az anyja
1769 1, IV | felderíti vele.~– Már az igaz – erősíti Emilia nagysám. – Nekem
1770 3, I | ajtón!”), s egyszerre nyers erőszakkal tépte le a nyakáról az ölelő
1771 4, I | azt nem akartam elfogadni, erőszakosan a zsebembe dugta, s aztán
1772 2, I | az ajtót Zeno előtt.~Zeno erőszakoskodni kezdett.~– Majd meglátom,
1773 4, I | megfogta a karomat s csaknem erővel tolt ki az ajtón, amit mérgesen
1774 3, I | aki előtt az emberélet értéke nem drágább három forintnál.~
1775 1, II | tiszteletdíj fejében egy értékes szacúmát fognak önnek küldeni.
1776 2, IV | az elménckedéseit másutt értékesítse.~No, de legalább elismerte,
1777 2, III | meg.~Alasztor e bizalmas értekezés alatt megpillantá azt a
1778 1, IV | hegedűművésszel pedig egész értekezése titokban. A rettegett baj
1779 2, IV | Hogy mi képezi a tárgyát az értekezésüknek, azt én nem vellikálom.
1780 1, IV | az ottmaradtak szabadon értekezhetnek a felvetett tárgyról.~–
1781 2, I | énhelyettem harmincötezer forint értékű váltót kifizettél, amikről
1782 1, II | éntőlem, hogy mi ennek az értelme. Azt mondá: „No nézd! A
1783 1, VI | Ne hallgasson ön rá. Mit értenek az okos emberek a poézishez?
1784 1, VI | Nem mondtam?~– Mi munkához értenék én? – rebegé Camilla.~–
1785 1, IV | Fordítsa hasznára, nagysád, az értesítésemet. Nagysádat jogosan megilleti
1786 2, I | forinttal, ez a lovagias férfiú értesített felőle, hogy hiszen nincsen
1787 1, V | visszajöjj. A bérkocsist értesítsd, hogy nem kell neki éjfél
1788 2, IV | Vigárdynak minden lépéséről értesítve vagyok. Újat nem tud ön
1789 2, IV | hogy nagyon sűrűen szokott értesülni az én családomban lefolyó
1790 1, IV | vagyok beavatva.~– Most értesültem róla, hogy a sárad-korpaházai
1791 2, IV | férjem. Ő tegnap éppen, arról értesülve, hogy önnek a leánya nagy
1792 3, I | félrebeszélsz!~– Mert te nem értesz meg. Azt mondtad az elébb
1793 1, IV | hasonlítása ehhez vagy amahhoz nem érv semmi tekintetben. Az már
1794 2, I | Ugyan hány házasság maradna érvényben, ha azt kérdeznék, vajon
1795 1, I | kifent bajuszt, mely teljesen érvényre engedi juttatni a széles,
1796 1, IV | énekelnem kell, mindig lámpalázt érzek. Ez különben a leghíresebb
1797 3, I | tehát a tulajdonjog iránti érzék hiányzik. És ezt egy országos
1798 1, VI | szólt:~– Hát minek ez az érzékenykedés? Hát van nekünk okunk arra,
1799 1, II | legtöbbször kutyaösztön, érzéki gerjedés, máskor szuggesztió,
1800 2, II | találok a körében, amibe semmi érzékiség nem vegyül.~Amanda összetépett
1801 1, VI | világon egyébre is fogékony érzékük, észre kellett volna venniök,
1802 1, VI | vagyok, szóval, tettel és érzelemmel?~– Kérem, uram, ne beszéljen
1803 2, I | magához hasonló ábrándozó, érzelgő asszonyéval, ön fokról fokra
1804 2, III | is csak tréfát űz az én érzelmeimből. Pedig azt hittem, hogy
1805 3, I | így megtagadja legszentebb érzelmeit? Minek is nekem ez a nyomorult
1806 1, II | szívnek az emberi indulatok és érzelmek szabályozásához? A szív
1807 1, II | van befolyása az emberi érzelmekre és kedélyhangulatokra a
