12-bamba | bamul-cseme | csend-elmeg | elmen-felem | feler-gouve | gratu-holmi | holot-karcs | karho-kocsi | kocso-lette | leult-melye | melyr-olele | olelg-predi | preme-szamo | szana-tarsa | tarsu-urnoj | urnon-zongo | zsak-zuzta
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
4503 2, III | fogadják. Kezet csókol. Leültetik: szemben az úrnővel.~– Éppen
4504 1, II | keskeny homlok, melyet levágott hajtincsek nem takarnak,
4505 2, III | csóválgatta a fejét, szítta a levegőt a fogain keresztül, végre
4506 1, V | gátolhatta meg, hogy amit a levélből megértett Amanda, azt rikácsoló
4507 2, III | s kivette belőle a másik levélcsomagot, odahítta Alasztort.~– No,
4508 2, V | mondta, hogy egy igen sürgős levele van önnek a számára. Maga
4509 2, I | essél kétségbe! Itt van a leveled, melyet amaz átkozott éjszakán
4510 4, I | Nem válaszolt Vigárdy a leveledre? Nem jött el?~– Se maga
4511 3, I | kezét.~– Hagyjon ön békét a leveleimnek. Ott nincs az, amit ön keres.~
4512 3, I | talizmánom, az én bűnbocsátó levelem. Ezt én éjjel-nappal a keblemen
4513 4, I | szerencsétlenek azzal az én levelemmel? – hörgé tompa, rekedt hangon. –
4514 1, VI | Megakadt a tekintete azon a levélen.~Valami homályos ösztön
4515 4, I | Azután a vasúti kalauzban levelezett, s ismét hozzám fordult: „
4516 1, VI | hogy rajtakapta Helvilát a levélolvasáson.~– Olvastad? – kérdezé a
4517 1, IV | Elvira nagysámnak csapja a levet, aki pedig inkább hallgat
4518 1, IV | amennyit egy felsőkabát levetése igényel. Érthető. Mivelhogy
4519 1, VI | zsibbadás elmúlt.~– Ne segítsek levetkőznöd?~– Maradj! Maradj! Tégy
4520 2, IV | keresztülsétál. Onnan egy lépcső levezet egy férfiruhakereskedésbe.
4521 1, VI | Eszébe jut, amit a Pallas Lexikonából olvasott az ájulásról. –
4522 1, VI | elmulasztották a szemeit lezárni.~Elcsendesült minden. Még
4523 4, I | Csomagját összefűzte, bőröndjét lezárta. Az óra háromnegyedet mutatott
4524 1, II | szempilla is, mely félig lezártan szinte hogy árnyékot vet
4525 3, I | címzettnek a borítékjába tenni – lezárva?~– Te úgy félsz?~– Régóta
4526 4, I | könnyelműség volt vele kibékülni.~Lezsarolt természetek, élemedett tengődések
4527 1, I | hogy most kapkodta fel a libériáját. Két másik szolgálattevő
4528 1, IV | feladom rá a hosszú gombos libériámat, úgy bejöhet.~– Tegye azt.~
4529 1, V | észrevette közöttük a sárga libériást.~– „Georges!” – És aztán
4530 1, VI | erényt prédikálni, hanem licitálnék a kegyeire. Hanem hát ön
4531 1, VI | Azt hiszi, hogy ez egy lidérc hozta álom.~A fekvő alaknak
4532 2, I | Eleinte tompán, asztmatikus lihegéssel beszélt, hanem aztán egyre
4533 4, I | valaki megkergette volna. Úgy lihegett. Szóhoz is alig tudott jutni.
4534 1, VI | Nem tudott várni, amíg likviddé lesz a kikötött összeg:
4535 2, IV | gigerli szót nem találták fel, lionnak hítták a divathőst. Akkor
4536 4, I | jönni. „Majd megy az anyád a Lipótmezőre, a bolondokházába!”~– Ah! –
4537 2, I | kell?~– Mind a kettő.~– Liptai túró!~– Ah, az én ideálom.
4538 2, II | Jean, a komornyik, sárga livrében. Mikor legutoljára volt
4539 2, IV | használt sötét sikátor a Pester Lloyd szerkesztőségével. Vigárdy
4540 4, II | Hisz engem rögtön főbe lő, ha meglát. A képviselők
4541 3, I | Helvila a démoni vad indulatok lobbanásait: a bosszút, a kárörömöt,
4542 1, VI | Helvila nézte a szamovár alatt lobogó kék szeszlángot. Camilla
4543 2, IV | Amandának minden erében lobogott a méreg. Az a szív mégiscsak
4544 2, VI | csinálj vele? Hídd ki és lődd fejbe, mint a tököt.~– Ah!~–
4545 1, IV | szót.~A társalgás megint új lökést kap két új vendég érkezése
4546 1, I | mondják csak a hajósok? „löschen” – kitörülni. Tizenegyre
4547 1, V | Amerikába! Ha utolérik, főbe lövi magát!~– Az égre, asszonyom! –
4548 4, II | hogy „meghótt”.~– Akkor én lövöm magamat főbe!~– Mondok én
4549 3, I | Újdonatúj. Felkantározott lófej jelvénnyel.~És azt felnyitva,
4550 2, IV | megmutatják neki, hogy itt lóg a fogason a felöltője: tehát
4551 3, I | atyámat”, hanem a kérlelhetlen logika ítél egy ismert eset fölött.
4552 3, I | Zeno. – Most mindjárt téged lőlek le, mint egy macskát.~–
4553 2, I | házasságtörés mellett csak lombosodnak a családfák.~– A mi életünk
4554 4, I | rémgondolat, hogy egy ilyen lomtárbul előkerült élettárssal ossza
4555 4, II | mosolygott.~– Ugyan már, hogy lőné önt főbe? Az elválandó feleség
4556 4, II | énértem nem kár, ha főbe lőnek?~Zeno kedélyesen mosolygott.~–
4557 2, I | nagyságos tolvaj úr, ne lopd a szénámat, hanem vedd meg
4558 1, V | benne. S az én apám nem lopta, nem csalta a vagyonát:
4559 2, I | engem valaki? Csaltam én? Loptam én? Nincsen-e kiegyenlítve
4560 2, V | tenni. Amanda elővette a lornyettjét, s a szeméhez tartá. Úgy
4561 2, VI | a tököt.~– Ah!~– Te úgy lősz, mint egy galambvadász.
