| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] au 1 ausztráliában 1 avatja 1 az 1322 azalatt 8 azáltal 1 azaz 1 | Frequency [« »] ----- ----- 2994 a 1322 az 615 nem 608 hogy 386 egy | Jókai Mór Tégy jót IntraText - Concordances az |
Rész, Fezejet
1 1, I | Mind a kettõ fölfelé tart. Az egyiken szilszkin prémgalléros 2 1, I | bársonygalléros felöltõ: az sincs begombolva, alatta 3 1, I | fehér kravátli a nyakán.~Az elébb jövõ lassú járású 4 1, I | mikor lépcsõn megy fölfelé; az utóbb jövõ fiatal atlétaalak, 5 1, I | Dobokay úr!~A daliás úr az elsõ emeleti ajtónál megáll, 6 1, I | becsenget. Sokáig jönnek az ajtót kinyitni. Azalatt 7 1, I | másik úr is megérkezik, az is ott áll meg.~- Ah! ön 8 1, I | Tetszett már csengetni?~- Az inasok bizonyosan most vacsorálnak. 9 1, I | itt estély lesz?~- Utolsó az évadban. Sokat ígérõ programmal. 10 1, I | arra jött?~- Nem. Engem az úr hítt meg sürgetõs üzleti 11 1, I | ügyben.~- Tehát nem is akarja az asszonyságnak bemutattatni 12 1, I | mulatna.~Ezalatt kinyitották az ajtót. Az inason látszott, 13 1, I | Ezalatt kinyitották az ajtót. Az inason látszott, hogy most 14 1, I | felöltõs a szilszkingallérost az elsõbbséggel.~- Kérem, uram - 15 1, I | Kérem, uram - kínálkozék az vissza.~- No, no. Aetas 16 1, I | Aetas praecedit. (A koré az elsõbbség.)~- Hány éves 17 1, I | nevezhet urambátyámnak.~Az elõszobában az inas le akarta 18 1, I | urambátyámnak.~Az elõszobában az inas le akarta segíteni 19 1, I | inas le akarta segíteni az urakról a felsõ kabátjaikat.~- 20 1, I | óra. Valamit hoztam, ami az estély programjához tartozik: 21 1, I | aztán Perukker úrnak akarta az inas lehúzni a kabátját.~- 22 1, I | a ketten magukkal vitték az utcai toalettjüket a terembe, 23 1, I | tartanak. Csak ez a kék az õ inasuk, aki az ajtót nyitotta 24 1, I | ez a kék az õ inasuk, aki az ajtót nyitotta elõttünk; 25 1, I | Vigárdyéknál.~- Haneha azoknak az ikertestvérei voltak. Egyébiránt 26 1, I | Magyarul „deliszellem”. Az bizony. Fényes tehetség. 27 1, I | instrumentumon fog remekelni?~- Óh, az csak a börzén kottáz és 28 1, I | néhány perc múlva átjön az elfogadóterembe. ~- No, 29 1, I | nagyságos úr számára? - kérdezte az etikett-tudó Jean.~Perukker 30 1, I | kezével, mint a jegyszedõ az alagútnál, mikor azt mondja 31 1, I | kocsisnak, hogy „tovább”.~Az inas kikísérte az elõszobaajtóig.~ 32 1, I | tovább”.~Az inas kikísérte az elõszobaajtóig.~Dobokay 33 1, I | egész kurtára lenyírva, az arc simára borotválva, kivéve 34 1, I | képeznek némi rendetlenséget: az egyik lejjebb húzódik, mint 35 1, I | törvényszék sorompói elõtt, ahol az ellenfeleit (gyakran a királyi 36 1, I | oldalszárnyajtaja szétnyílik: belép az úrnõ.~ ~ 37 1, II | vállfûzõ kényszerít rá: az öltöny csak kifejezi a szép 38 1, II | félig födetlen kebel enged az egészre divinálni. Az arc 39 1, II | enged az egészre divinálni. Az arc kifejezése még inkább 40 1, II | lélek lakik; segít nekik az a hosszú szempilla is, mely 41 1, II | szinte hogy árnyékot vet az arcra. - Hanem aztán mikor 42 1, II | felnyílnak, s kivillan alóluk az a két sárga szem, mely olyan, 43 1, II | a belépõ hölgy elé siet. Az kezet nyújt neki. A kezét 44 1, II | hölgy.~- Kétszer is. Elõször az elejétõl a végéig; aztán 45 1, II | végéig; aztán meg a végétõl az elejéig.~A hölgynek az ajka 46 1, II | végétõl az elejéig.~A hölgynek az ajka és a keze remegett, 47 1, II | mikor a kéziratot átvette. Az õ saját munkája volt az. 48 1, II | Az õ saját munkája volt az. Ez az átadó pedig egy irgalmat 49 1, II | saját munkája volt az. Ez az átadó pedig egy irgalmat 50 1, II | asztalka. Arra tette le Camilla az írást.~- Nos? Hát kezdje!~- 51 1, II | Cukorral szokta nagysád az orvosságot bevenni, vagy 52 1, II | Nagysád teljesen bírja az irodalmi nyelvet: irálya 53 1, II | bonyolított, fordulatai meglepõk, az egész tarkázva szellemes 54 1, II | Hanem...~- Hanem?...~- Ez az egész elbeszélés, ennek 55 1, II | senki sem ír többé; de több az, hogy amit nem is olvas 56 1, II | kritikussal.~- Szeretném az indokolást.~- Hát ha bonctani 57 1, II | azzal is szolgálhatok. Az ön elbeszélésének az alakjai 58 1, II | szolgálhatok. Az ön elbeszélésének az alakjai mind olyan ideális 59 1, II | világban már senki sem ismer. Az ön hõsnõje képviseli a nõi 60 1, II | Szerelmünkben boldogok”. Ma az úgynevezett szerelemnek 61 1, II | motívumai vannak. Hát még aztán az a nemes keblû imádó, aki 62 1, II | jótékonysági gyûjtõíven.