VII.

Vigárdy a pálcájával előretapogatózva botorkált le a lépcsőn. A gáz el volt már oltva, sötét volt.

Mikor a fele lépcsőn lejutott, a házmester ajtaja kinyílt, ő maga lámpással a kezében csoszogott elő, kaput nyitott. Négy férfialak jött be. Azok közül három odalenn maradt a kapubejárat alatt a házmesterrel dödörögve, a negyedik felsietett a lépcsőn.

Szinte egymásba ütötték az orrukat Vigárdyval. A házmester lámpafényénél egymásra ismertek.

– Ah! te vagy? Bertalan!

– Te vagy? Alasztor! Hol jársz?

– Én a feleségedet kísértem haza, a nagy katasztrófa után. Tudsz már mindent?

– És még azonfelül valamit.

– Életre hoztad Camillát az ájultából?

– Én már élve találtam. Éppen teázni készült a leányával.

– Természetesen: egy kis ciánkálival cukrozva meg a teát?

– Természetes.

– No és te életben tartottad őket?

– Igen.

– Miféle antitoxikonnal?

– Az az én arkánumom. De hát te mit keressz itten?

– Hát én, amint menekülhettem Amandától, jó ürüggyel, ide siettem vissza, hogy megnézzem, mi történt ezzel a szerencsétlen asszonnyal. Mármost látom, hogy nincs rám szüksége, hát visszamegyek.

– Úgysem mehetnél be hozzá, mert bezárta az ajtókat, s nincs cseléd, aki kinyissa.

– Nincs ám. Azok idelenn mulatnak a kocsisnénál a nekünk szánt lakoma közprédáján: éppen ez volt az ürügy, amivel idebocsátottak. Amanda ideges volt, hogy a Georges nem jön a kikölcsönzött ezüsttálakkal és gyümölcstartókkal haza, ahogy ő parancsolta neki; én azt a véleményemet szuggeráltam neki, hogy az bizonyosan megszökött az ezüsttel. Erre a nagyságos asszony rám parancsolt, hogy rögtön menjek konstáblerekért, fogassam el a sikkasztó cselédet. Negyedmagammal jöttem: két konstábler meg egy biztos.

– Hát mármost mit csinálsz?

– Hát egy kicsit elrontom a mulatságát a díszes társaságnak, s felkísértetem őket a kapitányságra, csődtömeghez tartozó vagyon elsikkasztása miatt.

– Ugyan hagyj békét szegény cselédeknek!

– Nem, pajtás! Hogy az inasok, szobaleányok dáridózzanak akkor, amikor a gazdáik a falba verik a fejüket: így mégis nagyon szép volna az élet! Hadd kontempláljanak reggelig a dutyiban, akkor majd kieresztik őket.

– No, hát szervusz. Én megyek dolgomra.

– Tudod mit? Ne menj le addig, amíg én magammal nem viszem a Szent Hermandad éber tagjait. Nem szükséges, hogy a rendőrbiztos rapportjába a te neved is belekerüljön. Nem az országos rendőrség miatt, hanem, tudod, a házi rendőrség miatt.

– Gondolod, hogy elhazudjam a feleségem előtt, hogy itt voltam?

– Tanácsolnám.

– Hogy aztán te mondhasd el neki?

– Hát persze.

– Én azonban reggelig nem is megyek haza.

– S mit fogsz bevallani?

– Azt, hogy valamelyik orfeumban voltam, korhely pajtások társaságában.

– Okosan: azért csak össze fog gazemberezni, más baj nem ér. Egész éjet az orfeumban! Ezért reggel összeszid az asszony; de estére megbocsát. Hanem egy órát az öngyilkos nő mellett: azért a lelkeden megy keresztül.

– Magam fogom neki elmondani.

– Akkor még valami rosszabb helyre is akarsz menni, amit ezzel eltitkolsz.

Azzal jó mulatást kívántak egymásnak; a kézszorítás közben azt súgá Alasztor Bertalannak:

– Tudod pajtás: te képviselő vagy, én meg ügyvéd vagyok. Nehéz nekünk egymást hazugsággal kifizetni. Jobb lesz kölcsönösen igazat mondanunk.

– De olyan bolond nem leszek.

Másnap reggel, mikor Alasztor a kávéházban kezébe vette a hírlapot, mindjárt a ritkított betűst kereste a napi hírek között. Egyszerre rátalált:

„…börzejátékban szenvedett differenciák miatt, melyek százezrekre rúgnak, megszökött Amerikába, itthagyva feleségét és leányát a legnagyobb nyomorban. – Az a hír, mintha tetemes összegű váltókat hamisított volna egy vele baráti viszonyban élt képviselő nevére, minden tényleges alapot nélkülöz.”

Most már tudta, hogy mi volt az a „rosszabb hely”, amit Vigárdy az orfeummal, sőt Camilla budoárjával palástolt: Perukker úr comptoirja.

Amint délután összetalálkozott Bertalannal a kaszinóban, azt mondá neki:

– No, most már tudom, hogy mi volt az árkánumod, amivel kigyógyítottad az öngyilkosságból a szép asszonyt! Drága orvosság!

Tehát vannak még bolond idealisták a világon.