4562 1, VI | Azután következett a cselédek lótás-futása az ajtaja előtt; a viháncoló
4563 1, VI | az ájultságot.~A cselédek lótottak-futottak előre-hátra, de azoknak
4564 1, IV | fácánysültet, amit a férjem lőtt a hercegi vadászaton.~–
4565 1, IV | fácányt, pedig azt Vigárdy lőtte a hercegi vadászaton.~–
4566 2, I | vagyok ellátva. Te, újvilági lovag, arra alapítod a spekulációdat,
4567 2, I | százezer forinttal, ez a lovagias férfiú értesített felőle,
4568 3, I | a jószágára volt gondja. Lovakat nevelt, amik híresek voltak
4569 1, IV | nevezések, vajon milyen nevű lovakkal fog a Captain Blue a tavaszi
4570 4, I | lehetett látni a megdagadt erek lüktetését.~– Mit tettetek szerencsétlenek
4571 1, II | színükkel, a rózsaszín, lüktető orrcimpák, a tiszta, keskeny
4572 2, V | Amandának az orrcimpái lüktettek a felindulástól: alig bírta
4573 1, VI | előugrik, mint a «Deus ex machina», a mesebeli megszabadító:
4574 1, IV | híjják, hogy desperátus macska.~A harmadik családtag egy
4575 1, IV | könyök. Az arca olyan, mint a macskáé: szétálló szemek, pisze
4576 4, I | terád, mint a vízbe dobott macskakölyökre!” – Nekem a lélegzetem is
4577 3, I | néma fohász, egy hallgatag magába szállás meggyőzött volna,
4578 1, VI | beletéve.~– Hát akkor adj ide a magadéból.~Arra aztán Camilla kihalászott
4579 2, I | ezzel a szóval nem ráztál le magadról. Én beléd haraptam, mint
4580 3, I | putarem esetén segítsek vele magamon. A gaz Perukker azonban
4581 1, I | Bizony volt neki mit nézni magán. Ez a tökéletes atlétai
4582 2, IV | Van egy biztosa, mondjuk: magándetektív, akinek az a feladata, hogy
4583 3, I | börzével; és lebonyolítja a magánüzleteit. Önnek a férje ezeket a
4584 4, II | tekintettel emelé arcát fel a magasba:~– Tehát mégis van igazság
4585 1, II | mikor ezek a szempillák magasra felnyílnak, s kivillan alóluk
4586 1, IV | az általános csodálkozás magasztaló elszörnyedése.~A feldicsért
4587 1, II | El lesznek ragadtatva. Magasztalói elől nem fog hová menekülhetni.
4588 1, VI | választ magának, s ez a név magasztalva, becsülve lesz. Ezen az
4589 4, I | egymásnak a kezét. Rejtsétek el magatokat oda, hová az emberek gonoszsága
4590 1, VI | pedig csak nem éledt fel magátul. Pedig már egy vendég sem
4591 1, I | kikölcsönözni. Ezt még a mágnások is megteszik. S Meritoriszék
4592 1, I | soká.~S azzal mind a ketten magukkal vitték az utcai toalettjüket
4593 3, I | csak minket rontana meg: a magunk baját viselni könnyű, de
4594 2, I | kétségbeesésben. Mi meg akartuk magunkat ölni. Itt ezen az asztalon
4595 1, II | egyetlen planéta, amelyet magunkforma állatoktól lakható földnek
4596 1, VI | kocsisnéhoz, s csapjunk ott magunknak egy murit. Úgyis mind a
4597 3, I | akit jobban szeretünk saját magunknál; te jobban szereted, mint
4598 1, VI | embereket megítélni. Látod, hogy magunkra hagyott minden ember? Még
4599 2, IV | előtűnik a levél érdemleges magva: „Ekkor meg ekkor otthon
4600 2, IV | Akkor ez egyike volt a magyar – nem annyira honfoglaló,
4601 3, I | oda: annak igen világos magyarázata van. Elejét akartam venni
4602 1, VI | igazi atyám!~Camilla rosszul magyarázta a gyermek öntudatlan szavát.~–
4603 3, I | hogy ő ismét visszatért Magyarhonba, én közbenjártam a magas
4604 2, I | szerbek, aztán németek, magyarok: mind szívélyes, jóérzelmű
4605 3, I | szeretem, imádom, ahogy csak magzat imádja szülőjét. S ha ez
4606 1, IV | úr siet bemutatni kitűnő magzatját a nagyságos úréknak.~– Rikhárd
4607 1, II | és kedélyhangulatokra a májnak, az epének és más változó
4608 1, III | fogom, azt mondom: „Maga majom.” Nem! Nem! Csak tréfáltam.
4609 2, I | még elárulá, hogy a démon makacskodik. Rámordult. Ahogy a párduc
4610 1, I | képeznek. Honni soit, qui mal y pense.~– S fényes programja
4611 1, IV | fényesebben fog beütni a málégyűrű;1 óriási osztalékról beszélnek.~–
4612 1, VI | a váltói miatt, hanem a málégyűrűben kötött börzekülönbözetek
4613 1, IV | ezüsttartályra.~Kapiczány úr már egy maliciózus szerkesztői asteriscust
4614 1, IV | haragos – rebegi Kapiczány úr, maliciózusan hangsúlyozva a mondat közepére
4615 3, I | országos vagyonnak, ahol a malversatiónak ezer alkalma kínálkozik.~–
4616 1, III | kisleányok gardírozzák a mamáikat.~– Helvila! Te kezdesz insolens
4617 2, V | fixírozta).~– És önnek a mamája nem tesz önnel együtt búcsúlátogatásokat?~–
4618 1, III | énnekem akkor jönnöm az én kis mamámhoz, amikor akarok?~– Jól van,
4619 3, I | kisleányt.~– Nem arról van szó, mamselle! Hanem arról a levélről,
4620 1, V | országos képviselő! Elveszti a mandátumát!~– Talán mégis legelső dolog
4621 3, I | volt a masinájával. Úgy manipulált vele, mint a legelszántabb
4622 1, VI | az ülve maradást.~– Nem mára szólt a meghívó? – kérdi
4623 2, V | vendég? Hát állandó ott maradásra nem?~– Nem hiszem, hogy
4624 1, VI | mosolygást, sem az ülve maradást.~– Nem mára szólt a meghívó? –
4625 3, I | örökítenem. Csak egy percig maradja momentgépem előtt!~Azzal
4626 2, V | magát, és távozni készült.~– Maradjon még Meritorisz kisasszony.