~- Az nálam reklám. A legtöbb 63 1, II | szív? Hát mi köze a szívnek az emberi indulatok és érzelmek 64 1, II | semmit. Igenis van befolyása az emberi érzelmekre és kedélyhangulatokra 65 1, II | kedélyhangulatokra a májnak, az epének és más változó gerjedelmû 66 1, II | de fõképpen a gyomornak. Az éhes és a túlterhelt gyomor 67 1, II | világtörténetet: de mit csináljon az a szegény ártatlan, izmokból, 68 1, II | legyen a szívnek semmi köze az elhatározásainkhoz: de az 69 1, II | az elhatározásainkhoz: de az erõs emberi akarat hatalmát 70 1, II | kétségbe?~- Erõs akarat! Hisz az meg éppen nonszensz. Hát 71 1, II | éppen nonszensz. Hát akarta az ember azt, hogy szülessen? 72 1, II | erõs vagy gyönge? Minden az átörökléstõl függ. Akinek 73 1, II | átörökléstõl függ. Akinek az apja vagy nagyapja bolond 74 1, II | játékszenvedélye van, a fiának is az lesz.~- És a talentumok?~- 75 1, II | talentumok?~- Azok meg éppen az agy idomulásától függnek. 76 1, II | agy idomulásától függnek. Az már tudományosan megállapított 77 1, II | megállapított igazság, hogy az agyvelõ idegszálainak bonyolódása 78 1, II | bonyolódása okozza, hogy az egyik emberbõl hegedûmûvész, 79 1, II | gonosztevõnek, s ez teszi tönkre az ön egész etikai okoskodását, 80 1, II | miatt csak nem lakolhat meg az egyén.~- Eszerint ön a túlvilágban 81 1, II | ezen a mi világunkon túl? Az egyetlen planéta, amelyet 82 1, II | földnek ismerünk, a Mars. De az már eddig is úgy túl van 83 1, II | ezen a földön kell kivenni az élvezetekbõl annyit, amennyit 84 1, II | szóló utalványokat, amikkel az aszkétákat jól lehetett 85 1, II | ön nevetségesnek tartja az imádkozást is, és az áhítatos 86 1, II | tartja az imádkozást is, és az áhítatos léleknek Istenhez 87 1, II | mezején lakozó Hadúrhoz, az a természet törvényei szerint 88 1, II | csak embertagadó vagyok. Az Isten lételét elismerem, 89 1, II | megérteni nem tudom; de az emberek lételét tagadom. 90 1, II | S ami nem kriminalitás, az nem vétek.~Camilla még nem 91 1, II | védelmére szólok, hanem az ön világnézete ellen. Én 92 1, II | már, micsoda banális fogás az, engem akarni kényszeríteni 93 1, II | parasztokból is kiveszett az idill (ha ugyan volt valaha), 94 1, II | Hát a vallás?~- Vallás? Ez az a kihûlt planéta, aminek 95 1, II | aminek a fénye elmúlt: csak az árnyéka maradt meg. Van 96 1, II | szeresd a felebarátodat”, meg az, hogy „az én országom nem 97 1, II | felebarátodat”, meg az, hogy „az én országom nem e világból 98 1, II | majd a paradicsomban õ lesz az elsõ, aki most utolsó. Itt, 99 1, II | már remény: csak intrika; az antik ideál mind stereotipozva 100 1, II | mindenki.~- A pénz?~- Nem az. Hanem saját maga.~- Hisz 101 1, II | gyönyörködhetnék azokban az elmés észrevételekben, amiket 102 1, II | ugyanarra a melódiára ugyanazok az uraságok. Eh! Boldog nõ 103 1, II | Ez élvezetes lesz.~- Nem az emberiségben van a hiba, 104 1, II | Egészen beleélte magát az emberi lélek árnyoldalainak 105 1, II | hitszegõket. Ön nem ismeri az igazi világot: én ismerem 106 1, II | ön a leányom felõl? Hisz az még gyermek!~- Tudom. Tizenkét 107 1, II | önnek.~- Honnan veszi ezt az állítást?~- Hiszen régi 108 1, II | egy baráti ebédnél, meg az után volt alkalmam a kis 109 1, II | közbevetett mondását feljegyezni. Az mind olyan okos szó volt; 110 1, II | olyan okos szó volt; nem az enfant terrible-ek hebehurgya 111 1, II | mondatni. Ez sohasem fut el az ember elõl, hanem szembeáll, 112 1, II | ijedjen, nagysád. Egészen az anyja lelkületét tükrözi 113 1, II | Csakhogy a tükörkép erõsebb az eredetinél. - Úrhölgyeinknél 114 1, II | eredetinél. - Úrhölgyeinknél az a szokás, hogy egy szantálfa 115 1, II | egy szantálfa legyezõre az ismerõikkel emlékmondatokat 116 1, II | írta a legyezõjére: „Nem az boldogít bennünket, amink 117 1, II | bennünket, amink van, hanem az, amit remélünk”. A szép 118 1, II | hangulat.~- De erõsebb mondás az, amit Vigárdyné legyezõjére 119 1, II | Amanda õnagysága teljesen az én világnézeteimet osztja. 120 1, II | Annyira összetalálkozunk az egész életfilozófiánkkal, 121 1, II | kérdezte éntõlem, hogy mi ennek az értelme. Azt mondá: „No 122 1, II | van!” Kitalálta, hogy ki az a tengerszem, s ki az a 123 1, II | ki az a tengerszem, s ki az a harmatcsepp.~E percben 124 1, II | szerint való darabot adnak. Az emberek mint állatok. Igazi 125 1, II | tetszészsivajon nagysád az én stentoromat.