12-bamba | bamul-cseme | csend-elmeg | elmen-felem | feler-gouve | gratu-holmi | holot-karcs | karho-kocsi | kocso-lette | leult-melye | melyr-olele | olelg-predi | preme-szamo | szana-tarsa | tarsu-urnoj | urnon-zongo | zsak-zuzta
bold = Main text
Rész, Fezejet grey = Comment text
5003 3, I | lesz az a bűbájos vért, melyről a csábító bűnök nyilai lepattognak.
5004 1, VI | ajtócsapkodás. Azután jött a mélységes nagy csend, mely olyan,
5005 1, II | többet ér egy harmatcsepp, melytől egy fűszál föléled”. – De
5006 2, I | nevetve, viháncolva. Ahogy a menádok táncolnak, a corybantok
5007 2, II | Szalonkabátja fölé öltve a mencsikoff, ami azt jelzi, hogy nem
5008 3, I | akartam venni azoknak a mendemondáknak, melyek a köztünk lefolyt
5009 3, I | huszonnégy órai időtök a menekülésre. A mai nap és a jövő éjjel.
5010 1, II | Magasztalói elől nem fog hová menekülhetni. A jelenlevő újságírók összetett
5011 1, VII | keressz itten?~– Hát én, amint menekülhettem Amandától, jó ürüggyel,
5012 2, I | mikor egyszer a férjhez menésről példálózott előtte. „A nyomdokok
5013 2, VI | nem húzlak ki. Hát mi a ménkűnek jöttél most hozzám? Testamentumot
5014 3, I | kifejezését reprodukálta vele.~– Mennybéli Jehova! (még a Buddhát is
5015 4, I | káromkodni kezdett: „Hogy a mennydörgő mennykőbe ne mehetnél? Rég
5016 3, I | hitted, hogy visszatérek? – Mennyei asszony.~– No, hát eredj
5017 4, I | kezdett: „Hogy a mennydörgő mennykőbe ne mehetnél? Rég ott kellene
5018 3, I | tagadja! Amivel te magadat mented, azzal engem elkárhoztatsz.
5019 3, I | mondtam.~– De én tudom. Te mentegeted magadban azt, aki egész
5020 3, I | restante címeztette. Maguk mentek érte a postára: így nem
5021 3, I | elnyerése végett az állami méntelepek egyikénél…”~– Ez akkor volt,
5022 4, I | legkényesebb természetű birtokát, a méntelepet bízni, a jelzett képviselő
5023 1, VI | bizonyítékokat hoz fel, amikkel az menthetetlenül meg van fogva, s érzi a
5024 4, II | orvosért! Gyorsan! Az égre! Mentsék meg őket. Hisz én nem akarok
5025 2, IV | behízelegte magát Vigárdy menyasszonyánál, aki birtokos nemes kisasszony
5026 1, IV | bosszúból elvették egymásnak a menyasszonyát. És attul fogva azután igen
5027 2, II | Nekem az a nő valamikor menyasszonyom volt. Mikor az a nagy csapás
5028 2, I | hatszáz!”~Camilla meg volt meredve a rémülettől.~Azt hitte,
5029 2, IV | segít.~Elkezdte a szemeit meregetni fölfelé, tenyerét a keblére
5030 3, I | kiálta föl, szemeit fölfelé meregetve. Hát nem kell-e megszakadni
5031 2, III | ami engem megöl. Lassú méreggel öl meg. Nem merek már a
5032 1, IV | van!~– Uram! Ez árulás! Méregkeverés! – kiált közbe a rendjeles
5033 1, IV | kellemetes. Ó ugyanannak a méregnek a praecipitatuma, aminek
5034 2, III | Lassú méreggel öl meg. Nem merek már a tükörbe nézni: ráncokat
5035 1, VI | leány ragyogó szemeit anyára meresztve. Hisz akkor ez a szer egy
5036 1, VI | volt; hanem egy halottnak a merev nézése, akinek elmulasztották
5037 2, V | Amanda bálvánnyá volt merevedve.~– Isten önnel, nagyságos
5038 2, I | derekához szorítva, s állt mereven, mintegy szobor.~– Hát ki
5039 2, I | zabláját fogná a kezében, úgy merevíté meg a két karját összeszorított
5040 1, IV | Rangosinénak?~– Kilenc újságíró mérge van benne kondenzálva.~–
5041 4, I | A háborúban nem szabad mérgezett golyókkal lőni, de a pártok
5042 2, II | du siècle. Csak azzal ne mérgezze meg a lelkemet, hogy ön
5043 2, II | Micsoda szemtelenség! Még ide meri tolni a pofáját!? Dobja
5044 1, VI | poézishez? Akik alkoholometerrel mérik az indulatot, s boncolókéssel
5045 3, I | ily szégyent nem tűr meg a Meritorisz-címer. Ez ellen én atyai tiltakozásommal
5046 2, II | Abban, hogy Amanda a hajdani Meritorisz-cselédeket fogadta magához, világosan
5047 3, I | egész világ tudja, hogy Meritoriszéknak van egy leányuk; szép, mívelt,
5048 2, II | akkor kék frakkja volt, Meritoriszéknál szolgált, „inas úr” volt
5049 2, I | mellett foglalva helyet, s Meritoriszhoz beszélve.~– Hát te azt mondtad,
5050 3, I | egyszeregyszer jön egy sadduceus Meritorisznak egy viselt váltójával executióra,
5051 3, I | el Camillát és leányát. Meritorisznénak mindenekelőtt a pénztárral
5052 2, II | ugyanaz, aki hajdanában Meritorisznénál szobaleány volt: akkor még
5053 2, II | Tegnaptól fogva soha többet Meritorisznéval összejönni nem fogok.~–
5054 1, VI | hetvenezer forintért. Ennek fele Meritoriszt illeti. Nem tudott várni,
5055 1, IV | hölgyeket: mernek-e nevetni? Nem mernek.~– Én magam is olyan ideges
5056 1, IV | nézi a többi hölgyeket: mernek-e nevetni? Nem mernek.~– Én
5057 2, V | férfi van a világon!~(Nem mernénk szavazat alá bocsátani a
5058 1, VI | nem fog felizgatni.~S még merőbben mosolygott.~Az a kisleány
5059 2, IV | a mi híveink ezt teljes mértékben kihasználják. Én nem panaszképpen
5060 1, II | felül áll. Elbeszélésének a meséje eredeti, ügyesen bonyolított,
5061 1, II | legendákat, csodatörténeteket, meséket a babonás, hisztérikus,
5062 3, I | vagy az én megváltóm, az én Messiásom.~S azzal összevissza csókolta
5063 2, I | olyan messze!~– Mentül messzebb, annál jobb rá nézve. Itt
5064 1, I | gázkandeláber fellobbantásával mesterkedett. A szalonban sötét volt
5065 1, I | a „kotiren” és „notiren” mesterségét.~A Jean visszajött, jelentve,
5066 1, II | Rezgéshullám, mely percenként 200 méternyire halad. Vegye kezébe a plajbászt
5067 2, III | asszonyt.~– Ez a legjobb metódusa az „önvédelemnek”.~– Én
5068 2, VI | átnyújtá Alasztornak. – Az én metódusom más úton jár.~Alasztor elolvasta
5069 2, IV | nagyon jól ismeri azt a metódust, mely szerint a lepecsételt
5070 3, I | szerelmes vers. Ebben van metrum, asszonánsze, kádencia!~
5071 1, II | elpiruló arcszín, a finom metszésű ajkak, korallpiros színükkel,
5072 1, II | táltosok elharsogtattak a nap mezején lakozó Hadúrhoz, az a természet
5073 1, II | összegubancolt tömeg, ami a mézeskalácsosok mintáját képezi, mikor annak
5074 2, I | ágyából kikelt: hálóköntösben, mezítláb, papucs a lábán, a haja
5075 1, VI | hattyútollas atlaszlebernyeg a meztelen karjait is takarta.~Olyan
5076 2, II | nyomorultakon. Adhatott nekik miattam ezereket a saját vagyonából.