4627 2, I | jövendő dicsősége? Nem! Csak maradjunk mi jó barátok, mint eddig
4628 2, I | fődolog. Ugyan hány házasság maradna érvényben, ha azt kérdeznék,
4629 3, I | sóhajtott utána.~– Hát hogy maradnék el tőled? – mondá Camilla.
4630 1, IV | igen jó barátok és barátnék maradtak – négyesben, s úgyszólván
4631 1, II | divatvesztett, végeladásra került maradványa. Ez abból a hamis romantikaiskolából
4632 2, IV | elkövette. Másodszor pedig őtet marasztalja el a törvényszék az elvált
4633 2, III | esztendőre be kellene őt csukni Márianosztrába!~– Nem! Ezért nem csukják
4634 2, I | asszonyság.~Camilla „Jézus Máriát!” rebeg, amint ez alakot
4635 1, I | a szúró szemeket, ezt a marni tudó szájat hajh de sokszor
4636 1, II | lakható földnek ismerünk, a Mars. De az már eddig is úgy
4637 2, IV | mely a reagens folyadékba mártatott, végighúz a sorokon, akkor
4638 3, I | Torquemada. Azért csak ne mártogass forró olajba. Vallok benevolenter.~–
4639 4, I | megdicsőült arccal, melynek márványfehérén a diadal ragyogott, mondá:~–
4640 2, III | levelet! Nem szakasztott mása-e ez amannak? Ő utánozza az
4641 2, IV | álpátosz csak megnevettet. Másért gyűlöli ön Vigárdyt. Azért,
4642 1, IV | Szerencse, hogy Vigárdyné másfelé volt elfoglalva, nem hallott
4643 1, II | emberből hegedűművész, a másikból szobrász, a harmadikból
4644 3, I | Helvila egészen otthon volt a masinájával. Úgy manipulált vele, mint
4645 2, II | kedvesem”.~Ezúttal azonban másképp indult a scéna. Bertalan
4646 1, IV | önnek elmondania, senki másnak.~Azzal megfogja a művész
4647 4, I | semmi írás, hanem volt két másodosztályú vasúti jegy. Alasztor jegyet
4648 2, IV | házasságfelbontó tényt elkövette. Másodszor pedig őtet marasztalja el
4649 1, VI | leszek. Már taníthatok is másoknak zongorát, angol nyelvet.
4650 2, I | Atanáz úr szobája kulcsának a másolatát, s mikor ezt a kulcsot a
4651 2, III | másolatban.~– Hű másolatban? Ki másolta le őket?~– Én magam.~– Nagyszerű!
4652 4, I | a szenvedély lángol föl, másszor a gond borítja el a kedélyt.
4653 2, IV | hogy az elménckedéseit másutt értékesítse.~No, de legalább
4654 1, II | A szocializmus nem ismer másvilágra szóló utalványokat, amikkel
4655 2, I | férfi, aki sír, csúszik, mászik.~Vigárdy négyfelé szakítá
4656 3, I | adja magát. Készen volt a maszkjával. Új szakállt sem kellett
4657 1, IV | többet is szeretne ebből a matériából.~– Kérem „Toffi” nagysám…~
4658 1, IV | kellemes visszaemlékezés! Más materiához kell kezdeni.)~– De annál
4659 2, I | összetépjem. Be akarom az arcomat mázolni vérrel, meg a hajamat.~S
4660 2, IV | az arcba. Ez több, mint mechanizmus.~Mégis a közönyt akarta
4661 1, IV | kacskaringók. (Egy befelé fordított Medúza.)~Kapiczány úr ebbe is bele
4662 2, IV | forintot követelt, amit ha ő megadna önnek, hát ön kész volna
4663 1, IV | teendője akadt, amely őt megakadályozza a hazajövetelben: csak reggel
4664 1, VI | után, amivel alágyújtson. Megakadt a tekintete azon a levélen.~
4665 3, I | tanulva. Még Helvilát is megakasztotta. Az okoskodás olyan nagyon
4666 1, II | függnek. Az már tudományosan megállapított igazság, hogy az agyvelő
4667 1, V | a zenélő óra ingáját is megállította, jól ismerve a hegedűművésznek
4668 1, I | tudó szájat hajh de sokszor megbámulják a törvényszék sorompói előtt,
4669 2, III | akkor elég az egyik félnek megbánni a dolgát, s azzal meghiúsult
4670 3, I | én tégedet oly keserűen megbántani! Te voltál jóltevője szegény
4671 2, I | mert a Helvila kisasszony megbetegedett, azt haza kellett hozni
4672 1, III | akire rábíztad a munkád megbírálását.~– Ez illetlenség.~– Ugyan,
4673 2, I | lelkünk. A két kezem nekem is megbírná a kapálást, legfeljebb megkérgesedne
4674 2, III | kegyednek levélben.~– De megbízható ember kezébe adja, kérem.
4675 2, IV | Vigárdy úr odavetődni. A megbízott állást foglal a klub ajtaja
4676 3, I | ezzel a szóval: „Barátom, megbocsáss!” – egy kis ajtóeltévesztéssel
4677 1, IV | Ah, édes Kapiczány úr, megbocsásson, hogy az első találkozásunknál
4678 1, VII | összeszid az asszony; de estére megbocsát. Hanem egy órát az öngyilkos
4679 2, I | Soll und Haben”.~– Ön megbolondult.~– Nem én. Teljesen megokosodtam.~–
4680 2, I | rendőrségnél, hát akkor megbüntetik az ön feleségét öt forint
4681 1, IV | bele akar kötni; de itt már megbukik. A szőke delnő lehunyorított
4682 1, II | alakjai, etikája, mind egy rég megbukott költői gyáriparnak színehagyott,
4683 2, I | nagy ember, el vagy veszve, megbuktál az ország előtt, le vagy
4684 1, VI | elkövettem egy hibát, most azért megbűnhődöm. Te is vétettél azzal, hogy
4685 3, I | kérdezé Camilla.~Zeno úr megcirógatta a pofaszakállát, s azzal
4686 2, II | asszonyba szerelmes! Ön engemet megcsal. Négy esztendő óta csal
4687 2, II | suttognak, nevetnek. Engemet megcsalni – egy olyan nőért, mint
4688 1, IV | legnotóriusabb hűtlen nők gyermekei a megcsalt férjhez hasonlítanak, mert
4689 1, III | van abban? Engem mindennap megcsókol az apa: de én nem találok
4690 1, VI | bejön a kisleánya szobájába, megcsókolni az alvót, s a vánkosa alá
4691 3, I | nyújtja felém, én hirtelen megcsókolom a kezét…~– Teheted azt.~–
4692 3, I | Helvila megölelte az anyját. Megcsókolták egymást.~– Még egy utóirat
4693 4, I | halántékán lehetett látni a megdagadt erek lüktetését.~– Mit tettetek
4694 4, I | rumospalackot. Aztán olyan megdicsőült arccal, melynek márványfehérén
4695 4, I | apámat, anyámat. – Legjobban megdöbbentett az, amit apámrul mondott.