~- No, csak 126 1, II | Camilla kezét nyújtá: Alasztor az ajkaihoz emelte a svédkesztyûs 127 1, II | sarkával elõre kihátrált az ajtón, ámbár ez a neme a 128 1, III| oldalajtóhoz. Közeledtére az ajtó egészen felnyílt. Haragjának 129 1, III| Volt olyan magas, mint az anyja. Kurta gyermekruhát 130 1, III| Semmiben sem hasonlított az anyjához. Az arca telt és 131 1, III| hasonlított az anyjához. Az arca telt és halavány; a 132 1, III| mosolygó kifejezést adnak neki; az orra görög szabású; nagy, 133 1, III| Mindig arra intesz, hogy az okos emberek beszédébõl 134 1, III| szemöldöködet! Sehogy sem illik az arcodhoz a harag. Hát nem 135 1, III| szabad énnekem akkor jönnöm az én kis mamámhoz, amikor 136 1, III| figyelmen kívül hagyná ezt az impertinenciáját.~- Megittad 137 1, III| A kiscicámmal megosztva. Az is erõs növésben van, korához 138 1, III| szobádba alunni. Tudod, hogy az orvos azt rendelte, hogy 139 1, III| No hát mivel akarod az estét tölteni? Kell a Contes 140 1, III| Nem is kellenek. Szeretnék az estélyen itt lenni.~- No, 141 1, III| No, bizony itt volna az ideje, hogy a kisleányok 142 1, III| mert a rózsabogárnak is az a szokása, hogy a legszebb 143 1, III| való eszük.~- Hát szükséges az, hogy a leányoknak a társaságban 144 1, III| amennyit nekünk, kisleányoknak az iskolában tanítanak a mintaképeikrõl, 145 1, III| hogy „Toffi”: ami származik az „aqua toffana”-ból.~- Hallod-e, 146 1, III| szép ez a jácintgirland az uszályodon! Meg ez a japáni 147 1, III| hogy akkor bejöjjek, mikor az a Párizsban járt violinista 148 1, III| szívdobogás. Azt hiszem, hogy az egy kisisten. Az az én Orfeuszom!~- 149 1, III| hiszem, hogy az egy kisisten. Az az én Orfeuszom!~- No, ez 150 1, III| hogy az egy kisisten. Az az én Orfeuszom!~- No, ez éppen 151 1, III| tréfáltam. Nem a hegedûs az én ábrándom, hanem Beethoven 152 1, III| falióra muzsikál. A mi óránk az én legkedvesebb mûvészem; 153 1, III| mûvészem; csak két darabot tud: az Arditi csókkeringõjét, meg 154 1, III| leányoknak onnan számítják az életkorát, hogy mikor vitték 155 1, III| hallottam: tudod, attul az angol misstõl, aki olyan 156 1, III| egyszer rajtakaptad, hogy az édespapa megcsókolta.~Camilla 157 1, III| édespapa megcsókolta.~Camilla az ajkába harapott.~Szerencsére 158 1, III| kezével; - egyszerre megállt az anyja elõtt.~- De hát mi 159 1, III| anyja elõtt.~- De hát mi az a csók? Mi van abban? Engem 160 1, III| Engem mindennap megcsókol az apa: de én nem találok abban 161 1, III| erre a könyörgõ szavára az anyjának a dacos kisleány 162 1, III| jácintcsokrodat.~Azzal elfutott az oldalajtón át.~Camillának 163 1, IV | IV.~A villanycsengettyû az elõszobában jelezte, hogy 164 1, IV | jelezte, hogy vendég érkezett. Az elsõ vendég. „De hát valakinek 165 1, IV | elsõ vendégnek lenni.” (Ez az aranymondás már cinkbe van 166 1, IV | szupirozni. A hölgyecske letette az evésnél alkalmatlan álarcot. „ 167 1, IV | orrát.” - Dehogy hamis! Ez az egy igaz rajta. Õ az a híres 168 1, IV | Ez az egy igaz rajta. Õ az a híres Kapiczány úr: az 169 1, IV | az a híres Kapiczány úr: az újságíró.~Elsõ szava a nem 170 1, IV | már nem mondhatja, hogy az õ zsebe is tele van írással: 171 1, IV | is tele van írással: mert az már csúnya plágium volna. - 172 1, IV | öntõl, hogy mégis eljött az estélyünkre.~- Pont tíz 173 1, IV | Nagy kár! Õ volt annak az istállónak a lelke.~(Kolosszális 174 1, IV | Fordítsa hasznára, nagysád, az értesítésemet. Nagysádat 175 1, IV | nyereségbõl.~- Nem szeretem az ékszereket.~- No, akkor 176 1, IV | jött egyedül.~- Nem vártam az uramra. Az a klubban konferenciázik. 177 1, IV | Nem vártam az uramra. Az a klubban konferenciázik. 178 1, IV | hogy jól terített-e fel az inasom? Tudom, hogy te 179 1, IV | tanulmányod a büfé. Nekem meg az az elementumom. Csókollak, 180 1, IV | tanulmányod a büfé. Nekem meg az az elementumom. Csókollak, 181 1, IV | olyan közel viszi egymáshoz az ajkait, hogy csóknak is 182 1, IV | nyak, sokat jelentõ buste, az nagyon is egészséges, a 183 1, IV | A legyezõvel félretolják az útból.