1808 1, VI | félholt föléled.~Az első érzése az, hogy a keble nyitva
1809 4, I | felolvadni a világalkotó érzések tüzében.~Hajnalig tartott
1810 2, IV | árnyalata is a szentimentális érzésnek, hát bizony nem fogadta
1811 1, VI | boncolókéssel vizsgálják az érzést.~– De igaza volt! Azt mondta,
1812 3, I | gyógyszert, ami az embert minden érzéstől megszabadítja? Akkor még
1813 2, IV | változtatnia, mert nagyon érzik rajta a dohányfüst; de azt
1814 1, III | Úgy szólt hozzá, mint egy esedező a zsarnokához.~S erre a
1815 2, IV | az én családomban lefolyó eseményekről.~– Azt is jól tudom. Önnek
1816 1, II | kelendősége; vagy pedig írjon esendő, önző, élvező emberekről,
1817 3, I | hogy holmi non putarem esetén segítsek vele magamon. A
1818 3, I | el magamat. Tudomásomra esett, hogy önnek a férje ezelőtt
1819 3, I | szakít el tőletek többé! Esküszöm az égre s annak minden boldogságos
1820 1, V | meg lesz hurcolva a neve. Esküt kell neki letenni a törvényszék
1821 3, I | ég felé emelte, egy a sok esőt megsokallt mormon patriarcha
1822 3, I | colchysi aranygyapjút ellopták.~Éspedig a férji hűségnek a superlativusául
1823 1, IV | tudja képzelni, hogy vajon essbuquet-t pipáznak-e azok a tarokk-kompanisták,
1824 2, I | kieresztette a kezéből? No, hát essél kétségbe! Itt van a leveled,
1825 4, I | Helvila közbeszólt.~– Ne essünk kétségbe. Még egynapi haladékunk
1826 4, I | maga otthon maradt.~Be is esteledett. A leány is hazajött: nem
1827 3, I | az én mindennapi reggeli, esteli imádságom.~Azzal szétterjeszté
1828 1, III | Tudom én azt jól, hogy a te estélyeidet díszítő vendégraj között
1829 1, I | a Vigárdyék inasa, akit estélyeken kölcsönkérnek; a harmadik
1830 1, IV | öntől, hogy mégis eljött az estélyünkre.~– Pont tíz óra! Elsőnek
1831 2, IV | hogy ő kezdje meg a „kútba estem”-et. Mosolygott és apróra
1832 3, I | forinttal amaz emlékezetes estén egyenesen vágtatott a Korona
1833 2, IV | feladata, hogy reggeltül estig nyomában járjon Vigárdy
1834 2, II | társalgásban is. Helyes esze volt, sokat tanult, olvasott
1835 1, VI | leány vagy. Olyan helyes eszed van: a világot, a helyzetet,
1836 1, VI | elolvassa.~Arra aztán egyszerre eszéhez tér. Mindent tud. Most már
1837 2, II | nagyságos asszonyoknak az eszejárásán.~Az alkoven kárpitja megmozdul,
1838 2, I | Vigárdy kitalálta a nő eszejárását.~– Ugyebár ezt a tudós leány
1839 1, VI | anyácskám. Nekem is van annyi eszem. Ohó! Így nem hagyok magammal
1840 2, VI | öngyilkos akarsz lenni.~– Eszemben sincsen.~– De útban vagy
1841 3, I | Istenért! Ne vedd el az eszemet az ilyen beszéddel! Hisz
1842 2, I | prériken buccanier, aki sótalan eszi a nyers bikahúst – jártam,
1843 2, I | Vida-tánc választottai nem eszik a rendes ételeket, hanem
1844 1, III | akarta a kisleányt helyes észjárásra vezetni.~– Látod, kedveském,
1845 1, VI | Én könnyűszerrel ki tudom eszközölni, hogy önnek adjanak egy
1846 2, II | szereztem neki életmódot, én eszközöltem ki a leánya számára ingyenes
1847 2, II | tisztelője vagyok. Jólesik az eszmecsere, amit vele válthatok. Élvezetet