4696 1, VI | tehát Vigárdy Bertalan.~Megdöbbenve néz körül.~Látja, hogy a
4697 2, I | kíváncsian széttekint, azután megelégedéssel bólongat, körüllépked a
4698 3, I | hordárnak. Az nem volt vele megelégedve.~– A nagyságos asszonytul
4699 2, I | mindenkor, kutyább a kutyánál. Megelégszem a kegyelmed morzsáival!
4700 1, II | érdemes élni. Ön boldog, megelégült, nemes lelkű, azért hasonlónak
4701 1, VI | tisztességes munkához, amiből megélhet.~– Hallod, anyám? – súgá
4702 3, I | megtalálva az utat a becsületes megélhetéshez, úgy fog azzal lenni, mint
4703 2, I | éjjeli-nappali szolgálattal megéljen; engem kitaníttatott iskolamesternőnek;
4704 2, IV | a másik négyet legyőzte.~Megelőzte a látogatást még egyszer
4705 1, I | hármasával szöki át a lépcsőket, megelőzve a másik urat.~– Szolgája,
4706 2, V | ami önnek legkedvesebb. Én megengedem önnek, hogy tartsa meg ezentúlra
4707 2, III | kanóc.~– Egy cigarettára, ha megengedi.~Amanda maga tartotta neki
4708 3, I | csomagolta, midőn Helvila megérkezett.~Nagy sebbel-lobbal nyitott
4709 1, II | most a millenniumra fog oda megérkezni.~– Ön istentagadó.~– Nem.
4710 1, VI | De én azt már nem fogom megérni!~A leány füleire tapasztotta
4711 2, I | ennek a csúf zsargonnak a megértésére.~– No, hát beszéljünk kerek
4712 1, V | meg, hogy amit a levélből megértett Amanda, azt rikácsoló hangon
4713 1, VI | teát a csészében.~A férfi megértette mind a hangot, mind az arckifejezést.~–
4714 1, VI | levelet?~– Elolvastam.~– Megértetted a tartalmát?~– Rettenetes
4715 1, IV | A beköszöntő szavakból megérthettük, hogy a szép vendégnő Vigárdy
4716 2, III | ember, aki az én lelkemet megérti.~Ekkor aztán Alasztor engesztelni
4717 1, I | itthon van-e a nagyságos úr? Megértve, hogy nincs itthon, azt
4718 1, IV | stimmolva. Tavaly télen is megesett rajtam, amidőn Sadi Carnot
4719 1, VI | megszárítgat – és aztán megesz. – Itt van ez a Vigárdy,
4720 1, VI | ima odáig eljut, akkorra megfagyott a föld!…~– Óh az a hideg
4721 2, I | engem három férfi nem bír megfékezni! Akkor velem van az ördög!
4722 2, I | motyogá. – Erről egész megfeledkeztem. Ezzel agyon vagyok ütve.
4723 1, IV | kérdés. Ez aztán alaposan megfelel rá:~– Hja, a kis Helvilát
4724 1, II | akkor arra a szemnek kell megfelelni, s ezt a beszédet olyan
4725 3, I | az atyád, parancsolom!~S megfelelő taglejtésekkel kísérte akaratnyilvánítását.~–
4726 3, I | ellenvetésre Zeno úr arca megfelelt.~– Hát azt a pénzt én teneked
4727 1, I | tökéletes atlétai termet, amin megfeszül minden öltöny: domború mellkas,
4728 2, I | visszaomló ingujj egy olyan megfeszült bicepszet engedett láttatni
4729 2, I | a lapokba: minden sorát megfizetik. Hanem ezt nem kell elárulni
4730 2, II | dacára egy levelet nem tudott megfogalmazni, vagy egy társalgást vezetni.~
4731 3, I | vállalatok elől visszatartsa? Megfoghatja-e a kezét? Adhat-e neki tanácsot?~–
4732 1, IV | elmondania, senki másnak.~Azzal megfogja a művész frakkján azt a
4733 3, I | Zeno urat olyan könnyen megfogni!~– Hát természetes, hogy
4734 3, I | fogni magát.~– No, most megfogtalak.~– Igen. Törököt fogtál. –
4735 4, I | dührohamában a saját apját akarta megfojtani?” Az egész ház üvöltött,
4736 2, I | összetépem, szétmarcangolom, megfojtogatom.~De már ekkor eltorzult
4737 2, I | Valóságos „Bettel”.~(– Megfojtsam ezt az embert? – mormogá
4738 4, I | ellenmondó démonokkal. Az érzés a megfontolással, a képzelet a megítéléssel,
4739 1, VI | gyermeket, az ajtó felé: megfordítva a természet adta szerepeket.
4740 2, I | kulcsot a zárban találom: megfordulok a sarkamon, és odább megyek.
4741 2, IV | Magamat ajánlom.~Azzal megfordult a sarkán, s eltávozott.~
4742 2, I | feldúltan rohant ki rajta.~– Megfulladok! – lihegé, a balzacra vetve
4743 1, IV | az a fátuma, hogy erősen meggörbült orra van, amiért mindenki
4744 1, IV | elszörnyedése.~A feldicsért ifjút meggratulálják.~– No, legalább a héten
4745 1, III | mester szellemétől, hogy így meggyaláztam. A zongorát is gyűlölöm.
4746 1, VI | Kigyógyíthatatlanul, helyrehozhatatlanul meggyalázva. Apád elfutott. A férfi
4747 4, I | gázolják a becsületemet! Meggyalázzák ország-világ előtt azt a
4748 2, I | majd elmúlik magától, a meggyógyításához nem kell egyéb, mint teljes
4749 1, IV | tőle egy pofont.~– S attól meggyógyul a fogam?~– Legalább én még
4750 1, III | a fali tükörhöz sietni, meggyőződni felőle, hogy nem veresek-e
4751 3, I | hallgatag magába szállás meggyőzött volna, hogy ilyen változáson
4752 4, I | valamit.~Amint a lámpát meggyújtották: Camillának egyszerre egy
4753 1, VI | parázshalmazt. Nehezen akartak meggyulladni. Szétnézett valami papír
4754 2, III | értesíteni azt a „szegény fiút!”…~Meghajtotta magát, és eltávozott. Jean
4755 1, II | már egy tizenkét esztendőt meghaladt leánya van. Termete azzal
4756 3, I | mikor azt kívántad, hogy meghaljak: én is engedek neked egy
4757 4, II | De én nem akarom, hogy ők meghaljanak! Én nem akarom őt megölni.