~- Nem! Nem! semmi 184 1, IV | hivatását követve, elsiet az ebédlõbe, ahol az inasok 185 1, IV | elsiet az ebédlõbe, ahol az inasok a lakomaasztal szerkesztésével 186 1, IV | új vendég érkezése által. Az egyikrõl tudjuk, hogy hegedûmûvész; 187 1, IV | mintha hóna alatt hozná az instrumentumát: az elõre 188 1, IV | hozná az instrumentumát: az elõre lett küldve; hanem 189 1, IV | speciális titkait, nehogy az újon érkezõ vendégek is 190 1, IV | legidegesebbek, akik félnek az elkéséstõl. Õnagysága királyi 191 1, IV | pedig tökéletes hasonmása az anyjának, arcban és termetben. ( 192 1, IV | jól táplált alak, akinek az a fátuma, hogy erõsen meggörbült 193 1, IV | Noé apó elsõszülöttének az ivadéka: pedig nem az. Becsületes 194 1, IV | elsõszülöttének az ivadéka: pedig nem az. Becsületes tót atyafi.~ 195 1, IV | sovány és csupa könyök. Az arca olyan, mint a macskáé: 196 1, IV | reményteljes úrfi, aki se az apjához, se az anyjához 197 1, IV | úrfi, aki se az apjához, se az anyjához nem hasonlít: középen 198 1, IV | doktor jellemét sejteti az a sok érdemrend, mely a 199 1, IV | fiam! Harmadéves jogász. Az olvasókör jegyzõje. Egy 200 1, IV | nyújtva a királyi tanácsos az ifjúnak.~A szülõk szeretnék, 201 1, IV | sokkal praktikusabb elme: õ az apához tartja magát.~- Szokott 202 1, IV | keservesen felsóhajt:~- Ez az egy hiányzik még! (Tudniillik 203 1, IV | Tudniillik a kamaráskulcs, amit az ember a háta végén szokott 204 1, IV | dupla monológ:~„Hat lap! - Az enyim egyenes.” - „Tizennégy 205 1, IV | Stichmatch.”~Ezalatt visszatér az étterembõl Amanda asszony.~ 206 1, IV | fenekével felfordítva tették az ezüsttartályra.~Kapiczány 207 1, IV | kisasszony fülébe súgni, amidõn az oldalba döfi a legyezõjével.~- 208 1, IV | még nem beszélhetett vele. Az egy elõkelõ hivatalnoknak, 209 1, IV | felesége, akit a férje kísér az estélyekre. A férje hosszú, 210 1, IV | ami kurtára van nyírva, az arckifejezése, a fejhordozása 211 1, IV | cseresznyeajkak megnyílnak: az az aqua toffana.~Mikor belépnek 212 1, IV | cseresznyeajkak megnyílnak: az az aqua toffana.~Mikor belépnek 213 1, IV | kritikával, hogy milyen ostoba az ilyen városi szakácsné: 214 1, IV | lencsét ad mellékletül, holott az pörkölt káposztát követel; 215 1, IV | ezzel ehetetlenné tette az egész fácányt, pedig azt 216 1, IV | helyet keresõ Rangosiné az elsõ üdvözletkicserélés 217 1, IV | ideges vagyok ma - veszi föl az elejtett fonalat a királyi 218 1, IV | most lépett be Dobokay az ajtón! Figyeljen csak, milyen 219 1, IV | Kapiczány úr, megbocsásson, hogy az elsõ találkozásunknál olyan 220 1, IV | húzta fel... - segíti ki az elakadtat Alasztor. ~Ezen 221 1, IV | újságíró veszett el, uram!~Az inasok eközben teát és süteményt 222 1, IV | folyik a diskurzus.~Csak az a hely, ahová Toffi asszonyság 223 1, IV | nagyon Rangosiné közelébe, de az annak nem használ.~Elvira 224 1, IV | kérdezi, hogy de ugyan hol van az õ Helvila barátnéja, akivel 225 1, IV | évvel hamarább hagyta el az intézetet; mért nincs az 226 1, IV | az intézetet; mért nincs az is itt? Õ nagyon szeretne 227 1, IV | igyekezik megnyugtatni, hogy még az õ barátnéja nagyon fiatal, 228 1, IV | a társaságba, mert annak az arca oly veszedelmesen hasonlít 229 1, IV | hasonlít Vigárdy úréhoz, hogy az egyszerre mindenkit frappál, 230 1, IV | meglátja. Azok a szemek! Az a száj! De még az a családi 231 1, IV | szemek! Az a száj! De még az a családi fekete lencse 232 1, IV | jobb arcon. Ez a gyermek az igazi „vértanú”.~Elvira 233 1, IV | nem érv semmi tekintetben. Az már orvostanilag be van 234 1, IV | elõtt, félelmében, annak az arca lebegett.~A királyi 235 1, IV | de visszahozták.~Miután az ártatlanság eltávozott, 236 1, IV | ártatlanság eltávozott, az ottmaradtak szabadon értekezhetnek 237 1, IV | turf és a gentry-klub volt az otthona. A gavallér barátok 238 1, IV | egyre csipdesték, hogy mi az ára a tollnak? Amandának 239 1, IV | ára a tollnak? Amandának az atyja ugyanis tollkereskedésbõl 240 1, IV | egymásra. Meritorisz kapott az alkalmon: hirtelen megkérte 241 1, IV | aztán Vigárdy revánsból az elhagyott Amandának ajánlá 242 1, IV | ajánlá fel jegygyûrûjét, amit az megint bosszúból elfogadott. - 243 1, IV | királyi tanácsosnétól, hogy ki az övé?~- Igazán megkérdezzem?~- 244 1, IV | siet beavatkozni.~- Óh, az én uramra nem kell várni. 245 1, IV | én uramra nem kell várni. Az most a klubban van, konferencián. 246 1, IV | hárman is, s mindannyinak az arcából kirí a csúfondáros 247 1, IV | konferencia köpönyegével, az még nem baj. - Hanem amikor 248 1, IV | amikor már azt vallja be az „éjféleken és éjfélek után” 249 1, IV | paprikázza a mérget:~- És aztán az üdvözlõ hitvesi ölelés közben 250 1, IV | forintot.