5077 1, V | aláírások, Vigárdy nem károsodik miattuk, nem kénytelen fizetni –
5078 3, I | betegséget. Bánom is én, miben halok meg. Teher az élet.
5079 2, I | valami posztkisztlit vagy micsodát szerencsésen elemelt egypár
5080 3, I | tartanod. Ide vele! Az a mienk!~Zeno folytatta a kacagást.~–
5081 3, I | szomorú éjszakán, „quod mihi supremum tempus in Urbe
5082 2, I | betegséget.~– Öröm? Hát jöhet be mihozzánk öröm?~– Már be is jött.
5083 3, I | nyakáról az ölelő karokat, miközben a kalapja is leesett a fejéről,
5084 1, II | engedek másokat idvezülni. Mikorra nagysád felolvasására kerül
5085 1, II | törvényei szerint most a millenniumra fog oda megérkezni.~– Ön
5086 1, VI | Én ismertem egy nőt, akit milliomos létére, esztelen pazarlásáért
5087 1, III | volna vele afölött, hogy milyennek teremtette a jó Isten a
5088 3, I | volt! Üres revolverrel! Milyet sikoltottál tőle! Hahaha!
5089 1, I | hegedűművész fog Sarasate-t mímelni. A nem annyira szép, mint
5090 4, II | közeledett Amanda felé, zokogást mímelő hangon fuldokolva.~– Asszonyom!
5091 1, IV | kérdezik egyszerre hárman is, s mindannyinak az arcából kirí a csúfondáros
5092 1, II | alkutárgy és spekuláció. Mindannyiszor egészen jogosult téma egy
5093 1, VI | ajtókat is bezárja, mert mindannyit nyitva hagyták.~Azzal eltávozott.~
5094 3, I | vállaltam a felelősséget mindazon viszonyért, melyet Vigárdy
5095 4, I | az embernek igaza van! Én mindazt a bűnt elkövettem, amivel
5096 1, IV | használ.~Elvira kisasszony mindenáron észrevétetni akarja magát.
5097 3, I | három forintnál.~A kis mama mindenben engedelmeskedett, mint ahogy
5098 3, I | leányát. Meritorisznénak mindenekelőtt a pénztárral kellett beszámolni,
5099 2, I | függ, hogy mit tegyünk. Te mindenesetre kimaradsz a partiból.~–
5100 3, I | föltétel alatt, ha elébb mindenfele összeköttetést megszakít
5101 4, I | azalatt leveleket írt – mindenfelé, a közös lámpás mellett.~
5102 1, IV | csupa rossz híreket közöl, s mindenkinek tud valamit mondani, ami
5103 1, IV | úréhoz, hogy az egyszerre mindenkit frappál, aki meglátja. Azok
5104 3, I | az elolvasása lesz az én mindennapi reggeli, esteli imádságom.~
5105 2, III | kísérleteket kiállani. S mikor mindezen átesett, akkor elég az egyik
5106 2, I | diadalra segítse. Igaz, hogy mindezt önzésből, nagyravágyásból
5107 3, I | ezzel a tüntető ölelgetéssel mindjobban a Dragomirovicsék ajtaja
5108 3, I | sikoltva tántorodott vissza, mindkét karját az arca elé emelve.~–
5109 1, II | élvező emberekről, amilyenek mindnyájan vagyunk és akarunk lenni.
5110 3, I | tiszteletét Zeno iránt a minimumra szállította le.~Zeno elkezdte
5111 2, IV | Vigárdy úr, mit beszéltek a miniszterek. Ez így megy mindennap.~
5112 3, I | én közbenjártam a magas minisztériumnál, hogy ezt a régi határozatot
5113 3, I | levél így folytatá:~„Akkor a minisztériumtól az a válasz jött a folyamodására,
5114 4, I | interpellációját: „Van-e tudomása a miniszternek arról, hogy egy kormánypárti
5115 3, I | okleveles tanítónőnek, amely minőségemben ismét csak a tanfelügyelőt
5116 3, I | hajaz az igazsághoz. Első minőségű hazugságnak vehető.~– De
5117 1, II | tömeg, ami a mézeskalácsosok mintáját képezi, mikor annak egy
5118 3, I | mint félreismertelek! Te mintaképe a hű Penelopéknek. Hogy
5119 1, III | az iskolában tanítanak a mintaképeikről, azt a te kedves barátnédat
5120 2, I | szorítva, s állt mereven, mintegy szobor.~– Hát ki vagyok
5121 1, II | vérszegénységnek, s gyógyítják vas- és mirenylabdacsokkal, vagy legjobb esetben hiánya
5122 2, I | aprólékosságokkal állok elő. Hát miről van szó? Tulajdonképpen
5123 1, III | hallottam: tudod, attul az angol misstől, aki olyan szép volt; akit
5124 1, II | Én nem vagyok buddhista misszionárius, én csak jóakaró kritikus
5125 2, I | volna ezt a néhány sort: „Mister Meritorisz Zeno ügyei rendezve
5126 3, I | sebesen dobogni: nem tudja, mitől.~Melyik jön ide most, a
5127 2, I | volnának, azt csak a khaldei mitológia állítja. Én ember vagyok.