4758 1, VI | egyebet?~– Te azt akarod, hogy meghaljunk mind a ketten? – lihegé
4759 3, I | fiatal leánynak nem illik meghallani. Én, az atyád, parancsolom!~
4760 1, IV | újon érkező vendégek is meghallják.~Akik most érkeznek, szintén
4761 1, IV | kölcsönös emberszólásokat, meghallván, hogy a férjem uram bocsátott
4762 3, I | Fuldokolt.~– Leányom. – Meghalok! – Csak egy napot! Csak
4763 3, I | elő azt a levelet, vagy meghalsz!~Camilla nagyot sikoltva
4764 2, IV | látogatókabátja egy személyben.~Amanda megharagudott. Ez nagyon is vastag inastréfa
4765 1, IV | kis összezördülés támadt: megharagudtak egymásra. Meritorisz kapott
4766 2, V | kitört a szenvedély.~– Mégis megharapott a vipera! Pedig kezemben
4767 4, II | kijött az ajtón.~Arcán mély meghatottság látszott, homlokán a redő
4768 2, III | megbánni a dolgát, s azzal meghiúsult minden törekvés.~– Hát nincsenek
4769 2, V | szeretetnek. Méghozzá az a cinikus meghívás Zeno részéről, mely egy
4770 3, I | zseniális!~– Senki sem fog a meghívástokra idejönni.~– Senki sem? Mind
4771 1, VI | tanulmányozhat. Ön egy év alatt meghódítja a közönséget, a kritikát.
4772 4, II | kulcsolva, elkezde imádkozni a megholtak lelki üdvéért. Amiért azok
4773 4, II | bizonyosan mondhatom, hogy „meghótt”.~– Akkor én lövöm magamat
4774 2, V | volt a hitvesi szeretetnek. Méghozzá az a cinikus meghívás Zeno
4775 1, V | megvédelmezem önt magam is, de a meghűlés ellen nem. Hogy megy hazáig
4776 1, II | melegedni.~– Nem ismerem a meghűlést. Aztán mindjárt visszamegyek
4777 2, I | helyett áttért a megtért, meghunyászkodottba. Odatérdelt Bertalan elé.~–
4778 1, III | No, pedig hát nem akarlak megijeszteni. Te drágalátos, te kedves
4779 1, IV | értesítésemet. Nagysádat jogosan megilleti egy gyöngy nyakszorító a
4780 2, I | A második esetben pedig megindítjuk a kettős válópert: nődnek
4781 4, I | Az az édes halál.~Azzal megindult csendesen a hálószoba ajtaja
4782 1, IV | védtelen helyzetét, azt meginterjúvolja.)~– Őnagysága, Meritorisz
4783 3, I | perfektté lesz. Camillának majd megírom, nehogy valami elhamarkodott
4784 1, III | amiket teneked még nem szabad megismerned.~– Nem volna szabad; de
4785 4, I | megfontolással, a képzelet a megítéléssel, a tapasztalat az ábránddal
4786 1, VI | előtt ki ne ejtsd, mert megítélnek érte. Mikor úgy hasonlít
4787 1, III | ezt az impertinenciáját.~– Megittad már a tejedet?~– A kiscicámmal
4788 3, I | önérzetes ember. Hisz a jóllét megjavítja még a gonosztevőt is.~Helvila
4789 1, IV | énekhez kezdenék.~Toffi ezt a megjegyzést súgja Kapiczány úr fülébe:~–
4790 1, II | alakjában, arcában egész leányos megjelenés. Senki sem mondaná, hogy
4791 1, I | elég lesz teljes díszben megjelenni.~Ekkor aztán Perukker úrnak
4792 2, I | novellámért, ami a lapjában megjelent.~Ekkor aztán az ellenkező
4793 2, I | ha egyszer a páciensnek megjön az ételhez való kedve. A
4794 3, I | erről a levélről semmit. Ha megkapja a kineveztetését arra a
4795 2, III | biztos kézből fogja kegyed megkapni. Most sietek. Alasztor megcsókolta
4796 1, V | váltóval szerzik a pénzt, mások megkárosítására! „Minő ízlés! Mennyi sikk!
4797 2, IV | vagyonát is, meg a nejéét is. Megkárosította Amanda férjét, s bekoronázásul
4798 2, IV | Az egy minden kenőccsel megkent férfiú. Tud spekulálni.
4799 1, VI | beléjük. (Cukrot?)~Helvila megkérdezé, hogy hány csipettel tegyen
4800 1, IV | hogy ki az övé?~– Igazán megkérdezzem?~– Aztán majd kapsz tőle
4801 2, IV | megy a klub előszobájába, s megkérdi a szolgáktól, hogy itt van-e
4802 3, I | sápadtan kiálta:~– No, majd megkeresem én azt a levelet magam!~
4803 2, I | megbírná a kapálást, legfeljebb megkérgesedne tőle; de a lelkemet nem
4804 4, I | elijesztő volt. Mintha valaki megkergette volna. Úgy lihegett. Szóhoz
4805 1, IV | kapott az alkalmon: hirtelen megkérte Camilla kezét. Camilla dacból
4806 4, I | tiltakozott az én életpályám megkezdése ellen?~Azzal Helvila a kis
4807 3, I | ily nagy meglepetés után megkezdje: én ebből a néma belső küzdelemből
4808 2, III | ha egy pohár konyakkal megkínálnám.~– No, hát kínálja meg.~
4809 1, I | ügyészt) egész a viviszekcióig megkínozza. A budoárokban még kegyetlenebb.
4810 2, I | a tizenhat éves leányok megkínzója: a szent Vida-tánc. Ugyan
4811 3, I | pancsovai komlóskert is.)~– Megkísértem: talán részletfizetésre
4812 3, I | elnyerheti, miután az ahhoz megkívánható szakképzettséget teljesen
4813 2, I | kimegyek.~– Hová mennél?~– Hát megköszönő látogatásokat tenni: a miniszter
4814 3, I | tagaitól a külső tisztességet megköveteli. Nem járhat jockey-klubba,
4815 1, IV | A korszakalkotó könyvet megküldte minden európai potentátnak,
4816 1, II | életműszereknek, amik a két nemet megkülönböztetik; de főképpen a gyomornak.
