12-bamba | bamul-cseme | csend-elmeg | elmen-felem | feler-gouve | gratu-holmi | holot-karcs | karho-kocsi | kocso-lette | leult-melye | melyr-olele | olelg-predi | preme-szamo | szana-tarsa | tarsu-urnoj | urnon-zongo | zsak-zuzta
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
3001 1, IV | lencsét ad mellékletül, holott az pörkölt káposztát követel;
3002 1, V | fejét hátraszegve: az arca holthalavány, ajkai szederjesek, szemei
3003 1, II | orrcimpák, a tiszta, keskeny homlok, melyet levágott hajtincsek
3004 1, III | őszintén felnyílva; magas homloka, felfésült szőke hajjal,
3005 4, II | mély meghatottság látszott, homlokán a redő még mélyebb, szemöldei
3006 4, I | s amellett öklével üté a homlokát.~– Hahaha! Egy honatya,
3007 1, II | ámbár ez a neme a haladásnak homlokegyenest ellenkezik a realizmussal.~
3008 1, IV | hasonló világos szőke, körül a homlokon építészi szimmetriával alkotott
3009 2, I | abból is sok jut a kiülő homlokra. Szemöldökei veresek, szintúgy
3010 4, I | spelunkáinak lakója. Valóságos „homo troglodythes hodiernus”.~
3011 1, IV | hegedűművész; nem azért, mintha hóna alatt hozná az instrumentumát:
3012 2, I | Az a nyolc forint minden hónap elsején oda van letéve az
3013 1, VI | igazság.~– Úgyis benn van egy hónapi bérem – nyelvelt a szobaleány. –
3014 4, I | homlokát.~– Hahaha! Egy honatya, aki a szeretőjét az állammal
3015 4, I | ide lehet utasítani. A honatyákat minden izenet megtalálja
3016 2, IV | volt a magyar – nem annyira honfoglaló, mint honprédáló – hősök
3017 1, I | úgyszólván egy családot képeznek. Honni soit, qui mal y pense.~–
3018 2, I | lapkiadó, hogy a munkákat honorálja.~– De ezt a szállást csak
3019 1, II | szerkesztőségeket szerény honorárium igényével: majd gyönyörködhetnék
3020 1, I | iparkodott egy szolgálattevő honpolgár a kandallóban alágyújtani,
3021 2, IV | annyira honfoglaló, mint honprédáló – hősök hét vezéreinek.~
3022 3, I | találkoztunk, én egy nagy horderejű lépésre szántam el magamat.
3023 2, I | salláriumot és a honoráriumot ön hordja neki.~– Nem hiszem, hogy
3024 3, I | előtt rövid felsőkabátot hordtak a Váci utcai gommeux-k,
3025 1, VI | ki. Én ismerek egy derék horvát képviselőt, aki éppen ilyen
3026 2, I | íven így van feljegyezve: „horvát-szlavón képviselő”. De ő annak az
3027 1, II | no meg Kisfaludy Sándor hősei idejében: „Szigligetben
3028 2, I | hogy én önt, a mai nap hősét, ott lássam magam mellett,
3029 1, II | már senki sem ismer. Az ön hősnője képviseli a női erényt.~–
3030 2, IV | honfoglaló, mint honprédáló – hősök hét vezéreinek.~S ez az
3031 2, I | Hát hiszen, hogy az én hosszas távollétem alatt kellett
3032 2, I | Elfojtotta a lélegzetét. Oly hosszasan, hogy majd a tüdeje szakadt
3033 4, II | a bosszúálló férj!~Zeno hosszúra húzta a száját.~– É-én menjek
3034 4, I | politikai alakot eltemetni hőstett. Én ki vagyok szolgáltatva
3035 3, I | tisztességes ember, mint valami hőstettel szokott dicsekedni. Ezt
3036 1, VI | fogja ezentúl Párizsból hozatni a toalettjeit, hanem kiszabja
3037 1, VI | tanácsot ád, ki tudja, mit hozhat az új nap? Az éjszaka tele
3038 2, V | önnek a számára. Maga nem hozhatja el, mert tárgyalása van.
3039 1, IV | azért, mintha hóna alatt hozná az instrumentumát: az előre
3040 3, I | zsebéből.~– Látod, jó hírt hozok. A hivatali elődöm igen
3041 1, VII | azonfelül valamit.~– Életre hoztad Camillát az ájultából?~–
3042 3, I | a meglepetéstől.~– Nekem hozták ezt? – hebegé.~– Egy nagyságos
3043 4, I | irodaszolgának. „Rögtön hozz egy bérkocsit a kisasszonynak!”
3044 1, II | akarat hatalmát csak nem hozza ön kétségbe?~– Erős akarat!
3045 3, I | a gardedám.~Akkor aztán hozzáfogott az ajándékcsomag felbontásához.~
3046 1, IV | Hja, a kis Helvilát nem hozzák a társaságba, mert annak
3047 1, IV | Camilla kezét. Camilla dacból hozzáment. Ekkor aztán Vigárdy revánsból
3048 2, I | Isten egy szabadítót küldött hozzánk, aki visszaadta nekünk az
3049 2, IV | figyelmeskedésért.~Amanda megint hozzányúlt a legyezőhöz: égett az arca
3050 1, I | a csillárra.~– Ügyvéd úr hozzászokott a titkok kiderítéséhez.~–
3051 2, II | tartsanak, külön háztartással. Hozzátartozik a bon-tonhoz. S inkább legyen
3052 1, V | csak magára gondolt, meg a hozzátartozóira – akárcsak egy léket kapott
3053 3, I | hallotta.~– Így mondtam. De ő hozzátette: „és önnek az atyjátul is
3054 1, II | Flammariont? Akkor tudja, hogy – hozzávetőleg – mi van ezen a mi világunkon
3055 4, I | gondolkozott, hogy minő áldozatokat hozzon egy nő, aki a világ kegyelmét
3056 2, I | élesebb lett a hangja. Zeno hüledezve hátrált meg előtte.~– Meritorisz
3057 2, I | számokban – mondta Zeno hüvelykujjának a körmét a fogába akasztva. –
3058 2, II | felírva.~A komornyik elégülten hunyorít a fél szemével, s kabátja
3059 1, VI | vibrált a hangja, mint a rezgő húr.~– Hogy tehetné ön azt?~–
3060 2, I | fognak a rendőrök a börtönbe hurcolni! Csaló! Hamisító! Kerítő!~
3061 1, V | trafikáltak. Mégis meg lesz hurcolva a neve. Esküt kell neki
3062 1, IV | alább ajzotta fel a gép húrjait, mint a művész hegedűjének
3063 1, I | engedi juttatni a széles, húsos szájat, amelybe szerelmes
3064 2, I | elragadtatni meg van engedve húsz éven aluli fiatal rajongóknak;
3065 1, V | Hát már elfeledte, hogy az húszmillió mérföldre van?)~– Eh! Én
3066 3, I | hidegvérű tanácsadó. Még van huszonnégy órai időtök a menekülésre.