~- Ah! Ah! - hangzik az általános csodálkozás magasztaló 251 1, IV | pótlékot - szól a doktor az ifjú zsenihez.~- Ennek már 252 1, IV | Ennek már van helye - szól az ifjú büszkén zsebébe süllyesztve 253 1, IV | büszkén zsebébe süllyesztve az elnyert prédát. - Egy szegény 254 1, IV | neveletlen árvát táplál.~- Az valami rettenetes, hogy 255 1, IV | mennyi jótékonyságot gyakorol az én fiam - az én rovásomra.~ 256 1, IV | jótékonyságot gyakorol az én fiam - az én rovásomra.~A királyi 257 1, IV | odasiet megtudni, hogy mi az?~- Mi nagy dolog történt? - 258 1, IV | mondja erre Emilia nagysám. - Az én férjem hírhedett kártyajátékos 259 1, IV | nevetni, kivéve azokat, kik az elõzményeket nem ismerik. 260 1, IV | Ilyen zseniális asszony az én feleségem. Akármit mond, 261 1, IV | feleségem. Akármit mond, az egész társaságot egyszerre 262 1, IV | egyszerre felderíti vele.~- Már az igaz - erõsíti Emilia nagysám. - 263 1, IV | valahányszor valamit szavaltam, az egész társaság roppantul 264 1, IV | szeretné megtudni tõle, hogy ki az a nagy notabilitás?~- Az 265 1, IV | az a nagy notabilitás?~- Az a Flórián - az egy nevezetes 266 1, IV | notabilitás?~- Az a Flórián - az egy nevezetes ember - magyarázza 267 1, IV | mondja, hogy levelet hozott, az azt jelenti, hogy Meritorisz 268 1, IV | méltót.~- Levelet hozott az uramtól? - kérdi az inashoz 269 1, IV | hozott az uramtól? - kérdi az inashoz fordulva.~- Igenis.~- 270 1, IV | hogy a levelet átvegyem az elõszobában.~- Azt gondoltam 271 1, IV | ezüsttálcán nyújtá át a levelet az úrhölgynek.~Camilla elvette 272 1, IV | a tálcáról a levelet, s az öve mellé dugta. Nem volt 273 1, IV | hegedûmûvész megpengeti az instrumentumát, a vendégek 274 1, IV | teáscsészéket lerakják, az andante kezdõdik.~Camilla 275 1, V | ismerve a hegedûmûvésznek az ideges fogékonyságát, amit 276 1, V | fogékonyságát, amit még az is ingerel, ha a pianissimo 277 1, V | pianissimo flageolet hangjai közé az óra tiktakja közbeketyeg. - 278 1, V | balzacon, fejét hátraszegve: az arca holthalavány, ajkai 279 1, V | a hölgyek ijedten néztek az elájultra: egynek sem volt 280 1, V | sokérdemrendû doktor, de az csak olyan doktor, aki lepkéket 281 1, V | feleségével volt elfoglalva, aki az ijedségtõl sírógörcsöt kapott, 282 1, V | tanácsosné elõre-hátra taszigálta az embereket, a leányát keresve: „ 283 1, V | szíve” segítségére menni az elalélt nõnek, de férfi 284 1, V | elalélt nõnek, de férfi létére az sem tehetett többet, minthogy 285 1, V | tehetett többet, minthogy az ájult nõnek a fejét, mely 286 1, V | nincs”.~Õ is odalépett az elájulthoz, de nem azért, 287 1, V | kivegye a kezébõl, amely az ájulást okozhatta. Jogot 288 1, V | voltak.~S amint elolvasta, az arca lángveres lett a dühtõl, 289 1, V | levelet fennhangon elolvassa az egész társaság elõtt, de 290 1, V | hogy váltókat hamisított az én férjem nevére. Harmincötezer 291 1, V | utolérik, fõbe lövi magát!~- Az égre, asszonyom! - súgja 292 1, V | Hát már elfeledte, hogy az húszmillió mérföldre van?)~- 293 1, V | hamisítania?~- Hiszen ha hamisak az aláírások, Vigárdy nem károsodik 294 1, V | szakértõknek, agnoszkálják az aláírásokat. Juj! micsoda 295 1, V | lehet barátnéja, nekem nem az. Nincs az elájulva, csak 296 1, V | barátnéja, nekem nem az. Nincs az elájulva, csak tetteti magát. 297 1, V | tetteti magát. Ismerem én az ilyen tempókat. Ez a legkényelmesebb 298 1, V | Ez a legkényelmesebb póz az ilyen katasztrófánál. Csak 299 1, V | magára hagyni, majd fölébred az magától, ha senki sem lesz 300 1, V | senki sem lesz mellette. Õ az oka ennek a ruinának! Az 301 1, V | az oka ennek a ruinának! Az õ bolond fényûzése. - Tetszett 302 1, V | fényûzése. - Tetszett neki, hogy az õ jour fixeirõl írnak az 303 1, V | az õ jour fixeirõl írnak az újságok. „Ünnepelt szépségünk. 304 1, V | dühöngõ szép asszonyt.~Ez az igazi õsember-nõstény! Krepdesinben 305 1, V | és brüsszeli csipkében. Az eredeti Éva anyánk, aki 306 1, V | Éva anyánk, aki nemcsak az almáját a fának kóstoltatta 307 1, V | csipkekendõjével megtörli az izzadt arcát, még a púder 308 1, V | hogy „ég a színház”.~Csak az inasok téblábtak alá s fel, 309 1, V | lett volna módom benne. S az én apám nem lopta, nem csalta 310 1, V | kísérni.~(Tehát még ezt az egy embert is, aki ott maradt 311 1, V | Hát hiszen a tolvajok és az aszfaltbetyárok ellen csak 312 1, V | Hogy megy hazáig ezekben az atlaszcipõkben?