4817 2, I | csuklás alakban.~Azzal is megküzdött. Elfojtotta a lélegzetét.
4818 2, I | erőszakoskodni kezdett.~– Majd meglátom, ki akadályoz meg engem
4819 2, V | szavainak hatására, ami meglátszott Amanda arcán. Hiszen nem
4820 2, I | kérdezi Vigárdy az első meglepetéséből felocsúdva.~– Hát igen egyszerűen.
4821 3, I | Helvilának elszorult a szíve a meglepetéstől.~– Nekem hozták ezt? – hebegé.~–
4822 2, V | valami hiba elkövetésén meglepetnek, ők játsszák a megsértett
4823 1, VI | gondolkozik ön felőlem?~Camilla meglepetve nézett rá. Valóban kitalálta
4824 2, VI | ha az embert egy pribék meglepi a felesége budoárjában,
4825 1, II | bonyolított, fordulatai meglepők, az egész tarkázva szellemes
4826 1, VI | szaladáshoz hasonló exodusát. Meglepte, hogy ezzel semmi hintógördülés
4827 3, I | kiabálni: „Fogjátok el! Tolvaj! Meglopott bennünket!”~– Helvila! Gondolj
4828 3, I | mondá a leány. S jó, ha még megmarad a komédiánál. De én attól
4829 1, VI | fényképes bonbonnière-t, ami megmaradt a lakomából.~Miért nem jön
4830 2, I | corybantok vagy a tarantálpóktól megmart leányok, egyre danolva: „
4831 2, IV | tesznek láthatóvá, hanem megmelegítenek. A melegtől a betűk szép
4832 2, I | visszaadta nekünk az életet, megmentette a becsületet: – az ön becsületét,
4833 1, VI | társadalomnak. Ön tehát megmentheti oktalan nagylelkűséggel
4834 1, VI | egyszerre összerázkódott, megmerevítette a karjait. Mintha a lelke
4835 1, VI | olyan embert, aki ezzel van megmérgezve, könnyen meg lehetne menteni
4836 3, I | Hisz Vigárdy úr ezzel egy megmérhetetlen nagy hibát követett el,
4837 2, II | mikor hazulról elmegy; megmondja, hogy hová megy. Elhiszik
4838 2, II | tiszteli, imádja.~Amanda megmondta, hogy mit csinál a tiszteletével.~–
4839 3, I | Beszéltem már vele. Neki is megmondtam. Tiltakozom ellene. Pedig
4840 2, II | eszejárásán.~Az alkoven kárpitja megmozdul, a szőnyegnyíláson belép
4841 1, VI | Ez használ. – A karok megmozdulnak, a száj megnyílik, és nagyot
4842 4, I | azóta, nem találtad. Most megmutatom, hol van.~Azzal odament
4843 3, I | levél, amit Vigárdy Bertalan megmutatott Dobokay Alasztornak, s amire
4844 2, I | méltányos bérért.~Azzal megmutogatta Camilla Zenonak a székek,
4845 2, I | mögül.~No, ezt a leányt jól megnevelték, mondhatom.~Camilla a kezeit
4846 2, IV | vagyok, akit az álpátosz csak megnevettet. Másért gyűlöli ön Vigárdyt.
4847 2, I | körüllépked a szobában, megnézi a zongorán a hangjegyeket,
4848 1, VII | ide siettem vissza, hogy megnézzem, mi történt ezzel a szerencsétlen
4849 1, II | józan kritikus szellemnek a megnyilatkozása: aki már a dajkájától sem
4850 1, IV | mosolygó cseresznyeajkak megnyílnak: az az aqua toffana.~Mikor
4851 2, I | tetejét, egy titkos rugót megnyomva előugratta a rejtett fiókocskát,
4852 3, I | amivel Camilla Zeno urat megnyugasztalta, hogy ezeket a bútorokat
4853 1, IV | irgalmas delnő igyekezik megnyugtatni, hogy még az ő barátnéja
4854 2, I | kiszegezve, de afelől egészen megnyugtattam a lelkiismeretemet, amint
4855 2, III | azt nézem ki, hogy nagyon megnyugtatva érezné magát, ha egy pohár
4856 2, I | vajon a nő, midőn férjét megöleli, a behunyt szemével nem
4857 3, I | mondá Camilla. Helvila megölelte az anyját. Megcsókolták
4858 1, VI | tárt karokkal jött feléje. Megölelték egymást.~– Kisírták magukat
4859 2, I | annál jobb rá nézve. Itt megöli őt az ismerősök ránézése.~–
4860 4, I | tompa, rekedt hangon. – Megöltetek vele!~Camilla ijedten sikolta
4861 3, I | sikerült! Tessék idenézni!~A megörökített nem lát a világosság elé
4862 2, I | megbolondult.~– Nem én. Teljesen megokosodtam.~– Ez az, amit úgy hívnak,
4863 3, I | mely sok bajtól, csábtól megőriz. Egy szegény leánynak, aki
4864 3, I | viselni. Ez fog engemet megőrizni a gonosz indulatoktól. Ez
4865 2, II | nem talál. Ez megöl, ez megőrjít. Tegye ön bevallott szeretőjévé
4866 4, I | azt kibontani. Első jele a megőrülésnek.~Helvila közbeszólt.~– Ne
4867 2, I | lenni! Érted? Nem akarok megőrülni! Nem! Nem!~Egy-egy rándulás,
4868 2, I | rémülettől.~Azt hitte, a leánya megőrült.~Egyszerre aztán csak a
4869 1, I | Bankár úr pedig a titkok megőrzéséhez.~Ezen aztán mind a ketten
4870 3, I | jobb helyen lesz; majd én megőrzöm.~Helvila elvette az anyjától
4871 3, I | nevemet. Kettőtök között fogom megosztani a szeretetemet.~– Köszönöm,
4872 1, VI | nyújtotta. Így aztán szépen megosztoztak.~Azok a fehér kockák azonban
4873 1, III | tejedet?~– A kiscicámmal megosztva. Az is erős növésben van,
4874 4, I | Alasztor jegyet is váltatott: mégpedig kettőt. Ez azt jelenti,
4875 1, IV | gép mellé, a hegedűművész megpengeti az instrumentumát, a vendégek
4876 2, V | fogadok el senkit!” – amidőn megpillantva a látogatójegy nevét, a
4877 1, VI | letérdelt a kandalló elé, s megrakta hasábokkal a parázshalmazt.