5128 1, III | görbült a hátam…~– No hát mivel akarod az estét tölteni?
5129 1, IV | levetése igényel. Érthető. Mivelhogy a vendég úr nem frakkban
5130 3, I | Meritoriszéknak van egy leányuk; szép, mívelt, lángeszű gyermek. Mindenki
5131 2, III | én írásomat?~– Csak egy mód van. Ha kegyed megváltoztatja
5132 1, I | mellkas, erős nyak, jól modellált fej, széles koponyával,
5133 1, II | egészen jogosult téma egy modern elbeszéléshez. De olyan
5134 3, I | lefényképeztetik. Azért, ha értem a módját, jó lesz egy momentfelvételű
5135 1, V | Pedig nekem lett volna módom benne. S az én apám nem
5136 2, I | Az impertinens kérkedő modor helyett áttért a megtért,
5137 4, I | mindig olyan tréfás, joviális modorban beszélt velem, s azért évődött
5138 3, I | becsületét. Ez az én vívási modorom. Meg vagyok győződve afelől,
5139 2, VI | mondani, hogy derék gavallér módra cselekedtél.~Azzal otthagyta
5140 2, I | megrémülve Zeno, s egy karszék mögé hátrált.~– Helvila! Leányom!
5141 3, I | az ajtót. Egy hordár állt mögötte. Csomag volt a vállán.~–
5142 1, II | sem fogadhatják be. Csak a mohamedánok hisznek még a paradicsomban.
5143 2, I | összecsücsörödve, mintha mókázna, villogó szemei egy percig
5144 3, I | hogy nincs benne golyó. Még mókázott velem! Jaj, de átkozott
5145 1, IV | nem frakkban jön, hanem mókusszínű paletot-ban.~Nem kell őt
5146 1, IV | Igazán szépségszámba mehet. Molett termet, erősen kivágott
5147 3, I | értem a módját, jó lesz egy momentfelvételű amatőr gépet vinni magammal,
5148 3, I | Csak egy percig maradja momentgépem előtt!~Azzal odafutott a
5149 3, I | keresztapám küldte nekem ezzel a momentgéppel együtt ajándékba.~– Ne tessék
5150 1, II | észrevételekben, amiket a szerkesztői mondanivalók szecskaládája szolgáltat
5151 1, VII | lesz kölcsönösen igazat mondanunk.~– De olyan bolond nem leszek.~ ~
5152 2, I | Sokszor eszembe jut Napóleon mondása Szent Ilona szigetén: „Óh,
5153 1, II | akarni kényszeríteni bókok mondására. Ön sohasem lesz vénasszony.
5154 1, II | Helvilának egy-egy közbevetett mondását feljegyezni. Az mind olyan
5155 4, I | anyjának azt a klasszikus mondást:~– „Arria! – mondd a férjednek:
5156 1, IV | maliciózusan hangsúlyozva a mondat közepére eső két szót.~A
5157 1, II | engedett magának hazugságokat mondatni. Ez sohasem fut el az ember
5158 1, II | nincsenek. Hát ennek ezt a mondatot írta a legyezőjére a kis
5159 1, VII | Tanácsolnám.~– Hogy aztán te mondhasd el neki?~– Hát persze.~–
5160 3, I | váltójával executióra, azt mondhassák neki: – Köszönjük alássan,
5161 1, IV | miatti védekezés. Azt már nem mondhatja, hogy az ő zsebe is tele
5162 2, VI | No hát, cimborám, annyit mondhatok neked, hogy én végigjártam
5163 3, I | kis feleségecském. Hadd mondjam el neked, hogy micsoda ötletem
5164 1, III | is micsoda boutade-okat mondtál ennek a rózsabogárnak!~–
5165 1, VI | Helvilának. A leány tette, ami mondva volt.~Camilla az öve mellé
5166 4, II | névnapi ajándéka, a kettős monogram rajta. De leghitelesebb
5167 1, IV | Nem dialóg ez, hanem dupla monológ:~– „Hat lap! – Az enyim
5168 1, II | szabályozásához? A szív egy monoton munkára alkotott gép, ami
5169 3, I | preparandinák! Superplus morál! Jól van, no! Ne járj a
5170 2, III | nyakravalója, a melltűje egy morettofejjel díszítve.~Szívesen fogadják.
5171 3, I | Zenóra? – kérdé öntetszelgő mórikálással Camillától.~– Szép vagy,
5172 2, IV | naiv kezdett lenni.~Olyan mórikálást vitt végbe, mint egy falusi
5173 2, III | asszonyhoz, hogy halkan mormoghassa el a véleményét.~– Én annak
5174 1, IV | beszélnek.~Toffi nagysám halkan mormogja a legközelebbi szomszédjához:~–
5175 3, I | egy a sok esőt megsokallt mormon patriarcha hálálkodó kifejezését
5176 2, I | Megelégszem a kegyelmed morzsáival! Soha a szemed elé nem kerülök.~
5177 2, I | reggelre le van égve, a mosdóvize a lavórban be van szappanozva,
5178 2, III | Igyekezik angyaltisztára mosni azt az asszonyt.~– Ez a
5179 1, IV | nagysám – szól Alasztor gonosz mosolygással – afelől legyen egészen
5180 1, VI | magadat ölni!~Az az őrületes mosolylárva még erősebb kifejezést nyert
5181 1, VI | Mit tehet mást, minthogy mosolyog.~Nem! Nem! Nem is ilyen
5182 1, VI | Camilla arcán még keserűbb mosolyra vált a hippokratészi álarc.~–
5183 3, I | odaadtam.~Azt az öntudatos mosolyragyogást kellett volna látni, amivel
5184 3, I | mondá Camilla, s egy kis mosolyt is engedett meg az arcának.~
5185 3, I | ajtón, az arca tréfás-hamis mosolytul sugárzott.~– Nos? Hát mit
5186 2, I | magamat a sorsomba, ha mint mosónénak a teknő mellett kellene
5187 1, IV | jonquille-bouquet takarja a természet mostohaságát.~Kapiczány úr legelébb is
5188 1, II | úgynevezett szerelemnek reális motívumai vannak. Hát még aztán az
5189 3, I | is vállalkozott a zsebek motozására, hanem könyörgésre fogta
5190 2, I | karszékbe. – Átkozott levél! – motyogá. – Erről egész megfeledkeztem.