1848 1, VI | rá. Valóban kitalálta az eszmejárását.~– No, hát csak tolja ön
1849 1, VI | mikor valaki az öngyilkosság eszméjét neveli nagyra a lelkében,
1850 2, I | visszaszörnyednek attól az eszmétől, hogy én önt, a mai nap
1851 2, IV | anélkül, hogy maga Árgus észrevenné. Ott egy bérkocsiba vágja
1852 1, II | gyönyörködhetnék azokban az elmés észrevételekben, amiket a szerkesztői mondanivalók
1853 1, IV | Elvira kisasszony mindenáron észrevétetni akarja magát. Fűtől-fától
1854 1, VI | akit milliomos létére, esztelen pazarlásáért gyámság alá
1855 2, I | javadra írom. Ezért négy esztendeig voltál haszonélvezője az
1856 1, II | mondaná, hogy már egy tizenkét esztendőt meghaladt leánya van. Termete
1857 2, I | rajongóknak; de mi már érett eszű emberek vagyunk, akiknek
1858 4, I | Talán aznap nem is jutott eszükbe, hogy ebédeljenek.~Estére
1859 1, VI | rakva vannak mindenféle ételekkel, amikhez senki sem nyúlt
1860 2, I | egyszer a páciensnek megjön az ételhez való kedve. A szent Vida-tánc
1861 3, I | tapasztalatlan volt ebben az etikában. Az ő kedélyét kellemetlenül
1862 1, II | teszi tönkre az ön egész etikai okoskodását, ami költői
1863 1, II | ennek a tárgya, alakjai, etikája, mind egy rég megbukott
1864 1, I | úr számára? – kérdezte az etikett-tudó Jean.~Perukker úr egyet
1865 1, I | a cselédséget meg szokás étkeztetni.~– Hát ma itt estély lesz?~–
1866 1, V | Jaj, de szeretem, hogy nem ettem abból a fácánysültből –
1867 1, IV | Stichmatch.”~Ezalatt visszatér az étteremből Amanda asszony.~Tele van
1868 2, IV | laisser.”~Az éhes farkas étvágya látszott Meritorisz arcán.
1869 2, VI | neked, hogy én végigjártam Európa minden bolondokházát tanulmányozás
1870 3, I | bolonddal nem találkozott Európában.)~Camilla a végsorokat már
1871 1, V | brüsszeli csipkében. Az eredeti Éva anyánk, aki nemcsak az almáját
1872 1, I | estély lesz?~– Utolsó az évadban. Sokat ígérő programmal.
1873 3, I | idvezítő levelet! Ezt az evangéliumot! Ezt az amnesztiát!~Olyanformán
1874 2, I | elragadtatni meg van engedve húsz éven aluli fiatal rajongóknak;
1875 3, I | komlót termesztett, amiből évenkint két-háromszáz forintot szüretelt:
1876 1, IV | A hölgyecske letette az evésnél alkalmatlan álarcot. „No,
1877 2, III | arcomon. E négy év alatt tíz évet vénültem.~– Hát beszéljünk
1878 4, I | megtehetik azt, hogy több évi különválás után ismét közös
1879 4, I | modorban beszélt velem, s azért évődött velem, hogy olyan komoly
1880 2, I | ajánlotta.~– Derék orvos! De nem evőkanállal kétóránként?~– Nem! Nem!
1881 1, VI | bútorozott szállást keres, egész évre, mert néha a leányait is
1882 1, VI | akkor előugrik, mint a «Deus ex machina», a mesebeli megszabadító:
1883 3, I | Meritorisznak egy viselt váltójával executióra, azt mondhassák neki: –
1884 1, VI | vendégek szaladáshoz hasonló exodusát. Meglepte, hogy ezzel semmi
1885 1, I | lesz a mai estélynek?~– Sőt exorbitáns. Egy Párizsból jött hegedűművész
1886 1, V | ellen nem. Hogy megy hazáig ezekben az atlaszcipőkben?~– Ejh!