4878 2, I | Szent Sakjamuni!1 – hebegé megrémülve Zeno, s egy karszék mögé
4879 1, VI | barátjának a jó hírnevét, megreparálhatja a becsületét, de azért mi
4880 1, IV | hiszékeny lélek iránt.~Amanda megreparálja magát: ő nem olyan együgyű.~–
4881 1, II | leányát sem ismeri.~Camilla megrezzent erre a szóra.~– A leányomat?
4882 1, II | tudta elrejteni.~Alasztor megsejtette azt, s sietett búcsút venni.~–
4883 2, I | óta hírét sem hallatta. Ez megsemmisíti a házasságot.~– De önhöz
4884 4, I | volt. Előérzete volt az a megsemmisülésnek.~– De én nem mehetek veled
4885 2, V | amely az ön büszkeségét megsértené. Én meg akarom önt ajándékozni
4886 2, V | meglepetnek, ők játsszák a megsértett félt.~Jól járt a szobaleány,
4887 3, I | Hogy elítéltelek, hogy megsértettelek! Óh engedd, hogy térdre
4888 4, I | kezekkel Helvila.~Vigárdy megsimogatá a leányka fejét.~– Várj
4889 3, I | felé emelte, egy a sok esőt megsokallt mormon patriarcha hálálkodó
4890 2, III | Hát akkor mért nem akar megszabadítani? Ebből a kínzó helyzetből,
4891 3, I | ettől az üldöző rémétől megszabadíthatnám!~– Hát nem férfi Vigárdy?~–
4892 3, I | az embert minden érzéstől megszabadítja? Akkor még csak a páráját
4893 1, VI | ex machina», a mesebeli megszabadító: kihúz a vízből, megtörülget,
4894 2, I | előfogjon. Te kacagva mondtad a megszabadítód szemébe, hogy bolond volt,
4895 2, I | énbelőlem akkor mi lesz?~– Ön megszabadul egy kínos helyzetből, mely
4896 2, I | egyszer falni kezd, az már megszabadult a démonától.~Csak akkor
4897 3, I | mindenfele összeköttetést megszakít a turffal, a tattersallal,
4898 2, I | a szent Vida-tánc démona megszáll, akkor én megszűntem ember
4899 1, VI | kihúz a vízből, megtörülget, megszárítgat – és aztán megesz. – Itt
4900 2, V | azért, mert hitte, hogy megszelídíti.~Folytatá.~– Ezért az indulatomért
4901 2, II | kenyerét tisztességes pályán megszerezhesse. De nekem ezért semmi egyéb
4902 2, IV | forintot öntől, ha ön énnekem megszerzi azt a csalhatatlan bizonyítékot,
4903 2, I | mindent lefoglaltak az ön megszökése után, s rövid időn elárvereztek
4904 1, VI | azalatt, amíg én alszom, megszököl tőlem. Ah, így nem teszik
4905 1, II | sűrű esetben konvenciós megszokás: egy egész osztálynál alkutárgy
4906 1, IV | kíváncsi a tartalmára. A megszokott kimentés: „Nem jöhetek;
4907 1, III | ajkába harapott.~Szerencsére megszólalt a falióra: tízet ütött,
4908 2, I | teknő mellett kellene is megszolgálnom a napi falatomat. De a lelkem,
4909 2, V | háta mögött. Csak mikor az megszólítá: – Asszonyom!~– Nos, uram?
4910 2, II | öltözködni. Minden asszony megszólta a toalettjeiért. Pedig nagy
4911 3, I | csak egy hét múlva készül megszületni.~Ez már úgy hajaz az igazsághoz.
4912 2, I | démona megszáll, akkor én megszűntem ember lenni: csoda leszek!
4913 3, I | az egyetlen gyermeke így megtagadja legszentebb érzelmeit? Minek
4914 3, I | Jehova! (még a Buddhát is megtagadta) bocsáss meg, hogy nem bíztam
4915 2, I | futva, s kivette a fiókból a megtakarított pénzecskéjét, odaadta Zenónak.
4916 4, I | honatyákat minden izenet megtalálja e szent helyen, anélkül,
4917 3, I | garderobe-sifonom.~– Abban megtalálod minden ruhádat, amit elutazásod
4918 1, I | tovább a nagyságos urat. Majd megtalálom a Stájngasznernél. Jó mulatást!~–
4919 1, VI | fecsegett a lányka –, most már megtaláltuk a címet, amelyen Vigárdy
4920 3, I | afelől, hogy önnek a férje, megtalálva az utat a becsületes megélhetéshez,
4921 2, I | Tulajdonképpen semmiről. Te megtartod a jus acquisitumot, hogy
4922 1, II | becsületben – fogadom, és megtartom a fogadásomat, mint egy
4923 2, I | szerencse.~A hajdani szállását megtartotta, de annak a lépcsőre szolgáló
4924 2, I | hamisítottál Vigárdy nevére. Én megtartottam ezt a leveledet, s most
4925 3, I | fényképezlek le.~– Hát hisz azt megteheted azután is, ha a levelet
4926 4, I | természetek, élemedett tengődések megtehetik azt, hogy több évi különválás
4927 2, V | írást, s átnyújtá Amandának megtekintés végett, aközben is folytatva
4928 2, I | Nem várhatott, míg a pohár megtelik: elébb a palackból húzott
4929 2, I | kérkedő modor helyett áttért a megtért, meghunyászkodottba. Odatérdelt
4930 1, VI | vele, hogy tökéletes a tea. Megtöltötte belőle a csészéket színültig,
4931 1, VI | reklamálja. A szobaleány aközben megtömi a zsebeit a Kugler-bonbonokkal,
4932 1, V | Mikor csipkekendőjével megtörli az izzadt arcát, még a púder
4933 1, IV | barátom kísérni fog, nehogy megtörténjék rajtam, ami gyakori eset,
4934 4, I | hát lehet ily rémségnek megtörténni a világon? – rebegé Camilla.~–
4935 2, III | leánnyal beszélget az utcán. Megtörtént a rendreutasítás.~A hintó
4936 1, VI | megszabadító: kihúz a vízből, megtörülget, megszárítgat – és aztán
4937 1, II | költői igazságtételben, égi megtorlásban nyilatkozik. Ugyan hogy
4938 3, I | capitaljuxot találta ki a kedvesei megtréfálására.~– Hahaha! Ez jó volt! Üres
4939 3, I | haragudjék Vigárdyra?~– Ha megtudja, még jobban fog rá haragudni.