3067 1, IV | rá, hogy a legnotóriusabb hűtlen nők gyermekei a megcsalt
3068 1, III | illetlenség.~– Ugyan, ne húzd össze úgy a szemöldöködet!
3069 2, VI | a Duna fenekén. S én nem húzlak ki. Hát mi a ménkűnek jöttél
3070 1, I | rendetlenséget: az egyik lejjebb húzódik, mint a másik, s ezzel még
3071 2, II | fintorít, fejét válla közé húzva. „Dobja ki! Ültesse le!
3072 2, I | nagy férfiú az ő kazlából húzza a szénát. Azt mondja neki: „
3073 1, VI | felvegyítheti keserű tapasztalatok ichórjával. Azért ezt is csak kiadjuk.
3074 1, II | csak intrika; az antik ideál mind stereotipozva kapható:
3075 2, III | felfedezni. Csupa hálálkodás. Idealizáló ábrándok. Plátói szerelem.
3076 1, VI | Képzelem, hogy tele van édes idealizmus chylusával. Hát majd amit
3077 2, IV | szalmaözvegyét, egykori ideálját. S most ez az ember, piszkosan,
3078 2, I | Liptai túró!~– Ah, az én ideálom. Bor van-e?~– Egész palack
3079 1, VII | ez volt az ürügy, amivel idebocsátottak. Amanda ideges volt, hogy
3080 2, I | számotokra, mikor egyszerre csak idecseppentem közétek az égből – vagy
3081 2, V | beteg voltam. Az a rejtélyes idegbaj kínzott, amit Vida-táncnak
3082 2, I | minden felindulástól. Ilyen idegbajnál a véletlen öröm is visszaidézheti
3083 2, I | falatomat. De a lelkem, az idegeim visszaszörnyednek attól
3084 2, I | hogy küzd az akaraterő az idegek szellemével.~Ámde az a szent
3085 3, I | De érzem, sejtem, minden idegem tudja előre, hogy itt ég
3086 2, I | Én-e? Vagy te, nyomorult idegháló? Nem te parancsolsz énnekem;
3087 2, I | fizetéssel.~Erre a leánynak az idegrohama egyszerre megváltozott,
3088 1, II | igazság, hogy az agyvelő idegszálainak bonyolódása okozza, hogy
3089 1, II | ártatlan, izmokból, erekbül és idegszálakbul összegubancolt tömeg, ami
3090 1, IV | Meritorisz úr nincs még idehaza?~– Még nem jött elő.~– Bizonyosan
3091 3, I | rögtön írsz Vigárdynak, s idehívod. És akkor azt mondod neki: „
3092 2, II | Egy nappal elébb, mint az idei névnapod volt, betettem
3093 1, II | meg Kisfaludy Sándor hősei idejében: „Szigligetben fogunk élni:
3094 1, VI | iskolamesternőséget, s annak idején kap becsületes állást, valamelyik
3095 1, VI | órán szolgálata: a többi idejével szabadon rendelkezik. Biz
3096 2, I | odadobott a fertőbe!… És most ön idejön és elűzi tőlünk az egyetlen
3097 2, IV | ugyanazon az úton, amelyen idejött, visszatér a klubba, felveszi
3098 3, I | Camilla felé, rögtön előadva idejöttének okait.~– Asszonyom! Önnek
3099 1, VII | kinyissa.~– Nincs ám. Azok idelenn mulatnak a kocsisnénál a
3100 3, I | Fölségesen sikerült! Tessék idenézni!~A megörökített nem lát
3101 2, II | rosszat fogok vele tenni!~– Én ideteszem ezt a pénztárba. A pénz
3102 3, I | Talán nem is helyesen idézett.)~– Hát az melyik paragrafus,
3103 1, II | parasztokból is kiveszett az idill (ha ugyan volt valaha),
3104 1, IV | bizonyítva, hogy egyedül a nők idiosynkrasiája e tekintetben a faktor.
3105 3, I | rajta. Bizonyosan korábbi időkben is hallott már ilyen dicsekedést
3106 4, I | rá.~– S nekem szabva az időm. Mindjárt egy óra lesz.~
3107 1, IV | úr maga is tartott egykor idomító-istállót.~– Igen. Mikor még siószegi
3108 1, II | öltöny csak kifejezi a szép idomokat, de nem szabályozza; a váll,
3109 1, II | Azok meg éppen az agy idomulásától függnek. Az már tudományosan
3110 2, I | megszökése után, s rövid időn elárvereztek mindent. Egy
3111 1, VI | félórával kevesebbet mutat az időnél.~Odament, elindította a
3112 1, I | haza kell jönni a kitűzött időre.~Mikor aztán a három inas
3113 3, I | Még van huszonnégy órai időtök a menekülésre. A mai nap
3114 2, I | visszariasztanak.”~Kevés idővártatva azt mondá a nő:~– Akkor
3115 2, II | hogy nem soká akar itt időzni. Csak afféle kimeneti látogatás,
3116 3, I | könnyeimmel áztassam ez idvezítő levelet! Ezt az evangéliumot!
3117 1, II | cavatináitól engedek másokat idvezülni. Mikorra nagysád felolvasására
3118 3, I | Kettőjük között én magam az idvezült!” Mondhatom ezt?~– Mondhatod.~
3119 1, IV | nyújtva a királyi tanácsos az ifjúnak.~A szülők szeretnék, ha
3120 1, IV | elszörnyedése.~A feldicsért ifjút meggratulálják.~– No, legalább
3121 2, IV | Vigárdy úr este 6 órától 9-ig valósággal ott tarokkozott
3122 3, I | nyerted.~(Ki tudja, az is igaz-e? Nincs-e még rosszabb termőföldje?)~
3123 2, I | Ecce ni! Megint teneked van igazad. Hát persze, hogy nem tudhattad.