~- Ejh! Most 313 1, V | egyenesen ide fog jönni.~Az még nem tud semmit.~ ~ 314 1, VI | VI.~Az elájult asszony pedig csak 315 1, VI | akinek a kedvéért tettesse az ájultságot.~A cselédek lótottak-futottak 316 1, VI | a rénusi lazac. Ott van az elítélt és rehabilitált 317 1, VI | és rehabilitált fácány. Az egyiket a pincér, a másikat 318 1, VI | Ugyan mit parlamentéznek az urak? - igazítja el a vitát 319 1, VI | melyik kié? Ez úgyis mind az ördögé már. Csináljunk consortiumot. 320 1, VI | Holnap mindent lepecsételnek!~Az indítvány egyhangú pártolásra 321 1, VI | egyhangú pártolásra talált. Ez az igazság.~- Úgyis benn van 322 1, VI | nagyokat.~Azzal siettek az egész lakomát lehordani 323 1, VI | távozó cselédek csapkodták az ajtókat maguk után, hogy 324 1, VI | úgy rengett bele a ház.~Az elájult asszony pedig ott 325 1, VI | a szemei nyíltak fel. De az nem az ébredés volt; hanem 326 1, VI | szemei nyíltak fel. De az nem az ébredés volt; hanem egy 327 1, VI | Elcsendesült minden. Még az óra sem ketyegett. Meg volt 328 1, VI | a cselédek lótás-futása az ajtaja elõtt; a viháncoló 329 1, VI | zúgással.~Vége volna már az estélynek?~Olyan soká aludt 330 1, VI | Olyan soká aludt volna?~Várt az ajtónyitásra. Az estély 331 1, VI | volna?~Várt az ajtónyitásra. Az estély végeztével a mama, 332 1, VI | kisleánya szobájába, megcsókolni az alvót, s a vánkosa alá dugni 333 1, VI | rugó nyomására jelentette az idõt. Tizenkettõt ütött. 334 1, VI | volt, de amellett babonás. Az embereket meg tudta kritizálni, 335 1, VI | nem mert kikötni.~A szív, az a buta izomtömeg, fél!~Hanem 336 1, VI | buta izomtömeg, fél!~Hanem az agyvelõnek van akarata.~ 337 1, VI | van akarata.~S lassanként az akarat erõt vesz a félelmen.~ 338 1, VI | szalonban.~Leküzdi a félelmet az éjféli rémek s az engedelmességet 339 1, VI | félelmet az éjféli rémek s az engedelmességet az anyai 340 1, VI | rémek s az engedelmességet az anyai tilalom iránt. Felöltözik, 341 1, VI | gyertyáját, s reszketve kinyitja az ajtaját.~Egy sötét garderobe-on 342 1, VI | õ nemrég. Tanulmányozta az okos beszédeket. Félve nyitott 343 1, VI | Félve nyitott be rajta.~Az ajtónyitásnál majd elfújta 344 1, VI | amint odaér, nagyot sikolt.~Az anyját látja ott heverni 345 1, VI | hogy meghalt, s sírni akar.~Az a gyáva szív! Az sem tud 346 1, VI | sírni akar.~Az a gyáva szív! Az sem tud egyebet, mint a 347 1, VI | tudja kitalálni, hogy mi az, amit most lát.~Az õ anyja, 348 1, VI | hogy mi az, amit most lát.~Az õ anyja, a ház úrnõje itt 349 1, VI | Mindent tud.~Most már érti az egész helyzetet.~Most már 350 1, VI | Pallas Lexikonából olvasott az ájulásról. - Ez az. - A 351 1, VI | olvasott az ájulásról. - Ez az. - A szemek halálmeredése, 352 1, VI | halálmeredése, a lassú pihegés, az arc halott színe. Aztán 353 1, VI | kibontása. Hideg víznek az arcba fecskendezése. A tenyereibe 354 1, VI | tölt, s azt szagoltatja az elájulttal. - Ez használ. - 355 1, VI | ásít. A félholt föléled.~Az elsõ érzése az, hogy a keble 356 1, VI | föléled.~Az elsõ érzése az, hogy a keble nyitva van, 357 1, VI | itten?~Helvila felöleli az anyját fektébõl.~- Nem mégy 358 1, VI | beviszlek.~S azzal felkapja az ölébe az anyját, s viszi, 359 1, VI | azzal felkapja az ölébe az anyját, s viszi, mint egy 360 1, VI | mint egy dajka a gyermeket, az ajtó felé: megfordítva a 361 1, VI | kisleány erõs. Mégis jó az a svéd gimnasztika!~- Tégy 362 1, VI | Tudok már menni - suttogj a az anya. - A zsibbadás elmúlt.~- 363 1, VI | Visszajövök.~S azzal bement az öltözõjébe.~Visszajön? De 364 1, VI | ösztön úgy nógatta, hogy ez az a papírrongy, ami legméltóbb 365 1, VI | végigolvasva a tartalmát: az okos ész azt diktálta neki, 366 1, VI | érdekelnek.~Észre sem vette, hogy az anyja visszajött a hálószobájából. 367 1, VI | ijedten nyújtá a levelet az anyjának, aki azt szépen 368 1, VI | leányka félve nézett fel az anyjára, amint ott térdelt: 369 1, VI | csinált: mosolygott. Hanem az még elijesztõbb volt. Olyan 370 1, VI | bizonyítékokat hoz fel, amikkel az menthetetlenül meg van fogva, 371 1, VI | a ránézõ szemek égetését az arcán. Mit tehet mást, minthogy 372 1, VI | mosolygás, mint mikor valaki az öngyilkosság eszméjét neveli 373 1, VI | lelkében, s azt takargatja az arca lárvájával.~Ez a pergamenkemény 374 1, VI | mosoly aztán nem is hagyta el az arcát mindvégig, amíg ketten 375 1, VI | ami mondva volt.