Rész,  Fezejet

 1     1,  II |                emberek?~- Jó szív? Hát mi köze a szívnek az emberi
 2     1,  II |           tudja, hogy - hozzávetõleg - mi van ezen a mi világunkon
 3     1,  II |           hozzávetõleg - mi van ezen a mi világunkon túl? Az egyetlen
 4     1,  II |         iskolákat végezni. Tudja, hogy mi a hang? Rezgéshullám, mely
 5     1,  II |             nem kérdezte éntõlem, hogy mi ennek az értelme. Azt mondá: „
 6     1,  III|               ha a falióra muzsikál. A mi óránk az én legkedvesebb
 7     1,  III|               az anyja elõtt.~- De hát mi az a csók? Mi van abban?
 8     1,  III|                   De hát mi az a csók? Mi van abban? Engem mindennap
 9     1,  III|           találok abban semmi jót. Hát mi benne a rossz?~Camilla könyörgésre
10     1,  IV |         barátok egyre csipdesték, hogy mi az ára a tollnak? Amandának
11     1,  IV |              is odasiet megtudni, hogy mi az?~- Mi nagy dolog történt? -
12     1,  IV |                megtudni, hogy mi az?~- Mi nagy dolog történt? - kérdi
13     1,  V  |                bennem, hogy nem érzem, mi a hideg. Nyújtsa ön a karját!~(
14     1,  VI |                 Meg akarja tudni, hogy mi történt a szalonban.~Leküzdi
15     1,  VI |              Nem tudja kitalálni, hogy mi az, amit most lát.~Az õ
16     1,  VI |             sincs kívüle a teremben... Mi ez?~Azt hiszi, hogy ez egy
17     1,  VI |                  lihegé a leány.~- Hát mi van hátra egyéb? Olvastad
18     1,  VI |                  Hát akkor tudod, hogy mi ért bennünket? Meg vagyunk
19     1,  VI |               Hiszen még nem is tudom, mi az élet. Ne kényszeríts
20     1,  VI |              Hiszen még azt sem tudom, mi a világ. Még az álmomat
21     1,  VI |                Hát majd elmondom, hogy mi vár reád, ha élve maradsz.
22     1,  VI |               Nem! Te kedves! Te édes! Mi nem válunk el egymástól
23     1,  VI |          leányával a kandalló elõtt.~- Mi történt itt? - kérdezi a
24     1,  VI |                Most már tudja ön, hogy mi történt velünk? El vagyunk
25     1,  VI |         irtóztató igazság. De legalább mi ne hazudjunk egymásnak,
26     1,  VI | megreparálhatja a becsületét, de azért mi mégis csak földönfutó koldusokká
27     1,  VI |              Helvila. - Nem mondtam?~- Mi munkához értenék én? - rebegé
28     1,  VI |                is lesz jó helye. - Hát mi kell még az élethez?)~Vigárdy
29     1,  VI |            keblére téve.~- Én Istenem! Mi még nevetünk is ezen a napon!~
30     1,  VII|                vissza, hogy megnézzem, mi történt ezzel a szerencsétlen
31     1,  VII|        nélkülöz.”~Most már tudta, hogy mi volt az a „rosszabb hely”,
32     1,  VII|               No, most már tudom, hogy mi volt az árkánumod, amivel
33     2,  I  |      Pancsovára.~- Hát énbelõlem akkor mi lesz?~- Ön megszabadul egy
34     2,  I  |                élet!~- Õrült világ ez! Mi mind a ketten feltaláltuk
35     2,  I  |           lombosodnak a családfák.~- A mi életünk egészen célját vesztett
36     2,  I  |           aluli fiatal rajongóknak; de mi már érett eszû emberek vagyunk,
37     2,  I  |         dicsõsége? Nem! Csak maradjunk mi jó barátok, mint eddig voltunk.
38     2,  I  |             Camilla! Ha ön tudná, hogy mi az ára annak az úgynevezett
39     2,  I  |     érintkezésbe jönni.~- Énnekem? Hát mi félelmem lehetne énnekem
40     2,  I  |      haszonélvezõje az én birtokomnak. Mi az ördög? Jut egy esztendõre
41     2,  I  |      nyolcezerhétszázötven forint. Hát mi az egy ilyen szép asszonyért?
42     2,  I  |              kezdj te énvelem háborút. Mi egyenlõtlen fegyverekkel
43     2,  I  |           mondják csak: a „servitust”. Mi jogtudósok értjük ezt már.