3124 2, I | hamisaknak hittem, te pedig igazaknak vallottad. – No, hát ezt
3125 2, I | úrhoz, a tanfelügyelőhöz, az igazgatónőhöz. Aztán búcsúzni az ismerősöktől.
3126 1, VI | parlamentéznek az urak? – igazítja el a vitát a Jean. – Nem
3127 4, I | végigruminálta a levelét, igazított, törölt, megint bővített
3128 1, IV | Kapiczány úr siet – hálábul – igazolni toaletthibáját a nagylelkű
3129 1, II | okoskodását, ami költői igazságtételben, égi megtorlásban nyilatkozik.
3130 2, IV | méltóságos cím.~– Ő azt nem vette igénybe.~– De a nejét nem foszthatja
3131 1, IV | egy felsőkabát levetése igényel. Érthető. Mivelhogy a vendég
3132 1, II | szerkesztőségeket szerény honorárium igényével: majd gyönyörködhetnék azokban
3133 1, I | Utolsó az évadban. Sokat ígérő programmal. Hát ön nem arra
3134 4, II | Azzal odanyújtá neki az ígért betéti könyvet.) Én megveszem
3135 1, VI | meg a csemegész pincérje igyekezett kiválogatni a kikölcsönzött
3136 1, II | elképedünk bele. Meg ne ijedjen, nagysád. Egészen az anyja
3137 4, I | nem szokott soha. Arcán az ijedség és a harag látszott. „Hát
3138 3, I | tudott szólni, úgy meg volt ijedve.~Hanem Helvila előjött a
3139 3, I | vehető.~– De mikor úgy rám ijesztettél!~– Ezzel a revolverrel?
3140 1, I | Vigárdyéknál.~– Haneha azoknak az ikertestvérei voltak. Egyébiránt ez bevett
3141 1, IV | művésznőknél is így van: Pálmay Ilka sohasem lép ki a színpadra
3142 1, VI | szamovár tetejét. A felcsapó illat tudatá vele, hogy tökéletes
3143 1, IV | amitől a schatzikám kabátja illatos?~– Ah, ez már perfidia! –
3144 1, IV | olyan, mintha valami rossz illatot érezne. Pesszimista: ha
3145 1, VI | kebleden milyen jól fognak illeni hozzá. Én mindig szerettem
3146 1, IV | ládáimat.~– Nagy elismerés – illetékes részről.~A vendégcsoport
3147 1, VI | Ennek fele Meritoriszt illeti. Nem tudott várni, amíg
3148 1, III | munkád megbírálását.~– Ez illetlenség.~– Ugyan, ne húzd össze
3149 2, V | megkapta volna a pénteki illetményét csattanós pofonokban, amiket
3150 2, I | jut Napóleon mondása Szent Ilona szigetén: „Óh, mint szeretnék
3151 1, IV | hogy te nagyon el vagy ilyenkor foglalva. Nem is tanulmányod
3152 2, I | a hálószobájából. Én az ilyesmire készen voltam.~– Hogy jössz
3153 1, VI | mérföldre van innen: mire az ima odáig eljut, akkorra megfagyott
3154 1, II | cinkből. Egy bálvány van, akit imád mindenki.~– A pénz?~– Nem
3155 1, II | nevetségesnek tartja az imádkozást is, és az áhítatos léleknek
3156 1, II | még aztán az a nemes keblű imádó, aki lemond!~– Hát a férfiúi
3157 2, IV | benyomást, melyet hajdani imádójának mostani alakja rákényszerít.~
3158 3, I | a másik embert szeretem, imádom, ahogy csak magzat imádja
3159 3, I | mindennapi reggeli, esteli imádságom.~Azzal szétterjeszté két
3160 4, I | téged szerettelek, téged imádtalak! Szeretlek az utolsó pillanatomig.~
3161 4, I | én mint egy szentet, úgy imádtam! És én csendesen tudtam
3162 4, II | s ajkaihoz emelt kezeit imára kulcsolva, elkezde imádkozni
3163 3, I | Hiszen mondtam már az imént, hogy kineveztettem tanítónőnek.~–
3164 2, I | fordított a szerepén. Az impertinens kérkedő modor helyett áttért
3165 3, I | hazudott. S hogy annál jobban imponáljon a fellépésével, a kalapot
3166 3, I | Ilyen zsarnok volt a háznál. Imponált vele az anyjának. Igazán
3167 1, I | egyúttal pincért is küld hozzá inas-livrée-ben.~– Nekem úgy tetszik, mintha
3168 1, I | előttünk; a sárga a Vigárdyék inasa, akit estélyeken kölcsönkérnek;
3169 1, IV | hozott az uramtól? – kérdi az inashoz fordulva.~– Igenis.~– No
3170 1, IV | hogy jól terített-e fel az inasom? Tudom, hogy te nagyon el
3171 1, I | kinyitották az ajtót. Az inason látszott, hogy most kapkodta
3172 2, IV | megharagudott. Ez nagyon is vastag inastréfa volt. Példálózás az „úrnak”
3173 1, I | tartanak. Csak ez a kék az ő inasuk, aki az ajtót nyitotta előttünk;
3174 2, I | de a lelkemet nem tudom incrustálni. S még ha magam volnék!
3175 3, I | estély költségeire, s azontúl indemnity a túlkiadásokra.~– De hát
3176 1, IV | hölgyek.~– Óh bizony ez semmi indicium – siet élét venni a gyanúsításnak
3177 1, IV | Amanda asszony.~Tele van indignációval a tapasztalt rendetlenség
3178 2, III | szándéka a férje ellen válópert indítani. Tőlem kér tanácsot. Azt
3179 2, II | összejönni nem fogok.~– Ah! S mi indította önt erre a rendkívüli elhatározásra?~–
3180 1, VI | mindent lepecsételnek!~Az indítvány egyhangú pártolásra talált.