5191 1, VI | asszony pedig ott hevert mozdulatlanul, halaványan. Csak a szemei
5192 2, I | énnekem; hanem én teneked. Nem mozdulsz! Én foglak!~S mintha valami
5193 2, III | Volt benne valami nevezetes mozzanat, amit érdemes feljegyezni?~–
5194 2, II | szalonja valódi kirakata volt a műkincseknek, de azokban nem volt összhangzás:
5195 1, V | szimfónia elkezdődött: egy mukkanás, egy csosszanás, egy széktolás
5196 1, VI | mint a könnymirigyeket működésbe hozni.~Nem tudja kitalálni,
5197 1, I | kívül esik.~– Kár. Igen jól mulatna.~Ezalatt kinyitották az
5198 1, VII | Nincs ám. Azok idelenn mulatnak a kocsisnénál a nekünk szánt
5199 1, VII | Hát egy kicsit elrontom a mulatságát a díszes társaságnak, s
5200 3, I | No, én értek. Az az én mulatságom lesz.~Helvila nagyot nézett
5201 4, I | Leveleket, amiknek nem múlhatatlanul szükséges az asszonyi ellenőrzés
5202 2, I | I.~Négy esztendő múlt el e szomorú eset óta.~E
5203 2, II | pletykát meg lehet tudni a múltból, s fenntartani az összeköttetést
5204 2, I | Legelőször is vessünk fátyolt a múltunkra. Az a harmincötezer forint –
5205 1, IV | befúrhatja magát. A doktort veszi munkába. Kivallatja, miféle érdemrendek
5206 1, III | ember, akire rábíztad a munkád megbírálását.~– Ez illetlenség.~–
5207 2, I | vagy egy lapkiadó, hogy a munkákat honorálja.~– De ezt a szállást
5208 2, I | az anyámnak tisztességes munkakört, amiben éjjeli-nappali szolgálattal
5209 1, II | nem hátrált meg.~– Nem a munkám védelmére szólok, hanem
5210 1, II | ezeket nem tartja senki. A munkást nem lehet többé azzal biztatni,
5211 2, I | asszony. Magát tisztességes munkával tartja fenn: senkitől semmi
5212 1, VI | csapjunk ott magunknak egy murit. Úgyis mind a filiszteusoké
5213 3, I | Amandához vinné el, és annak mutatná meg?~– Ah! Te ilyen ördögi
5214 4, I | Jöjjetek utánam. Én majd mutatom az utat.~Az ajtóból még
5215 1, VI | s helyére igazította a mutatót.~A zenemű, a tizenkét óra
5216 1, VI | senki más. Ajka elé tette a mutatóujját: – Csitt! Játszó óra: ki
5217 2, V | járt a szobaleány, hogy nem mutatta magát a láthatáron, mert
5218 3, I | megviselt öltözetben ne mutogasd már magadat.~– Hát hol vegyek
5219 1, VI | kell. Majd küldök önnek műveket angol és francia íróktól,
5220 2, I | hogy az ellenkező hatást műveli. Lehet csodaszer. Lehet
5221 2, II | a maga helyén, s minden műveltsége dacára egy levelet nem tudott
5222 1, II | kritikus vagyok. Önnek a művéről beszélek. Ez a válfaja a
5223 1, III | óránk az én legkedvesebb művészem; csak két darabot tud: az
5224 1, IV | Kapiczány úr, nem engedve a művésznek megkezdett periódusát végig
5225 1, IV | Ez különben a leghíresebb művésznőknél is így van: Pálmay Ilka
5226 1, IV | várnunk kell – csitítja a művészt Alasztor –; a háziúr még
5227 1, II | hivatalnok özvegye, ugyanezzel a művével sorba látogatni a szerkesztőségeket
5228 1, II | stereotipozva kapható: eredetije a múzeumban. Dicsőség? Gomblyukban cinkből.
5229 1, III | jobb szeretem, ha a falióra muzsikál. A mi óránk az én legkedvesebb
5230 4, I | lámpás mellett.~Mikor a muzsikálóóra az éjféli Szerenádvalcert
5231 1, II | függ. Akinek az apja vagy nagyapja bolond volt, maga is bolond
5232 1, IV | igazolni toaletthibáját a nagylelkű úrnő előtt. (Ezalatt odaérkezik
5233 3, I | urat e nem várt hitvesi nagylelkűség végképpen elkeserítette,
5234 1, VI | tehát megmentheti oktalan nagylelkűséggel egykori barátjának a jó
5235 2, I | menni fog. Ismerem őket; nagyobbrészt szerbek, aztán németek,
5236 1, IV | poudre de serail; a szemei nagyok és kiülők, kár, hogy a szőke
5237 1, VI | három cseléd röhögött hozzá nagyokat.~Azzal siettek az egész
5238 1, VI | öngyilkosság eszméjét neveli nagyra a lelkében, s azt takargatja
5239 1, II | a maga részét. Nincs már nagyravágyás: csak stréberség; nincs
5240 2, I | hogy mindezt önzésből, nagyravágyásból cselekszi. De ennek az önzésnek
5241 1, IV | nagysád, az értesítésemet. Nagysádat jogosan megilleti egy gyöngy
5242 2, I | elfeledett, skártba tett bukott nagyság. Hát szabad-e énnekem még
5243 1, VI | tart lépést a jövedelem nagyságával. Én ismertem egy nőt, akit
5244 2, V | Ha kegyeskedett volna nagyságod a kinevezési okmányomba
5245 2, V | bámult azokkal a szokatlan nagyságú éjtündéri kék szemeivel.~–
5246 1, IV | érzi magát, hogy Elvira nagysámnak csapja a levet, aki pedig
5247 2, I | még egyszer visszatérni a nagyvilágba, hogy ott krumplit kapálhassak,
5248 3, I | komédiázni, kisasszonykám! Ez a naivaszerep nem illik a maga tragikus
5249 3, I | Helvila aztán abbahagyta a naivát: elővette a hidegvérét,
5250 3, I | Helvilának:~– Add elő a levelet! Nálad van!~– No hát „tűz” – monda
5251 3, I | Nincs ma boldogabb ember nálamnál a földön!~Camilla egészen
5252 1, IV | ellenben egy fejjel magasabb nálánál, igen sovány és csupa könyök.