~Camilla az öve mellé dugott kis nõi 376 1, VI | félórával kevesebbet mutat az idõnél.~Odament, elindította 377 1, VI | még merõbben mosolygott.~Az a kisleány pedig nagy lélekbúvár 378 1, VI | lélekbúvár volt!~Tudott az arcvonásokban olvasni. Ilyen 379 1, VI | Ilyen kifejezést nem látott az anyja arcán még soha.~Felnyitotta 380 1, VI | csészéket színültig, s letette az asztalkára, egymással szembe. 381 1, VI | leányka egyszerre elértette az anyja gondolatját. Megragadta 382 1, VI | engemet és magadat ölni!~Az az õrületes mosolylárva 383 1, VI | engemet és magadat ölni!~Az az õrületes mosolylárva még 384 1, VI | Hiszen még nem is tudom, mi az élet. Ne kényszeríts meghalni, 385 1, VI | sem tudom, mi a világ. Még az álmomat sem hagyták végigálmodnom - 386 1, VI | vár reád, ha élve maradsz. Az utcáról fölszed egy asszony, 387 1, VI | fölszed egy asszony, aki az ilyen élni szeretõ kisleányokra 388 1, VI | szeretõ kisleányokra vadászik. Az aztán majd ád neked piros 389 1, VI | ád neked piros ruhát is, az arcodat is kifesti pirosra, 390 1, VI | ne fogadjon bennünket!~- Az ismerõsök? Hisz azok mind 391 1, VI | azok mind bezárják elõttünk az ajtajaikat. S eltagadják, 392 1, VI | bezárja a szekrényét, mikor az ajtaját rányitjuk.~- Nem 393 1, VI | Nem lehet! Nem lehet az! Imádkozni fogunk! Anyám.~- 394 1, VI | Hát nem hallottad, hogy az ég ezermillió mérföldre 395 1, VI | mérföldre van innen: mire az ima odáig eljut, akkorra 396 1, VI | megfagyott a föld!...~- Óh az a hideg föld! Én félek abba 397 1, VI | lefekünni! Anyám! Én rettegek az örök éjszakától!~A leány 398 1, VI | vacogtak.~- Jó. - Monda az anya száraz hangon. - Hát 399 1, VI | rossz leány vagyok én? Aki az anyját egyedül hagyja meghalni? 400 1, VI | szemein a csókot, a nyakán az ölelést: aztán végig az 401 1, VI | az ölelést: aztán végig az egész termetén, le egész 402 1, VI | ád, ki tudja, mit hozhat az új nap? Az éjszaka tele 403 1, VI | tudja, mit hozhat az új nap? Az éjszaka tele van rémekkel!~ 404 1, VI | éjszaka tele van rémekkel!~Az anya lesimogatta a kisleány 405 1, VI | leány felemelte a fejét az anyja térdérõl, s felnézett 406 1, VI | anyja térdérõl, s felnézett az arcába. Azon még most is 407 1, VI | még most is ott vonaglott az a fájó mosoly. A leány kitalálta 408 1, VI | leány arcán is ott volt az a halált gúnyoló mosoly.~ 409 1, VI | halált gúnyoló mosoly.~Leült az anyja mellé, maga elé húzta 410 1, VI | csészét, s õ is elkezdte abban az ezüst kanálkával kavargatni 411 1, VI | halálcukrot.~Erre Camilla odavonta az ölébe a leányát, s elkezdte 412 1, VI | egy hároméves kisbabát, az pedig hízelkedett, kedveskedett 413 1, VI | keblemen, körülcsavarod az olvasóval? Kis mamácskám. 414 1, VI | hangon szólt:~- Hát minek ez az érzékenykedés? Hát van nekünk 415 1, VI | a világot, a helyzetet, az embereket megítélni. Látod, 416 1, VI | születtél: elloptál egy szikrát az égbõl, most azt visszafizeted. 417 1, VI | bíró. Hát hajtsuk végre az ítéletét. - Nyugodt vagy-é?~- 418 1, VI | ítéletét. - Nyugodt vagy-é?~- Az vagyok, anyám.~Most azután 419 1, VI | Most azután mind a kettõnek az arca mosolygott.~Úgy csevegtek, 420 1, VI | teában mondá Camilla.~- Az én csészémben már mind elolvadt.~- 421 1, VI | mondá Helvila.~- Azzal éppen az ellenkezõt érnõk el. Ha 422 1, VI | vegyül e szer közé, attól az egyszerre kristályozódik, 423 1, VI | el nem olvad.~- Ah! Akkor az olyan embert, aki ezzel 424 1, VI | ez a szer egy angyal!~És az anyjának a szemei éppen 425 1, VI | Megszólal:~- Senkit sem találtam az elõszobában. Jó estét!~A 426 1, VI | teakeverést, sem a mosolygást, sem az ülve maradást.~- Nem mára 427 1, VI | végigolvassa a levelet, mely az olvasás után kihull a kezébõl.~- 428 1, VI | meggyaláztatás után még lehet járni az Isten napja alatt?~- De 429 1, VI | akkor önön veszik meg azt az összeget.~- Azt tudom. Kifizetem.~- 430 1, VI | egyszer-kétszer végighúzta az ujjait a hegyes szakállán, 431 1, VI | készen volt a válasszal.~- Az asszonynak azt fogom mondani, 432 1, VI | igaz!~- Hát ki nézhet bele az én tárcámba? Hasonló alkuk 433 1, VI | helyettesíti a nyugtát. Az a vasút létrejön. Nekem 434 1, VI | Camilla, hogy a hazugság az egyetlen kötszer, ami a 435 1, VI | s egymást fogja felfalni az emberiség.~- Ez irtóztató 436 1, VI | megértette mind a hangot, mind az arckifejezést.~- Ugyan, 437 1, VI | teáskanállal! Én úgy olvasok önnek az arcában, mint a kitárt könyvben. 