44     2,  I  |               Én viselem a „procurát”, mi üzletemberek értjük ezt.
45     2,  I  |          gyalázatban, kétségbeesésben. Mi meg akartuk magunkat ölni.
46     2,  I  |           követel magának itt, ebben a mi Getsemáne-kertünkben, ebben
47     2,  I  |          Getsemáne-kertünkben, ebben a mi Golgotánkban.~A leánynak
48     2,  II |             tiszteletével.~- Hát akkor mi köti önt hozzá? Mi hordta
49     2,  II |               akkor mi köti önt hozzá? Mi hordta önt oda, ha nem a
50     2,  II |          összejönni nem fogok.~- Ah! S mi indította önt erre a rendkívüli
51     2,  III|            Értem.~A Jean értette, hogy mi baja van a nagyságos asszonynak
52     2,  III|                már csak természetes.~- Mi mindent fogok én még itt
53     2,  III|                ördögbe is! várjon! Hát mi dolga egyéb?~A komornyik
54     2,  IV |              erõltetett nyugalmából.~- Mi az a sympathetica tinta?~-
55     2,  IV |      intézhetõk az összejövetelek, s a mi híveink ezt teljes mértékben
56     2,  IV |                a rendelkezésükre. Hogy mi képezi a tárgyát az értekezésüknek,
57     2,  V  |          dolgot, magában tépelõdve...~„Mi van ennek a háta mögött?
58     2,  VI |                S én nem húzlak ki. Hát mi a ménkûnek jöttél most hozzám?
59     3,  I  |              adni.~Fõkérdés volt, hogy mi történjék a zongorával?~
60     3,  I  |                terülj meg abroszkám!”? Mi volt a kívánságod?~Azzal
61     3,  I  |          címborítékról már tudta, hogy mi van a levélben: Vigárdy
62     3,  I  |                 Helvila! Te tudod jól, mi a mi helyzetünk. Én Vigárdyt
63     3,  I  |            Helvila! Te tudod jól, mi a mi helyzetünk. Én Vigárdyt
64     3,  I  |                 Nagyon jó lesz! Tudod, mi az a strinksz? Mikor a gyerekek
65     3,  I  |             büntetése, hogy tudja meg, mi van a levélben.~Akkor aztán
66     3,  I  |              Az nem fog idejönni, amíg mi el nem utazunk! - mondá
67     3,  I  |           szurkált a kíváncsiság, hogy mi lehet az a meglepetés, amit
68     3,  I  |             elmenj Schulmeiszternénak. Mi együtt maradunk. Te ott,
69     3,  I  |          minket látogat meg, vagy akit mi látogatunk, hogy hát Helvila
70     3,  I  |             kisasszony hol van? S arra mi pironkodással, szemlesütéssel
71     3,  I  |    szemlesütéssel feleljük azt, hogy a mi kisasszonyunk bizony a pancsovai
72     3,  I  |              hogy micsoda ötletem van. Mi egész éclat-val fogunk belépni
73     3,  I  |              Vedd vissza a pénzedet! A mi kezünket be nem szennyezte
74     3,  I  |             meg? Azzal a levéllel? Hát mi van abban a levélben? Egy
75     3,  I  |       családtagjaival elõre tudat. Hát mi rosszat követett el ezzel
76     3,  I  |             kétségbeesem afölött, hogy mi lesz tebelõled és mi lesz
77     3,  I  |              hogy mi lesz tebelõled és mi lesz Vigárdyból. Ti még
78     3,  I  |              helyen így szólt hozzám: »Mi mind a ketten feltaláltuk
79     3,  I  |         egymásban azt a lelket, mely a mi lelkünket kiegészíti.« -
80     3,  I  |            kiegészíti.« - Azután így: »Mi összetörhetjük a békóinkat.« »
81     4,  I  |             Meg kell tõle tudnom, hogy mi igaz abból, amit Meritorisz
82     4,  I  |             jutni. Kezei reszkettek.~- Mi történt veled? - kérdezé
83     4,  I  |                jövök. Magam sem tudom, mi történt velem. Amint beléptem
84     4,  I  |                rám, egyre dühösebben. „Mi kereseted van még Budapesten?
85     4,  I  |           értem - szólt Camilla. - Hát mi köze ehhez a parlamentnek?~
86     4,  I  |              ártatlanok fölött? Hiszen mi nem vétettünk senkinek.~-
87     4,  I  |                   Most már tudom, hogy mi az a csók. - Az az édes
88     4,  II |                én húszezer forintombul mi lesz?~Alasztor kegyetlen