5253 2, I | ekként az ágybérlőjének, a napidíjasnak. Ez pedig, mint afféle idealista (
5254 2, I | mint afféle idealista (a napidíjasok még idealisták), azzal a
5255 4, I | s abban az országgyűlési napirend, a másik kezében sétapálcája,
5256 1, VI | még lehet járni az Isten napja alatt?~– De még nincs semmi
5257 2, I | hová küldjék utánam a Pesti Naplót?~– Hát tudhattam én, hogy
5258 2, I | együtt. Sokszor eszembe jut Napóleon mondása Szent Ilona szigetén: „
5259 1, VI | Mi még nevetünk is ezen a napon!~S aztán kereste a szemeivel
5260 1, VI | tettem egyebet, minthogy naponta elővettem az arcképét, s
5261 2, I | hivatalos rend szerint – hol a nappali, hol az éjjeli órákat tölti
5262 1, VI | emlékül erre a mai szent napra.~– Hová tetted?~– Az az
5263 4, I | számára Dobokaytól.~Egy napsugár derengett át a két hölgy
5264 1, VI | a peccobul.~– Tudod jól. Néggyel.~– Hiszen csak ketten vagyunk.~–
5265 1, IV | takarja, ezüstös csillagok, négy-, öt- és nyolcágú keresztek
5266 1, VI | háziúrnak: éppen most van a negyed. Hanem ezt a néhány díszesebb
5267 1, VII | el a sikkasztó cselédet. Negyedmagammal jöttem: két konstábler meg
5268 1, IV | barátok és barátnék maradtak – négyesben, s úgyszólván egy családot
5269 2, IV | jöjjön vele, mely azt a másik négyet legyőzte.~Megelőzte a látogatást
5270 2, I | csúszik, mászik.~Vigárdy négyfelé szakítá azt a levelet, s
5271 2, IV | piszkosabban).~Amandának négyféle jogérvényes oka volt ennek
5272 3, I | kérjek tőled bocsánatot, hogy négykézláb csússzak utánad, mint a
5273 3, I | anyjától Vigárdy levelét, s azt négyrét összehajtva elrejté a zsebébe.~–
5274 2, I | eltorzult az arca, a szája négyszegletűvé lett, az orrcimpái fújtattak,
5275 1, VI | tárcámba? Hasonló alkuk mindig négyszem között köttetnek. Egy névjegy
5276 1, IV | balogsüti? – feddőzik Alasztor. (Négyszemközt tegezik egymást, csak mások
5277 2, I | fiókocskát, s abból kivett: egy négyszeresen összehajtott írást, azzal
5278 2, IV | saját vagyonát is, meg a nejéét is. Megkárosította Amanda
5279 2, III | III.~Bertalan a nejével való szóváltásban nem méltatta
5280 2, I | gyűlöli az általa „Federvieh”-nek nevezett emberfajt.~ ~
5281 2, I | és cserepesek. Egyenesen nekiment Zenónak. Magasabb volt az
5282 2, I | leánynak nem kellett kínálás: nekiült a gazdag vacsorának, fölrakva
5283 4, I | Jöjjetek közelebb. Súgok nektek valamit. Azon az emlékezetes
5284 2, I | egy önzetlen, minden érdek nélküli pártfogója vagyok a te hitetlenül
5285 1, VII | minden tényleges alapot nélkülöz.”~Most már tudta, hogy mi
5286 2, III | ellen védelem? Hogy egy némber, mikor szerelmes levelet
5287 2, II | Meritoriszné! Egy kaszíros némberért!~– Ne bántsa maga azt a
5288 1, II | kihátrált az ajtón, ámbár ez a neme a haladásnak homlokegyenest
5289 2, II | II.~Némely asszonynak nincs szerencséje
5290 2, II | ezt a nőt becsülöm. Lelki nemességének tisztelője vagyok. Jólesik
5291 1, II | életműszereknek, amik a két nemet megkülönböztetik; de főképpen
5292 2, I | nagyobbrészt szerbek, aztán németek, magyarok: mind szívélyes,
5293 1, II | hátsó agy erős duzzadása a nemi ösztönnek adott túlnyomó
5294 1, IV | alig helyezte el Camilla (nemigen volt még őket kinek bemutatni),
5295 1, IV | szokott viselni.) Hiába: nemo propheta in patria. („Senki
5296 1, VI | oldalajtajáig. Itt hallgatózott ő nemrég. Tanulmányozta az okos beszédeket.
5297 1, IV | azt.~S ez utasítás nyomán nemsokára bejött a Flórián hosszú,
5298 3, I | signaturáiban – felelte rá az új nemzedék.~(Nono, gyerekek!)~Camilla
5299 2, I | embereknek a szeme”.~– Jó derék nép, ahová menni fog. Ismerem
5300 3, I | az, a többi is. A tanítók népe az, amelyre azt mondaná
5301 1, IV | első találkozásunknál olyan nervosus voltam, de ezek a cselédek!
5302 4, II | kopogtatásra sem jött semmi nesz onnan belülről, Alasztor
5303 1, VI | karjait is takarta.~Olyan nesztelenül jött be, hogy rajtakapta
5304 1, VII | rendőrbiztos rapportjába a te neved is belekerüljön. Nem az
5305 2, I | heves vérű imádója a te nevedet viselő nőnek. Hát akkor
5306 2, II | a takarékpénztárba a te nevedre. Tudod, mikor szemrehányást
5307 1, VI | elégetni való, mert ebben nevek és adatok vannak, amik másokat
5308 2, I | összevissza csókolták. Az aláírt neveket, a pecsétet, Pancsova várost,
5309 3, I | egy leány vagy te! Micsoda nevelést adtak neked azok a preparandinák!
5310 1, IV | szegény özvegynél, aki öt neveletlen árvát táplál.~– Az valami
5311 3, I | elkeserítette, amit még nevelhetett nála ez a kegyetlen részvétlenség
5312 1, IV | akivel ő együtt járt a nevelőbe, csak egy évvel hamarább
5313 2, III | Ah!~– No, ezt már a nevelőintézetben tudtuk, mikor még „Backfischek”
5314 3, I | jószágára volt gondja. Lovakat nevelt, amik híresek voltak messze
5315 2, I | nem lehetünk, nem úgy lett nevelve a lelkünk. A két kezem nekem
5316 2, IV | ajtón belül, melyre az én nevem van feljegyezve, én vagyok
5317 3, I | Büszkén fogjátok viselhetni a nevemet. Kettőtök között fogom megosztani
5318 2, IV | Nézze. Húszezer forint az én nevemre betéve. Amikor akarom, kivehetem.