3181 4, I | cókmókodat, aztán ki az indóházhoz, az anyáddal ne sokat ceremóniázz,
3182 1, II | kritikussal.~– Szeretném az indokolást.~– Hát ha bonctani előadást
3183 4, I | A gyorsvonat Szeged felé indul egy óra negyven perckor:
3184 2, I | kiálta Bertalan, elragadtatva indulatai által.~– No, hát ez jó nekem. „
3185 2, I | szerzek keresztényi jóltevő indulatainak tökéletesítésére azáltal,
3186 2, I | visszatartva. – Ne jöjj indulatba! Hisz rádjön a bajod újra!~–
3187 3, I | engemet megőrizni a gonosz indulatoktól. Ez lesz az a bűbájos vért,
3188 2, V | megszelídíti.~Folytatá.~– Ezért az indulatomért bizonyára senki sem fog
3189 2, V | fáj! Hát még Alasztor is! Indulatosan járt fel s alá.~Megpillantá
3190 2, II | Ezúttal azonban másképp indult a scéna. Bertalan leült
3191 1, III | no. Kis baba! Hát kell indusfánk? Azért jöttél?~– Majd ha
3192 1, I | tudom a szokást; most is influenzás vagyok. Nem maradok soká.~
3193 1, V | Alasztor még a zenélő óra ingáját is megállította, jól ismerve
3194 3, I | megtaláltam. Helvila a fejét ingatta, nagy kétkedve.~– Ugyan
3195 1, V | fogékonyságát, amit még az is ingerel, ha a pianissimo flageolet
3196 3, I | borítékba süllyesztve.~Helvila ingerülten fordult el, s aztán hátrament
3197 2, I | Nincs itt önnek semmi ingó-bingója.”~– Hát akkor maradok a
3198 2, I | hátravesse, a visszaomló ingujj egy olyan megfeszült bicepszet
3199 1, IV | kék kötény előtte, aztán ingujjban.~– No, de én csak nem mehetek
3200 1, VI | fedezheti, s a saját lakása ingyenben marad.~Helvila nógatta az
3201 2, II | eszközöltem ki a leánya számára ingyenes oktatást, ellátást, hogy
3202 2, I | híhatlak, akármilyen verbal injuri-et kövess is el velem. Nem
3203 1, VI | a kikötött összeg: kissé inkorrekt módon anticipálta a maga
3204 1, VI | bolygatták. Forró vizet inni uraknak való. A távozó cselédek
3205 1, III | mamáikat.~– Helvila! Te kezdesz insolens lenni.~– Hát látod, most
3206 1, I | hangulatú.~– Hát a háziúr miféle instrumentumon fog remekelni?~– Óh, az
3207 3, I | ebben a kabátban: amit most intacte megtaláltam. Helvila a fejét
3208 2, I | téged!~Azzal odarohant az intarsiaturákkal díszített szekrényéhez,
3209 2, I | leánynak, azután nyájasan inte Vigárdynak, hogy bejöhet.
3210 3, I | szeretetemet?~– Helvila! – inté az anya is leányát.~– Jól
3211 1, IV | vendégek egymásnak „csitt”-et intenek, mindenki rendbe szedi magát,
3212 1, IV | útból.~– Nem! Nem! semmi interjú! Én újságíróval nem állok
3213 4, I | futhatsz. Következik a harmadik interpelláció a kultuszminiszterhez: „
3214 4, I | képviselőnek még egy másik interpellációja is volt a kereskedelmi miniszterhez,
3215 4, I | miniszterhez intézte az interpellációját: „Van-e tudomása a miniszternek
3216 4, I | nem felelhetett mást az interpellációra, mint azt, hogy kéri azt
3217 4, I | képviselőhöz, s az a mai ülésben interpellációt intézett emiatt a miniszterhez,
3218 4, I | felugrani? Ki vágja oda az interpellálónak a szeme közé: „Hazugság!
3219 1, III | Tanulmányoztam. Mindig arra intesz, hogy az okos emberek beszédéből
3220 2, I | azt haza kellett hozni az intézetből. A betegséget szent Vida-táncnak
3221 1, IV | évvel hamarább hagyta el az intézetet; mért nincs az is itt? Ő
3222 4, I | mai ülésben interpellációt intézett emiatt a miniszterhez, s
3223 2, IV | mellett nagyon biztosan intézhetők az összejövetelek, s a mi
3224 4, I | címezve – az országházba.~Jó intézmény biz ez: az a képviselőházi
3225 4, I | földmívelési miniszterhez intézte az interpellációját: „Van-e
3226 2, II | elhelyezve. Ezek különben csak az intim látogatók voltak; a staatsviziteket
3227 2, IV | összeköti valami, csak az intimusok által használt sötét sikátor
3228 1, II | nincs már remény: csak intrika; az antik ideál mind stereotipozva
3229 3, I | Ez az én válaszom az ő invectiváira. Aki engemet meg akar semmisíteni,
3230 3, I | levelet hozott ide.~E lesújtó invectivánál összefonta a karjait a mellén
3231 2, I | Kegyednek adom át ez okiratot. Iparkodjék a leányt óvatosan, elébb
3232 1, II | bírja az irodalmi nyelvet: irálya minden kifogáson felül áll.
3233 4, II | lekötelezve érezhették magukat iránta.~ ~
3234 3, I | akinél tehát a tulajdonjog iránti érzék hiányzik. És ezt egy
3235 3, I | melyet Vigárdy az én családom irányában fenntartott. Becsületszavammal
3236 4, I | Nem volt a levélben semmi írás, hanem volt két másodosztályú
3237 2, III | Igaz, hogy ez nem az ő írása.~– Hát ez nem bűntanújel?~–
3238 2, V | mintha a kezében tartott írásba nézne, de nem oda nézett,
3239 1, I | tele a kabátom zsebe írásokkal, amik velem akarnak jönni.~–
3240 1, I | tele van a zsebe érdekes iratokkal.~Perukker úr felnézett a
3241 3, I | birtokába akarta keríteni az iratot.~Zeno figyelme azonban egészen
3242 1, IV | elfecsegnének. – Egypár irgalmas delnő igyekezik megnyugtatni,
3243 2, I | szégyenítsd meg a családomat. Irgalmazz szegény leányomnak, ha engem
3244 1, II | Ezelőtt negyven esztendővel írhatott volna ön szép Dorfgeschichteket
3245 1, IV | állok szóba. Engem ki ne írjanak. Nem akarok híres lenni.~
3246 1, V | hogy az ő jour fixeiről írnak az újságok. „Ünnepelt szépségünk.
3247 4, I | meglátott, felugrott az íróasztalától, s rám kiáltott: „Hát te
3248 2, III | No, hát írja le. Itt az íróasztalom; itt a toll, papír. Tessék.~
3249 1, II | Nagysád teljesen bírja az irodalmi nyelvet: irálya minden kifogáson
3250 4, I | le sem ültetett. Amint az irodaszolga bejött jelenteni, hogy itt
3251 4, I | azzal csengetett az irodaszolgának. „Rögtön hozz egy bérkocsit
3252 1, VI | műveket angol és francia íróktól, amikből tanulmányozhat.