1887 1, VI | éppen szívesen fognak venni. Ezekért kaphat ön havonként harminc-negyven
1888 1, II | valót.~– Ön látja a valót? Ezekkel a chryzopraz szemekkel?
1889 2, IV | becsapta a szekrény ajtaját. Ezenközben úgy tetszett neki, mintha
1890 1, VI | relatív dolog. Ön nem fogja ezentúl Párizsból hozatni a toalettjeit,
1891 2, V | megengedem önnek, hogy tartsa meg ezentúlra is azt a híven ápoló gyámatyját,
1892 2, II | Adhatott nekik miattam ezereket a saját vagyonából. De nem
1893 1, VI | nem hallottad, hogy az ég ezermillió mérföldre van innen: mire
1894 1, VI | s ő is elkezdte abban az ezüst kanálkával kavargatni azt
1895 1, VI | kikölcsönzött tálakat, porcelánokat, ezüstneműket a csődtömeg közül, ami nem
1896 1, IV | mind a két oldalát takarja, ezüstös csillagok, négy-, öt- és
1897 1, I | ez bevett szokás. Inast, ezüstöt, porcelánt estélyekre kikölcsönözni.
1898 1, VII | nem jön a kikölcsönzött ezüsttálakkal és gyümölcstartókkal haza,
1899 1, IV | fenekével felfordítva tették az ezüsttartályra.~Kapiczány úr már egy maliciózus
1900 1, VII | bizonyosan megszökött az ezüsttel. Erre a nagyságos asszony
1901 1, V | Gyorsan szedd össze a saját ezüstünket és porcelánunkat, és szállítsd
1902 1, V | hogy nem ettem abból a fácánysültből – dörmögi Thurzó Attila
1903 1, IV | büfé lesz! Ajánlom önnek a fácánysültet, amit a férjem lőtt a hercegi
1904 1, IV | ilyen városi szakácsné: a fácánysülthöz lencsét ad mellékletül,
1905 1, IV | ehetetlenné tette az egész fácányt, pedig azt Vigárdy lőtte
1906 3, I | No, még egy fölvételt en face!~– No, nem! Add ide már
1907 1, IV | hátulról is szemügyre vegye.~Fájdalom! ott semmi sincs. A tudós
1908 1, VI | most is ott vonaglott az a fájó mosoly. A leány kitalálta
1909 4, I | kellett magamat, hogy sírva ne fakadjak; azt kérdeztem tőle, hogy
1910 1, VI | hogy hangos sírásra ne fakadjon. Kebléhez ölelte, összecsókolta
1911 1, III | ilyen nagy embereket sírva fakasztani négy esztendő múlva.~– Miért
1912 1, IV | idiosynkrasiája e tekintetben a faktor. Sűrű példák vannak rá,
1913 1, VI | előálmából. Hálószobájának a fala a lépcső felé volt: azon
1914 2, I | is megszolgálnom a napi falatomat. De a lelkem, az idegeim
1915 1, VII | akkor, amikor a gazdáik a falba verik a fejüket: így mégis
1916 2, I | aki úgy hasonlít hozzá? A falhoz vágtam. De nem törött össze.~–
1917 1, III | Camillának nagy szüksége volt a fali tükörhöz sietni, meggyőződni
1918 2, III | családban hagyományos a falsificálás. A férje az uram írását
1919 2, I | döbönt, cipót, palackot. Úgy falt, mint egy kiszabadult rab.