5319 1, VI | lesz. Ezen az önérdemelte néven fogják önt szólítani…~Camillának
5320 3, I | állt még! Most már késő! Nevetek minden betegséget. Bánom
5321 1, VI | lányka nevetett az ötletén: a nevetés az anyjára is elragadt.
5322 1, III | alig bírta visszafojtani a nevetés-csiklányt. Nem volt szabad buzdítani
5323 4, II | lenni!~Alasztor kolerikus nevetésre fakadt.~– De ugyan ne lamentáljon,
5324 2, IV | volt.)~Amanda kolerikus nevetéssel szakítá félbe.~– Hagyja
5325 1, VI | visszaadta nekik ezt az éltető nevetést. A halottaknak!~Az pedig
5326 2, II | szégyen. Az emberek suttognak, nevetnek. Engemet megcsalni – egy
5327 4, I | olyan komoly vagyok: nem nevetnék egy zsák pénzért. – És most
5328 1, II | lehetett tartani.~– És így ön nevetségesnek tartja az imádkozást is,
5329 1, II | gerincsorvadásnak. Félelem a nevetségessé lételtől.~– És a jótékonyság?~–
5330 1, VI | Ön is nevetett?~– Igen. Nevettem.~(Az sem volt igaz: zokogását
5331 1, VI | téve.~– Én Istenem! Mi még nevetünk is ezen a napon!~S aztán
5332 1, IV | tattersallban van. Most folynak a nevezések, vajon milyen nevű lovakkal
5333 2, I | az általa „Federvieh”-nek nevezett emberfajt.~ ~Az oldalajtón
5334 1, I | ön csókol nekem kezet, s nevezhet urambátyámnak.~Az előszobában
5335 1, III | egy okos leánynak szokás nevezni. Inkább egy kedves kis bamba,
5336 4, I | ordítva: „Ki az a képviselő? Nevezze meg! Halljuk a nevét!” A
5337 2, I | van letéve az asztalra egy névjeggyel, amire rá van írva: „Házmesternének”.
5338 1, VI | négyszem között köttetnek. Egy névjegy helyettesíti a nyugtát.
5339 2, I | barátom szivartárcáját, a névjegyeivel és a cigarettáival. Mindjárt
5340 2, VI | fölfedezését azzal a „bizonyos úr” névjegyével, Bertalan azt mondá:~– Most
5341 2, II | nappal elébb, mint az idei névnapod volt, betettem a takarékpénztárba
5342 2, III | az úrnak a szeméből azt nézem ki, hogy nagyon megnyugtatva
5343 1, VI | hanem egy halottnak a merev nézése, akinek elmulasztották a
5344 1, VI | De ez nem igaz!~– Hát ki nézhet bele az én tárcámba? Hasonló
5345 2, V | a kezében tartott írásba nézne, de nem oda nézett, hanem
5346 1, VI | csókkeringőjét.~Helvila nézte a szamovár alatt lobogó
5347 1, V | eltávozott; a hölgyek ijedten néztek az elájultra: egynek sem
5348 3, I | két oldalról figyelemmel nézték az arcvonásait. – Milyen
5349 4, I | csendesen ültem a helyemen, s néztem a beszélő szeme közé, ki
5350 4, I | csengetésre, s aztán ki se nézz az ablakon, mikor a vonat
5351 3, I | kezéből kicsavartak.~– Ugyan nézzed: hiszen nincs megtöltve.~
5352 1, VI | Eddig megvolnánk. Mármost nézzünk körül – szólt Vigárdy. –
5353 3, I | Ki tudja, az is igaz-e? Nincs-e még rosszabb termőföldje?)~
5354 2, I | értesített felőle, hogy hiszen nincsen semmi okom a világ szemei
5355 2, I | Csaltam én? Loptam én? Nincsen-e kiegyenlítve minden tartozásom
5356 1, VI | bátrabban tekint széjjel. Nini! A balzacról a szép selyem
5357 2, I | nem reflektálok, mert én a Nirvánát követem.~– Menjen ön vendéglőbe:
5358 1, IV | Tizennégy alsó!” – „Nix nutz! Tizennégy király.” – „
5359 1, VI | lapszerkesztőkre. Lesz közöttük olyan nóbel ember, aki honoráriumot
5360 1, II | világon, se férfiban, se nőben.~– Vénasszony? Ugyan már,
5361 2, I | megindítjuk a kettős válópert: nődnek erős oka van erre veled
5362 1, IV | mindenki azt hiszi róla, hogy Noé apó elsőszülöttének az ivadéka:
5363 2, II | Engemet megcsalni – egy olyan nőért, mint Meritoriszné! Egy
5364 1, II | arc kifejezése még inkább növeli a csalódást: a halvány,
5365 2, IV | Coeur-ben nem tanították erre a növendékeket? Pedig ez az élet kémiájához
5366 1, III | kiscicámmal megosztva. Az is erős növésben van, korához képest: félő,
5367 1, VI | közönség előszeretettel van a nőírók iránt. Önnek határozott
5368 2, II | nevezetes témában, ami a nőknél különben varázshatalom:
5369 1, II | rossz véleménnyel van a nőkről?~– Sőt ilyen jóval. Miért
5370 1, IV | egyszer a redoutbálban egy nőmaszkot szedett fel, akivel aztán
5371 3, I | ide dugtam el, hogy holmi non putarem esetén segítsek
5372 3, I | felelte rá az új nemzedék.~(Nono, gyerekek!)~Camilla éppen
5373 1, II | akarat! Hisz az meg éppen nonszensz. Hát akarta az ember azt,
5374 3, I | csússzak utánad, mint a nőrágalmazó trubadúr! Engedd, hogy a
5375 2, III | érdemes feljegyezni?~– A régi nóta. Igyekezik angyaltisztára
5376 1, IV | tőle, hogy ki az a nagy notabilitás?~– Az a Flórián – az egy
5377 1, I | csak a börzén kottáz és nótáz.~Dobokay úr nagyot nevetett
5378 1, I | gyakorolná a „kotiren” és „notiren” mesterségét.~A Jean visszajött,
5379 2, I | ettől a hatalmas akaraterejű nőtől elszakítaná magát, s aztán
5380 2, II | esztendő óta csal azzal a nővel.~– Mondhatom neked, hogy
5381 2, I | Harminc forintot adnak egy novelláért a kiadók? A tolvajok!~Azzal
5382 2, I | Most kaptam a kiadótul egy novellámért, ami a lapjában megjelent.~
5383 2, I | estét kívánva egymásnak.~Novemberi délután hat és hét óra közt
5384 2, III | asszonynak azzal, hogy a numero 32 egy leánnyal beszélget
5385 1, IV | Tizennégy alsó!” – „Nix nutz! Tizennégy király.” – „Sext
5386 2, V | lábú japáni széken. Maga nyájas büszkeséggel ült le a kerevetre.~–
5387 2, I | a beteg leánynak, azután nyájasan inte Vigárdynak, hogy bejöhet.