438 1, VI | elvenni. A férj megvan valahol az ellenlábasoknál. Haza nem 439 1, VI | börtönbe fut. Így lesz szép az élet! A gazdag feleségnek 440 1, VI | nézett rá. Valóban kitalálta az eszmejárását.~- No, hát 441 1, VI | teásfindzsát maga elõl. Az a penetráns keserûmandula-illat 442 1, VI | kegyeire. Hanem hát ön nem az a nõ! Ön inkább fejére borítja 443 1, VI | szabadon rendelkezik. Biz az szerény fizetéssel fog járni. 444 1, VI | szavamba kerül. Kitanulja az iskolamesternõséget, s annak 445 1, VI | iskolában.~- Igen! Igen! Az nagyon jó lesz! - szólt 446 1, VI | Camilla arcáról ezalatt elmúlt az a halálhirdetõ mosolygás. 447 1, VI | Olyan volt ez a változás az arcán, mint mikor a széljósló 448 1, VI | színét. Lelkének elveszett az öngyilkos energiája: egészen 449 1, VI | a hatalmába került ennek az embernek, aki meg akarja 450 1, VI | odaugrott hozzá a leánya, az kényszeríté, hogy a kezét 451 1, VI | osztani. Ezt a szobát meg az öltözõjét tartsa meg a saját 452 1, VI | szokta hozni Budapestre. Az igen nyugodalmas lakó lesz. 453 1, VI | nyugodalmas lakó lesz. S amit az fog fizetni albérletben, 454 1, VI | fizetni albérletben, abból ön az egész lakásbért fedezheti, 455 1, VI | ingyenben marad.~Helvila nógatta az anyját:~- Mondd hát, hogy 456 1, VI | helye. - Hát mi kell még az élethez?)~Vigárdy szétnézett 457 1, VI | azt! - szólt Camilla. - Az egy haszontalan ostobaság.~- 458 1, VI | hallgasson ön rá. Mit értenek az okos emberek a poézishez? 459 1, VI | Akik alkoholometerrel mérik az indulatot, s boncolókéssel 460 1, VI | boncolókéssel vizsgálják az érzést.~- De igaza volt! 461 1, VI | mármost keresztülesett ön ezen az iskolán. Ezt még mint boldog 462 1, VI | jelenben számot vet.~- Óh, az nekem tetemes összeg lesz - 463 1, VI | kiadók lábtót támasztanak az ablakához, úgy törnek be 464 1, VI | magasztalva, becsülve lesz. Ezen az önérdemelte néven fogják 465 1, VI | szólítani...~Camillának az arca már derülni kezdett; 466 1, VI | Camilla.~Helvila átölelte az anyját, s gyöngéden súgá 467 1, VI | Keresztapa”.~A lányka nevetett az ötletén: a nevetés az anyjára 468 1, VI | nevetett az ötletén: a nevetés az anyjára is elragadt. Együtt 469 1, VI | nevettek. Milyen furcsa az! Keresztapa lesz a neve!~ 470 1, VI | kereste a szemeivel azt az embert, aki visszaadta nekik 471 1, VI | aki visszaadta nekik ezt az éltetõ nevetést. A halottaknak!~ 472 1, VI | nevetést. A halottaknak!~Az pedig félrefordítá az arcát, 473 1, VI | halottaknak!~Az pedig félrefordítá az arcát, s a szemeit törülte.~- 474 1, VI | nevetett?~- Igen. Nevettem.~(Az sem volt igaz: zokogását 475 1, VI | Perukkerhez vágtatok: azt kihúzom az ágyából, s rendezem vele 476 1, VI | ágyából, s rendezem vele az ügyemet, nehogy holnap beperelje 477 1, VI | búcsúvétel nélkül elsietett.~Az ajtóból még egyszer visszafordult.~- 478 1, VI | elmentem, zárja be utánam az ajtót. Cselédjei nincsenek 479 1, VI | csukódni hallá, akkor kiment az ajtókat bezárni.~Helvila 480 1, VI | Helvila egyedül maradt.~Amint az anyja kiment a szobábul, 481 1, VI | elõvette a rumos palackot. Az félig volt kiürülve.~És 482 1, VI | hová rejthetné azt el?~Az óra egyet ütött - éjfél 483 1, VI | Megvan.~Helvila odasietett az órához, felnyitotta a zenegép 484 1, VI | nem talál rá senki.~Mire az óramû tokját ismét bekapcsolta, 485 1, VI | bekapcsolta, visszajött az anyja.~Eléje sietett; az 486 1, VI | az anyja.~Eléje sietett; az is tárt karokkal jött feléje. 487 1, VI | sóhajta fel Camilla.~A leány az ajtó felé mutatott kinyújtott 488 1, VI | kinyújtott karjával:~- Õ az én igazi atyám!~Camilla 489 1, VI | sértesz vele.~- De mondom! Az a másik csak akkor adta 490 1, VI | másik csak akkor adta nekem az életet, amikor nem tudtam 491 1, VI | tudtam róla; de ez akkor adta az életemet, amikor már szeretek 492 1, VI | érte. Mikor úgy hasonlít az arcod az övéhez. Pedig Isten 493 1, VI | Mikor úgy hasonlít az arcod az övéhez. Pedig Isten a tanúm, 494 1, VI | minthogy naponta elõvettem az arcképét, s elbámultam rá, 495 1, VI | a szívével. Megvert érte az Isten!~Camilla figyelmét 496 1, VI | egyszerre megkapta valami. Az üres teásfindzsák.~- Hová 497 1, VI | teásfindzsák.~- Hová lett az a „tea”? - kérdezé ijedten 498 1, VI | napra.~- Hová tetted?~- Az az én titkom.~A zenemû utolsó 499 1, VI | napra.~- Hová tetted?~- Az az én titkom.~A zenemû utolsó 500 1, VII| Szinte egymásba ütötték az orrukat Vigárdyval. A házmester