1920 3, I | ember volt az én uram, amíg falun laktunk, tüzes gazda volt,
1921 2, IV | mórikálást vitt végbe, mint egy falusi kisasszony, akit azzal kínálnak
1922 1, V | aki nemcsak az almáját a fának kóstoltatta meg Ádám apóval,
1923 1, II | a babonás, hisztérikus, fanatikus félmívelt osztályok számára:
1924 1, II | meg. Van zelositás, van fanatizmus, más felekezet elleni gyűlölködés,
1925 2, II | oldalon a toalettasztal faragott angyallal, a másikon a Wertheimszekrény,
1926 1, VI | Maradj! Maradj! Tégy fát a kandallóra. Fázom. Visszajövök.~
1927 1, IV | táplált alak, akinek az a fátuma, hogy erősen meggörbült
1928 2, I | legkellemesebbet. Legelőször is vessünk fátyolt a múltunkra. Az a harmincötezer
1929 1, VI | Tégy fát a kandallóra. Fázom. Visszajövök.~S azzal bement
1930 3, I | anyám. Aki érez, az nem fecseg. Aki férfi, az nem sír.
1931 1, VI | Vigárdynak.~– Látod, kis mamám – fecsegett a lányka –, most már megtaláltuk
1932 2, III | 32-es hordárnak, hogy ne fecsegjen azzal az asszonyszeméllyel,
1933 2, IV | es hordárnak leányokkal fecsegni az utcán!)~Amanda kényelmetlenül
1934 1, VI | kibontása. Hideg víznek az arcba fecskendezése. A tenyereibe pipereecetet
1935 1, IV | lehetsz olyan balogsüti? – feddőzik Alasztor. (Négyszemközt
1936 2, I | aki gyűlöli az általa „Federvieh”-nek nevezett emberfajt.~ ~
1937 1, VI | akár hamis váltók útján. A fedezet kezében van. A világgá futottnak
1938 1, VI | abból ön az egész lakásbért fedezheti, s a saját lakása ingyenben
1939 2, VI | bolondot, mint te vagy, nem fedeztem fel sehol. Tedd, amit akarsz.
1940 1, VI | maga részét. De én teljesen fedezve vagyok a szerződés által.~–
1941 2, I | háborút. Mi egyenlőtlen fegyverekkel küzdünk. Te jó ember vagy,
1942 1, IV | férje hosszú, szikár alak, fehéredni kezdő fekete szakállal,
1943 3, I | akinek fekete a szája, fehérek a szemei. „Kitűnően sikerült.”~–
1944 2, I | hitvestárs nyoszolyáját, fehérneműit nem szabad lefoglalni.~–
1945 1, II | remekművét, s tiszteletdíj fejében egy értékes szacúmát fognak
1946 2, I | úrnak, hadd kerüljön a te fejed ismét az ő sarka alá, s
1947 3, I | No, hát azért kell úgy a fejedbe nyomnod a kalapot? Hát itt
1948 1, VI | eleven virágból, azt teszed a fejemre? Lásd, ezek a jácintok a
1949 3, I | napok, amiken teheneket fejettél, s örültél a vasárnapnak,
1950 1, I | a nagyságos asszony most fejezi be a toalettjét, s néhány
1951 2, IV | ajkpittyesztésével ki ne fejezze azt a benyomást, melyet
1952 1, IV | nyírva, az arckifejezése, a fejhordozása olyan, mintha valami rossz
1953 1, IV | A felesége ellenben egy fejjel magasabb nálánál, igen sovány
1954 1, VI | határozott tehetsége van. Csak fejleszteni kell. Majd küldök önnek
1955 1, II | agykidudorodás a gyilkossági hajlamot fejtette ki nála, a másikat meg azért,
1956 1, VII | gazdáik a falba verik a fejüket: így mégis nagyon szép volna
1957 2, I | a melanogéne-nek, amivel feketére volt festve. A bajusza ellenben
1958 2, VI | planétára való ember vagy. Ott fekszel már a Duna fenekén. S én
1959 1, VI | Helvila felöleli az anyját fektéből.~– Nem mégy a hálószobádba,
1960 1, VI | Most eredj a szobádba, feküdjél le. Aludjál csendesen. Majd