5388 1, VI | válunk el egymástól soha!~S a nyakába borult: ölelte, csókolta.
5389 2, II | Dobja ki ezt az embert a nyakánál fogva!~Azon a jegyen Meritorisz
5390 3, I | nyers erőszakkal tépte le a nyakáról az ölelő karokat, miközben
5391 2, I | hozzá, hogy ezt az embert nyakon fogja és kidobja a szobából,
5392 2, III | kezében, bordeaux-veres a nyakravalója, a melltűje egy morettofejjel
5393 1, IV | jogosan megilleti egy gyöngy nyakszorító a szép nyereségből.~– Nem
5394 2, I | mosolyogva áll föl a székből, s nyefegő éles hangon üdvözli őket:~–
5395 3, I | levelét követelni?~Zeno nagyot nyelt. Aztán készen volt a felelettel.~
5396 1, VI | benn van egy hónapi bérem – nyelvelt a szobaleány. – Sohasem
5397 2, II | olvasott minden európai nyelven, de azt mind nem alkalmazta
5398 1, IV | látod.~– Óh azért, hogy a nyelvére példálóznak, nem haragszik
5399 1, IV | kezdődik.~Camilla ezalatt időt nyer a levelet felbontani és
5400 1, IV | egy konzorcium nevezetes nyereménnyel. Nem mondta Meritorisz úr?~–
5401 1, IV | tábla bukott kettősökkel: nyerésben voltam, elszedtem tőlük
5402 1, IV | gyöngy nyakszorító a szép nyereségből.~– Nem szeretem az ékszereket.~–
5403 1, IV | szerencséje van. Minden este nyereséggel jön haza a kaszinóból, s
5404 1, VI | mindegy, akár a pikéten nyeret el magától a jó barátjával
5405 1, VI | mosolylárva még erősebb kifejezést nyert Camilla arcán.~Mosolyogva
5406 3, I | akceptálom azt, hogy a kártyán nyerted.~(Ki tudja, az is igaz-e?
5407 4, I | szobában. Az elválasztó ajtóban nyikorgott a kulcs.~Melyik jön a kettő
5408 3, I | melyről a csábító bűnök nyilai lepattognak. Ennek az elolvasása
5409 1, II | igazságtételben, égi megtorlásban nyilatkozik. Ugyan hogy büntetne meg
5410 2, I | kerülnek elő.~Végre mégis nyílik az ajtó, s kilépnek rajta:
5411 2, IV | ahogy jött.~– Ah! Hát ez egy nyílt hadizenés! – rebegé Amanda. –
5412 1, VI | halaványan. Csak a szemei nyíltak fel. De az nem az ébredés
5413 2, II | szentet. És ön nem járt hozzá nyíltan soha. Titokban járt oda.
5414 4, I | szemei kerekre fel voltak nyílva, arca átszellemülve. Egyenesen
5415 1, V | szól, ellenlábas véleményét nyilvánítva Kapiczány úr.)~Alasztor
5416 2, II | nem bánom. Tegye azt a nőt nyilvános szeretőjévé. Sokkal szeretetreméltóbb,
5417 1, IV | nagy hangőrlő géppel, s nyilvánossá tette azon óhajtását, hogy
5418 1, IV | szakállal, ami kurtára van nyírva, az arckifejezése, a fejhordozása
5419 1, IV | külső ajtó meg a belső ajtó nyitása között, amennyit egy felsőkabát
5420 1, VI | elátkozott fillért sem. Hanem nyitok önnek utat tisztességes
5421 1, IV | csillagok, négy-, öt- és nyolcágú keresztek mindenféle színű
5422 2, I | ördög? Jut egy esztendőre nyolcezerhétszázötven forint. Hát mi az egy ilyen
5423 2, IV | feladata, hogy reggeltül estig nyomában járjon Vigárdy úrnak. Ha
5424 2, I | melynek egy része még viseli a nyomait a melanogéne-nek, amivel
5425 1, VI | kis ütőóra, mely egy rugó nyomására jelentette az időt.~Tizenkettőt
5426 2, I | menésről példálózott előtte. „A nyomdokok visszariasztanak.”~Kevés
5427 3, I | azért kell úgy a fejedbe nyomnod a kalapot? Hát itt van a
5428 2, II | nem esik meg a szívem a nyomorultakon. Adhatott nekik miattam
5429 3, I | asszony gyűlölete üldöz nyomrul-nyomra, mint az árnyékom; Vigárdyt
5430 2, III | névjegyet. Öreg betűkkel volt nyomtatva: el tudta olvasni.~– Aha!
5431 4, II | leghitelesebb ez az országgyűlési nyomtatvány, melyre fel van írva: Vigárdy
5432 1, IV | pikétpartit, s a társaság közé nyomult.~– No, doktor úr! – monda
5433 2, I | szabad lefoglalni.~– Abban a nyoszolyában önnek a leánya fekszik,
5434 1, IV | részről.~A vendégcsoport nyüzsög: „Lássuk már a medvét!” (
5435 2, IV | kezdett kijönni erőltetett nyugalmából.~– Mi az a sympathetica
5436 2, III | tagadni a vallását, mely lelki nyugalmának oltalma volt és kitérni;
5437 3, I | Ezzel önnek is örömet és nyugalmat szerzek. Férjének lesz háromezer
5438 2, I | kell egyéb, mint teljes nyugalom. Valószínűleg a sok tanulástól
5439 3, I | utazási költsége, később nyugdíja, biztosított jövendője.