3253 2, I | No, hát ezt a javadra írom. Ezért négy esztendeig voltál
3254 3, I | anyja.~Neki, mint idealista írónőnek, természetesen péntekesnek
3255 2, V | Alasztornak zöld tintával írott nevére. (Alasztor zöld tintával
3256 3, I | dühöngött Zeno.~Camilla irtózott attól a forgópisztolytól.~
3257 1, VI | felfalni az emberiség.~– Ez irtóztató igazság. De legalább mi
3258 3, I | aztán mikor kiveszik az iskolából, megint lefényképeztetik.
3259 1, II | írónő. Ahhoz a szenvedések iskolája kell. Nagy katasztrófák. –
3260 1, VI | írónő. Ahhoz a szenvedések iskoláján keresztül kell eljutni.~–
3261 1, II | nagysád! Hiszen méltóztatott iskolákat végezni. Tudja, hogy mi
3262 2, I | megéljen; engem kitaníttatott iskolamesternőnek; gondossággal, jó tanáccsal,
3263 1, VI | szavamba kerül. Kitanulja az iskolamesternőséget, s annak idején kap becsületes
3264 1, VI | keresztülesett ön ezen az iskolán. Ezt még mint boldog nő
3265 3, I | egy külön házban van, az iskolával összekötve, két szobábul,
3266 4, I | titkos viszonya van, még ismeretesebb férjét nagy felelősséggel
3267 1, IV | kik az előzményeket nem ismerik. Ilyen a királyi tanácsos
3268 2, V | Nagyságos asszonyom jól fogja ismerni az okokat, melyek anyámat
3269 2, I | hogy törvénytudó: akkor ismernie kell azt a törvényt is,
3270 1, II | egy szantálfa legyezőre az ismerőikkel emlékmondatokat íratnak.
3271 2, I | hogy volt valaha ilyen nevű ismerőse. Meritoriszné is azon lények
3272 2, I | igazgatónőhöz. Aztán búcsúzni az ismerősöktől. Ahhoz fekete öltözet kell.~–
3273 1, VI | keressük meg.~– Hiszen annyi ismerősünk van! Lehetetlen, hogy valamelyik
3274 3, I | kérlelhetlen logika ítél egy ismert eset fölött. Van egy ember,
3275 3, I | levélben: Vigárdy írását ismerte meg rajta.~– No, ez igazán
3276 1, VII | házmester lámpafényénél egymásra ismertek.~– Ah! te vagy? Bertalan!~–
3277 1, VI | jövedelem nagyságával. Én ismertem egy nőt, akit milliomos
3278 2, III | Vannak ilyen okok.~– Ismertesse meg azokat velem.~Alasztor
3279 4, I | őrültek s a halálos betegek ismertető jele; szemei körül ónkarikák,
3280 1, II | állatoktól lakható földnek ismerünk, a Mars. De az már eddig
3281 1, V | ingáját is megállította, jól ismerve a hegedűművésznek az ideges
3282 2, IV | tetszik: egy közjegyző előtt ismételhetem szóbelileg ezt az ajánlatot,
3283 4, II | suttogá Zeno.~Aztán, hogy az ismételt kopogtatásra sem jött semmi
3284 3, I | mondod, hogy „nem”?~– És ismétlem, hogy „nem”. Hisz Vigárdy
3285 1, VI | kezeit keblére téve.~– Én Istenem! Mi még nevetünk is ezen
3286 3, I | nem leszek.~– Helvila! Az Istenért! Ne vedd el az eszemet az
3287 1, II | és az áhítatos léleknek Istenhez való ragaszkodását? Annak
3288 2, I | kebelére, s kisírta magát istenigazában.~– Elmúlt ez, anyám! Nem
3289 1, II | fog oda megérkezni.~– Ön istentagadó.~– Nem. Én csak embertagadó
3290 4, I | Hát lehetséges az, hogy az istentelenség győzzön az ártatlanok fölött?
3291 1, VI | azzal, ha egy pohár rumot itatnának meg vele?~– Minden bizonnyal.
3292 3, I | hanem a kérlelhetlen logika ítél egy ismert eset fölött.
3293 3, I | elszörnyedve az anya.~– Nem „én” ítélem el az „én atyámat”, hanem
3294 1, VI | bíró. Hát hajtsuk végre az ítéletét. – Nyugodt vagy-é?~– Az
3295 4, I | nevét!” – Az a név el van ítélve! És én most nemcsak magamat,
3296 1, V | bált.)~(– Csak legalább ittam volna abbul a pezsgőből,
3297 1, I | mulatást!~– Nem tetszik itthagyni a névjegyét a nagyságos
3298 2, IV | férjét, s bekoronázásul itthagyta neki a szalmaözvegyét, egykori
3299 1, VII | rúgnak, megszökött Amerikába, itthagyva feleségét és leányát a legnagyobb
3300 2, I | Utoljára aztán az egész ív papirost kiterjesztve borítá
3301 1, IV | Noé apó elsőszülöttének az ivadéka: pedig nem az. Becsületes
3302 2, I | létező úriember. A bevallási íven így van feljegyezve: „horvát-szlavón
3303 2, I | van címezve a házmester ívén, amit az a rendőrségnek
3304 2, I | egy kiszabadult rab. Aztán ivott. Nem várhatott, míg a pohár
3305 4, II | mondta: széttépné őket, ízekre, darabokra.~– Kívántam ezt;
3306 2, I | dobbantott.~Látszott minden ízén, hogy küzd az akaraterő
3307 4, I | utasítani. A honatyákat minden izenet megtalálja e szent helyen,
3308 2, IV | Példálózás az „úrnak” küldött izenetre.~– Tanácslom önnek, hogy
3309 1, V | mások megkárosítására! „Minő ízlés! Mennyi sikk! Micsoda dekoratív
3310 2, II | különben varázshatalom: az ízlésben. Vigárdyné nem tudott öltözködni.