1961 1, III | leánykám: eredj a szobádba fekünni. – Úgy szólt hozzá, mint
1962 1, III | rendelte, hogy korán le kell fekünnöd.~– És a svéd gimnasztikai
1963 2, I | Hát akkor maradok a fekvőségemnél… – szólt cinikus mosollyal
1964 1, IV | Azt gondoltam ki, hogy feladom rá a hosszú gombos libériámat,
1965 1, IV | gyöngébbek.)~Jean, a kék inas, félajtót nyitva, bekúszik s odasúg
1966 2, I | lelkiismeretemet, amint az előszobában felakasztott havelock zsebébe belenyúltam,
1967 2, III | szivarkát a hamufogó kagylóra. Felállt.~– Nem jut eszembe teljes
1968 2, IV | kolerikus nevetéssel szakítá félbe.~– Hagyja el, Zeno úr. Én
1969 1, IV | ezalatt időt nyer a levelet felbontani és mások által figyelmen
1970 2, IV | szolgáltat okot a házasság felbontására.~– Mit nevez ön ilyen oknak?~–
1971 2, V | asszony az egész levelet – felbontatlanul – a kandallóba dobta. Elégett.~–
1972 1, VI | Felnyitotta a szamovár tetejét. A felcsapó illat tudatá vele, hogy
1973 2, I | Kezdetnek ez is jó.~S aztán felcsapta a kalapját, s ment a Folies
1974 1, IV | egész társaságot egyszerre felderíti vele.~– Már az igaz – erősíti
1975 1, IV | magasztaló elszörnyedése.~A feldicsért ifjút meggratulálják.~–
1976 2, I | hogy kinyissa azt.~A leány feldúltan rohant ki rajta.~– Megfulladok! –
1977 3, I | bizonyosan sírni fogsz, felduzzad az arcod, a szemed, a szád:
1978 1, II | hitelv volna, hogy „szeresd a felebarátodat”, meg az, hogy „az én országom
1979 1, IV | sunyi szemek folyvást a felebarátok és barátnék hibáit keresik,
1980 1, VI | kedvéért.~ ~A kisleány felébredt előálmából. Hálószobájának
1981 1, I | köpcös királyi tanácsosné feledteti el velünk Pattit. A pièce
1982 1, III | szeretném már, ha el tudnám felejteni.~– A regényeimet pedig nem
1983 2, V | Asszonyom!~– Nos, uram? Felejtett itt valamit?~– Igenis. Elébb
1984 1, VI | A pezsgős palackokat sem felejtették ott. Hanem a szamovárt nem
1985 3, I | Legyünk boldog parasztok! Felejtsük el ez átkozott ragyogó világot! –
1986 1, II | zelositás, van fanatizmus, más felekezet elleni gyűlölködés, de ami
1987 1, II | Bevallása a gerincsorvadásnak. Félelem a nevetségessé lételtől.~–
1988 2, V | hatáskört keresni.~Nagyon óvatos feleletek! Amanda rá akarta szorítani
1989 4, I | ülésben.”~A miniszter nem felelhetett mást az interpellációra,
1990 3, I | pironkodással, szemlesütéssel feleljük azt, hogy a mi kisasszonyunk
1991 1, IV | hasonlítanak, mert a nő előtt, félelmében, annak az arca lebegett.~
1992 2, I | jönni.~– Énnekem? Hát mi félelmem lehetne énnekem a rendőrségtől?
1993 1, VI | lassanként az akarat erőt vesz a félelmen.~Meg akarja tudni, hogy
1994 1, VI | történt a szalonban.~Leküzdi a félelmet az éjféli rémek s az engedelmességet
1995 2, IV | legerélyesebb papucsának a sarkával felelni.~Bizonyosan kellett egy
1996 3, I | Én magamra vállaltam a felelősséget mindazon viszonyért, melyet
1997 4, I | ismeretesebb férjét nagy felelősséggel járó állami hivatalba beszerezze.
1998 4, I | fakadt ki Camilla.~– Az! – felelt rá Bertalan.~– Óh, fussatok
1999 3, I | ha akkor ő kezét nyújtja felém, én hirtelen megcsókolom
2000 2, II | pénztártól, a két öklét felemelve kiálta:~– Én önt gyűlölöm,
|