5440 1, VI | hozni Budapestre. Az igen nyugodalmas lakó lesz. S amit az fog
5441 3, I | úgy össze azt a levelet! – nyűgösködék Helvila, ki minden módon
5442 4, I | hazulról eltávozott.~Camilla nyugtalanul várta – sorsa eldűlését.~
5443 1, VI | Egy névjegy helyettesíti a nyugtát. Az a vasút létrejön. Nekem
5444 3, I | én lelkem pedig meg lesz nyugtatva, hogy jót tettem, nemcsak
5445 2, I | szemei egy percig sincsenek nyugton. Az arcszíne rezes.~Amint
5446 1, II | hölgy elé siet. Az kezet nyújt neki. A kezét megcsókolják.~–
5447 3, I | szíve. Te kezedet tudtad nyújtani annak az embernek, aki miatt
5448 3, I | lesz.~– S ha akkor ő kezét nyújtja felém, én hirtelen megcsókolom
5449 1, VI | Helvila a maga kanalát eléje nyújtotta. Így aztán szépen megosztoztak.~
5450 1, IV | Nagyon örvendek – szól kezét nyújtva a királyi tanácsos az ifjúnak.~
5451 2, I | állatot: egy macskát, egy nyulat, hogy összetépjem. Be akarom
5452 3, I | ócska színpadi fogásokhoz nyúlni? Revolverrel fenyegetni
5453 1, VI | ételekkel, amikhez senki sem nyúlt még. Ott van a rénusi lazac.
5454 1, IV | mondani, ami nem kellemetes. Ó ugyanannak a méregnek a
5455 4, I | mellett, aki négy évig volt az ó- és újvilág spelunkáinak
5456 2, I | stiller-Co”. Én viselem az obligót, te pedig azt írsz, amit
5457 3, I | szégyenled magad, ilyen ócska színpadi fogásokhoz nyúlni?
5458 2, I | megtakarított pénzecskéjét, odaadta Zenónak. Harminc forint
5459 3, I | találkozásunk alkalmával odaadtam.~Azt az öntudatos mosolyragyogást
5460 2, II | azzal, hogy ezt az összeget odaajándékozom a feleségemnek. Íme itt
5461 3, I | lefényképezlek.~Azzal a gépet odaállítá egy sarokba, beigazítva,
5462 3, I | akkor hol vetted?~Helvila odaállt az apjával szemben, mint
5463 2, I | megfordulok a sarkamon, és odább megyek. Clara pacta, boni
5464 2, I | felé.~Ráér várakozni.~Azok odabenn ugyancsak alaposan el lehetnek
5465 2, I | színén fennmaradni, akiket ön odadobott a fertőbe!… És most ön idejön
5466 2, I | szakítá azt a levelet, s odadobta a rimánkodó szeme közé.~–
5467 1, VI | Odalép lábhegyen, s amint odaér, nagyot sikolt.~Az anyját
5468 1, IV | nagylelkű úrnő előtt. (Ezalatt odaérkezik Alasztor.)~– Bocsánatot
5469 1, IV | Alasztor beléptét; egyszerre odafordul a legközelebb álló Kapiczány
5470 4, I | Camilla Zeno eljövetelére odahaza, nehéz szívvel. Zeno csak
5471 2, III | belőle a másik levélcsomagot, odahítta Alasztort.~– No, hát tessék
5472 2, I | rágyújt, egy karszéket odahúz az ajtó elé, melyen bejött,
5473 1, VI | mérföldre van innen: mire az ima odáig eljut, akkorra megfagyott
5474 3, I | Nem bírt vele. Ekkor aztán odakiálta Helvilának:~– Add elő a
5475 4, I | halál kapujából.~A leány odakiáltotta az anyjának azt a klasszikus
5476 1, VI | le a ruháját a szép mama? Odalép lábhegyen, s amint odaér,
5477 3, I | lesz, ha én most egyenesen odamegyek Vigárdyhoz? Ezzel a szóval: „
5478 2, II | azt elmondjam. Tegnap este odamentem hozzájuk, azért, hogy örömhírt
5479 2, V | szétnyitotta az okiratot, s odamutatott Dobokay Alasztornak zöld
5480 1, VI | keblébe dugott levelet, s odanyújtja a késői látogatónak.~Vigárdy
5481 1, III | dacos kisleány egyszerre odaomlott a lábaihoz, átölelte a térdeit;
5482 2, I | előhordani a vacsorához valókat, odarakva mindent arra az emlékezetes
5483 3, I | Csak egy napot.~S azzal odarogyott Helvila lábához, két kezével
5484 1, IV | központjává avatja, maga is odasiet megtudni, hogy mi az?~–
5485 1, IV | félajtót nyitva, bekúszik s odasúg a háziasszonyságnak:~– Itt
5486 3, I | dévaj gyermekeskedés közben odasúgott az anyjának.~– Fuss a hálószobádba,
5487 2, I | kinevezési okmányt, kitárta, odatartá Helvila szeme elé:~– Nézd!
5488 3, I | szerszámtól Helvila.~Megint odatolakodott kettőjük közé.~– Ugyan,
5489 2, III | Alasztor engesztelni kezdé. Odaült melléje.~– Teljesen meg
5490 1, VI | Tétovázott.~Akkor aztán odaugrott hozzá a leánya, az kényszeríté,
5491 2, I | halaványság, míg egyszer aztán odaveté magát az anyja kebelére,
5492 3, I | kifutok a sugárútra, s odavetem magam a legelső úr kocsija
5493 2, IV | órakor szokott Vigárdy úr odavetődni. A megbízott állást foglal
5494 4, I | országházban, mikor én a leveledet odavittem. Egy teremőrt kértem fel,
5495 1, VI | halálcukrot.~Erre Camilla odavonta az ölébe a leányát, s elkezdte
5496 1, IV | meg állandó központnak. Odavonzódik mindenki.~A királyi tanácsosné
5497 2, I | két karját összeszorított ökleivel.~– Nem akarok beteg lenni!
5498 4, II | Két kezét a mellén tartá, ökölre szorítva.~Amanda a féltékenység
5499 2, III | engem megöl. Lassú méreggel öl meg. Nem merek már a tükörbe
5500 2, I | Sokszor mondja: „Anyám, nincs öldöklőbb méreg, mint az embereknek
5501 3, I | Szeretnélek ezért benneteket egy öleléssel agyonszorítani.~S karját
5502 1, VI | szemein a csókot, a nyakán az ölelést: aztán végig az egész termetén,
|