3311 2, II | harmónia. Hiába: nem volt ízlése.~Ugyanennek a hiányát éreztette
3312 3, I | szétgombolta a kabátját.~Ez már ízléstelenség volt.~Helvila nem is vállalkozott
3313 1, II | csináljon az a szegény ártatlan, izmokból, erekbül és idegszálakbul
3314 1, VI | kikötni.~A szív, az a buta izomtömeg, fél!~Hanem az agyvelőnek
3315 4, I | állt ott, halálsápadtan, izzadó homlokkal, tétova tekintettel,
3316 1, V | csipkekendőjével megtörli az izzadt arcát, még a púder is lejön
3317 1, VI | hamvadozó parázs vetett valami izzó derengést a közel levő tárgyakra.~
3318 1, VI | uszály omlik alá, azokkal a jácint girlandokkal. Itt vetette
3319 1, V | belemarkol a keblére tűzött jácintcsokorba, másik kezével a felnyitott
3320 1, III | meg.~– Nem töröm össze a jácintcsokrodat.~Azzal elfutott az oldalajtón
3321 1, III | oldalról! Ah, be szép ez a jácintgirland az uszályodon! Meg ez a
3322 1, VI | a fejemre? Lásd, ezek a jácintok a kebleden milyen jól fognak
3323 1, VI | hozzá. Én mindig szerettem a jácintokat…~Ezt már Camilla sem állhatta
3324 1, VI | egyedül.~Erre aztán Helvila jajgatni, zokogni kezdett, a haját
3325 3, I | kitalálni, hogy ki volt az a jámbor hitelező.) A bírói pecséteket
3326 4, I | múlva kezdődik az iskolába járás. – S aztán hogy szidja előttem
3327 1, I | nyakán.~Az elébb jövő lassú járású úriember, aki időt enged
3328 3, I | tisztességet megköveteli. Nem járhat jockey-klubba, a turfra,
3329 1, V | hitelezők, s aztán majd járhatsz a törvényszékre vallatóra. –
3330 3, I | Superplus morál! Jól van, no! Ne járj a zsebemben. Csiklandós
3331 2, IV | reggeltül estig nyomában járjon Vigárdy úrnak. Ha az kocsiba
3332 3, I | a „Mester”, ha most itt járna a földön: „Az én országom
3333 4, I | férjét nagy felelősséggel járó állami hivatalba beszerezze.
3334 2, IV | amelyhez én csak imádkozni járok! (Ez már deklamáció volt.)~
3335 1, VII | Te vagy? Alasztor! Hol jársz?~– Én a feleségedet kísértem
3336 4, II | Valamikor úgyis jegyben jártak. Vegye el az özvegyet. Én
3337 2, I | eszi a nyers bikahúst – jártam, mint pedlar, fésűket, bicsakokat
3338 2, IV | mire jó az?) S egy világfi jártasságával üdvözli a ház úrnőjét.~–
3339 3, I | No, ez igazán tündérek játéka! – kacagott örömmel Camilla.~
3340 1, IV | aztán viszi papa Thurzót a játékasztalhoz.~Kapiczány úrnak megint
3341 1, II | maga is bolond lesz. Akinek játékszenvedélye van, a fiának is az lesz.~–
3342 1, III | azokat nagy precízióval játssza. A zongora egy nagy lelketlen
3343 2, V | elkövetésén meglepetnek, ők játsszák a megsértett félt.~Jól járt
3344 1, VI | a mutatóujját: – Csitt! Játszó óra: ki ne beszéld!~
3345 3, I | hogy premierközönség előtt játszol! Bizony, kifütyülnek.~De
3346 1, VI | Mért nem mentél hozzá?~– Játszottam a szívével. Megvert érte
3347 2, I | vallottad. – No, hát ezt a javadra írom. Ezért négy esztendeig
3348 4, II | özvegyet. Én lemondok az ön javára minden elővételi jogomrul.~
3349 2, IV | hogy elménckedés volt, s a Jeannak ez is elég siker.~A látogató
3350 4, I | két másodosztályú vasúti jegy. Alasztor jegyet is váltatott:
3351 2, II | a nyakánál fogva!~Azon a jegyen Meritorisz Zeno neve van
3352 2, IV | esztendővel ez az alak az ő jegyese volt. Még akkor a gigerli
3353 1, IV | Utoljára megunta, hogy a jegyesét tollszedő leányának csúfolták,
3354 2, IV | összeszerezte az elhagyott jegyesével. Lett belőle házasság bosszúból.
3355 4, I | másodosztályú vasúti jegy. Alasztor jegyet is váltatott: mégpedig kettőt.
3356 1, IV | Ellenben Amandát Meritorisz jegyezte el magának. Meritorisz akkoriban
3357 1, IV | elhagyott Amandának ajánlá fel jegygyűrűjét, amit az megint bosszúból
3358 2, I | állították, hogy látták is a jegykiadó ketrecben. Az ilyen elfelejtett
3359 1, I | mozdulatot tett a kezével, mint a jegyszedő az alagútnál, mikor azt
3360 1, I | felső kabátban táncolni? – jegyzé meg Perukker úr.~– Dehogy.
3361 1, IV | Harmadéves jogász. Az olvasókör jegyzője. Egy zseni! Hírlapokba is
3362 3, I | reprodukálta vele.~– Mennybéli Jehova! (még a Buddhát is megtagadta)
3363 3, I | mint akinek ebben az egész jelenetben semmi dolga többé.~Igen
3364 2, III | Éppen most volt egy válságos jelenetem Vigárdyval – kezdi Amanda.~–
3365 3, I | volt a hatása rám ennek a jelenetnek, hogy visszaemlékeztem egy
3366 3, I | ellátogattam hozzá. De a férje jelenlétében beszéltem vele. Hogy miért
3367 1, II | fog hová menekülhetni. A jelenlevő újságírók összetett kesztyűkkel
3368 2, IV | a látogatójegy. Fatális jelenség. Zeno azonban minden helyzetben
3369 2, I | bizonyosan a látogatót jelenté be a beteg leánynak, azután
3370 1, IV | Bocsánat, hogy nem frakkban jelentem meg; de olyan kegyetlen
3371 4, I | Amint az irodaszolga bejött jelenteni, hogy itt a bérkocsi, nem
3372 1, VI | mely egy rugó nyomására jelentette az időt.~Tizenkettőt ütött.