4940 1, II | szorult igazi énekesnő: majd megtudná, hogy miféle strófát énekelnek
4941 3, I | kérdezősködtetett a szobaleánya által, s megtudta, hogy még mindig itt vannak. „
4942 3, I | belső küzdelemből sokat megtudtam volna, és elhittem volna.
4943 1, IV | nem is talál benne semmi megütközésre méltót.~– Levelet hozott
4944 1, IV | gazdagodott meg. Utoljára megunta, hogy a jegyesét tollszedő
4945 1, VI | akarná rázni magáról ezt a megutált testet. Rideg, kemény hangon
4946 2, I | volna. Mikor önt képviselővé megválasztották egy nehéz kerületben, önnek
4947 2, III | szép dolgok, hogy igazán megvallom, pirulok azokat egy hölgy
4948 3, I | újjáteremtettél. Te vagy az én megváltóm, az én Messiásom.~S azzal
4949 2, III | Csak egy mód van. Ha kegyed megváltoztatja a kalligráfiáját.~Amanda
4950 1, V | a karját!~(Pedig azt is megvárhatta volna, amíg a férje megérkezik.
4951 1, VI | toalettjeit, hanem kiszabja és megvarrja a ruháját, s meg lesz vele
4952 1, V | aszfaltbetyárok ellen csak megvédelmezem önt magam is, de a meghűlés
4953 3, I | életedben. Látod, én hogy megvénültem már?~Camilla még egyszer
4954 1, VI | Játszottam a szívével. Megvert érte az Isten!~Camilla figyelmét
4955 4, II | ígért betéti könyvet.) Én megveszem öntül a halottjait. Hagyjon
4956 1, II | Agylágyulás szimptómája. Gyakran megvesztegetési kísérlet a sors ellen.~–
4957 1, III | hízelkedés ez megint? Mért akarsz megvesztegetni?~A kisleány a tenyereit
4958 1, VI | ma akart felolvasni. Ezt megvetetjük egy szerkesztővel.~– Ah,
4959 3, I | legyenek bűnösek: amiért megveti őket, amiért elfut a körükből.
4960 3, I | engedte át. Igaz volt, hogy megvette egy hitelező, de nem kölcsön,
4961 3, I | Zeno? Ebben a nagyon is megviselt öltözetben ne mutogasd már
4962 4, I | magának kiadatni, rögtön megvizsgálja az ügyet, s holnap válaszolni
4963 1, IV | Magamnak kellett a büfét megvizsgálnom. Pompás büfé lesz! Ajánlom
4964 1, VI | jobbot!~– No hát! Eddig megvolnánk. Mármost nézzünk körül –
4965 1, VI | az anyját fektéből.~– Nem mégy a hálószobádba, mamám?~–
4966 3, I | volt együtt. Képzelem, hogy megzavarta a társaságot az a hír, hogy
4967 2, I | szerencsétlen hangszörnyeteg megzendült bele. Camilla pedig csak
4968 3, I | hogy kicsikarjam a jövendő méhéből azt a titkot, ami rám nézve
4969 2, II | gondol. A Jean még át sem mehetett a szalonon, utána csenget.~
4970 1, III | angolkórba esik.~– Akkor mehetsz a szobádba alunni. Tudod,
4971 2, I | szivarkára gyújtott, és folytatá mekegő hangon:~– Hanem a nagy jótékonysági
4972 2, I | része még viseli a nyomait a melanogéne-nek, amivel feketére volt festve.
4973 1, II | le a felöltőjét? Rá fog melegedni.~– Nem ismerem a meghűlést.
4974 2, IV | hanem megmelegítenek. A melegtől a betűk szép kék vonásokban
4975 2, IV | Magasan hordta a fejét, s a melle kifeszült.~– Ha pedig ön
4976 3, I | úrra, megragadva a kabátja melledzőjét.~– Uram! Ön elrontotta egy
4977 3, I | Pancsován jól fizetnek, ez is jó mellékkereset lesz.~– És teneked is kedves
4978 1, IV | fácánysülthöz lencsét ad mellékletül, holott az pörkölt káposztát
4979 4, I | ellen?~Azzal Helvila a kis mellékszobába távozott, ahol az ágya volt.~
4980 3, I | játszotta a bújósdit, a mellékszobában léptek hangja hallatszott.
4981 2, I | kocka, a l’écoissaise, a mellénye apróbb kocka, à la Pepita;
4982 3, I | polgár!~S itt kifeszítette a mellét, és nagyot fújt.~– De hát
4983 1, III | Hiszen mindig ott lennék melletted; aztán vigyáznék rád és
4984 4, I | harag, az elkeseredés. A mellettem ülők ököllel ütötték a padot,
4985 1, I | megfeszül minden öltöny: domború mellkas, erős nyak, jól modellált
4986 2, I | affektáltan kifeszített mellkassal, karjai kifelé fordított
4987 3, I | elrántotta a fotográfgép mellől.~– Helvila! Én nem engedem,
4988 3, I | Piros zsebkendő is volt a mellső zsebében. Egészen kicsípte
4989 2, III | bordeaux-veres a nyakravalója, a melltűje egy morettofejjel díszítve.~
4990 2, IV | érdemrendnek a birtokosa, mellyel együtt jár a méltóságos
4991 1, II | folytatásul ugyanarra a melódiára ugyanazok az uraságok. Eh!
4992 1, IV | királyi tanácsosné, éppen nem melódiás hangon, közberikácsol:~–
4993 2, I | helyzet. S sokkal jobban tudom méltánylani, hogy ön e célra az én Vigárdy
4994 2, I | átengedte nekem használatra méltányos bérért.~Azzal megmutogatta
4995 2, III | nejével való szóváltásban nem méltatta figyelmére azt a földre
4996 2, IV | kérdi az úrnő.~– Bátorkodtam méltóságodnál tiszteletemet tenni.~– Én
4997 3, I | is eljön, karöltve az ő méltóságteljes Amandájával. A fejemet teszem
4998 1, IV | benne semmi megütközésre méltót.~– Levelet hozott az uramtól? –
4999 1, I | előkeresni valami szekrényből.~– Méltóztassék! – kínálta a kurta felöltős
5000 1, II | Édes nagysád! Hiszen méltóztatott iskolákat végezni. Tudja,
5001 4, II | látszott, homlokán a redő még mélyebb, szemöldei összehúzva. Két
5002 1, II | meg mint a tigris szeme, a mélyében ég valami láng: attul egyszerre
|