3373 1, IV | derékkal; szép nyak, sokat jelentő buste, az nagyon is egészséges,
3374 1, I | mesterségét.~A Jean visszajött, jelentve, hogy a nagyságos asszony
3375 1, IV | villanycsengettyű az előszobában jelezte, hogy vendég érkezett. Az
3376 3, I | már jó! Az őrültségben van jellem. Van bátorság. No, hát fordítsunk
3377 1, II | mint kórtünet, de nem mint jellemalap: híják vérszegénységnek,
3378 1, IV | és pökhendi.~A kis doktor jellemét sejteti az a sok érdemrend,
3379 3, I | játszott a színész, aki jellemkomikusokat szokott adni.~– Te igazságtalan
3380 3, I | meg?~– Ah! Te ilyen ördögi jellemnek csak nem hiszed az atyádat?~–
3381 1, II | vagyok, de én még rossz jellemű emberrel nem találkoztam
3382 1, I | nagy neglizsében iparkodott jelmezét előkeresni valami szekrényből.~–
3383 1, IV | A zöldtollas pártnak a jelöltje.~– Nagyon örvendek – szól
3384 3, I | Újdonatúj. Felkantározott lófej jelvénnyel.~És azt felnyitva, a négy
3385 2, III | De hát a név fölött ez a jelzés: ő. sz. barátnéja: hát ez
3386 2, II | öltve a mencsikoff, ami azt jelzi, hogy nem soká akar itt
3387 1, III | haragudj rám…~– No, hát jer, ölelj meg.~– Nem töröm
3388 1, III | nyakán egy sor fekete gyöngy jette-ből.~Semmiben sem hasonlított
3389 3, I | valósággal dühös lett.~– Te Jezabel! Te Goneril!~Camilla nem
3390 2, I | az asszonyság.~Camilla „Jézus Máriát!” rebeg, amint ez
3391 1, II | buddhista misszionárius, én csak jóakaró kritikus vagyok. Önnek a
3392 2, V | ördög elszabadult! Soha jobbkor! Bocsásd be a kisasszonyt.~
3393 1, VI | Ne azt a balt! Ezt a jobbot!~– No hát! Eddig megvolnánk.
3394 3, I | Ide állni! a fejet kissé jobbra! a kezet leereszteni! a
3395 1, III | géppel, s magában valcerezett jobbra-balra keringve, s a szoknyáját
3396 3, I | megköveteli. Nem járhat jockey-klubba, a turfra, a börzére. De
3397 1, IV | megszokott kimentés: „Nem jöhetek; múlhatatlan sürgős üzleti
3398 1, I | s ott becsenget. Sokáig jönnek az ajtót kinyitni. Azalatt
3399 2, I | magyarok: mind szívélyes, jóérzelmű emberek. Ott szerencsét
3400 3, I | nála, mikor a fővárosba jöttünk telelni. Itt keveredett
3401 1, VI | megelégedés nem tart lépést a jövedelem nagyságával. Én ismertem
3402 3, I | hogy az atyád tekintélyes, jövedelmes hivatalba jutott. Kimentheted
3403 3, I | vinni magammal, az jól fog jövedelmezni.~– És te tudsz fényképezni?~–
3404 3, I | később nyugdíja, biztosított jövendője. Az én lelkem pedig meg
3405 1, IV | propheta in patria. („Senki se jövendőmondó a hazájában.”)~Ez amennyire
3406 2, V | árulta el. Bertalannak teljes joga volt azon a hangon szólni
3407 2, I | engem abban, hogy családfői jogaimat gyakoroljam!?~– Ön azt mondja,
3408 2, I | csak majd találok valami jogcímet; elválunk csendesen, s aztán
3409 2, IV | piszkosabban).~Amandának négyféle jogérvényes oka volt ennek az embernek
3410 3, I | levelet adja a kezembe. Férji jogomnál fogva követelem, parancsolom.~
3411 4, II | javára minden elővételi jogomrul.~Azzal otthagyta a házat.~
3412 1, IV | értesítésemet. Nagysádat jogosan megilleti egy gyöngy nyakszorító
3413 1, II | spekuláció. Mindannyiszor egészen jogosult téma egy modern elbeszéléshez.
3414 2, III | dologról komolyan: úgy, ahogy jogtanácsosnak feladata beszélni. Kegyednek
3415 2, I | csak: a „servitust”. Mi jogtudósok értjük ezt már. Én viselem
3416 3, I | közölni, hogy el ne rontsam a jókedvedet. Most már azt is elmondom.
3417 2, II | nemességének tisztelője vagyok. Jólesik az eszmecsere, amit vele
3418 2, I | krumplit kapálhassak, s jóllakhassam lencsével és szalonnával,
3419 3, I | önérzetes ember. Hisz a jóllét megjavítja még a gonosztevőt
3420 2, I | alkalmat szerzek keresztényi jóltevő indulatainak tökéletesítésére
3421 3, I | keserűen megbántani! Te voltál jóltevője szegény családomnak! Én
3422 1, IV | keblén ellenben egy óriási jonquille-bouquet takarja a természet mostohaságát.~
3423 3, I | kapott levelet előhúzta a joppkája zsebéből.~– Látod, jó hírt
3424 3, I | tüzes gazda volt, csak a jószágára volt gondja. Lovakat nevelt,
3425 2, I | egy nemes keblű barátom jószívűsége által. Ekkor érett meg bennem
3426 1, II | nevetségessé lételtől.~– És a jótékonyság?~– Agylágyulás szimptómája.
3427 1, IV | rettenetes, hogy mennyi jótékonyságot gyakorol az én fiam – az
3428 3, I | fog rá haragudni. Az apró jótéteményeket elfelejtik az emberek; de
3429 3, I | elfelejtik az emberek; de a nagy jótéteményt nem bocsátják meg soha.
3430 2, I | egyszerre? Az a bizonyos jótevő hozta?~– Most kaptam a kiadótul
3431 1, V | Tetszett neki, hogy az ő jour fixeiről írnak az újságok. „
3432 1, II | van a nőkről?~– Sőt ilyen jóval. Miért volna erény, nem
3433 4, I | inkább mindig olyan tréfás, joviális modorban beszélt velem,
3434 1, II | belekottyanásai, hanem egy józan kritikus szellemnek a megnyilatkozása:
3435 1, V | agnoszkálják az aláírásokat. Juj! micsoda gyalázat! A bíró,
3436 4, II | neki tartásdíjt fizetni.~– Juridice helyes a felfogás.~– Aztán
3437 2, I | semmiről. Te megtartod a jus acquisitumot, hogy is mondják
3438 2, II | nekem ezért semmi egyéb jutalmam nem volt, mint két szerencsétlen
3439 1, IV | alapított) Házi Rendjellel jutalmazták önfeláldozó törekvéseit:
3440 3, I | és cochinjairól: azokat jutányos áron kész átengedni. Én
3441 1, VI | nagyot bámul rá: mintha nem jutna hirtelen eszébe, hogy ki
3442 2, IV | legelébb is méltóságod kezébe jutnak?~– Természetesen.~– Méltóságod
3443 4, I | lihegett. Szóhoz is alig tudott jutni. Kezei reszkettek.~– Mi
3444 1, I | teljesen érvényre engedi juttatni a széles, húsos szájat,
3445 2, I | szót Zeno, begombolva a kabáját.~– Hát mit akar ön még itten?~–
3446 2, III | Szürkéskék gömbölyű szárnyú kabát van rajta, dinnyehéj alakú
3447 2, II | az urat, hogy ne abban a kabátjában jöjjön át hozzám, amelyikben
3448 1, I | segíteni az urakról a felső kabátjaikat.~– Hagyja, Jean – monda
3449 3, I | hidegvérét, s a két kezét a kabátkája zsebeibe dugva azt mondá
3450 1, I | monda Dobokay úr –, tele a kabátom zsebe írásokkal, amik velem
3451 3, I | időt, hogy hazajöjjek a kabátomért, alig tudtam tőle egérutat
3452 2, IV | az úrnak, hogy jó lenne kabátot változtatnia, mert nagyon
3453 3, I | bankót Zenónak valamelyik kabátzsebébe visszagyűrje.~Zenónak egész
3454 1, II | megcsókolják.~– Bocsánat, hogy kacagányostul jövök be: a dugárumat rejtve
3455 2, I | sikoltott, s aztán elkezdett kacagni. Táncolt, szilajan, nevetve,
3456 2, I | igazság keze előfogjon. Te kacagva mondtad a megszabadítód
3457 1, IV | szimmetriával alkotott hajbeli kacskaringók. (Egy befelé fordított Medúza.)~
3458 1, II | ajkaihoz emelte a svédkesztyűs kacsót, s aztán a sarkával előre
3459 3, I | van metrum, asszonánsze, kádencia!~Camilla nem is ütődött
3460 2, III | kiszítt szivarkát a hamufogó kagylóra. Felállt.~– Nem jut eszembe
3461 2, I | párduc kurrog a letepert kajmánra. Lassan, lassan elmúlt az
3462 2, III | van rajta, dinnyehéj alakú kalap a kezében, bordeaux-veres
3463 3, I | kunststikklit: hogyan lehet egy kalapból tizenkétféle kalapot csinálni?~
3464 1, V | távozó vendégek elcserélt kalapjait keresték.~Vigárdyné észrevette
3465 2, I | az első esetben veszem a kalapomat, s azt mondom, hogy „alászolgája”,
3466 4, I | útiruhába volt öltözve, kalappal a fején.~– Megyek a gyámatyámhoz.
3467 4, I | kisasszonynak!” Azután a vasúti kalauzban levelezett, s ismét hozzám
3468 3, I | belenézett a forgópisztoly kamarájába.~Látta, hogy egy töltény
3469 1, IV | hiányzik még! (Tudniillik a kamaráskulcs, amit az ember a háta végén
3470 3, I | az alapja. És mármost még kamatot is fizetek érte.~S a pénztárca
3471 3, I | két szobábul, konyhábul, kamrábul álló. Van hozzá fél hold
3472 1, VI | kanalával, Helvila a maga kanalát eléje nyújtotta. Így aztán
3473 1, VI | azokból a fehér kockákból a kanalával, Helvila a maga kanalát
3474 1, VI | annál sebesebben kavarta a kanállal a teát a csészében.~A férfi
3475 2, V | levelet – felbontatlanul – a kandallóba dobta. Elégett.~– Mondja
3476 2, I | Engedd, hogy a fejemet a kandallóhoz verjem.~– Nem! Nem! Angyalom!~–
3477 1, VI | Maradj! Maradj! Tégy fát a kandallóra. Fázom. Visszajövök.~S azzal
3478 3, I | fellázadt ellene. Dobokay kapacitálva lett. Nem engedem, hogy
3479 2, I | kezem nekem is megbírná a kapálást, legfeljebb megkérgesedne
3480 1, VI | semmi hintógördülés nem volt kapcsolatban. A kocsiját mindenki későbbre
3481 1, VI | szívesen fognak venni. Ezekért kaphat ön havonként harminc-negyven
3482 1, II | ideál mind stereotipozva kapható: eredetije a múzeumban.
3483 3, I | talán részletfizetésre kaphatok egyet a látszerésznél.~A
3484 2, I | akit a vak szenvedélye kapicánjánál fogva oda lehet vezetni,
3485 1, VII | s felkísértetem őket a kapitányságra, csődtömeghez tartozó vagyon
3486 1, VI | mink képviselők, hogy hajba kapjunk. Mit allegálunk, hogy melyik
3487 2, I | kövess is el velem. Nem kapnék szekundánsokat. Hát ez közöttünk
3488 3, I | ezt? Én állami hivatalt kapok? Hatodik osztályú rangfokozattal?
3489 1, IV | mellékletül, holott az pörkölt káposztát követel; ezzel ehetetlenné
3490 1, IV | megkérdezzem?~– Aztán majd kapsz tőle egy pofont.~– S attól
3491 2, I | Valószínűleg a sok tanulástól kapta azt a bajt; most tette le
3492 2, III | rendreutasítás.~A hintó kigördült a kapu alól, mely Vigárdy urat
3493 1, VII | közül három odalenn maradt a kapubejárat alatt a házmesterrel dödörögve,
3494 4, I | Olyan hideg jön ki a halál kapujából.~A leány odakiáltotta az
3495 3, I | pénzünk. Amit a bútorainkért kapunk, abból ki kell fizetnünk
3496 2, IV | Vigárdy úr azonban nem kerül a kapura, hanem bemegy a dohánytőzsdébe.
3497 1, VII | kezében csoszogott elő, kaput nyitott. Négy férfialak
3498 1, VI | összeg lesz – szólt mohón kapva Camilla. – Csak meg tudjam
3499 4, I | között egy év veszett volna kárba.~– Kérlek, ezt a levelet
3500 1, II | leánya van. Termete azzal a karcsúsággal bír, amit nem a vállfűző
|